A Bálint napi időjárásból a várható termésre jósoltak.
Facsemetét is szívesen ültettek Bálint napkor abban bízva, hogy akkor hamarabb erősödik meg. Balmazújvárosban és Debrecenben úgy tartják, hogy ezen a napon választanak párt a verebek.
A hagonyiak ( Borsod megye) úgy vélték, hogyha a vadgalambok ezen a napon visszatérnek, a közelgő tavaszt jelzik.
De vajon, ki volt Valentin, azaz Bálint?
Biztos választ nem tudunk személyét illetően.
Szinte ahány könyv, annyi verzió született életéről.
Mégis, a különböző sztorikból kirajzolódik egy római pap képe, akit II. Claudius császár uralkodása idején 269. február 14-én kivégeztek.
Valószínűleg azért halt mártírhalált, mert segített az akkoriban üldözött keresztényeknek. Valentin emlékét tovább őrizték a Krisztus-hitet követők, és február 14-ét elnevezték Szent Valentin napjának. A későbbi legenda emleget még egy fiatal, vak lányt is, aki a történet szerint a börtönőr gyermeke volt.
Valentin megsajnálta, s imáival meggyógyította. Kivégzése napján pedig egy levelet küldött a lánynak azzal a felirattal: a te Valentinod...
Szent Valentin napját a keresztények február 14-én ünnepelték, pontosan egy nappal a Római Birodalom kedvelt Lupercalia ünnepe előtt. A rómaiak szerelemünnepének jó néhány pogány eleme volt, ezért a Birodalom bukása után, 496-ban Gelasius pápa február 15-ről 14-re helyeztette át a Lupercaliat.
Elgondolása szerint egy mártír szent ünnepén könnyebb lesz Lupercalia szertartását megszabadítani a pogány rítusoktól.
A magyar néphagyomány Bálint napja.
Február 14-ét szerelmesek napjaként Magyarországon csak 1990-től ünneplik, ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar néphitben nem volt e nap korábban is ünnep. Igaz, másféle.
Nálunk ugyanis az ünnep keresztény jellege volt a meghatározó, hiszen az itáliai ókeresztény vértanú, Valentin (=Bálint) legendáját nálunk is ismerték.
Olvasható az Érdy-kódexben is.
Eljutott hozzánk egy másik Bálint-történet is egy németországi püspökről, akinek az ünnepe eredetileg január 7-hez kapcsolódott.
Az ő alakja később összeolvadt a vértanú Valentin történetével, s egyszerre ünnepelték meg mindkettőt, 14-én.
A német püspök segítségében elsősorban a nyavalyatörősök és a lelki betegek bizakodtak, így e napon ők is ünnepeltek.
Akik ilyen betegségre hajlamosak voltak, azok szívesen viseltek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy frászkeresztet, amely a betegség elriasztására szolgált.
Bálint napjához időjóslás is tartozott.
Azt tartották, ha hideg, száraz idő van ezen a napon, akkor jó lesz az évi termés.
Nyugat-európai, főleg angol nyelvterületen éltek olyan hiedelmek, miszerint a madarak e napon párosodnak.
Ez valószínűleg kapcsolódik a nap ősi, pogány párosító jellegéhez, valamint ahhoz, hogy a madarak érkezése már a közelgő tavaszt jelzi. Magyarországon is különös kapcsolatban volt Bálint a madarakkal.
Itt nálunk is azt tartották, hogy e napon választanak párt a verebek, vagy jönnek vissza a vadgalambok.
Egyes területeken a madarak etetése is szokás volt.
Bálint Sándor néprajzkutató jegyezte fel azt a mindszenti régi magyar hagyományt, hogy e napon "csíkot söpörnek", vagyis utat vágnak a szegediek az udvaron (akár van hó, akár nincs), s oda mindenféle gabonaszemet, aszalt gyümölcsöt szórnak ki az ég madarainak.
A cserszegtomaji gazdák pedig Bálint napkor, még napfelkelte előtt megkerülik a birtokot, hogy a tolvaj madarakat távol tartsák a szőlőtől. Balatongyörökön hasonló szándékkal metszik meg a szőlő négy sarkán a tőkéket.
Facsemetét is szívesen ültettek Bálint napkor abban bízva, hogy akkor hamarabb erősödik meg. Balmazújvárosban és Debrecenben úgy tartják, hogy ezen a napon választanak párt a verebek.
A hagonyiak ( Borsod megye) úgy vélték, hogyha a vadgalambok ezen a napon visszatérnek, a közelgő tavaszt jelzik.
De vajon, ki volt Valentin, azaz Bálint?
Biztos választ nem tudunk személyét illetően.
Szinte ahány könyv, annyi verzió született életéről.
Mégis, a különböző sztorikból kirajzolódik egy római pap képe, akit II. Claudius császár uralkodása idején 269. február 14-én kivégeztek.
Valószínűleg azért halt mártírhalált, mert segített az akkoriban üldözött keresztényeknek. Valentin emlékét tovább őrizték a Krisztus-hitet követők, és február 14-ét elnevezték Szent Valentin napjának. A későbbi legenda emleget még egy fiatal, vak lányt is, aki a történet szerint a börtönőr gyermeke volt.
Valentin megsajnálta, s imáival meggyógyította. Kivégzése napján pedig egy levelet küldött a lánynak azzal a felirattal: a te Valentinod...
Szent Valentin napját a keresztények február 14-én ünnepelték, pontosan egy nappal a Római Birodalom kedvelt Lupercalia ünnepe előtt. A rómaiak szerelemünnepének jó néhány pogány eleme volt, ezért a Birodalom bukása után, 496-ban Gelasius pápa február 15-ről 14-re helyeztette át a Lupercaliat.
Elgondolása szerint egy mártír szent ünnepén könnyebb lesz Lupercalia szertartását megszabadítani a pogány rítusoktól.
A magyar néphagyomány Bálint napja.
Február 14-ét szerelmesek napjaként Magyarországon csak 1990-től ünneplik, ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar néphitben nem volt e nap korábban is ünnep. Igaz, másféle.
Nálunk ugyanis az ünnep keresztény jellege volt a meghatározó, hiszen az itáliai ókeresztény vértanú, Valentin (=Bálint) legendáját nálunk is ismerték.
Olvasható az Érdy-kódexben is.
Eljutott hozzánk egy másik Bálint-történet is egy németországi püspökről, akinek az ünnepe eredetileg január 7-hez kapcsolódott.
Az ő alakja később összeolvadt a vértanú Valentin történetével, s egyszerre ünnepelték meg mindkettőt, 14-én.
A német püspök segítségében elsősorban a nyavalyatörősök és a lelki betegek bizakodtak, így e napon ők is ünnepeltek.
Akik ilyen betegségre hajlamosak voltak, azok szívesen viseltek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy frászkeresztet, amely a betegség elriasztására szolgált.
Bálint napjához időjóslás is tartozott.
Azt tartották, ha hideg, száraz idő van ezen a napon, akkor jó lesz az évi termés.
Nyugat-európai, főleg angol nyelvterületen éltek olyan hiedelmek, miszerint a madarak e napon párosodnak.
Ez valószínűleg kapcsolódik a nap ősi, pogány párosító jellegéhez, valamint ahhoz, hogy a madarak érkezése már a közelgő tavaszt jelzi. Magyarországon is különös kapcsolatban volt Bálint a madarakkal.
Itt nálunk is azt tartották, hogy e napon választanak párt a verebek, vagy jönnek vissza a vadgalambok.
Egyes területeken a madarak etetése is szokás volt.
Bálint Sándor néprajzkutató jegyezte fel azt a mindszenti régi magyar hagyományt, hogy e napon "csíkot söpörnek", vagyis utat vágnak a szegediek az udvaron (akár van hó, akár nincs), s oda mindenféle gabonaszemet, aszalt gyümölcsöt szórnak ki az ég madarainak.
A cserszegtomaji gazdák pedig Bálint napkor, még napfelkelte előtt megkerülik a birtokot, hogy a tolvaj madarakat távol tartsák a szőlőtől. Balatongyörökön hasonló szándékkal metszik meg a szőlő négy sarkán a tőkéket.
forrás: http://www.gil.hu/melitta/irasok/innenonnan.htm
A Bálint-nap, vagy ahogyan amerikanizált formában használjuk, a Valentin-nap a szerelmesek napja. Mára itthon is megkerülhetetlen „pirosbetűs“ ünnep lett, amikor is kedvesünknek valami apró figyelmességgel kedveskedünk. Ennek az ünnepnek is –mint az összes többinek – sajátos története van, sajátos szokásokkal. Ismerkedjünk meg hát velük!
Ki is volt Szent Bálint?
Szent Bálint a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziától szenvedők védőszentje. A római katolikus naptár szerint 1969-ig ünnepét február 14-én tartották, amikor kivették a külön napon ünnepelt szentek sorából. Ezen a napon azonban ma is a Bálintokat, illetve Valentinokat köszöntjük népvnapjuk alkalmából. A nyugatról érkező új szokás szerint pedig február 14-e a „szerelmesek napja“
Ki volt azonban Szent Bálint, aki az ünnep névadója lett?
Teljes bizonyossággal nehéz lenne azonosítani azt a személyt, akihez a Bálint-napi hagyományok kötődnek. A legfőbb gondot ugyanis az okozza, hogy Szent Bálint (Valentin/Valentinus) akár három is lehetett. A három Valentinus nevű keresztény mártír közül az egyik egy pap lehetett Rómában, a másik talán püspök volt a mai Terni városában, a harmadik vértanú pedig minden bizonnyal Africa provinciában élhetett. A szent személye, ill. születési helye és ideje sem ismert pontosan, halálának ideje pedig szintén bizonytalan.
Teljes bizonyossággal nehéz lenne azonosítani azt a személyt, akihez a Bálint-napi hagyományok kötődnek. A legfőbb gondot ugyanis az okozza, hogy Szent Bálint (Valentin/Valentinus) akár három is lehetett. A három Valentinus nevű keresztény mártír közül az egyik egy pap lehetett Rómában, a másik talán püspök volt a mai Terni városában, a harmadik vértanú pedig minden bizonnyal Africa provinciában élhetett. A szent személye, ill. születési helye és ideje sem ismert pontosan, halálának ideje pedig szintén bizonytalan.
Lupercalia és Bálint-nap
A Bálint-napnak pogány gyökere is ismert. A február közepén tartott Lupercalia római ünnep tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból állt, hogy kiengeszteljék a farkas alakú, rosszindulatú Lupercus istent. Egyes források szerint ezen az ünnepen a papok az ún. „februa“ nevezetű kecskebőr szíjakkal ostorozták a fiatalokat, főként a nőket, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon. Más források szerint kecskét is feláldoztak, hiszen a termékenység szimbóluma volt. A leölt kecske bőréből valójában szíjat hasítottak, és ezekkel a szíjakkal a fiatal fiúk inkább csak meglegyintették a lányokat a termékenységi rítus szerint. Ezt az ünnepséget – vagyis a Lupercalia szokást – váltotta fel idővel a Bálint-nap keresztény hagyománya.
Szent Bálintról szóló legendák
A Bálint-napi szokások eredetét sokan azzal magyarázzák, hogy Szent Bálint a 14. században a jegyesek és a fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Egy történet szerint ugyanis – mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték – Bálint a hite erejével visszaadta látását börtönőre lányának, majd február 14-i kivégzése előtt búcsúüzenetet küldött a lánynak, „A te Bálintod(tól)“ aláírással. Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata. Egy másik legenda szerint Bálint pap volt II. Claudius császár idején. A császár ekkoriban határozott úgy, hogy a nőtlen férfiak jobb harcosok, mint a családosok, ezért a fiatalabbak számára megtiltotta a házasságkötést. Bálint azonban igazságtalannak vélte a császár döntését, ezért titokban továbbra is összeadta a párokat, akiket saját kertjéből szedett virágcsokorral örvendeztetett meg. Amikor a császár rájött arra, hogy mit tesz Bálint, halálra ítélte őt.
Bálint-napi babonák, hiedelmek
Bálint napjához számos babona, hiedelem és néphagyomány kapcsolódik. Ezen szokások legtöbbje fiatal lányoknak adott segítséget ahhoz, hogy megtalálják, meghódítsák vagy csupán megtartsák szerelmüket, életük párját.
● Ha lányok a Bálint-nap előtti éjfélkor a temetőbe mentek, megláthatták leendő férjüket. A párna alá helyezett babérlevélnek szintén az volt a célja, hogy álmukban megtudják ki lesz a jövendőbeli párjuk.
● Amint megvolt a “jelölt”, újabb praktikákra volt szükség, hogy magukba bolondítsák a fiút. Egy pontosan kilenc magú alma elfogyasztása után a magokat a kiszemelt férfiú zsebébe kellett csempészni, mely által a szerelem már szinte biztos volt.
● Az eljövendő gyermekáldást is ezen a napon tudhatták meg a lányok és fiatal feleségek. Például egy félbevágott alma magjait megszámolva megjósolható volt, hogy hány gyermeke lesz valakinek.
● Érdemes volt cicát “uszítani” a lányos házhoz érkező legényre, mert ha ott egy macska a fiú lábához dörgölőzött, akkor ő abból a házból nősült.
● Azok a szerelemesek, akik örök szerelem után áhítottak, azoknak egymás haja szálát bele kellett sütni egy tésztába, és azt közösen meg kellett enni.
● Bálint-napon a madarak is hatalmas szerephez jutottak, a különböző fajták más-más férfitípust jelentettek. Úgy tartották, ha egy hajadon lány ezen a napon verebet lát, szegény emberhez fog hozzámenni és nagyon boldog lesz. Ha azonban egy tengelice repül át felette, tehetős férfi felesége lesz.
Egyszerűbb babonák is kötődnek Valentin napjához, például a reggeli szerelmes csók szerencsét hoz és ezen a napon nem szabad megsértődni vagy megharagudni.
A „kereskedelmi“ Valentin-napot az 1800-as években vezették be, és mára már ezen a napon igen csak nagy forgalmat bonyolítanak le a virágárusok, valamint az ajándék-és édességboltok az ünnephez kötődő reklámoknak köszönhetően. Magyarországon a szerelmesek napját igazából 1990-től, a rendszerváltástól tartjuk számon, mint nyugatról beáramlott ünnepet, pedig a hitvilágunkban már jóval ezelőtt is megtalálható volt . A legtöbb ember pedig ilyenkor igyekszik valamilyen szerelmes vers, sms kíséretében átadni ajándékát, meglepetését szerelmének.
Takács Henrietta
Források: tortenelemclub.com, wikipedia, csaladvilag.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése