2017. január 28., szombat

Vér Csaba: Nemzetségünk fája.




Szegeden lakom…szüleim ásotthalmi tanyavilág szülöttei voltak .
Édesapámmal a hetvenes évek végén sokat jártam az ásotthalmi
erdőkben. Ott dolgozott …egy hosszú platós Zil teherautóval hordta
feldolgozásra az állami gazdaság fáját .
Vállpántos rövidnadrágos kisfiúként láttam először a fát..a Rúzsa fát
ahogy apám nevezte. És elmesélte hogy a népi szóbeszéd szerint,
Rózsa Sándor ezen a fán bujt el az őt üldöző pandúrok elöl.
Az idők során néhányszor meglátogattam a fát…megmutattam a
feleségemnek. Megálltam amikor harmincas éveim derekán
jó tizenöt éve Jó magam is munka ügyben utaztam azon a tájon .
És még párszor a rokonok látogatása kapcsán.
Most…jelen gondolat világommal spirituális utazásom állomásaként
is meglátogattam a napokban.
Néhány lélek társammal együtt látogattuk meg Őt.
Körbe jártuk …át öleltük közös imát mondtunk az épülő új világunkért.
Eltöltöttünk egy csendes félórát a szemerkélő esőben vele.
Megérintett…talán beszélt hozzánk…és egy versre ihletett !
Fogadjátok szeretettel.



Rúzsafa üzenete !

Magyarország déli részén….
Ásotthalomi erdő külső szélén.
Van egy öreg szürke nyárfa..
Magányosan álldogálva.
Öreg fa…már sokat látott…
háborúst és boldogságost !

Látott ő már maga körül mindenféle
népet….szomorkodót..örömködőt,
háborúst…és békességest .
Locsolkodót..derék aljban újszülöttet,
kis kondást aki disznókat terel,
Birka nyájat ki a lába körül legel.
Menekülő bakát…síró anyát…
búsan kullogót és lelkeset.
Fiút ki a bizonyítvány boldogan viszi.
Násznépet, ki az ifjúpárt templomba kíséri.

Pihentek alatta harcoktól fáradtan
Magyarok… Németek…és Oroszok bakák.
hűsöltek a piacról hazatérő idős mamák..
Magához ölelt…befogadott………
Szerelmespárt ki egymásnak alatta .
örök hűséget fogadott.
Kis nyuszit ki a fát kerülve,
mögé bújva, a vadászt kijátszotta.
Őzikéket téli hófúvásban északi szél
elől elbújva. Vagy éppen…..
Rózsa Sándort ki a pandúrok elöl ,
A futó lóról felkapaszkodva….
lelt ágai között átmeneti menedéket.

Öreg fánk a déli szélen…Nemzetségünk fája.
Éledező ősiségünk,élő tanulsága.
Hozzábújtam..és azt súgta…… már csak arra várok,
hogy a Magyarság megtalálja, az új boldogságot !
Az egységet..az össze fogást, a széthúzásból elég !
Induljon és éledjen egy boldog új nemzedék .
Szeressétek egymást és minden létezőt !
Én segítek ,a békém adom…ha fogadjátok…!
Kezdjük el együtt , és építsünk szép új jövőt !

Vér Csaba 2015 április 17.én




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése