Sokan jelzitek mostanában, hogy az eddig biztosnak hitt párkapcsolatnak, együttélésnek most vége szakadt, hogy váltok, hogy véget ért egy korszak. A sírás, drámázás, panaszkodás és az első sértett felhördülés után azonban kevesen képesek elindulni egy másfajta nézőpont felé, ám azok a kevesek, akik képesek, valódi válaszokat és megnyugvást találnak.
Emlékeztetni kell magunkat újra és újra, hogy soha, semmi nem történik véletlenül! Emlékeztetni kell, hogy amíg az általunk "rossznak" ítélt dolgokra koncentrálunk és a tükrünket hibáztatjuk azért, amit mi magunk mutattunk felé, vagy idéztünk elő, akár öntudatlanul is, addig nem jutunk egyről a kettőre, sőt, a következő díszlettel is ugyanazt a kört futjuk majd megint. ...és csodálkozunk az ismétlődéseken...
Birtokolni akarjuk, magunkénak tudni, ezért megteszünk mindent, amit lehet - és észre sem vesszük, hogy épp ezzel veszítjük el. A Világ állandó változó - amit nem tudunk magunktól elengedni, odaadni, azt elveszi másképp. Ám amiben áldozatra, alázatra, feltétlen szeretetre vagyunk képesek, az áldást hoz életünkbe. De az sem - és semmi sem marad velünk örökké és pláne nem válik tulajdonunkká...
Meg kéne nyitni a szíveket... Engedni, hogy a lélek vezessen, nem a birtoklási vágy, nem a kötés, nem a ragaszkodás, nem a félelem, nem a féltés, nem a valótlan elvárások, nem a feltételek, nem a sértett önérzet, nem a megbántottság, nem az akarás, hanem a tiszta, őszinte, önzetlen szeretet. A másik ember - és önmagunk felé is! Az a tiszta, belső hang, ami pontosan tudja, hogy kinek kivel, mikor és hol van dolga. Pontosan érzi, hogy a földi szabályokon magasan túlemelkedik valami égi, valami felsőbb, amit itt lent nem írhatunk át. Még hogy valamit nem láttunk, nem tudtunk már az elejétől kezdve? Fenéket! (Már elnézést..) Minden pontosan tudható. Az is, hogy kivel igen, az is, hogy kivel nem, az is, hogy kivel hogyan és meddig és miért. Tudható, ha a másik nem a te másik feled, vagy az is, hogy őt egy időre kaptad és addig van lehetőséged megbecsülni, óvni, szeretni őt, amíg tovább nem adod, mert idővel úgyis tovább kell, hiszen nem birtoktárgy, nem tulajdon, hanem szabad lélek... és te is szabad vagy!
SZABAD VAGY! Életek millióit töltöd itt a Földön, folyton változó szerepekben és kapcsolatokban. Talán hagyni kéne a másikat és önmagadat is annak lenni, aki. Engedni, hogy önazonos maradjon, ne kelljen megváltoznia a te kedvedért és neked sem más kedvéért!
Nem kérheted rajta számon azt, ami eleve meg volt írva, vagy nem jött véletlenül... Nem kérhetsz rajta számon semmit, mert mindenki csak a saját maga sorsáért felel.
Van egy ismerősöm. Sok évvel ezelőtt médiumi közvetítés során megkapta az információt arról, hogy kb. 10 évre lesz egy kerülő útja, amíg kicsit fel kell függesztenie a spirituális utat. Így is történt. Jött egy társ, házasság, gyerekek, munka. Végigcsinálta, majd elvált, mert jött a következő társa. És ez végig tudható volt. Mégis végigcsinálta és csak 10 év után jutott eszébe újra, amikor már vált, hogy minden fel lett vázolva előre. De az úton végig kellett menni, a tapasztalatokat meg kellett szerezni, élni. És maga sem gondolta volna, miként alakul 10 év múlva...
Egy dolgot tudok javasolni, hogy a szívedben béke legyen: a másik hibáztatása helyett fogadd el, amit a sors neked szán és reklamáció helyett keresd a miértjét! Amikor látszólag elvesz, akkor helyet csinál valaminek. Azt hiszed, nehéz elengedni azt, ami jó volt? Sokkal nehezebb fogadni azt, ami még jobb! Ne állj ellent - ENGEDD!
Zentai Anna asztrozófus
"Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek! Ennyi az egész."
(zen mondás)
Olvasásra, meditációra ajánlom ezeket, ismételten:
http://
http://
http://fenyszovo.blog.hu/
Emlékeztetni kell magunkat újra és újra, hogy soha, semmi nem történik véletlenül! Emlékeztetni kell, hogy amíg az általunk "rossznak" ítélt dolgokra koncentrálunk és a tükrünket hibáztatjuk azért, amit mi magunk mutattunk felé, vagy idéztünk elő, akár öntudatlanul is, addig nem jutunk egyről a kettőre, sőt, a következő díszlettel is ugyanazt a kört futjuk majd megint. ...és csodálkozunk az ismétlődéseken...
Birtokolni akarjuk, magunkénak tudni, ezért megteszünk mindent, amit lehet - és észre sem vesszük, hogy épp ezzel veszítjük el. A Világ állandó változó - amit nem tudunk magunktól elengedni, odaadni, azt elveszi másképp. Ám amiben áldozatra, alázatra, feltétlen szeretetre vagyunk képesek, az áldást hoz életünkbe. De az sem - és semmi sem marad velünk örökké és pláne nem válik tulajdonunkká...
Meg kéne nyitni a szíveket... Engedni, hogy a lélek vezessen, nem a birtoklási vágy, nem a kötés, nem a ragaszkodás, nem a félelem, nem a féltés, nem a valótlan elvárások, nem a feltételek, nem a sértett önérzet, nem a megbántottság, nem az akarás, hanem a tiszta, őszinte, önzetlen szeretet. A másik ember - és önmagunk felé is! Az a tiszta, belső hang, ami pontosan tudja, hogy kinek kivel, mikor és hol van dolga. Pontosan érzi, hogy a földi szabályokon magasan túlemelkedik valami égi, valami felsőbb, amit itt lent nem írhatunk át. Még hogy valamit nem láttunk, nem tudtunk már az elejétől kezdve? Fenéket! (Már elnézést..) Minden pontosan tudható. Az is, hogy kivel igen, az is, hogy kivel nem, az is, hogy kivel hogyan és meddig és miért. Tudható, ha a másik nem a te másik feled, vagy az is, hogy őt egy időre kaptad és addig van lehetőséged megbecsülni, óvni, szeretni őt, amíg tovább nem adod, mert idővel úgyis tovább kell, hiszen nem birtoktárgy, nem tulajdon, hanem szabad lélek... és te is szabad vagy!
SZABAD VAGY! Életek millióit töltöd itt a Földön, folyton változó szerepekben és kapcsolatokban. Talán hagyni kéne a másikat és önmagadat is annak lenni, aki. Engedni, hogy önazonos maradjon, ne kelljen megváltoznia a te kedvedért és neked sem más kedvéért!
Nem kérheted rajta számon azt, ami eleve meg volt írva, vagy nem jött véletlenül... Nem kérhetsz rajta számon semmit, mert mindenki csak a saját maga sorsáért felel.
Van egy ismerősöm. Sok évvel ezelőtt médiumi közvetítés során megkapta az információt arról, hogy kb. 10 évre lesz egy kerülő útja, amíg kicsit fel kell függesztenie a spirituális utat. Így is történt. Jött egy társ, házasság, gyerekek, munka. Végigcsinálta, majd elvált, mert jött a következő társa. És ez végig tudható volt. Mégis végigcsinálta és csak 10 év után jutott eszébe újra, amikor már vált, hogy minden fel lett vázolva előre. De az úton végig kellett menni, a tapasztalatokat meg kellett szerezni, élni. És maga sem gondolta volna, miként alakul 10 év múlva...
Egy dolgot tudok javasolni, hogy a szívedben béke legyen: a másik hibáztatása helyett fogadd el, amit a sors neked szán és reklamáció helyett keresd a miértjét! Amikor látszólag elvesz, akkor helyet csinál valaminek. Azt hiszed, nehéz elengedni azt, ami jó volt? Sokkal nehezebb fogadni azt, ami még jobb! Ne állj ellent - ENGEDD!
Zentai Anna asztrozófus
"Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek! Ennyi az egész."
(zen mondás)
Olvasásra, meditációra ajánlom ezeket, ismételten:
http://
http://
http://fenyszovo.blog.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése