AKI MAGYAR, VELÜNK TART!

Kedves Szövetséges!

Meghívlak febr. 10-én vasárnap délelőtt 9-órától a szegedi Román konzulátus elé (Kelemen utca) , ahol a magyar nemzet demonstrál a magyarság megvallásával és a székelyek melletti szolidaritás kimutatásával:

Honféltő szeretettel  hív a haza!

Olvasd el a csatolmányt is!

S aki magyar, velünk tart!

A Magyarok Szövetsége nevében: Dr.v. Bene Gábor

A zászlókitűzés miatti eljárások: Románia szégyene!

Vasárnap reggel 9 órakor a Magyarok Szövetsége meghív minden tisztalelkű magyar embert, hogy jelenjen meg Szegeden a Román Konzulátus előtt!  Székely zászlót viszünk a román konzulnak!

Személyes álláspontom az ügyben:

Én, de a Szövetség élenjárói is értetlenül állunk a „zászló cirkusz” előtt, hisz ősi jelképek használata természetes joguk a székelyeknek. S, az is természetes, hogy Magyarország szolidáris velük, amennyiben ezt a megkérdőjelezhetetlen jogot a román kormányzat, nem hagyja érvényesülni

A román külügyminiszter a diplomáciai szokásjog megsértésével vádolta meg szerdán Füzes Oszkárt, hazánk bukaresti nagykövetét.  Sőt, kilátásba is helyezte kiutasítását, ha nem tér vissza "megbízatása keretei közé". Mindezt azon túlméretezett országnak a mai politikai vezetése gerjeszti, mely 1920-ban jött létre az Antant és a mögötte álló erők jóvoltából. Márpedig a Trianoni Békediktátumnak az általuk is aláírt szövege alapján tiszteletben kellene tartani minden addigi, tehát a székelység autonómiáját is! Ám a román külpolitika nem az igazi hun-magyar nacionalizmust másolja, hanem a nyugati – etnikai alapú és türelmetlen – változatát tanulta meg a franciáktól.

A román állam e magatartásával, a székely autonómiatörekvéseket akarja eltakarni, s a zászlók kihelyezésének megakadályozásával, csak a közigazgatás átalakításának az említett Trianoni békediktátummal teljesen ellenkező tervéről próbálják elterelni a figyelmet. Az persze valószínű, hogy végső céljuk, megbontani, szétverni az évezredes múltú Székelyföld egységét, s a Magyar Királyság által számukra minden korszakban biztosított autonómiát a feledés homályába küldeni, hogy a nevetségesen hiteltelen dákó-román kontinuitás elméletükkel továbbra is kábíthassák Európát, s a világot.

Ha nincs ez a szerencsétlen közjáték, akkor fel sem vetném ezt a durva történelemhamisítást, mert tudom, hogy minden gondolkodásra képes románnak is fáj ez az alantas hazugságözön, az alaptalanul nagyzoló ősiségük állandó hangoztatása, s ennek világgá kürtölése és dicsérete. Az oláhok, vagy újabb nevükön románok nem voltak állandó lakosai sem a Partiumnak, sem Erdélynek – így a római Dachiának sem.

A római telepeseket és légiókat Kr. u. 270 körül kivonták, és az őket ott követő népek: a gótok, hunok, gepidák, avarok, bolgárok mind
elsöprődtek a népvándorlás sodrában, miközben - a dákó-román elmélet követői szerint – a románok "dákó- román" elei ugyanott: "barlangokban élve" megmaradtak. Valamire való történész ilyet nem állítana, mert az említett korszakból semmiféle idevágó tudományos és régészeti bizonyítékok nincsenek. Sem épületmaradványok, sem edénytöredékek, vagy dák harci eszközök maradványai, semmi! Sőt, még szemétdombok, vagy bármilyen más leletek sem, ami tanúsítaná a "dákó-román" tömegeknek a barlangokban folytatott állandó életét. Márpedig olyan nincs, hogy semmi ne maradjon fenn, csak a székely magyar korszak emlékei, vagy a manapság is épülő, hagymakupolás templomok, amelyek a románság vallásának a bizonyítékaiként tör előre a Kárpátok innenső oldalán. Igaz, ha „dákó-román” leleteket még nem talált senki, de a Tatárlakai leleteket már vagy kezdi a gőg román eredetűnek beállítani, vagy hallgat róla a régészet, mint a sír.

Pedig a szkíta-hun magyarság nem volt ilyen szőrösszívű a bojárok elől szökdöső oláh pásztorokhoz, mert nem akarta őket asszimilálni soha, sőt nem is nézte őket ellenségnek. Pedig volt a történelmünk során olyan időszak, amikor mindezt még elismerték, még maguk az erdélyi és partiumi románok értelmesebbjei is. Ők még tudták, hogy az első román nyelű biblia is magyar pénzből és kezdeményezésre készült, sőt az 1868-as XLIV. Törvénycikk – amely a „nemzetiség i(64)  egyenjogúsítás tárgyában hozatott” – egyértelműen atyailag bánik minden nemzetiséggel, így a románnal is. A népiségét nem érintette, teljes jogú állampolgárnak, sőt testvérnek tekintette, és semmiféle erőszakos tettet, vagy fondorlatot nem engedett ellenük. Most pedig nem elégszik meg a románság azzal az óriási és az eredeti Román Királyság területéhez képest európai fejlettségű területtel, amit egy kétségkívül hamis nemzetségi eszmére hivatkozva elcsatoltak az ősi magyar területekből?   Ennek azonban komoly következményei lesznek. Már nem először sértették meg a román hatóságok a Trianoni békeszerződésnek csúfolt diktátumot, valamint az 1947-es Párizsit. Pedig Trianon nemcsak nekünk magyaroknak, hanem a Szentkorona minden tagjának traumát okozott, s ebből egyszer fel kell épülnünk. Az elfogadható megoldást meg kell találni, s erre legkézenfekvőbbnek ma is a Szentkorona állameszme mutatkozik. S ha végre a nemzet fogalmát, az egészséges nacionalizmus mibenlétének alapos ismeretét visszaszerezné a román, a szerb, a szlovák, a horvát és a többi befogadott nép, akkor rá kellene döbbenniük, hogy Európa nem befogadott minket, hanem gyarmatosított! Pontosabban nem is Európa tette ezt velünk, hanem az a bankárkaszt, amely csak a világuralom megszerzésén tudja fejét törni, s amely a pénzmanipulátor szisztémájával és a mesterséges fogyasztói igények felkeltésével próbálja végképp eltörölni a nemzeteket és az etnikumok közötti határokat. Egyen Európát, egyen Ázsiát akar, s korlátlan hatalmat a magánpénz uralmának, a szervezett magán hatalommal bedarálni mindent. S addig, amíg erre az egyszerű, de nehezen felismerhető összeesküvés gyakorlatra nem ébrednek rá a népek – többek között a magyar és a román is – addig a Szent Korona Országainak egyesítése területileg és egyenlőre, még nem aktuális.

Sokan mondják, hogy a jelen jogsértéseit vigyük az európai közvélemény elé részletesen, s bizonyíthatóan. Csakhogy Európa magát sem tudja megvédeni az agymosás és a fogyasztói társadalom lelket sötétítő gyarmatosítása ellen! Hogyan lenne a jelen helyzetben képes, bennünket megvédeni? A szervezett magánpénz hatalmával szemben már, nem elég a politikusok felvilágosítása, akiknek nagy része nem is hajlandó észrevenni sem a magyarság, sem más népek megaláztatásait, mert behódoltak a monetáris diktatúrának, amely mára már nyíltan kijelenti, hogy felvásárolja Magyar- és Lengyelországot, de Romániát is!  A pártpolitikai osztályok tehát a szervezett magánpénz hatalmának a kiszolgálószemélyzetévé váltak Romániában éppúgy, mint Magyarországon. Ha ez nem nyitja fel a szemét ennek a két – régebben együttélésre képes nemzetnek –, akkor bizony továbbra is kijátszanak majd bennünket egymás ellen! A románok a legteljesebb beolvasztásunkat célozták meg, a magyarok pedig államszinten pátyolgatják a kisebbségeket, kötelezettség nélkül. Pedig a jogok és kötelezettségek egyensúlya lenne az az alapvetés, amit el kell és el lehet várni a Kárpát-medence minden népétől. A köznép pedig elégedetlenségét is a másik náción fogja levezetni, hisz ezt táplálták bele. Az valósan elfogadhatatlan, amit a román politikusok művelnek a Székely autonómiával kapcsolatosan. De nem is a használhatatlan nemzetközi normákra kellene hivatkoznunk, hanem arra az ősi alkotmányra, amely még a szkíta–hun birodalmak idejéből maradt ránk, s amely minden népet meghagyott a saját szokásrendjében, a saját kultúrájában. Ceausescu legalább nem hazudta azt, hogy szereti a székely-magyarokat, de ezek a mai románok már elfelejtették azokat az erdélyi és partiumi román képviselőket, akik a húszas/harmincas években kikérték maguknak a regátiaktól, hogy azok felszabadították őket. Mert – s ezt ott a román nemzetgyűlésben is elmondták – nem felszabadítás volt az, hanem a történelmi, gazdasági és kulturális fejlődésnek 100 évvel való visszaforgatása. Mindezt már kevesen érzik, mert nincs összehasonlítási alapjuk az akkori rendszerrel.. Ráadásul a radikális román sovinizmussal meg sem lehetne mindezt értetni csak akkor, ha megszűnne a képernyővarázs, s nyitott szemmel, gondolkodva érnék őket is oly csapások, amilyenek a magyarokat érték a XX. században,

Az autonómia lassan már nem lesz elég székelységnek, mert a román sovinizmus mindent meg akar szerezni. Semmit sem akar adni érte, de közben nem veszi észre, hogy rövidesen az önrendelkezési jogot fogja a mellének szegezni az őstelepes székely-magyarság. A kulturális kreatívok nagy és visszafoghatatlan világmozgalma már jelzi, hogy a valóság felismerésnek már nemsokára el kell jönnie. S akkor, fel kell majd újra mutatni a Szentkorona állameszmét, amely az egyetlen eszme, mely békességet és megértést, sőt harmóniát tud teremteni itt, a Kárpát-medencében. S akkor már a szomszéd államok sem fognak elkövetni a magyarsággal szemben jogsértéseket. Nem fogják megtenni, mert a világnak ezen a felén csak a magyarnak van meg az a képessége, hogy magához emelje a gátlástalan nemzetek által kirabolt és elűzött népeket. Magához emelje és a saját szabadságát is biztosító alkotmányosságának sáncai mögé emelje, hogy védekezni tudjon a monetáris diktatúra sátáni lelkületű gyarmatosítása ellen. Mert rövidesen felismeri a nagy többség, hogy védekezni kell, s egyetlen bevált formula van erre, s annak az ismerője a magyarság! Addig is higgadt, tárgyilagos fellépés: szolidaritás kell az igazsággal!

Szeged. 2013-02-09                            Dr. Bene Gábor