Azt akarom látni, hogyan bánsz a partnereddel, a gyermekeiddel, a szüleiddel, a testeddel.
Kérlek, ne tarts nekem kiselőadást ’az elkülönült én illúziójáról’ vagy arról, hogyan is érted el az állandó üdvösséget mindössze 7 nap alatt.
A szívedből sugárzó valódi melegséget akarom érezni. Hallani akarom, hogyan tudsz meghallgatni, és olyan információt befogadni, ami nem illeszkedik a személyes hitvallásodba.
Azt akarom látni, hogyan bánsz azokkal, akik nem értenek egyet veled.
Ne beszélj nekem arról, mennyire felébredett is vagy, mennyire egótól mentes.
A szavaidon túl akarlak megismerni. Azt akarom tudni, milyen vagy, amikor nehézség adódik az életedben. Hogy képes vagy-e teljességgel megengedni magadnak a fájdalmadat, és nem a sebezhetetlent játszani. Hogy képes vagy-e érezni a haragodat, mégsem erőszakosan cselekedni. Hogy képes vagy-e szabad átjárást biztosítani a bánatodnak, de nem válni a rabszolgájává.
Hogy képes vagy-e átérezni a szégyenedet, de nem megszégyeníteni másokat.
Hogy tudod-e elcseszni, aztán pedig felvállalni, hogy elcseszted.
Hogy tudod-e azt mondani, ’sajnálom’, és őszintén úgy is gondolni.
Hogy képes vagy-e teljességgel emberi lenni, dicsőséges isteni mivoltodban.
Ne beszélj nekem a spiritualitásodról. Tényleg nem érdekel.
VELED szeretnék találkozni. Megismerni a szívedet.
Megismerni a gyönyörű emberi lényt, aki a fényért küzd.
A ’spirituális én’ előtt. Az összes okos szó előtt.”
(Jeff Foster írásából)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése