Az Öntudatra ébredt ember

Az Öntudatra ébredt ember már felismeri a múlt lehúzó és visszatartó energiáit, és mindent elkövet annak érdekében, hogy megváljon ezektől a mintáktól és kötésektől.
Szívében oly mély a szabadságvágy, hogy nem engedi már meg magának, hogy ezek az energiák fogva tartsák.  

Nem ad teret a félelmet keltő üzeneteknek, kinyilatkoztatásoknak, és nem ismeri el istenének azt az istent, aki haragvó, aki áldozatot kérő, és azt hirdeti, hogy bűnben fogantunk és ezért bűnösök vagyunk…..

  Jézus soha nem mondott és nem tanított ilyet. Nem kért áldozatot,- Ő azt kérte, hogy irgalmasokká váljunk.
A Fényhazát hirdette, és azt,- hogy mi is emberi testben élő Fények vagyunk, hisz Isten bennünk is él, nemcsak rajtunk túl van.
Nem oly távoli és elérhetetlen, ahogy ezt sokan hirdetik és hiszik.
A Földre tapasztalni és tanulni jöttünk,- kijavítani a múltban, a régi időkben elkövetett hibás döntéseinket. Lehetőséget adtunk magunknak arra, hogy új testben, új tudatosságra ébredjünk, és még jobbakká, teljesebbekké és emelkedettebbekké váljunk.
Elérjük, visszatérjünk ahhoz a tudatossághoz, hogy Földön élő Istenemberekké váljunk.

No persze ehhez, hogy mindez valóra váljon, tenni kell, és nemcsak szemlélni a dolgokat. Hanem mélyen magunkba merülve megismerni ÖnMAGunkat, és a minket körülvevő világunkat.  Csak így tudjuk felismerni, hogy kik vagyunk, miért vagyunk itt, mi a feladatunk. Miért pont ebbe az Országba születtünk, mi itt a dolgunk, az isteni vállalt feladatunk.   A Fény és Szeretet útját járjuk.
 Új idők szele érinti meg arcunkat, hisz az Új Idők küszöbén állunk.
Belül a szívünkben ég a vágy, hogy csak a szépet, a jót teremtsük.
Új tudatra ébredtünk, és Új Embereké leszünk.
Új Kört írunk a világ forgatagában, és ez világ már csak a szépségből, jóságból és szeretetből fog állni.
Ez valljuk, és ezt teremtjük,- ez válik eszménkké.
Ezt hisszük,- hisz hitünk által teremtjük meg az Új Jövőt.
Fények vagyunk, hisz a Fényből jöttünk, és ha itt hagyjuk e Földet, akkor újra a Fényhazába térünk vissza. Áldás!

MEGFELELŐ IDŐBEN, MEGFELELŐ HELYEN VAGYOK,- tehát LÉTEZEM.LÉTEZÉSEM állandó áramlásban van.

Készen állok a változásra, és ezáltal engedem, hogy a MEGFELELŐ IDŐBEN a MEGFELELŐ HELYRE elvigyen, ahol Boldogságom meglelem.
SZÍVEM középpontjában maradok, és a FÉNYT állandó áramlásban tartom.
Ennek következményeképpen,- csakráim megnyílnak,- kiegyensúlyozódnak,- így már TELJES EGYSÉGET alkotva veszek részt az áramlásban, a MINDENSÉG FORRÁSÁBAN.
Egyre kevésbé adódnak olyan pillanatok amikor kibillenek középpontomból, de ha ez mégis megtörténik, akkor minél hamarább megpróbálok visszahelyezkedni a SZER-ETET állapotába.
Önmagam SZER-ETETE és elfogadása által jutok el és kapcsolódok rá a MINDENSÉG FORRÁSÁRA.

Lejegyezte:

Szeretettel és Fénnyel:

ÁhimRé

Feketéné Lendvai Katalin