Michael Arkangyal üzenete: Saturnus a kapu őre…

Saturnus a kapu őre…

Gyerekkoromban sokszor hallottam olyan vicceket, amelyekben Szent Péter listával a kezében vár bennünket a Mennyország kapujában, és belépésünk a Paradicsomba attól függ, mennyi mindent teljesítettünk a vállalt feladatink közül. Majd hittan órán arról tanultam, hogy a Péter név kősziklát jelent. Később, az asztrológiai tanulmányok között megjelent Saturnus, a karmikus kötelezettségek energiatere (bolygója), azon vállalások jelölője, amelyek teljesítése nélkül nem léphet tovább a lélek. /Mint a társasjátékban, amikor egy mező „fogságban tart” és csak hatos dobásával léphetünk tovább. Na, tessék! A hatos – a fizikai, földi sík száma: A 9-es a Mennyország, a „fent”, a 6-os az anyag, a „lent”. „Ahogy fent, úgy lent…”/

Saturnus kapuőr energiája egy pillanat alatt olvadt egybe Szent Péter kőszikla, valamint szintén kapuőr energiájával. Már meg sem lepődtem, amikor arról tanultam, hogy a saturnusi energiakörök jelölik azon lélekügyeinket, melyek „bekövesedtek”, betokosodtak, megrekedtek, becsontosodtak. Itt tartanak az anyagban. Benne tartanak a karmikus-reinkarnációs örvényben. Hova máshova tartozhatna eme ügy csoport, mint az állkapocshoz, a fogakhoz? Hiszen ott vicsorít az állat is, amikor agresszívvé válik, és hát egyre több kutatás igazolja vissza, hogy az agresszió mögött legtöbb esetben mélységes fájdalom, szeretetsebek, szeretetsérülések, és azoktól való félelem húzódik meg.

Aztán ahogy teltek, múltak az évek, megfigyeltem, hogy amikor fogászati problémáink vannak, akkor érdemes lehet eltűnődni azon, éppen milyen élethelyzetben, munkahelyi-, családi-, vagy párkapcsolatban vagyunk, mert talán a fogaink (csontjaink) jeleznek, hogy az adott szituáció egy karmikus ügy. Egy olyan ügy, ami saturnusi, kötelező vállalás.

Na, de mi az, hogy kötelező? – dúltam-fúltam magamban.

Hol van hát a szabad választás joga? – durcáskodtam.

És ekkor Michael Arkangyal, (Ki más? – Ő a karma arkangyali őre és ura, feloldozója…), gyengéden körbe ölelt szárnyaival, és kezdtem újraértelmezni, új szemléletmódban vizsgálni ezt a kötelezettségvállalás ügyet.

Michael Arkangyal üzenete:

„Saturnus a kapu őre, és Téged szolgál, a lelket szolgálja. A legfőbb szövetségese a léleknek, a Szent Szövetséges ő. Mutatja az utat, mely felszabadít. Mindig szabadon választhat az adott lélek, hogy járja-e az utat, melyet magának választott megszületése, testetöltése előtt. A szabad választás jogát sokan azért nem tudják értelmezni, mert még mindig a bűn és bűnhődésben van a hitrendszerük. Nincsen bűn, és nincsen bűnhődés. Semleges tapasztalás van, események, választások vannak, amelyeknek viszont következményei vannak. A Kozmosz alaptörvénye az egyensúly, és ehhez tartozóan a relevancia törvénye. Vagyis ok és okozat, hatás és kölcsönhatás, akció és reakció működteti az egész Mindenséget. Ez a rend.

A szellem a lélek tapasztalásain keresztül éli meg önmagát. Minden tapasztalás semleges, áramlás. Amikor az áramlás megreked, akkor elakadás jön létre. Az áramlás maga a szeretés. Amikor a szeretés megtörik, akkor megrekedés, megkövesedés jön létre. Bekeményedik a lágyság, elnehezül a könnyedség. A szeretés könnyű, lágy, a szeretés elakadása fájdalmas, nehéz, keménnyé és hideggé válik. Ám a Kozmosz egyensúlyában a dualitás létezik, és minden lélek szabadon választhat, hogy a szeretést választja, vagy sem. A szeretés egyik nagy töréspontja, amikor ítélet, ítélkezés születik a szívben: „Ne ítélkezz, hogy ne ítéltess!” – eme tanítás leckéje az lenne, hogy amikor a lélekben ítélet születik, ott megtörik a szeretés, az elfogadás, a megértés, az együttérzés, és az ítélkezés mögött valójában szintén fájdalom és félelem húzódik meg. Minden egyes ítélkezés egy lélekrész lehasítás: amikor a lélek fájdalmat él meg, és nem hajlandó erről tudomást venni, elfojtja azt, megtagadja, akkor lehasad egy lélekrész, kitaszítás keletkezik, és a lélek taszítja ki önmagából önmagát. Ám az elfojtások elemi erővel akarnak felszínre törni, és a lélek mélyre ásott titkai kitörnek a külvilág tükrében. Az, amit a külvilág tükröz, a lélek mélységeiben, titkaiban van elrejtve. A fájdalmas életképek emlékeztetik a lelket az átéltekre, akár elkövetői, akár áldozati oldalról.

Az önostorozást, az önvezeklést és az önbüntetést elkerülve, elég lenne a felismerés és az elismerés, az emlékezés, a fájdalom meggyászolása, amikor feloldódhat a fájdalom. A lélek mindig szabadon választhat a fájdalom és a szeretés között. Azonban olykor az adott ügy leckéje éppen az önszeretés, önmegbocsátás, önfeloldozás.

Sokszor halljuk az emberek világából, milyen nehéznek tartják a sorsot, melyet maguknak írtak. Kétségkívül sok transzformációs, alkímiai lehetőséget rejt magában eme időtér. Éppen ezért választotta sok-sok lélek a jelenlétet eme időtérben! Ez egy csodálatos alkímiai folyamat! Olyan különleges bolygó-, és csillagállások vannak jelen, szinte folyamatában, amely lehetőséget nyújt, kaput nyit arra, hogy végre-végre a lélek kiléphessen a karmikus örvényéből, hogy a lélek felülemelkedhessen azon a sok-sok megrekedésen, melyet évezredek alatt gyűjtött be.

Ez a csodája Saturnusnak, az egyik legfőbb, és az egyik legszentebb szövetségesnek: mutatja az utat. Ő a fény az alagút végén, ő a lélek reménye, ő a lámpás a sötét éjszakában, a tudatalatti terekben. A maga racionális egyértelműségével megmutatja, odahelyezkedik, odaáll, bejelöli ama feladatot, aminek átalakításával a lélek tovább léphet.

Saturnus kötelezettsége nem azt jelenti, hogyha nem végzi el a lélek, akkor büntetést kapna. Nincsen büntetés! Következmény van: ok és okozat. Amíg valamit nem old meg és fel a lélek, addig nem mehet tovább. Az élet iskolája. Akinek nem sikerülnek a harmadikos felmérői, vizsgái, addig nem lehet negyedikes. Aki nem tanul meg írni, olvasni, számolni, nem tudja majd megtanulni a magasabb osztályok leckéit. Az érettségizhet, aki elvégezte az általános és középiskola osztályait, megtanulta a leckéket. Az tanulhat tovább, akinek van érettségije. Ez a rend…

Saturnus kapuján átkelni maga a dimenzióváltás. Az érettségi vizsga. A lélek leteszi azon lélekterheit, melyek elnehezítették, a lélek feloldja önön megkövesedéseit, szikláit…

Veled vagyok, drága Lélek, ahogy Saturnus, én, Michael Arkangyal is Érted vagyok, drága lélek! Úgy ismerlek, ahogy még Te sem ismered önmagadat. Látom a való lényed, a fényed, a ragyogásod. Látom azt a végtelen és határtalan Szeretet-fénylényt, aki vagy. Hiszek és bízok Benned, ahogy a Teremtő is hisz és bízik Benned… Szeretlek. Szeretünk. Úgy, ahogy vagy… azt, aki vagy…”

És ekkor fény gyúlt a reményvesztettségben: Saturnus a lélek „hatos-dobása”…

Közvetítette és írta: Kristályfény33