Az aranykori lélek, mint kozmosz – a belső rezgések manifesztálnak

El Morya Fénymester és Michael Arkangyal: 

Az aranykori lélek, mint kozmosz – a belső rezgések manifesztálnak

„Közeledik azaz állapot a szívekben, és a tudatban, melyet a krónikák „Aranykor” néven jegyeznek. Ám sokan még mindig nem értik eme Aranykor igazságát. Vannak, kik azt várják, megdőlnek a jelenlegi kormányok, eltűnnek a jelenleg hatalmon lévők. Mindaddig, amíg küldő változások függvényeként van jelen az emberek gondolataiban az „Aranykor”, addig nem történhet meg. Az „Aranykor” nem idő kérdése, hanem gondolatminták változásának a kérdése. Ahogy a történelem során mindig is volt. Amikor az adott társadalom mentális és érzelmi tere változott, ahhoz igazodóan megdőltek birodalmak, maj d újak jöttek létre, majd idővel azok is megdőltek, és ismét újak jöttek létre. Mindig és mindenhol az adott társadalom mentális és érzelmi struktúrája változott, és ehhez igazodott az anyag manifesztációja. A belső korlátok elporladásával a külső korlátok is semmisé váltak. A belső gondolati struktúra-szerkezet új és új civilizációkat horgonyzott le a Terrára. Hol alacsonyabb, hol magasabb rezgésűt. Egy adott kor minőségét és jellemzőjét mindig és mindenhol az abban a korban élő emberek viselkedése és szokásai határozták meg…

Az „Aranykor” egy létállapot, tudat és érzelem állapota. Eme állapot belül meg végbe. Nagyon nehezen veszik magukhoz sokan azt a tanítást, hogy ahogyan bent úgy kint. Sokan még mindig a külső körülmények megváltozására várnak, és azt hiszik, ha a külvilág változik, akkor majd jobban lesznek, jobban fogják érezni magukat.

Ám, a külvilág nem tud megváltozni az egyén körül, ha az egyén belül nem változik. Ez a vonzás törvénye. Az egyénben lévő rezgések magukhoz vonzzák a megnyilvánulást, az egyénben lévő rezgések manifesztálnak.
Aki folyton folyvást szidja a környezetét, folyton folyvást sopánkodik és panaszkodik, ő ezt fogja újra és újra megteremteni.
Akiben szeretet, bizalom, hit és remény van az egyetemes jó felé, ő a szeretet erejével manifesztálja belső világát. A szokások cseréjére, a szokások megváltoztatására van szükség, hogy a „szokásos dolgok” megváltozzanak a külvilágban is…
A szokások, mint viselkedés minták korlátok, melyeket át lehet törni…

Ám nem elég a felszínen akaratoskodni. Az egó irányítás-mániás teremtése nem létezik, az egó akaratossága csupán erőlködés, és hosszútávon kudarcra ítélt. Az igaz aranykori létállapotban rezgő lélek nagyon mély és intenzív lélekmunkában van jelen. A lélekmunka nem egyik pontból a másik pontba átvitt projekt, amit, dolgát jól végezve, befejez az egyén.
A lélekmunka maga a létállapot. A lélekmunkában való merülés és fényesítés, kristályosítás maga az Aranykor.

Az Aranykorban létező lélek körül nincsenek hamis álarcok önmaga előtt.
Az aranykori lélekmunkában az egó leválasztódik a lélekről.
Az aranykori lélek nem tünteti ki magát nagyszerűségével, hanem jámborságában, szerénységében újabb és újabb rétegeket tár fel önmagában.
A lélek nem egy véges, behatárolt tér, amit valamennyi idő alatt kitakarít az ember, aztán onnantól kezdve nincs is vele dolga tovább.

A lélek a kozmosz…

A lélek végtelen és határtalan, ahogyan a szellem…

A lélek határtalanságának újabb és újabb rétegei vannak, ezáltal újabb és újabb lehetőségei, hogy eggyé válhasson a végtelen szellemmel…

Ennek felismerése visz át az „Aranykapun”.

Aki az „Aranykorban” létezik állandó lélekmunkában, állandó lélekmerülésben van, mint egy „lélekbúvár”… Hiszen, az óceán is pont olyan végtelen, mint a Kozmosz… mint a Lélek és a Szellem…

A léleknek rétegei, zónái vannak, és egyre mélyebb és mélyebb feltárások, egyre nagyobb csodákat hoznak magukkal, egyre több képességet és kincset ajándékoznak az oda ellátogatónak. A lélek terei időtlenek és határtalanok, tele csodával és titkokkal, hogy az egyén felfedezhesse lélekkalandozásai során önmaga varázslatát, önmaga végtelen szellemét.

Nincsen merülés tisztulás nélkül. A tisztulás, mint feltárás, az összefüggések felfedezése, tisztán látása a lélek munkával járó folyamat, elengedhetetlen része. A Kozmoszban vannak szabályok, mint az akció és reakció szabályai, a hatás és kölcsönhatás szabályai. Minden tettnek, minden szónak, és minden gondolatnak energetikai következményei vannak. Nincsen büntetés, nincsen bűnhődés. Következmények és összefüggések vannak.
Ez nagyon fontos, és oly kevesen látják ezt még az emberek közül…

Nincsen egy felettes hatalom, aki ítél a bűnhődésről vagy a büntetésről…

Ez nem létezik. Ami létezik, azaz ok és okozat. A kauzalitás.
A tetteknek, a szavaknak, a gondolatoknak energetikai következményei vannak, melyek manifesztálódnak az anyagban. Ezen ok – okozati energiaszabály életeken át ívelő, hiszen ez nem egy élet szabálya, hanem a létezés szabálya.

Sokan összekeverik az „itt és most” jelentését: az itt és a most jelenléte nem a felelősség alól mentesít, hanem a lehetőségek csodájával ajándékoz meg.
Ám az „itt és most” - ban is jelen van a létezés kauzalitás szabálya, és az itt és a most nem mentesít az ok – okozat szabályának felelőssége alól.
Az „itt és most” a szeretet - felelősségben való cselekvés lehetősége, az állandó fényesedés és gyógyulás, az állandó  szeretet lehetősége. A pillanat lehetősége, hogy a szeretetben legyen jelen az egyén.

A lélekmunka abba a tudatosságba emel fel, amikor az önsajnálat helyett, a felesleges önbüntetés és önostorozás helyett, a lélek szembe néz önmagával, felismeri saját kauzalitását, felismeri önön eseményeinek és történeteinek ok – okozatiságát. E felismerésben mélyebbre és még mélyebbre ás a gyökér legalsó pontjához, a leges legalsóbb ponthoz, hogy ott transzformáljon. Ez a lélek alkímia: a leges legalsóbb ponthoz való alámerülés. Egyre mélyebbre, és még mélyebbre. Szintről szintre, türelemmel, szeretettel, határozottan és céltudatosan, mégis rendkívüli türelemmel és alázattal. A léleknek végtelen rétege létezik…

Ez nem néhány hónap kérdése. Egy igaz mágus, egy igaz alkímiai mester ezt jól tudja. A lélek végtelen, mint a Kozmosz, mint a szellem.
A lélek világának és rétegeinek feltárása, a lélek világában való jelenlét, maga a létezés csodája, az Aranykor. Annak a tudatossága, hogy minden az éteri és az asztrális terek manifesztálódása az anyagban.

Eme aranykori tudatban már nem már nem az anyag síkján erőlködik az egyén. Az aranykori lény a lelkét, a gondolatait és az érzelmeit, a mentális és az érzelmi tereit alkímiázza és transzformálja. Önmagát. Sosem másokat, sosem a külvilágot.

Az aranykori alkimista mindig belül hajtja végre az átalakító munkálatokat. Türelemmel és rendkívüli szeretet-koncentrációval…

Szeretünk Benneteket!

Veletek vagyunk!

Büszkék vagyunk Rátok!”

Diktálta: El Morya Fénymester és Michael Arkangyalok

Közvetítette: Kristályfény33