"A Bölcs Asszony ösztöneire hallgat, bízik saját, veleszületett tudásában, gátlástalanul táncol lelkének lényegével, mely egyedi, lélekkel teli önkiáradás..."
Erre csak az a Nő képes, aki sejtjeiben érzi a változás szükségességét, és elengedi múltjának és előző generációknak az elnyűtt szerepeit. Az a Nő, aki hajlandó meglátni valódi értékét egy kapcsolatban. Aki megértette, hogy a kapcsolat alapja a kölcsönösség, a kölcsönös gondoskodás.
Nem épülhet másra, csak a kölcsönös támogatásra és a kölcsönös tiszteletre.
Nincs már helye a függőségnek, az alá/fölé rendeltségnek.
Kölcsönösség és növekedés... mindkét fél számára.
Minden más, nem egyéb, mint pusztán megszokás, gyávaság, és hazugság... egy régi rendszer kétségbeesett sikolya nőben és férfiban egyaránt.
Nem épülhet másra, csak a kölcsönös támogatásra és a kölcsönös tiszteletre.
Nincs már helye a függőségnek, az alá/fölé rendeltségnek.
Kölcsönösség és növekedés... mindkét fél számára.
Minden más, nem egyéb, mint pusztán megszokás, gyávaság, és hazugság... egy régi rendszer kétségbeesett sikolya nőben és férfiban egyaránt.
A legtöbb Nőt, (és Férfit) ez ma még rettegéssel tölti el, de talán a jelen kor változásai felemelik majd ezt a félelmet arra a pontra, ahol nem marad más, csak a megadás. És ott, akkor, abban a megadásban, bárkinek megadatik a gyógyulás... megadatik a "lélekkel teli önkiáradás".
forrás: Valóság Szellemi Műhely
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése