Egyszer egy pillangó nem gondolta végig,hogy nem oly egyszerű repülni az égig.Dalos pacsirtának a jó kedvét elvette,s a Törékeny kis fecskét ő biz kinevette.Nektek az elég, ha látjátok a napot?Én látni fogom az összes csillagot!Nekiveselkedett, s csapdosta szárnyait,hogy valóra váltsa esztelen álmait.Olyan gyorsan repült, ahogyan csak tudott,s a földtől távolodva egyre feljebb jutott.Gőgös pillantással a rétre letekintett,s elkacagva magát a világra legyintett.Aztán nagy robajjal megdörrent az ég:Szent szűzanyácskám, eljött hát a vég?A megvadult szél úgy el kezdett fújni,hogy a pillangónak nem volt hova bújni.Dobálta kis testét biz ide, meg oda,szegény erőlködött, de nem jutott sehova.S mikor már érezte, vesztét itt meglelé,az éjszürke felhőkből egy gólya repült felé.Meglátván pillangót, baját megértette,s meggyötört kis testét hátára feltette.Hazaviszlek téged te buta álmodozó,hisz hol virágaid, élned csak ott a jó!S bármilyen magasra is vinnének vágyaid,csak addig repülj fel, mit elbírnak szárnyaid.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése