Régi ünnepek nyomai a téli ünnepkörhöz kapcsolódó magyar néphagyományban 3.
Lucáról - másképpen...
„Luca-Luca kitty-kotty, kitty-kotty,
Tojjanak a tiktyok, luggyok!
Kalbászuk olyan hosszi legyen, mint a falu hossza!
Szalonnájuk olyan vastag legyen, mint a mestergerenda!
Zsírjuk annyi legyen, mint kútba' a víz!
Pénzük annyi legyen, mint a pelyvakutyóba' a pelyva!
Luca, Luca kitty-kotty, tojjanak a tiktyok, luggyok!”
Tojjanak a tiktyok, luggyok!
Kalbászuk olyan hosszi legyen, mint a falu hossza!
Szalonnájuk olyan vastag legyen, mint a mestergerenda!
Zsírjuk annyi legyen, mint kútba' a víz!
Pénzük annyi legyen, mint a pelyvakutyóba' a pelyva!
Luca, Luca kitty-kotty, tojjanak a tiktyok, luggyok!”
A Luca-szék, mint ősi Istenség-jelkép, (szárnyas) házioltár
Kivonat Farkasinszky Tibor: Lucaszék c. készülő könyvéből, amit 2014.12.12-i alkalomra készített Bolya István
"A Luca név jelentése az ősi vallás, tudomány, művészet egyik közlekedési nyelvén, sumer nyelven: Világteremtő Anyaistennő.
Az égbolton a megfelelője a Hattyú csillagkép, melyet az Észak Keresztje névvel is illetnek, a keresztény kereszt több ezer éves előzményeként. Drágakőként csillogó, a Napot, fényt erősítő, fénnyel és esővel bőven ajándékozó Istennő. Ragyogó, teremtő Istennő. A fenti jelentések azért fontosak, mert ez a Luca-napi, vagy ahhoz kapcsolódó termékenységvarázsló szokások alapja.
A világ teremtő Istennője… tehát nem férfi Isten. Örvendetes, hogy az ősi vallás és bölcselet elsődleges női ősprincípiumának emléke fennmaradt nálunk, Luca Ős-anyaistennő nevében is.
/Ezt az eredeti jelentést aztán alaposan eltorzították, így lett Lucából egyrészt szent Luca (mivel tiszteletét kiirtani nem lehetett), másrészt rontó női alak./
Luca napját ünnepségek kísérték. Ekkor sült liba, kenyér és bor volt az ünnepi eledel, mivel a lúd mint fehér madár, Luca egyik szent állata. Ám a keresztény korban a libaétel fogyasztásának szokását áttették Márton napjára, valószínűleg a böjti időszak betartatása miatt. (Megjegyzendő, hogy Luca napja régen a téli napforduló, XII. 21-22., a napfény erősödése kezdetének napja volt, és a naptárreformmal került át XII. 13-ra.)
A Luca-szék világjelkép és házioltár is volt. Arra sohasem ültek, vagy álltak rá. A Luca-szék szék tehát nem ülő alkalmatosságot jelent, hanem Luca istennő jelképes tartózkodási helyét, székhelyét.
A három lábú Luca-szék fedőlapja lehet háromszög vagy korong alakú. A Luca-szék készítése szellemi azonosulás volt az ősi vallással, az Istenséggel és a mindenséggel. A keresztény egyház ezért is üldözte, még az 1900-as évek elején is csendőrökkel koboztatta el és égettette el a felfedezett Luca-széket.
A Luca-szék az istennői hármasságot és az isteni férfiúi hármasságot egyaránt jelképezi. Ezért istenségjelkép. A hármasságok a Világmindenséget, a Földet és az Eget úgyszintén jelképezik, ezért a Luca-szék világjelkép is, és egyben házioltár is volt.
A Luca-szék készítője tehát a szék elkészítésével az ősi vallás egyik istenség- és világjelképét, egyben házioltárát készítette el, s így azonosult az ősi vallással. Alkotását s azzal önmagát is bemutatásra vitte a szent helyre. Ott a közösség tudomásul vehette, hogy az ősi vallás újabb híve bemutatkozott, s őt maguk közé fogadhatták. Hazafelé a mákszórás pedig nem a boszorkányok távol tartását szolgálta, hanem mint magszórás, termékenységvarázslás volt. Ma is élő hagyomány a karácsonyi mákos ételek, kalács (bejgli), mákos tészta, mákos derelye készítésének és fogyasztásának szokása, ugyanilyen eredetű.
Ahogy a folyamatot rekonstruálni lehet, hazaérve kerülhetett sor a Luca-szék házioltárrá felavatására: tűzrakás mellett a Luca-széket felszerelhették tartozékaival. Letakarhatták ősi istenségjelképekkel díszített terítővel, szárnyas oltár esetében a három láb 3 síkjára szerelhettek falemezlapokat, e lemezeket is díszítették istenségjelképekkel. Tehettek rá égő gyertyákat vagy mécseseket az Istenség tiszteletére, vagy elhelyezhették rajta Luca istennő szobrát is. A feldíszített Luca-szék felavatásának résztvevői ősi dalokat énekelhettek, a tűzön libát süthettek és kenyérrel ehették, hozzá bort ihattak hajnalig. A felavatott Luca-széket aztán méltó helyen, mint házioltárt helyezhették el.
Az üldözés miatt később a Luca-széket a szuszék helyettesíthette, de az már nem volt ugyanaz."
(Farkasinszky Tibor készülő könyve nyomán Bolya István jegyzetéből részletek.)
Az égbolton a megfelelője a Hattyú csillagkép, melyet az Észak Keresztje névvel is illetnek, a keresztény kereszt több ezer éves előzményeként. Drágakőként csillogó, a Napot, fényt erősítő, fénnyel és esővel bőven ajándékozó Istennő. Ragyogó, teremtő Istennő. A fenti jelentések azért fontosak, mert ez a Luca-napi, vagy ahhoz kapcsolódó termékenységvarázsló szokások alapja.
A világ teremtő Istennője… tehát nem férfi Isten. Örvendetes, hogy az ősi vallás és bölcselet elsődleges női ősprincípiumának emléke fennmaradt nálunk, Luca Ős-anyaistennő nevében is.
/Ezt az eredeti jelentést aztán alaposan eltorzították, így lett Lucából egyrészt szent Luca (mivel tiszteletét kiirtani nem lehetett), másrészt rontó női alak./
Luca napját ünnepségek kísérték. Ekkor sült liba, kenyér és bor volt az ünnepi eledel, mivel a lúd mint fehér madár, Luca egyik szent állata. Ám a keresztény korban a libaétel fogyasztásának szokását áttették Márton napjára, valószínűleg a böjti időszak betartatása miatt. (Megjegyzendő, hogy Luca napja régen a téli napforduló, XII. 21-22., a napfény erősödése kezdetének napja volt, és a naptárreformmal került át XII. 13-ra.)
A Luca-szék világjelkép és házioltár is volt. Arra sohasem ültek, vagy álltak rá. A Luca-szék szék tehát nem ülő alkalmatosságot jelent, hanem Luca istennő jelképes tartózkodási helyét, székhelyét.
A három lábú Luca-szék fedőlapja lehet háromszög vagy korong alakú. A Luca-szék készítése szellemi azonosulás volt az ősi vallással, az Istenséggel és a mindenséggel. A keresztény egyház ezért is üldözte, még az 1900-as évek elején is csendőrökkel koboztatta el és égettette el a felfedezett Luca-széket.
A Luca-szék az istennői hármasságot és az isteni férfiúi hármasságot egyaránt jelképezi. Ezért istenségjelkép. A hármasságok a Világmindenséget, a Földet és az Eget úgyszintén jelképezik, ezért a Luca-szék világjelkép is, és egyben házioltár is volt.
A Luca-szék készítője tehát a szék elkészítésével az ősi vallás egyik istenség- és világjelképét, egyben házioltárát készítette el, s így azonosult az ősi vallással. Alkotását s azzal önmagát is bemutatásra vitte a szent helyre. Ott a közösség tudomásul vehette, hogy az ősi vallás újabb híve bemutatkozott, s őt maguk közé fogadhatták. Hazafelé a mákszórás pedig nem a boszorkányok távol tartását szolgálta, hanem mint magszórás, termékenységvarázslás volt. Ma is élő hagyomány a karácsonyi mákos ételek, kalács (bejgli), mákos tészta, mákos derelye készítésének és fogyasztásának szokása, ugyanilyen eredetű.
Ahogy a folyamatot rekonstruálni lehet, hazaérve kerülhetett sor a Luca-szék házioltárrá felavatására: tűzrakás mellett a Luca-széket felszerelhették tartozékaival. Letakarhatták ősi istenségjelképekkel díszített terítővel, szárnyas oltár esetében a három láb 3 síkjára szerelhettek falemezlapokat, e lemezeket is díszítették istenségjelképekkel. Tehettek rá égő gyertyákat vagy mécseseket az Istenség tiszteletére, vagy elhelyezhették rajta Luca istennő szobrát is. A feldíszített Luca-szék felavatásának résztvevői ősi dalokat énekelhettek, a tűzön libát süthettek és kenyérrel ehették, hozzá bort ihattak hajnalig. A felavatott Luca-széket aztán méltó helyen, mint házioltárt helyezhették el.
Az üldözés miatt később a Luca-széket a szuszék helyettesíthette, de az már nem volt ugyanaz."
(Farkasinszky Tibor készülő könyve nyomán Bolya István jegyzetéből részletek.)
A néphagyományban szerelemjósló, szerelemvarázsló és asszonyi dologtiltó nap Luca. Varrni pl. egyáltalán nem volt szabad, nehogy „bevarrják a tyúkok fenekét”. Ellenben tanácsos volt az asszonyoknak sokat ülni, elősegítendő, hogy a következő évben tyúkjaik sok tojást tojjanak, és jó kotlósok legyenek. Nevezetes szokás a Luca-búza ültetése, amit ha e napon elvégeztek, Karácsonyra zöldbúza zsendült belőle, az ünnepi asztal vagy a házioltár szakrális dísze. Időjárásjósló időszak kezdeteként is számon tartották Luca napját, mert onnantól Karácsonyig a csapadék mennyisége, a szélerősség, az évszak átlagától eltérő hőmérsékletek a 12 napnak megfelelően a következő év 12 hónapjának időjárásába adtak „betekintést” a néphit szerint.
A nevezets Luca-szék készítését is ekkor kezdik, fém alkaltrész (pl. csavar) nélkül, meghatározott fákból, és lépésről lépésre tart egészen karácsonyig.
Luca nap egész hetében szokás volt a „lucázás”, mely többnyire termékenységvarázsló mondókákból és tevékenységekből állt, vö. Pl.: (Bük, Vas m.; Tátrai Zs. gy. 1966., im. 224.)
A termékenység bebiztosításában segítettek a Luca-napi alakoskodók/kotyolók, akik házról-házra járva mondták termékenységvarázsló rigmusaikat. A kotyolásnak nevezett szokás segítette az eljövendő bő termést és a jószágok megfelelő szaporulatát. A kotyolók – akik a néphagyomány szerint fiúk voltak – lopott szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, s arra térdepelve mondták el a köszöntőjüket. A szalmát, amit a térdük alá tettek, a gazdasszony a tyúkok alá vitte. A háziasszony vízzel fröcskölte le és kukoricával szórta a kotyoló fiúkat, majd libáival, tyúkjaival etette-itatta fel a „maradékot“. Maga a köszöntő kezdősora „Luca, Luca kitty-kotty“ volt, innen ered a kotyolás kifejezés is.
A nevezets Luca-szék készítését is ekkor kezdik, fém alkaltrész (pl. csavar) nélkül, meghatározott fákból, és lépésről lépésre tart egészen karácsonyig.
Luca nap egész hetében szokás volt a „lucázás”, mely többnyire termékenységvarázsló mondókákból és tevékenységekből állt, vö. Pl.: (Bük, Vas m.; Tátrai Zs. gy. 1966., im. 224.)
A termékenység bebiztosításában segítettek a Luca-napi alakoskodók/kotyolók, akik házról-házra járva mondták termékenységvarázsló rigmusaikat. A kotyolásnak nevezett szokás segítette az eljövendő bő termést és a jószágok megfelelő szaporulatát. A kotyolók – akik a néphagyomány szerint fiúk voltak – lopott szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, s arra térdepelve mondták el a köszöntőjüket. A szalmát, amit a térdük alá tettek, a gazdasszony a tyúkok alá vitte. A háziasszony vízzel fröcskölte le és kukoricával szórta a kotyoló fiúkat, majd libáival, tyúkjaival etette-itatta fel a „maradékot“. Maga a köszöntő kezdősora „Luca, Luca kitty-kotty“ volt, innen ered a kotyolás kifejezés is.
„Luca-Luca kitty-kotty, kity-kotty,
Tojjanak a tiktyok, luggyok!
Kalbászuk olyan hosszi legyen, mint a falu hossza!
Szalonnájuk olyan vastag legyen, mint a mestergerenda!
Zsírjuk annyi legyen, mint kútba a víz!
Pénzük annyi legyen, mint a pelyvakutyóba a pelyva!
Lányok csöcse akkora legyen, mint a bugyogakorsó!
Lányok segge akkora legyen, mint a kemence szája!
Fejszéjek, fúrójuk úgy álljon a helibe, mint az én tököm a helibe!
Luca, Luca kitty-kotty, tojjanak a tiktyok, luggyok!”
Tojjanak a tiktyok, luggyok!
Kalbászuk olyan hosszi legyen, mint a falu hossza!
Szalonnájuk olyan vastag legyen, mint a mestergerenda!
Zsírjuk annyi legyen, mint kútba a víz!
Pénzük annyi legyen, mint a pelyvakutyóba a pelyva!
Lányok csöcse akkora legyen, mint a bugyogakorsó!
Lányok segge akkora legyen, mint a kemence szája!
Fejszéjek, fúrójuk úgy álljon a helibe, mint az én tököm a helibe!
Luca, Luca kitty-kotty, tojjanak a tiktyok, luggyok!”
(1. képen: Luca-szék Somogyudvarhelyről (Somogy megye), Dömötör Tekla gyűjtése nyomán.
2. képen: Luca napi kotyolás, Néprajzi Lexikon fotója.
3. képen: A háziasszony kukoricával szórja a kotyoló legénykéket.)
2. képen: Luca napi kotyolás, Néprajzi Lexikon fotója.
3. képen: A háziasszony kukoricával szórja a kotyoló legénykéket.)
Összeállította: Dibáczi Enikő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése