A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pál Ferenc videói. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pál Ferenc videói. Összes bejegyzés megjelenítése
2018. október 4., csütörtök
2017. szeptember 4., hétfő
2015. június 16., kedd
Pál Feri: A szorongástól az önbecsülésig
"A segítés gyerekbetegsége, ha kizárólag az egyes embert látjuk, és a személyt önmagában nézzük.
Például adva van egy fiatal nő, aki nem lázadt otthon, mindig jó kislány volt, a serdülőkor nehézségeit, annak későbbi hozadékaival nem élte meg.
Most harmincvalahány éves, és a személyiségfejlődésének ez az állomása kikerülhetetlenül bekopog, mert nem tudna tovább fejlődni, ha megmaradna a tekintélytisztelet gyermeki fázisában.
Ekkor elmegy segítséget kérni, és az avatatlan segítő kiszimatolja, hogy miről van szó. Lázadni kell! Biztatja a nőt, hogy élje meg a személyiségfejlődése kimaradt állomását, mondjon keményen nemet, használja az akaratát! Ez nagyszerű is volna - ha közben éppenséggel nem egy feleségről, anyáról lenne szó. Mert így lehetséges, hogy ezt az elmulasztott lépését most valóban két kapura bepótolja, csak rámegy a kapcsolata, családja. Tehát nem a problémán kell segíteni, hanem az emberen, ő pedig kapcsolatokban él.
Azt is mérlegelnünk kellene, hogy milyen módon és mértékben érdemes a hiányokkal, sebekkel, beteljesületlen késztetésekkel foglalkozni - mert ha rosszul kalkulálunk, akkor végül kis nyereség és nagy veszteség lesz a mérleg. Tehát soha nem csak az egyes embert és az ő személyiségfejlődését kellene nézni, hanem a kapcsolatrendszert, az összefüggéseket, amelyekben él. A kérdés tehát úgy szól, hogyan élhetné meg az elmaradt szakaszt úgy, hogy azzal ne tegye tönkre a kapcsolatait."
Pál Feri: A szorongástól az önbecsülésig
Például adva van egy fiatal nő, aki nem lázadt otthon, mindig jó kislány volt, a serdülőkor nehézségeit, annak későbbi hozadékaival nem élte meg.
Most harmincvalahány éves, és a személyiségfejlődésének ez az állomása kikerülhetetlenül bekopog, mert nem tudna tovább fejlődni, ha megmaradna a tekintélytisztelet gyermeki fázisában.
Ekkor elmegy segítséget kérni, és az avatatlan segítő kiszimatolja, hogy miről van szó. Lázadni kell! Biztatja a nőt, hogy élje meg a személyiségfejlődése kimaradt állomását, mondjon keményen nemet, használja az akaratát! Ez nagyszerű is volna - ha közben éppenséggel nem egy feleségről, anyáról lenne szó. Mert így lehetséges, hogy ezt az elmulasztott lépését most valóban két kapura bepótolja, csak rámegy a kapcsolata, családja. Tehát nem a problémán kell segíteni, hanem az emberen, ő pedig kapcsolatokban él.
Azt is mérlegelnünk kellene, hogy milyen módon és mértékben érdemes a hiányokkal, sebekkel, beteljesületlen késztetésekkel foglalkozni - mert ha rosszul kalkulálunk, akkor végül kis nyereség és nagy veszteség lesz a mérleg. Tehát soha nem csak az egyes embert és az ő személyiségfejlődését kellene nézni, hanem a kapcsolatrendszert, az összefüggéseket, amelyekben él. A kérdés tehát úgy szól, hogyan élhetné meg az elmaradt szakaszt úgy, hogy azzal ne tegye tönkre a kapcsolatait."
Pál Feri: A szorongástól az önbecsülésig
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)