A MAGYAR FÖLD, EZ A DRÁGA FÖLD!
Sajnos már csak néhány tucat magyar szívügye a haza sorsa. A sors, ami semmivel se jelent kevesebbet a megmaradásnál, a magyarok életben-maradásánál.
A magyar föld: államiságunk, fizikai létünk alapja; élelmiszertermelésünk táptalaja, minden talpalatnyi földünk, azaz minden rög mára végveszélybe került. Agyoncsonkított, gyarmatosított hazánk államisága utolsó perceit éli. Onnantól kezdve, hogy egy ingatlan elkelt, új tulajdonosa nevén fut a földhivatal nyilvántartásában. Miért lenne másként hazánkkal a nemzetek nyilvántartásában! Magyarország cégérét hamarosan átfestik; ez idő kérdése csupán!
Aki még mindig nem tudná: csonka hazánknak van tulajdonában a világ legjobb termőtalaja, talpunk alatt van a világ legtisztább, leggazdagabb édesvízkészlete! Csoda? -- hogy idegenszívű bitangok, a hatalom bitorlói orruknál tovább nem látva bocsátják áruba hihetetlen értékű kincseinket! Aki nem tudná? -- a XXI. század háborúit már nem az olajért, nem a földgázért, hanem az élet legalapvetőbb feltételéért, az ivóvízért vívják.
Ez a háború javában dúl már, de még nem halljuk a robaját. A mai nap tanúsága szerint alig kétszáz embernek voltak fontosak értékeink, hihetetlen drága kincseink.
Igaz, Advent van: a várakozás ideje. Éppen ezt használják ki évek óta drága hazánkat áruba bocsátó kufárjai; mert ilyenkor hozzák meg azokat a törvényeket, amelyek végveszélybe sodornak, immár fizikai pusztulásba visznek minket, magyarokat.
Nem egészen kétszáz ember értette meg a mai nap lényegét. Azt, hogy Magyarországnak "annyi"! -- hacsak Isten nem könyörül meg rajtunk. Egy népen, mely elvesztette önbecsülését, s tán utoljára merül a viharos tenger hullámai alá. Nem tudhatom, kinek milyen hírforrásai vannak; engem ez igazából nem is nagyon érdekel! Aki akar, mindenről tudomást szerezhet ma már. Az elmúlt napokban legalább kétszáz embert értesítettem több alaklommal a mai napi rendezvényről, amelyet "Élőlánc Magyarországért" hirdettek meg, kik rendületlenül szívükön viselik a haza sorsát! http://elolanc.hu/index.php/
A termőföld az élet alapja, mindennapi kenyerünk, létezésünk forrása, a vidéki emberek megélhetése, a jövőnk biztonsága, az ÉLET maga volt! A Földtörvény sorsa ezért minden magyar ügye kellene, hogy legyen! Erről szólt tehát 2012-ben Advent harmadik vasárnapjának délutánja ott kinn, Budapest Kossuth terén. A téren, ami 2006. ősze óta annyi édes emlékem színhelye! Nem tudom elhinni, hogy oly sok embernek ne jelentsen semmit hazája sorsa! -- az egyetlen sors, ami minden jónak: így a biztonságnak, jólétnek, örömnek, szeretetnek, egészséges életnek egyetlen forrása. Arra az álláspontra jutottam már, hogy aki nem hallja a haza keserves hívó szavát, az ne várja senkitől, hogy valaha is meghallja az ő jajkiáltását! -- és hamarosan jajkiáltásoktól lesz hangos ez a rútul cserben hagyott magyar haza. Hacsak Isten közbe nem avatkozik! -- ámbár erre semmi oka, hiszen miért is segítené meg azokat, akik arra se képesek (restek), hogy sajátmaguk megsegítése érdekében megtegyék a legelső lépéseket.
Isten mindent megtesz érted! -- de helyetted semmit. Ezt soha ne feledjük! (Csak zárójelben jegyzem meg: Gyakorta magam se tudom már, hová menjek, hová ne menjek. De vannak helyek, ahová akár lábak nélkül is elmegyek!)
A magyar föld: államiságunk, fizikai létünk alapja; élelmiszertermelésünk táptalaja, minden talpalatnyi földünk, azaz minden rög mára végveszélybe került. Agyoncsonkított, gyarmatosított hazánk államisága utolsó perceit éli. Onnantól kezdve, hogy egy ingatlan elkelt, új tulajdonosa nevén fut a földhivatal nyilvántartásában. Miért lenne másként hazánkkal a nemzetek nyilvántartásában! Magyarország cégérét hamarosan átfestik; ez idő kérdése csupán!
Aki még mindig nem tudná: csonka hazánknak van tulajdonában a világ legjobb termőtalaja, talpunk alatt van a világ legtisztább, leggazdagabb édesvízkészlete! Csoda? -- hogy idegenszívű bitangok, a hatalom bitorlói orruknál tovább nem látva bocsátják áruba hihetetlen értékű kincseinket! Aki nem tudná? -- a XXI. század háborúit már nem az olajért, nem a földgázért, hanem az élet legalapvetőbb feltételéért, az ivóvízért vívják.
Ez a háború javában dúl már, de még nem halljuk a robaját. A mai nap tanúsága szerint alig kétszáz embernek voltak fontosak értékeink, hihetetlen drága kincseink.
Igaz, Advent van: a várakozás ideje. Éppen ezt használják ki évek óta drága hazánkat áruba bocsátó kufárjai; mert ilyenkor hozzák meg azokat a törvényeket, amelyek végveszélybe sodornak, immár fizikai pusztulásba visznek minket, magyarokat.
Nem egészen kétszáz ember értette meg a mai nap lényegét. Azt, hogy Magyarországnak "annyi"! -- hacsak Isten nem könyörül meg rajtunk. Egy népen, mely elvesztette önbecsülését, s tán utoljára merül a viharos tenger hullámai alá. Nem tudhatom, kinek milyen hírforrásai vannak; engem ez igazából nem is nagyon érdekel! Aki akar, mindenről tudomást szerezhet ma már. Az elmúlt napokban legalább kétszáz embert értesítettem több alaklommal a mai napi rendezvényről, amelyet "Élőlánc Magyarországért" hirdettek meg, kik rendületlenül szívükön viselik a haza sorsát! http://elolanc.hu/index.php/
A termőföld az élet alapja, mindennapi kenyerünk, létezésünk forrása, a vidéki emberek megélhetése, a jövőnk biztonsága, az ÉLET maga volt! A Földtörvény sorsa ezért minden magyar ügye kellene, hogy legyen! Erről szólt tehát 2012-ben Advent harmadik vasárnapjának délutánja ott kinn, Budapest Kossuth terén. A téren, ami 2006. ősze óta annyi édes emlékem színhelye! Nem tudom elhinni, hogy oly sok embernek ne jelentsen semmit hazája sorsa! -- az egyetlen sors, ami minden jónak: így a biztonságnak, jólétnek, örömnek, szeretetnek, egészséges életnek egyetlen forrása. Arra az álláspontra jutottam már, hogy aki nem hallja a haza keserves hívó szavát, az ne várja senkitől, hogy valaha is meghallja az ő jajkiáltását! -- és hamarosan jajkiáltásoktól lesz hangos ez a rútul cserben hagyott magyar haza. Hacsak Isten közbe nem avatkozik! -- ámbár erre semmi oka, hiszen miért is segítené meg azokat, akik arra se képesek (restek), hogy sajátmaguk megsegítése érdekében megtegyék a legelső lépéseket.
Isten mindent megtesz érted! -- de helyetted semmit. Ezt soha ne feledjük! (Csak zárójelben jegyzem meg: Gyakorta magam se tudom már, hová menjek, hová ne menjek. De vannak helyek, ahová akár lábak nélkül is elmegyek!)
Vattay Szabolcs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése