- Akkor elMAGYARázom, nem elANGOLozom vagy elNÉMETezem...
A szeretet a végtelen, feltétel nélküli szabadság, korlátlan lehetőség a TeremTŐ felfedezésére, megélésére és MAGunkba való eljutásra. Amennyiben megérünk arra a felismerésre, hogy a Forrás, – a TeremTŐ tövünk mely mindannyiunkban EGY, így EGYek vagyunk EGY-MÁSban – nem más mint a feltétel nélküli SZERetetet, megtapasztalhatjuk, hogy minden olyan elképzelés, szabály, vallási dogma, mely a Forrás (Teremtő, Isten stb.) megismerését feltételekhez köti, a Teremtőt pedig az emberi lény LÉNYegétől leválasztva külön kezeli, semmi mást nem tesz, mint az EGYségről való leválasztódás, s az ebből fakadó félelem és a hatalom építésében segédkezik. Ez a félelem és a hatalom lesz aztán a Forrásban létező EGYségtudattól való eltávolodás fő eszköze. Két jelenség lép fel párhuzamosan ezzel egy időben:
az Emberi Lény tudati szinten leválik ÖnMAGáról, vagyis a Forrást kívülálló, tőle független létezőként, valóságként (szeparáció) kezdi megélni, próbálja megtapasztalni az életében
a SZERetettől való távolodás során a félelem erősödik ezzel egy időben, ami a továbbiakban az élet alap motivációjaként kezd láthatatlan módon beépülni a tudati és mentális mezőbe. (lásd pl. istenfélelem) Az egzisztenciális és spirituális félelemben élő ember pedig vezethetővé válik, vezetőt és közvetítőt igényel. Megjelennek tehát a közvetítők melyek minden síkon arra törekszenek, hogy a szeparációt, vagyis az Emberi Lénynek a Forrástól való távolságát folyamatosan fenntartsák, magukat téve egyedüli közbenjárónak ennek a távolságnak a egyesítésére. (világi és egyházi hatalmak)
A Forrás nem választható el semmitől sem. Az EGYség élmény megbomlása az, ami elfeledteti velünk, hogy Isten nem rajtunk kívül létezik, hanem valójában a mi valódi MAGunk, ily módon még csak nem is bennünk van ilyen értelemben – mert ez csak a kívül-belül elválasztódását erősítené meg – hanem MAGunk vagyunk az Ő része. EGYek vagyunk vele. Istent nem kell belehelyezni tehát a világba, hanem arra kell ráébredjünk, hogy tulajdonképpen elválaszthatatlan mindentől ami létezik.
A forrás vizében léteznek-e vízcseppek, vagy csak a mi elménk az, amely a forrásvizet vízcseppek összességeként határozza meg? Már maga a meghatározás szavunk elmond mindent. A meghatározással ugyanis határokat állítunk fel. Ezzel a Létezőből elkerítünk valamit, amit aztán önálló fogalomként kezelünk és általa újabb felismerésekre jutunk el. De kérdés, hogy amikor az Egészet részeiben próbáljuk meg vizsgálni, a fogalmi elkülönülés mennyiben szolgálhatja, vagy szolgálhatja-e az Egység megismerését? A forrás vizében egyetlen csepp tartalmazza a Forrást. A Forrás vizét viszont ha cseppekre bontjuk, ezzel látszólag lehetetlenné tesszük annak Egységében történő megismerését. Egy csepp víz nem más mint a forrás élő áramából kiragadott rész, mely a mozgás, az áramlás valóságából kiszakítva, már más valamivé definiálódik át.
Hol van az igazság akkor? Melyik végletben? Túl sok kérdés egyszerre, a válasz mégis nagyon EGYszerú: EGYikben sem, hanem mindben EGYszerre. Amikor az elkülönültség állapotában vizsgáljuk meg őket, csak tézis és antitézis születhet. A dualizmus világában pedig elkezdődik a „igazságért” zajló küzdelem. A Lét a MOSTban megtapasztalható VALÓSÁG szintézise. A Valóság az, amely mindent magába foglal és mindennek a Forrása is egyben. Részeit feldarabolhatjuk bármilyen módon, bármennyi részre, de így az EGYséget értelmezni EGYre nehezebb lesz. Csodálatos módon ugyanakkor nem tudjuk olyan parányi részre osztani az Egészet, hogy annak bármely részében ne legyen jelen az EGY Lényege. (hologram, fraktál elv) A magyar nyelv csodálatosan tartalmazza az EGYségtudatról szóló üzeneteket. Az EGY szógyökünk ugyanis EGYszerre alkalmas az EGYtől való elkülönültség és az EGYben való EGYségélmény kifejezésére. Lássunk egy példát.
-EGYedül. EGYedüllét – benne van az EGY szógyök, mégis az EGYtől való elkülönültség kifejezése.
-EGYben, EGYütt, EGYüttesen – az EGY szógyök ismét az alap, de az egységélmény jut kifejezésre.
-EGY-MAG-am – ez a szavunk pedig a LÉTünk mágiáját fedi fel és önti nagyon érthető formába:
az EGY (Forrás, Teremtő, Isten, SZERetet, SZER-elem stb. ezek közé én azért teszek egyenlőség jelet, mert tulajdonképpen MIND-EGY) az eredetünk, a LÉT, a Valóság, a Mindenség kifejezője
a MAG pedig az EGYben megnyilvánuló LÉT-MAGunk kifejezője, az a MAG, mely az emberi testben mindaddig az elkülönültség állapotában tapasztalja meg a Létet, ameddig a tudata meg nem nyílik, meg nem világosul az EGYségélmény, az EGY valóságában, a MOST, a Van Létében.
Az EGY-LÉNYEGűség felfedezése és megélése tehát az, ami a holisztikus szemlélethez elvezet. Magunk isteni, teremtő volta, és annak felfedezése, megélése pedig csak úgy történhet meg, ha mindez minden előzetes feltételezést, dogmát, szabályt nélkülözni tud.
Az EGYségélmény megtapasztalása pedig csak a SZERETET INTELLIGENCIÁJÁBAN lehetséges.
A szeretetintelligencia maga a Forrás, mely vizében minden csepp önmagára lelhet.
A SZERetet a létező legnagyobb intelligencia, mert szabad, korlátlan, feltétel nélküli megismerést enged ÖnMAGában ÖnMAGunknak. Valódi szabadság csak a szeretetben, valódi szeretet pedig csak a szabadságban létezhet. Az Igazság pedig nem más, mint a szeretet szabadságában a szabadság szeretetének a kifejeződése. Ez az intelligencia mindenek feletti, de nem valamiféle elkülönült intellektus, vagy az emberi gondolat terméke. A szeretet intelligenciája az a végtelen Lét a MOSTban, mely mindent MAGában foglal. Az Út ÖnMAGunkban mely MAGunk Forrásához vezet, az Út a Mindenségben mely Forrásunk MAGában hordozza. A JELEN-LÉT egyetlen képzeletbeli pontjában sűrűsödik össze, a kiüresedésben, és a SEMMI Mindenségében a MINDENSÉG Semmiségében EGY-SZERűen, EGY-Formánvan JELen.
A SZER-ETET Intelligencia nem más mint minden Létező teljessége. Az EGYség Mindensége, a Mindenség EGYsége. MAGunk Esszenciája, Esszenciánk MAGa. A-KI(CHI) KÖZÉPPONT ENERGIA!
A szamurájok nem hiába végezték a HARA KI RI-t. Tudatosan szüntették meg a HARÁBAN/HAS a KI/CHI középpont energiát. Weöres Sándor meg kódolva írta: "Fut, robog a kicsi kocsi, rajta ül a Hahargosi, din-don diridongó. Ha kiborul az a kocsi, leröpül a HARAgosi, din-don diridongó."
Ha középen állsz, nem vetsz árnyékot! Ami nem áll három-lábon az billeg!
Forrás: HUN Nemzetiség
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése