KOPPÁNY EMLÉKEZETE

Koppány nem volt pogány, Istenhívő, Istenfélő, jó ember volt, akit az idegen papok befeketítettek, és a szörnyű tragédia bekövetkezett.

Koppány meggyilkolása után több ezer magyart mészároltak le ősi hitük miatt.

Ezer év után ideje lenne tisztázni a súlyos félreértést, ideje, hogy Koppány és István szelleme a magyarság lelkében békejobbot nyújtson egymásnak, és megbékéljen az azóta is meghasonlott, megosztott és szétdarabolt nemzet.

Koppányt négyfelé vágták, és közel ezer év után négyfelé vágták az országot is.

Nem elég jel ez, hogy megértse végre a magyar, tragédiája igazi okait?

Ezer év óta várnak meggyalázott ősök a megkövetésre, a megértésre, a megbékélésre, az utódok megemlékező tiszteletére.

Ez a feltétele, hogy a jövőben segítség a magyart.

Ezer év alatt több száz emlékművet állítottak az országban az idegeneknek, olyanoknak, akik gyűlölték és irtották a magyart.

Koppány vezér és az ártatlanul meggyilkolt ezrek nevét egyetlen emlékmű sem idézi.

Részlet: Cey-Bert Róbert Gyula,- A sólyom embere útjai című könyvéből

  

Maurer Teodóra és Onody Gyula: Koppány-Somogy hercege c. könyvéből 

 Zas Lóránt 

Nem Koppányt 

Nem Koppányt siratom, hanem 

a harci kedvet, a kopját 

siratom, a tengert, a lándzsát, 

a harci mént, hogy mindenért 

és mindenkinek megfeleljek, 

hogy dédapámmal és unokámmal 

ott legyek Mohácsnál, Majténynál, 

Világosnál, Visegrádnál, 

a Bánátban és Bácskában, 

ahol csak csatánk van, 

és magammal rántsam a 

törököt Nándorfehérvár 

bástyájáról a halálba, 

hogy Zrínyivel haljak vad- 

kantól és cselszövéstől, 

amelytől annyiszor haltak 

eleink átkot hörögve 

a császárra. Nem Koppányt 

siratom, világtájakra 

vágott testéből vér szivárog, 

Jézusunk Ő, megfeszíttetett, fel- 

négyeltetett: Trianon-előtti 

tálca, László feje, Dózsa trónja, 

pernyébe fúlt forradalmaink 

szalmalángja, haduraink: 

Emese, Álmos, Árpád nem 

nemzettek elég gyermeket 

a világra. Nem Koppányt 

siratom, hanem az almafákat, 

bozótjainkat, cserjéseinket, 

fűzfáinkat, fenyveseinket 

és tölgyeinket, szél ha támad, 

parazsat, pattogó szikrát, 

palánkba harapó duhaj lángot, 

Koppány seregét siratom: 

Bornemissza Gergőt, Esze Tamást, 

Bercsényit, Bemet, a pesti srácot, 

aki csatázott. Nem Koppányt 

siratom, hanem az orosz 

hómezőbe vesztet, a bakó 

Bogártól felhúzottat, meg- 

alázott asszonyainkat, 

sírokat, a keresztet. 

Álmainkat siratom, regéinket, a meséket, 

Fanyűvő Jánost siratom, 

Árgyélust, Tündér Ilonát, 

az egri nőket, igriceinket 

siratom, táltosainkat, 

Prohászkát, Apor Vilmost, a 

féllábú Jánost: húsunkból 

és vérünkből még eposz 

nőhet. Nem Koppányt siratom, 

Hanem a tartást, a mindent 

kimondó szót, az esküt, ami 

köttet. Nem Koppányt siratom: 

magamért ejtek könnyet. 

(1995. március 13.) 

Cey-Bert Róbert Gyula 

Koppány emlékmű 

Bata táltos hangja 

visszhangzott a szélből 

villámok cikáztak 

a mennydörgő égből 

„Ezer éve lesz már, 

hogy a hamis ármány 

idegen lovagok 

alakját felvéve 

elindult vesztünkre, 

átkozva a magyart 

rátört a lelkünkre. 

Véres csatát vívtunk 

késő éjszakáig; 

keselyűként szállt ránk 

hét tengernyi ellen 

fekete lett az ég 

fekete a gyászunk 

eltörött az íjunk 

hiába csatáztunk 

halál szállt a hadra 

legjobb vitézeink 

elestek a harcban. 

Hős vezérünk Koppány 

ezer sebből vérzett 

lelke szállt az égbe 

őseink elébe 

Életáldozatát 

a jövőnkért tette, hogy az ősi erény 

tovább világítson 

hogy a magyar élet 

tovább virágozzon 

Ezer év telt már el 

a gyászos nap óta 

Koppány áldozatát 

rég elfelejtették 

végső üzenetét 

soha nem értették, 

hamislelkű papok 

örökké gyalázták 

félremagyarázták 

Ideje lenne már 

visszaemlékezni 

Koppány áldozatát 

végre átérezni. 

Tiéd a tisztesség 

az Ég választása, 

hogy rajtunk legyen ismét 

őseink áldása 

építs emlékművet 

hős Koppány vezérnek 

s üzend az ősöknek, 

hogy véreik még élnek, 

őseik hitével 

végre kibékülnek 

megosztott lelkükben 

átjárók épülnek, 

kérjék meg az áldást 

Őstengri nevében 

igaz magyar hittel, 

magyar szeretettel. 

(1996) 

 Onody Gyula 

Koppány kövére rovom 

„Harmatvízben, könnytengerben mind lemosom vérét...” 

Géza-fia István király, 

Add ki Koppány testét. 

Varázsfűvel megragasztom, 

Regöléssel búcsúztatom 

Én jó Uram lelkét. 

Zsoldosaid kaszabolták, Meghalt, de még szíven szúrták. 

Délceg testét fölnégyelték, 

Várkapukra feszítették. 

István király, kegyes király, 

Add ki Koppány testét. 

Varázsfűvel megragasztom, 

Regöléssel elringatom 

Én jó Uram lelkét. 

Harmat vízben, könnytengerben 

Mind lemosom vérét. 

Fehér gyolcsba öltöztetem, 

Somogyváron, ősi földjén, 

Holdnak éjén 

Egy vén tölgy alá eltemetem. 

Sírhalmára követ teszek, 

Reá rovom, s az emberek 

Tetted szerint emlékeznek: 

„István király, a szent király, 

Adta Koppány testét. 

Varázsfűvel ragasztottam. 

Regöléssel elnyugtattam 

Nagy urunknak lelkét...” 

 (Siófok, 2009. november 22.)