Amikor átalakulsz, a világ is átalakul körülötted. Ez az átalakulás sokszor fájdalmassá tud válni, mert átminősülnek a dolgok, az emberi minőségek benned. Lelked új utakra hív, ismeretlen valóságba vezet.
Felkér és utat mutat egy olyan angyali keringőre, melyet itt a földi világban még nem jártál be. Emberek távoznak el tőled, és új ismeretségekre teszel szert. Sokszor fájdalmas magányt érzel a lelkedben, de ne bánd,- ez is az út része, az átértékelés, az elengedés időszaka.
Ami elmegy, azt gyászold meg,.... de vigyázz, ne merülj bele túlságosan a búskomorságba, mert utad része akkor nem jó irányt vesz.
Adj hálát mindenért, ami utad részét képezte.
Áldd meg szeretettel, s lépj ki a Fénybe, tárd ki ki a karod az ÉG felé, s kérd az isteni vezettetést.
Sokszor van úgy, azt érzed magadra vagy hagyva, de higgyj és bízz, ez mind téged szolgál, s erősít, mert így alakul ki benned s KÖZTE a mély élő kapcsolat. Minnél beljebb mész magadba, annál közelebb és egyben távolabb érzed magadban a régi Istenképed. Új Világot formálsz magadnak, és hited, mely eddig valóság volt, most átalakul.
Ne bánd, hagyd, hogy a maga módjában és medrében folyjon minden.
Tudom, nehéz ezt megtenni. De egyszer csak eljutsz odáig, hogy nem akarsz tenni, csak jelen lenni, megengedni, hogy egy magasabb, a Te valós isteni Éned tegye a dolgát benned.
S ekkor lépsz át az Új Világodba, s ekkor alakul át az életed, és körülötted minden. De amíg Te akarsz, addig csak magad körül forogsz,- fájdalmas pillanatokat, magányos létet és tapasztalásokat élsz meg, mert csak néha, pillanatokra kerülsz így közel az istenihez. Bár lelked nagyon óhajtja, szíved vágyakozik rá, de az ego az a börtönébe zár.
Engedd el az akarásod, fogadd el a létet, azt Aki Vagy, akinek születtél,- s csak az újra, a szépre, az élhető csodálatos világodra gondolj.
Arra, hogy nem szenvedni jöttél a Földre.
Minden tanít valamire, még ha az értelmét most nem is látod.
Isten benned van és általad fejezi ki magát a világban.
Mered- vállalni az istenit benned?
Fel mered-e vállalni azt Aki Vagy, azt Akinek eredendően születtél?
Sok fájdalom, sok kitaszítottság, megbélyegzés, hitetlenség és még sorolhatnám azt a szélés skálát mely utad részévé vált, de hidd el, enélkül nem lennél az, Aki most Vagy.
Isten végtelen áldása megtart a tenyerében.
Nézz fel az Égre, tárd ki a karod, s tudd szabad vagy!
A szabadságod ára Te magad Vagy!
Áldás kísérjen utadon!
Áldás kísérjen Mindenkit, a Fény (a Világosság) tartsa meg választott útján!
Áldás! Áldás! Áldás!
Felkér és utat mutat egy olyan angyali keringőre, melyet itt a földi világban még nem jártál be. Emberek távoznak el tőled, és új ismeretségekre teszel szert. Sokszor fájdalmas magányt érzel a lelkedben, de ne bánd,- ez is az út része, az átértékelés, az elengedés időszaka.
Ami elmegy, azt gyászold meg,.... de vigyázz, ne merülj bele túlságosan a búskomorságba, mert utad része akkor nem jó irányt vesz.
Adj hálát mindenért, ami utad részét képezte.
Áldd meg szeretettel, s lépj ki a Fénybe, tárd ki ki a karod az ÉG felé, s kérd az isteni vezettetést.
Sokszor van úgy, azt érzed magadra vagy hagyva, de higgyj és bízz, ez mind téged szolgál, s erősít, mert így alakul ki benned s KÖZTE a mély élő kapcsolat. Minnél beljebb mész magadba, annál közelebb és egyben távolabb érzed magadban a régi Istenképed. Új Világot formálsz magadnak, és hited, mely eddig valóság volt, most átalakul.
Ne bánd, hagyd, hogy a maga módjában és medrében folyjon minden.
Tudom, nehéz ezt megtenni. De egyszer csak eljutsz odáig, hogy nem akarsz tenni, csak jelen lenni, megengedni, hogy egy magasabb, a Te valós isteni Éned tegye a dolgát benned.
S ekkor lépsz át az Új Világodba, s ekkor alakul át az életed, és körülötted minden. De amíg Te akarsz, addig csak magad körül forogsz,- fájdalmas pillanatokat, magányos létet és tapasztalásokat élsz meg, mert csak néha, pillanatokra kerülsz így közel az istenihez. Bár lelked nagyon óhajtja, szíved vágyakozik rá, de az ego az a börtönébe zár.
Engedd el az akarásod, fogadd el a létet, azt Aki Vagy, akinek születtél,- s csak az újra, a szépre, az élhető csodálatos világodra gondolj.
Arra, hogy nem szenvedni jöttél a Földre.
Minden tanít valamire, még ha az értelmét most nem is látod.
Isten benned van és általad fejezi ki magát a világban.
Mered- vállalni az istenit benned?
Fel mered-e vállalni azt Aki Vagy, azt Akinek eredendően születtél?
Sok fájdalom, sok kitaszítottság, megbélyegzés, hitetlenség és még sorolhatnám azt a szélés skálát mely utad részévé vált, de hidd el, enélkül nem lennél az, Aki most Vagy.
Isten végtelen áldása megtart a tenyerében.
Nézz fel az Égre, tárd ki a karod, s tudd szabad vagy!
A szabadságod ára Te magad Vagy!
Áldás kísérjen utadon!
Áldás kísérjen Mindenkit, a Fény (a Világosság) tartsa meg választott útján!
Áldás! Áldás! Áldás!
Szeretettel: Feketéné Lendvay Katalin
2018. szeptember (Földanya hava) 26.-ik napján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése