Szeretni születtünk...

Éljük az életünk táncolunk és nevetünk vagy sírunk és temetünk,
de mire mag-unkhoz térünk évtizedeken is átléptünk.
Ha nem dugnánk fejünket továbbra is a homokba,
nem lennének napjaink teljesen eltékozolva.

Míg figyelmünket mindennel elvonják az időnket ellopják,
napjainkat programozzák energiánk elszipkázzák.
Így nem marad időnk másra csak este beesni az ágyba.
S ha nincs időnk, energiánk hogy is vennénk észre a bennünk rejlő csodát?

Miért is tennénk fel kérdéseket ami létünk megértéséhez vezet.
Így a sorsunk néha besegít, és hagyja elveszíteni azt ami útunkról eltérít.
S mint egy újszülött állunk a semmi közepén, széttárt karokkal nézünk az ég felé.
Kérdéseket teszünk fel nem egyet, százat s a Hang azt modja keresd a választ.

Kik vagyunk és miért születtünk?
Honnan jöttünk s kik vagyunk?
Egy ciklikus körforgásban átutazók vagyunk?
Kaptunk egy esélyt talán utoljára?
Leszülettünk a vég-játékára?
A sötétség és nyomorúság idején szenvedni?
Vagy a Föld bolygóval együtt felemelkedni?
Megbocsátani annak aki bánt?
A sérelmeket elengedni, hogy a fény járhasson át?
Különbséget tenni igaz és gaz között?
Felismerni ha a közöny elfertőződött?
Másokban keresni a hibát, vagy meghallani szívünk szavát?
Félünk és rettegünk amíg bele nem betegszünk?
Vagy keresünk, kutatunk míg a forráshoz eljutunk?

A kérdések nem fogyhatnak el, mert az igazságot még fátyol fedi el,
de egyet tudhatunk, hogy a Szent Család kegyelméből most itt vagyunk.
S létünk értelme a Szeretet, amit sok évszázad semmibe vett.
Meg kell tanulnunk Szívből Szeretni, mert csak így tudunk kiteljesedni.

A csipkerózsika álomból gyorsan ébredjünk fel, mert ami a földön zajlik nem jó előjel.
A sötétség mint pók szövi a hálóját, hogy valóra válthassa saját álmát.
Országokat pusztítanak, lehetetlenítenek el, hogy a migránsokkal minket árasszanak el.
Földrengések, áradások, tűzvészek és cunamik, s ki tünteti el a bombázások nyomait?
Ezt a sok negatív energiát Földanya sem kéri tovább.

A Gondviselés hosszan tűr és kivár, de nézzük meg Atlantiszt, Lemúriát vagy Noé bárkáját.
Istentől függetlenedni nem lehet, mert láthatjuk a végkifejletet.
Keressük Isten kegyelmét, kérjük Királynőnk védelmét, hogy kiérdemeljük a megmentést.
S legyen a legnagyobb ,,fegyverünk'', a SZERETET erejébe vetett hitünk,
mert bárhová megyünk is, ez az egyetlen amit mag-unkkal vihetünk.

Jézus mondá vala, még felebarátod nem szereted Istent sem szeretheted helyesen.

Isten Áldja Nemzetünk!!!
Írta: Virág Ildikó