Az életünkben vannak közös tapasztalásaink

Amikor a földre leszületni készülődtünk, egyikünk sem kapott útravalóul arany pénzérmét a fényes ruhája zsebébe vagy kopott, lyukas cipőt, hogy földi életében abban járjon rendületlenül. Életutat választottunk magunknak, nehéz, tanulást szolgáló feladatokkal, erőnket, hitünket próbára tevő életkörülményekkel és leckékkel.
Úti társaink hibáztatása nem mást tükröz, mint hogy
- nem akarom azt a leckét amit választottam, vagy
- még mindig ellenállok annak, hogy megtanuljak valamit, vagy hogy
- a felelősséget nem vállalom magamért
- a választott feladatomat nem teljesítem.
Néha ezektől az Úti társaktól olyan kemény leckéket kapunk, hogy szinte szétfeszít, Óriási erővel, mélységes fájdalommal, megaláztatással , szenvedéssel tellik utunk. Kínok-kínját álljuk ki amiért nem vagyunk hajlandóak FEJET HAJTANI és ALÁZATTAL részt venni ebben az utazásban.
Alázat:
- Azt jelenti elfogadom a leckéket amit tanítasz
- Megköszönöm a lehetőséget, hogy életem része vagy
- Elfogadom az akaratodat az én akaratomként
- Elfogadom a létezésed, mert miattam létezel
- Felvállalom és meghajolok az akaratod előtt
- Elengedem a saját önző vágyaimat, hogy beteljesítsem a MIENKET
- Részese leszek az Életednek és nem vonulok ki belőle
- Ha elengeded a kezem, abból tudom a közös utazásunk véget ért
- Minden fájdalmam és félelmem csak a hitetlenségemet és bizalmatlanságomat bizonyítja, hogy nem tudom átadni magam Neked
- Minden félelmem megkérdőjelezi a közös akaratunkat, és azt mutatja ellenállok Neked.
Ezért, most:
- Bocsánatot kérek most minden ellenállásomért, minden fájdalmadért amibe Téged részesítettelek félelemem miatt.
- Bocsánatot kérek minden elszenvedett nélkülözésért, elutasításért, megtagadásért, hibáztatásért, minden megtapasztalt sérelmedért amiben részesítettelek.

Az életünkben vannak közös tapasztalásaink amiben összeakadunk, amelyben egymást szenvedtetjük, az akaratunkat akarjuk a másikra erőltetni, harcolunk egymással és magunkkal.
Elfogadás helyett minden mást adunk, pedig mi sem vágyunk semmi másra mint ELFOGADÁSRA, megbékélésre.
Mások elégedetlensége , bennünk is elégedetlenséget szül
Mások félelme, bennünk is lángra kap
Mások szenvedése, bennünk is megjelenik.
Mások haragja, bennünk is haragot ébreszt
Mások könyörtelensége , bennünk is könyörtelenséget szít.
Mások megfelelési vágya , bennünk is elfogadás hiányát érezteti.
EGYEK VAGYUNK MINDENBEN ÉS MINDENHOL
MINDEN TAPASZTALÁSUNK KÖZÖS
MINDEN VÁGYUNK GYÖKERE KÖZÖS
MINDENBEN EGYEK VAGYUNK
AZ EGY RÉSZEI VAGYUNK
AZ EGY VAGYOK VELED, VELED , VELED ÉS VELED IS

Ezért nem mindegy, mit adok Neked
Ezért nem mindegy, hogy veszek részt a kapcsolatban
Ezért nem mindegy, mi van bennem.
EZÉRT NEM MINDEGY, HOGY EGYNEK ÉLEM -E MEG MAGAM VELED,
VAGY ELKÜLÖNÜLÖK TŐLED
Ha nem vállalom a felelősséget ÉRTED, magamért se vállalom
Ha nem teszek érted, MAGAMÉRT SEM TESZEK
Ha nem működöm együtt Veled,magammal sem működöm együtt.
Ha ellenállok Neked, csak magamat hátráltatom.
Ha nem fordulok Feléd, magamtól fordulok el.

Nem elég, hogy megértsd sokkal fontosabb ráérezz,
és az érzéseiden keresztül ISMERD FEL,
TAPASZTALD MEG EZEKNEK A MONDATOKNAK AZ IGAZSÁGÁT
ENGEDD A SZÍVEDBEN DÜBÖRÖGNI ÉS FÁJNI,
ENGEDD BELÜL, LEGBELÜL, HOGY MEGÉRINTSEN,
AZTÁN TUDNI FOGOD MERRE INDULJ TOVÁBB.
A SZÍV MINDIG EGY MARAD MINDENKIVEL
AZ A TÉR, AMELYBEN EGYÜTT FELOLDÓDUNK VÁR.
IDEJE VÉGTELEN, MINT ÖNMAGA.
CSAK OTT TALÁLKOZHATUNK,
CSAK OTT LEHETSZ VELEM, ÉS ÉN VELED
MINDEN más, illúzió
OM, ÁMEN

Ui:
Ha most ezeket a sorokat elolvastad, és megértetted, és azonnali vágy indul el benned, hogy cselekedj,akkor nem értettél meg semmit, és a mondatok csak szép szavak maradnak valakitől aki "okosakat" ír.
ÉS UGYANAZT CSINÁLOD , MINT IDÁIG MÉSZ A FEJED,
AZ ELKÉPZELÉSEID UTÁN ÉS AZ SEMMIT NEM ÉR.
Ha viszont MEGÉREZTED és MEGNYÍLT A SZÍVED
AKKOR ÖNMAGAD BIZONYOSSÁGÁVAL TALÁLKOZOL ÉS
TUDOD MIT KELL TENNED

Alexovics Miklós 2013 11 01