Elrabolt kincseink: A Tündérek.

 Elrabolt kincseink: A Tündérek.

Csodálatos, élő és működő hitvilágunk lényei nemzedékről nemzedékre óvták, segítették népünket.
A szellemlények, természeti lények között nem volt alá – és fölérendelt viszony, hiszen mindnyájan az Egyetlen, a Hatalmas Teremtő Atyának a megnyilvánulásai voltak, Ősurunk meghosszabbított áldó keze.
Vízanyácska, mint édes Anyaföldünk és Szélatya, kinek a levegő a birodalma.
Sumír őseink ránk hagyták égi és földi segítőik tiszteletét. Akik az égből jött, isteni eredetű személyek, dingirnek nevezték őket és nyolcágú csillaggal jelölték. Mára nyelvünk változásából adódóan a dingirt tündérnek mondjuk és elfelejtettük kik ők.
Néhány igazi magyar író és költő művében még találkozhatunk velük, de mára elvették tőlünk ezt a csodálatos égi segítő lényeket.
Néhol a szenthelyeken, még élnek legendáik, de egyre inkább irigy, gonosz ártó tulajdonságokkal felruházva.
Ellopják a szépen zengő harangot, hiúságukban kiárasztják a Tiszát.
Dévaj, kegyetlen szépasszonyokká tették őket, akik nagy veszélyt jelentenek a férfiakra, és az úton járókra.
A rontás teszi a hatását. Ahogy sikerült hegyes fülű, idétlen, gonosz lényekké tenni tudatunkban tündéreinket, úgy vették át helyüket az angyalok. Nincs ővelük semmi baj, csak ők nem a mi Teremtő Atyánk megnyilvánulásai. A mi égi és földi segítőink a tündérek.
Égi eredetünket őrzi Hunor és Magyar mondája. Ők és harcosaik a Tündérkirály lányait és azok tündérudvar udvarhölgyeiket kapták feleségül. Csodálatos eredetmondáink talán nem is monda. Amit írtak a magyarokról, hogy szép és büszke nemzet, hűséges és szorgalmas, a szeretet népe, ez mind, mind a tündéri, az égi véréből adódik.
Tündéreinkhez csak mi lettünk hűtlenek. Hagytuk őket elvenni, megrontani.
De nézzétek csak a szívetekkel egy kicsit a világot, és meglátjátok őket.
Ők a virágok, bokrok, fák lelki szépséget őrző lények. A virág illata és édes méze. Az erdőket, mezőket, hegyeket éltető tiszta szellemei Teremtő Atyáknak.
Vezetők a természetben, hogy meglásd a tiszta gyönyörűségeket. Az öreg fákban élő áldott erő, ami segít a lélek megtisztításában. Harmat a bimbózó színes virágon, melynek csillogása táplálja a lélek vágyait. Felhők csöppje, édes harmat.
A folyók és tavak tündérei maguk a víztükör csillogásai. Az embert fizikai és szellemi létében segítő szépség és jóság.
Népünk égi és földi segítői, a kezünket fogó vezető és vigyázó szellemlények.
A Napból aláhulló fénycsöppek, és a gyermekét óvóan őrző anyai szív. A könnyet letörlő vigasztalás, az arcot megszépítő mosolygás. A kertet ápoló gondosság, a gyermeket nevelő tudás. A férfit segítő tiszta erő, a női gyöngédség.
Az egymással szembeni türelem és a bennünket összekötő megértés. Életünkben a szikrázó fény és a szeretet.
Királynőjük Boldogasszonyunk, a Tündérkirály, pedig maga a Fény, Napatyánk.
Gyermekeik számára a bőség és a gondoskodás. Szívükből a szeretet, kezükből az áldás árad felénk.
Nyissátok meg lelketeket és engedjétek magatokhoz az égi kincseket.
Írta: Kovács Kálmánné (Nóri)

Fényképen Tündér Ilona című selyemképem látható.