Különben nem lennénk jelen...

"Amikor jelen vagy egy időtérben, akkor minden körülmény és tényező, ami szükséges a Te jelenlétedhez, szintén jelen van..."  /Jézus/

Különben nem lennénk jelen...

Kérdés az, hogy vajon felismerjük-e mire van valóban szükségünk, és melyek azok a vágyaink, céljaink, melyeket az elvárások pakolnak ránk, melyek csupán a szárnyainkat kötik meg, mert el nem érésük nyomasztja lelkünket, igaz és szeretetből jövő kreativitásunkat.
Az önismeretünk vezet el ahhoz a belső maghoz, akik valóban vagyunk, szárnyaló szeretetfény - lények, akiknek a Teremtő Forrás már fogantatásakor megteremtett mindent, amire szüksége van igazán a megnyilvánuláshoz. Csupán észre kellene vennünk a csodákat az életünkben...

A fátylakat a szemünk elé a meg nem bocsájtott fájdalmaink, a félelmekké növekvő árnyaink húzzák. Időről időre, egyre mélyebbre és mélyebbre ásva önmagunkba, rétegekben bocsájtunk meg. Ilyen a természetünk. Ilyennek lettünk teremtve: képesek vagyunk megbocsájtani és képesek vagyunk szeretni, csak hát nem könnyű mindig, a létezés minden pillanatában a teljes és tökéletes szeretetben maradni, megbocsájtásban, megértésben, elfogadásban, könyörületben létezni nap mint nap...
Ezt tanuljuk... Ezért vagyunk itt...

A spirituális képesség a szeretni tudás képessége!
Ahogy növekszik bennünk a szeretet (megbocsájtunk, elfogadunk, megértünk, stb.) úgy tágul a tudatunk és az érzékelésünk. Figyeljük meg a Fénymesterek akármennyi ábrázolását, tanítását: mindig a szívre, a szeretetre, mint tisztaságra, mint fényre mutatnak, erre hívják fel a figyelmünket...

Talán az a nagy misztikus titok soha nem is volt annyira misztikus, és soha nem is volt titok?
Annyira egyértelmű volt, hogy az egyszerűségét észre sem vettük?

Kristályfény33