A Valódi Én Lélekcentrikus Látásmódja szemszögéből, amelyben a Feltétel Nélküli Szeretet valóság, mindaz, amit igazán megbocsáthatsz (elengedhetsz), az az ÍTÉLKEZÉS, amelyet te indítottál valami vagy valaki ellen, önmagadat is beleértve.
Érzelmi kínjaidat a saját megoldatlan problémáidból eredő ítéleted okozzák. Te vagy az, aki amikor ítélkezel, átéled a szétválasztottság fájdalmát. Ha pedig Isten Lényege a folyamatos és állandó Szeretet, akkor nem Istennél kell keresned a Megbocsátást. Hanem saját magadban!
A Szellem Feltétel Nélküli Szeretete korlátlan lehetőségeket kínál arra, hogy újra ráhangolódj a végtelen Szeretetre. Mindenki megszámlálhatatlanul sok esélyt kap a tanulásra. Ha nem így lenne, akkor abban a pillanatban, ahogy kiejted a szádon az első ítélkező mondatot, örökre elkárhoztál. Többé nem térhetnél haza.
Most nyilván felvetődött benned, hogy vajon miért is tennénk ilyesmit magunkkal. Milyen csodálatos kérdés? A válasz az, hogy ha tényleg tudnánk, mit csinálunk, nem tennénk.
TUDATLANSÁGUNK, VAGY IS TUDATOSSÁGUNK HIÁNYA OKOZZA AZ ÉRZELMI KÍNOKAT.
A jó hír az, hogy amint készen állsz rá, megtanulhatod, hogyan szabadulhatsz meg az ítélkezéstől. Képes vagy elengedni, ahogyan a háromkilós köveket is el tudod dobni, amelyeket eddig cipeltél.
De mi van a figyelmeztetésekkel, amelyekben felnőttél?
Mi van azzal, hogy térdre borulva kell kérned Isten bocsánatát?
Amikor így teszel, az Istenség hatalmas Együttérzéssel néz le rád az ő Végtelen Szeretetéből, és megválaszolja imádat.
A válasz azonban talán nem az lesz, amiért imádkoztál, hanem valami olyasmi, amin keresztül megtapasztalhatod az általad észlelt szétválasztottság megszűnését. Ha jól figyelsz, ezt hallhatod.
"Nem Nekem kell megbocsátanom neked az ítéleteidet, mert nem én küldtem ki őket az örökkévalóságba. Én csak Szeretlek, mert ez a természetem, és emiatt az én Kegyelmem számodra mindig elérthető. Én csak a Szeretetet ismerem, ezért nem ítéllek meg téged. Soha nem foglak hibáztatni, és soha nem gondolhatsz vagy tehetsz olyat, amiért elítélnélek. És mivel Szeretlek, mondanék neked valamit. Te vagy az, aki az ítéleteket kibocsátod, tehát te tudod a legjobban megsemmisíteni őket. Mégpedig azáltal, hogy EGYÜTTÉRZÉSSEL MEGBOCSÁTOD MAGADNAK, HOGY ÚGY TETTÉL, MINTHA ISMERNÉD AZ ÉN AKARATOMAT, ÉS A SAJÁT KORLÁTOZOTT TUDÁSOD ALAPJÁN ÍTÉLKEZTÉL.
Amint megbocsátod az ÍTÉLKEZÉSEDET, a Kegyelem magába burkol téged, és igazi bocsánatot nyersz. Én pedig eléggé Szeretlek téged ahhoz, hogy hagyjam, hogy a választás szabadságán keresztül érd el Énednek ezt a tudatosságát.
Minden választás következményekkel jár.
Végül majd megtanulsz úgy választani, hogy az inkább Szeretetet, mintsem szenvedést eredményezzen. Ezáltal teljesen megismered a lehetőségeidet, és igazán eggyé válsz Velem.
És ne feledd! A tanuláshoz korlátlan idő áll rendelkezésedre."
Érzelmi kínjaidat a saját megoldatlan problémáidból eredő ítéleted okozzák. Te vagy az, aki amikor ítélkezel, átéled a szétválasztottság fájdalmát. Ha pedig Isten Lényege a folyamatos és állandó Szeretet, akkor nem Istennél kell keresned a Megbocsátást. Hanem saját magadban!
A Szellem Feltétel Nélküli Szeretete korlátlan lehetőségeket kínál arra, hogy újra ráhangolódj a végtelen Szeretetre. Mindenki megszámlálhatatlanul sok esélyt kap a tanulásra. Ha nem így lenne, akkor abban a pillanatban, ahogy kiejted a szádon az első ítélkező mondatot, örökre elkárhoztál. Többé nem térhetnél haza.
Most nyilván felvetődött benned, hogy vajon miért is tennénk ilyesmit magunkkal. Milyen csodálatos kérdés? A válasz az, hogy ha tényleg tudnánk, mit csinálunk, nem tennénk.
TUDATLANSÁGUNK, VAGY IS TUDATOSSÁGUNK HIÁNYA OKOZZA AZ ÉRZELMI KÍNOKAT.
A jó hír az, hogy amint készen állsz rá, megtanulhatod, hogyan szabadulhatsz meg az ítélkezéstől. Képes vagy elengedni, ahogyan a háromkilós köveket is el tudod dobni, amelyeket eddig cipeltél.
De mi van a figyelmeztetésekkel, amelyekben felnőttél?
Mi van azzal, hogy térdre borulva kell kérned Isten bocsánatát?
Amikor így teszel, az Istenség hatalmas Együttérzéssel néz le rád az ő Végtelen Szeretetéből, és megválaszolja imádat.
A válasz azonban talán nem az lesz, amiért imádkoztál, hanem valami olyasmi, amin keresztül megtapasztalhatod az általad észlelt szétválasztottság megszűnését. Ha jól figyelsz, ezt hallhatod.
"Nem Nekem kell megbocsátanom neked az ítéleteidet, mert nem én küldtem ki őket az örökkévalóságba. Én csak Szeretlek, mert ez a természetem, és emiatt az én Kegyelmem számodra mindig elérthető. Én csak a Szeretetet ismerem, ezért nem ítéllek meg téged. Soha nem foglak hibáztatni, és soha nem gondolhatsz vagy tehetsz olyat, amiért elítélnélek. És mivel Szeretlek, mondanék neked valamit. Te vagy az, aki az ítéleteket kibocsátod, tehát te tudod a legjobban megsemmisíteni őket. Mégpedig azáltal, hogy EGYÜTTÉRZÉSSEL MEGBOCSÁTOD MAGADNAK, HOGY ÚGY TETTÉL, MINTHA ISMERNÉD AZ ÉN AKARATOMAT, ÉS A SAJÁT KORLÁTOZOTT TUDÁSOD ALAPJÁN ÍTÉLKEZTÉL.
Amint megbocsátod az ÍTÉLKEZÉSEDET, a Kegyelem magába burkol téged, és igazi bocsánatot nyersz. Én pedig eléggé Szeretlek téged ahhoz, hogy hagyjam, hogy a választás szabadságán keresztül érd el Énednek ezt a tudatosságát.
Minden választás következményekkel jár.
Végül majd megtanulsz úgy választani, hogy az inkább Szeretetet, mintsem szenvedést eredményezzen. Ezáltal teljesen megismered a lehetőségeidet, és igazán eggyé válsz Velem.
És ne feledd! A tanuláshoz korlátlan idő áll rendelkezésedre."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése