Mostanában többször találkozom azzal, hogy az ember inkább önfeláldozó, mint hogy őszintén elmondja, hogy van, amit másképpen szeretne.
Inkább feláldozza magát, az egészségét, a szabadságát, csak, hogy ne bántson meg barátot, családtagot, ismerőst.
Érzi, hogy kihasználják, mégsem lép semmit ez ellen.
Vajon a másik fél is úgy érzi, kihasználja őt? Szerintem nem… Természetesnek veszi, hogy minden úgy történik, ahogy szeretné, mert sohasem kap „nem”-et, bármit kér is.
Szabad-e, kell-e nemet mondani olyankor, amikor fogy az erő, nem megfelelő az egészség, vagy éppen csak más tervek vannak?
Ezt mindenki önmaga tudja megválaszolni.
Én csak azt mondom, hogy nem önzőség az, ha mi vagyunk a legelsők magunknak.
Hiszen akkor fogunk tudni újra és újra segíteni, ha mi is rendben vagyunk.
Ehhez pedig az szükséges, hogy első helyen legyünk a saját életünkben.
Adjuk meg magunknak az egészség, a szabadság, a boldogság érzését, hogy feltöltve magunkat ezekkel a csodás energiákkal, teljes életet élhessünk családunk, barátaink, kollégáink körében.
Ha igazán szeret minket valaki, akkor ezt meg fogja érteni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése