(Olykor Kisboldogasszony. Szűz Mária születésének emléknapja.7)
Már a-XI:században számontartott ünnep. Máriaradna nagy búcsújáró napja. Az ünnep hajnalán a hajdani búcsúsok a templom melletti magaslaton az ilyenkor különösen tiszta fénnyel kelő Napnak gyónták meg bűneiket.
A legenda elbeszélésében" Szent Anna kedden szülte Máriát:
„Ő vala ez világnak jövendő megvilágosojtója és asszonya és tengörnek csillaga". A néphagyomány szerint már Mária születésénél megjelent Gábriel arkangyal:
„Az arany bölcsőben tiszta hófehérben Alszik Szűz Mária mennyei nagy fényben, Szemeit lehunyja, kezeit kinyújtja, Gábriel angyallal beszélget álmában."9
Ezt az éneket és ennek változatait búcsújáró helyeinken Kisasszony éjszakáján énekelték. Népünk hitében: „Mária hajnali szép csillag"; belőle támad az igazság napja, Krisztus, a mi Istenünk.
Teleki József arra int, hogy „legalább estéli és hajnali órákban, mikor a legfényesebb csillagot látjátok, elmélkedjetek Isten Szent Anyjának felséges méltóságáról". Egy középkori legenda szerint Kisasszony hajnalán angyalok zengenek a mennyekben.
Tápén Kisasszonyra virradóan „napköltét" várnak Az Úrangyala koszorút imádkozzák Azt tartják, akinek „érdeme van rá", a fölkelő napban meglátja Máriát; aki Napba öltözött Asszony; rózsaeső vagy bölcső alakjában jelenik meg. A Szeged környékiek a Marost „radnai víznek" nevezik. A századfordulón az idősebb asszonyok pünkösdkor és Kisasszony napjának hajnalán megfürödtek a Maros tiszai torkolatánál a radnai vízben. A somlóvidékiek szerint, aki ilyenkor átvirrasztja az éjszakát, meglátja a Napban Máriát. A Sághegyen várták a Máriát hozó Napot a városmiskeiek. Szentsimon, Hagony, Gyöngyöspata, Nagykáta, Városdomba népe hegytetőre, illetve a szabadba ment, hogy meglássa a fölkelő Napban a bölcsőben fekvő Máriát. A Nap játszadozva, táncolva kel föl, örül Máriának - tartják a mezőkövesdiek. Boldogasszonyban, Andocson, Vodicán, Pócson, Csatkán hajnali három órakor körmenet vonul a falun végig; amikor földereng, letérdelnek és elimádkozzák az Úrangyalát. Máriát Isten áldott szántóföldjének tartják, amelyből üdvösségünk virága és gyümölcse sarjad.
Kisasszony napja ősi pogány" " őszkezdő nap, asszonyi dolog-, főleg fonástiltó.
Még a fecskék sem indulnak útnak e napon, olyan nagy ünnep.
A dióverés napja; a dió a halált és a szüzességet idézte meg a régiségben. Vetőnap ősziekre. A templomban régen fűzfát, szénát és kukoricaszárat szenteltek - orvosságul a tehénbetegségek ellen.
Balatonvidéken és Göcsejben a vetőmagot napjára virradó éjszakán, illetve kora hajnalban kitették a harmatra, hogy az Úristen szentelése érje. Zagyvarékáson azt tartották, hogy a búzát „kétasszonynap" között is ki kell szellőztetni, hogy ne legyen dohos, ne essék bele a zsizsik.
SZEPTEMBER 8. KISASSZONY NAPJA
Kisasszony napja volt sokfelé a cselédek szolgálatba lépésének az ideje. Ilyenkor kezdték a dióverést. Időjárásjóslás is fűződik ehhez a naphoz. Bugyborékos vagy ritkaszemű eső – esős időszakot jósol.
Úgy vélték, hogy Kisasszony-napkor rózsát hány a nap.
(Hasonló hiedelem él Nagyboldogasszony és Gyümölcsoltó Boldogasszonnyal kapcsolatban is.) A Középső-Ipoly menti községekben az asszonyok felmentek a közeli dombra a felkelő napot nézni, abban a hitben, hogy meglátják benne Máriát és a nap körüli rózsákat.
Vetés kezdetét jelentette a nap. Pereszlényben ez hagyományosan úgy történt, hogy a gazda megszentelte a vetőmagot.
Tiszta ruhába öltözött, s menet közben senkihez sem szólt.
Vetés közben tilos volt káromkodni.
Miután végzett, magasra dobta a zsákot, hogy akkorára nőjön a gabona. A Mura-vidéken Kisasszony-napkor az elvetendő búzát ponyvában kiteszik a harmatra, hogy meg ne dohosodjon.
Ha ezt a vetőmag közé keverik, megmentik az üszkösödéstől. Pereszlényben úgy vélték, hogy Kisasszonynapkor búcsúznak a fecskék, de még nem indulnak útnak.
Úgy vélték, hogy Kisasszony-napkor rózsát hány a nap.
(Hasonló hiedelem él Nagyboldogasszony és Gyümölcsoltó Boldogasszonnyal kapcsolatban is.) A Középső-Ipoly menti községekben az asszonyok felmentek a közeli dombra a felkelő napot nézni, abban a hitben, hogy meglátják benne Máriát és a nap körüli rózsákat.
Vetés kezdetét jelentette a nap. Pereszlényben ez hagyományosan úgy történt, hogy a gazda megszentelte a vetőmagot.
Tiszta ruhába öltözött, s menet közben senkihez sem szólt.
Vetés közben tilos volt káromkodni.
Miután végzett, magasra dobta a zsákot, hogy akkorára nőjön a gabona. A Mura-vidéken Kisasszony-napkor az elvetendő búzát ponyvában kiteszik a harmatra, hogy meg ne dohosodjon.
Ha ezt a vetőmag közé keverik, megmentik az üszkösödéstől. Pereszlényben úgy vélték, hogy Kisasszonynapkor búcsúznak a fecskék, de még nem indulnak útnak.
Kisasszony-nap mint határnap is jelentős, amint arról már Nagyboldogasszony napjának (aug. 15.) leírásánál szóltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése