Májusi energiák - közel a gyógyulás

Az elmúlt hónapok energiái nagyon aktívak voltak, megrángattak mindenkit rendesen. Sok volt az érzelmi energia, így sok volt a játszma is a világban. Érzelmi viharok dúltak, időről-időre felkorbácsolódtak. Olyan dolgok kerültek felszínre, amikről még csak nem is sejtettük volna, hogy úgy lehet, úgy van. Titkok, ígéretek, hazugságok, csalások, becsapások. Dráma, dráma, dráma. Mindenhol csak dráma. Kisebb és nagyobb világunkban. S mi ott álltunk benne, állhatatosan. Kitartottunk benne, próbáltuk megoldani, rálátni, megérteni. Elfáradtunk-és bele untunk-mert nem tudjuk megoldani, túl mutat rajtunk, sőt talán egyáltalán nem is a mi dolgunk.

A májusi energiák csendesebbek. Nyugalom lett és ezt már előre érezhettük. Nyugalom lett és ez olyan furcsa…az elmúlt időszak aktivitása után ez nagyon furcsa érzés, nem is igazán tudjuk, mit is kezdjünk vele. Nyugalom van, gyógyulhatunk, regenerálódhatunk benne, általa. Itt az ideje, hogy meggyógyítsuk sérült aspektusainkat, életünket, kapcsolatainkat. Mindezt passzívan! Most, ebben a hónapban, úgy tudsz magadon segíteni és mellesleg ezzel másoknak is segítesz, ha nem vonódsz bele a drámákba, játszmákba. Vannak és lesznek olyanok körülötted, akik még mindig itt tartanak, akik így akarnak energiát nyerni, te vedd észre ezt és maradj kívül, állj a kerítés mögé, onnan figyeld meg a helyzetet! Egyszerűen vedd észre ami zajlik és mielőtt bele vonódnál, már vonódj is ki belőle! Csak figyelj! Lépj be a te saját belső teredbe, képzeld el mintha egy magas kilátóra mennél fel, és onnan nézz most körül, onnan láss mindent. Amikor felértél a kilátó tetejére, tárd ki szárnyaidat és emelkedj az ég felé, repülj! Láss úgy, ahogy a Sas látja, változtasd meg nézőpontodat! Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, tudatosnak kell lenned, és nem hagyni, hogy kizökkentsenek. Ha valaki, valakik újra és újra ki akarnak akár csak egy egyszerű hétköznapi tevékenységedből zökkenteni az azért lehet, hogy figyelmeztessenek: Koncentrálj még erősebben a saját dolgodra, légy még tudatosabb! Amikor Sasként látod a dolgokat akkor gyógyulhatsz! Meggyógyíthatod ezzel a nézőponttal önbecsülésedet, régi sebeidet. Nagyon fontos, hogy ebben a hónapban az energiák kiegyenlítődjenek benned! Lásd meg, hogy eddig mennyire aktív volt minden és most lassíts, állj meg! Pihenj, gyógyulj, hogy aztán megtalálva belső középpontodat kiterjedhess, alkothass, teremthess! Te csak állj most a kerítés mögé és figyelj! A többi nem a te dolgod, megoldódik hidd el! Amikor úgy érzed valami kicsalogatna, kibillentene passzív megfigyelői állapotodból, akkor emlékezz: “Ez nem a te dolgod! Te csak menj tovább, ne vonódj bele! “ S tudd, hogy TE mindig Sas voltál, Sas leszel! Egy tanmese, hogy elhidd valóban így van ez: Egyszer egy ember az erdőben sétálva talált egy fiatal sast. Hazavitte a tanyájára, ahol a madár hamarosan hozzászokott a csirkék ételéhez, és csirkeként is kezdett viselkedni. Egy napon egy természetbúvár aki átutazóban járt a környéken, megkérdezte a gazdát, hogy miért él egy sas a madarak királya egy tanyára bezárva a csirkékkel. – Mivel csirketáppal etettem és megtanítottam neki, hogy csirkeként éljen, soha nem tanult meg repülni – válaszolta a sas gazdája. – úgy viselkedik mint egy csirke, így ő már nem sas többé. – de azért csak sasszíve van, erősködött az idegen – biztos vagyok benne, hogy meg lehetne tanítani. Miután hosszasan beszélgettek erről, úgy határoztak, kiderítik mi is az igazság. A természetbúvár gyengéden a kezébe vette a sast. – Te az ég madara vagy és nem a föld teremtménye. Tárd ki a szárnyad és repülj – mondta a madárnak. A sas azonban össze volt zavarodva, nem tudta kicsoda ő. Amikor meglátta a csirkéket falatozni, leugrott közéjük, hogy ismét velük lehessen. A természetbúvár nem csüggedt. Másnap felvitte a sast a ház tetejére – te sas vagy, tárd ki a szárnyad és repülj – mondta ismét a madárnak. De a sas félt ismeretlen önmagától és attól a világtól, ami várna rá. Így újra leugrott a csirkék közé. A harmadik napon a természetbúvár korán felkelt és kivitte a sast a tanyáról egy magas hegy tetejére. Ott aztán magasan a feje fölé tartotta a madarak királyát – te sas vagy. Az ég és a föld is az otthonod. Tárd ki a szárnyad és repülj – mondta a madárnak. A sas körülnézett, visszanézett a tanya felé, majd fel az égre. De még ekkor sem repült. Akkor az ember a nap felé emelte a madarat. A sas reszketni kezdett és lassan kitárta szárnyit. És végre nagyot vijjogva felrepült az égbe. Lehet, hogy a sas néha ma is nosztalgiával gondol vissza a csirkékre, az is lehet, hogy néha meglátogatja a tanyát. De soha többé nem tért vissza csirke életet élni. Hiába nevelték csirkének, ő sas maradt. A sashoz hasonlóan az emberek is képesek a bennük rejlő valódi lehetőségeknek megfelelően dönteni még akkor is, ha addigi életükben másnak gondolták magukat, mint amik valójában voltak. Bárki válhat nyertessé!”

Forrás: http://talentumok.com/