A változás olykor fájdalmas utakra vezet, de ez is része életünknek.
A változás fájdalma a megszokott elengedéséhez, a ragaszkodáshoz kapcsolódik.
Hit és bizalom által léphetsz előre az úton, és ez az ami megtart utadon.
A dolgok átminősülnek benned, új dolgok, új személyek, új utak kelnek életre benned.
Életed értelmét már nem a megszokás, a ragaszkodás, hanem a szabadság öröme, a lét öröme adja.
Valami új van benned születőben, de ez az új még megnevezhetetlen.
Új tartalommal, új érzéssel, teljes isteni elköteleződéssel tölt el.
Most már pontosan tudod, hogy utad hová vezet.....
Eggyé válsz azzal,- AKI VAGY.
A VAGYOK AKI VAGYOK állapotába kerülsz.
Megnyugvás és béke tölt el, bár még lehetnek fájó pillanataid.
A kötelékek lassan engednek, de óráról órára, napról napra erősebbé válsz.
Új Világod szemlélőjeként lépsz bele az ismeretlenbe.
Az új utak csakis belőled születnek.
Senki sem állította azt, hogy az Új Életre születettek nem mennek végig egy mérhetetlen tisztulási, elengedési folyamaton.
Most már csakis rajtad múlik, mit viszel magaddal az Új Életedbe.
Ki az aki részt vállal benne, s milyen minőségben.
Csakis rajtad múlik, hogy milyen minőséggel nyilvánulsz meg és teszed a dolgod az Új Életedben.
Lehet, hogy más utak vonzanak mint amiben eddig részed volt.
Lehet, hogy új kihívások érlelnek, és új tapasztalásokat vonzol magadhoz.
Állj meg az úton és figyelj, semmit se kapkodj el, hisz neked még jócskán tanulnod kell az Új Életed!
Olyan ez mint amikor az újszülött világra jön, először csak ismerkedik a környezetével és a hatásokkal az ingerekkel amelyek érik, megérlelik.
A saját valóságod szemlélője és felépítője te magad vagy!
Senki sem tudhatja mi a jó neked, mi az az isteni terv mely megtestesül benned, s ki az az isteni erő és minőség melynek az elhordozását, kiteljesítését magadra vállaltad.
Csakis a szíved, a lelked, a belső isteni Forrásod sugására figyelj!
Ő gyengéden terelget, soha nem irányít, s nem kényszerít rá semmire.
Ha megérkeztél ÖnMAGad valóságába, ott benn a szíved mélyén béke van .
A szív szeretetében új szárnyakat kapsz, a régiek átnemesednek, újjászületnek,- mert benned és belőled születik minden újjá, hisz Te MAGad vagy a Fény és a Szeretet,- csak vissza kell találni HOZZÁ, és az Ő útját járni.
Senki sem ígéri meg, hogy ezután nem lesz fájdalomban részed, de az isteni útnak mindkettő része.
Ránemesedsz a feladatra, és segítő kezet nyújtasz megrekedt társaidnak.
Mert a csakis a szeretet az ami előre visz, amely felemel és átemel az akadályokon.
Csakis a szeretet az amely HAZAVEZET.
Te magad légy a Fény és a Szeretet, és akkor eggyé válsz ŐVELE!
Áldott újjászületést kívánok!
Áldás!
Szeretettel: Feketéné Lendvay Katalin
Senki sem ígéri meg, hogy ezután nem lesz fájdalomban részed, de az isteni útnak mindkettő része.
Ránemesedsz a feladatra, és segítő kezet nyújtasz megrekedt társaidnak.
Mert a csakis a szeretet az ami előre visz, amely felemel és átemel az akadályokon.
Csakis a szeretet az amely HAZAVEZET.
Te magad légy a Fény és a Szeretet, és akkor eggyé válsz ŐVELE!
Áldott újjászületést kívánok!
Áldás!
Szeretettel: Feketéné Lendvay Katalin
2018. október (Magvető hava) 3.-ik napján
Hozzákapcsolódó írásom:
Amikor átalakulsz, a világ is átalakul körülötted. Ez az átalakulás sokszor fájdalmassá tud válni, mert átminősülnek a dolgok, az emberi minőségek benned. Lelked új utakra hív, ismeretlen valóságba vezet.
Felkér és utat mutat egy olyan angyali keringőre, melyet itt a földi világban még nem jártál be. Emberek távoznak el tőled, és új ismeretségekre teszel szert. Sokszor fájdalmas magányt érzel a lelkedben, de ne bánd,- ez is az út része, az átértékelés, az elengedés időszaka.
Ami elmegy, azt gyászold meg,.... de vigyázz, ne merülj bele túlságosan a búskomorságba, mert utad része akkor nem jó irányt vesz.
Adj hálát mindenért, ami utad részét képezte.
Áldd meg szeretettel, s lépj ki a Fénybe, tárd ki ki a karod az ÉG felé, s kérd az isteni vezettetést.
Sokszor van úgy, azt érzed magadra vagy hagyva, de higgyj és bízz, ez mind téged szolgál, s erősít, mert így alakul ki benned s KÖZTE a mély élő kapcsolat. Minnél beljebb mész magadba, annál közelebb és egyben távolabb érzed magadban a régi Istenképed. Új Világot formálsz magadnak, és hited, mely eddig valóság volt, most átalakul.
Ne bánd, hagyd, hogy a maga módjában és medrében folyjon minden.
Tudom, nehéz ezt megtenni. De egyszer csak eljutsz odáig, hogy nem akarsz tenni, csak jelen lenni, megengedni, hogy egy magasabb, a Te valós isteni Éned tegye a dolgát benned.
S ekkor lépsz át az Új Világodba, s ekkor alakul át az életed, és körülötted minden. De amíg Te akarsz, addig csak magad körül forogsz,- fájdalmas pillanatokat, magányos létet és tapasztalásokat élsz meg, mert csak néha, pillanatokra kerülsz így közel az istenihez. Bár lelked nagyon óhajtja, szíved vágyakozik rá, de az ego az a börtönébe zár.
Engedd el az akarásod, fogadd el a létet, azt Aki Vagy, akinek születtél,- s csak az újra, a szépre, az élhető csodálatos világodra gondolj.
Arra, hogy nem szenvedni jöttél a Földre.
Minden tanít valamire, még ha az értelmét most nem is látod.
Isten benned van és általad fejezi ki magát a világban.
Mered- vállalni az istenit benned?
Fel mered-e vállalni azt Aki Vagy, azt Akinek eredendően születtél?
Sok fájdalom, sok kitaszítottság, megbélyegzés, hitetlenség és még sorolhatnám azt a szélés skálát mely utad részévé vált, de hidd el, enélkül nem lennél az, Aki most Vagy.
Isten végtelen áldása megtart a tenyerében.
Nézz fel az Égre, tárd ki a karod, s tudd szabad vagy!
A szabadságod ára Te magad Vagy!
Áldás kísérjen utadon!
Áldás kísérjen Mindenkit, a Fény (a Világosság) tartsa meg választott útján!
Áldás! Áldás! Áldás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése