Ménrót a magyar mondákban a magyarság ősapjaként emlegetett Nimród név eredeti alakja. Ménrót vagy Menróth = Mennyei-Napisten-országának-fejedelme ősmagyar nyelven.
A Nimród már a Ménrót név későbbi, a szemita asszír kultúra által "asszírosított" névváltozata. Vaskúti T. István kutatásai szerint a Ménrót - Nimród nevek esetén az ősmagyar nyelvből átvett fogalommal állunk szemben. Mégpedig az ősi MENRÓTH (vagy MÉNRÓT) babiloni magyar fejedelmi névből képezte a Mezopotámiában kialakuló asszír nyelv a Nimród király legendáját. Vagyis az ómagyar kultúrából származó és változtatásokkal más kultúrákban és nyelvi környezetben továbbélő fogalomról van szó.
Hasonlítsuk csak össze a két nevet: Menróth = Nimród. Szinte megdönthetetlen bizonyíték a szóetimológiája az alábbi szótagolás szerint: Men-ró-th.
Az első szótag: Men = magyarul a "Mennyei" fogalmunk első szótagja, mely szemita átírásban és megfordított hangrendben már Nim-re változott. Továbbá a második szótag is magyarul van írva: -ró- = ír, rovás jeleket vagy köröket rajzol, de tágabb értelmében a róna fogalmát, a Köristen vagyis a Napisten országának a kör sziluettjét jelenti, ahogy a magyar ko-rona fogalmában is benne van. A szóvégi -th = teremtő-hon mozaikszavaként került a fogalomba. A szemita nyelvekben a szóvégi -t- betű kiejtése általában -d- hangra változik, mint például a németben: Tod ( halál) kiejtése: To:t . A Niród képzésében értsd szintén visszafelé a folyamatot.
A sok helyen emlegetett Nimród kincsek ennek megfelelően valójában MENRÓTH egykori magyarul beszélő mezopotámiai, valószínűleg Babilon (Suméria) úrnépi fejedelemi (kettőshatalmi) kincseit jelentik.
Nimród nevéhez a szemita nyelvek (asszírok majd perzsák), Irak későbbi királyi meghódítói tették hozzá a király jelzőt. De vajon van-e a Nimród név keletkezésére valamiféle etimológiai magyarázat a szemita nyelvekben? Eddig a fentihez hasonló névlevezetés nem jelent meg róla!
Ménrót ősapánk nevéből képzett Kárpát-Medencében található helységneveink az Árpád-féle honegyesítések perdöntő bizonyítékát is jelentik a felvidék magyar nyelvű népessége eredeti őslakosságának bizonyításában (Ménmaróth).
Arany János a Buda halála című költeményében maga is az eredeti ősmagyar alakjában említi Ménrót fejedelmet.
Vadat űzni feljövénekHős fiai szép Enéhnek:
Hunor s Magyar két dalia,
Két egytestvér, Ménrót fia.
…
Vad előttük vérbe fekszik,
Őz vagy szarvas nem menekszik;
Elejtették már a hímet
Üldözik a szarvasgímet.
…
Gím után ők egyre törnek
Puszta partján sós tengernek…
…
Vadont s Dont ők felverik
A Meóti kis tengerig;
Süppedékes mély tavaknak
Szigetére ők behatnak.
…
Dul leányai a legszebbek,
Hunor, Magyar nője lettek…
…
Hunor ága hún fajt nemzett,
Magyaré a magyar nemzet…
Szaporaság lőn temérdek:
A szigetben nem is férnek.
Szittya földet elözönlék,
Dúl királynak dús örökét...
(Arany János: Buda halála – részlet)
282-1285 között vetette papírra Simon, IV. (Kun) László jegyzője az alábbi magyar őstörténetet. Ő örökítette meg számunkra Ménrótot és a csodaszarvas legendát.
„Minthogy az özönviz csapása által Noén és három fián kivűl minden test elpusztúlt, végre Semtől, Kámtól és Jáfettől az özönviz után hetvenkét nemzetség származott: Semtől huszonkettő, Kámtól harminczhárom, Jáfettől pedig tizenhét. S midőn azon nemzetségek, mint Josephus mondja, zsidó nyelven beszéltek, az özönviz után a kétszázegyedik esztendőben a Jáfet magvából eredt Menróth óriás, Thana fia, minden atyafiaival a mult veszedelemre gondolva tornyot kezde építeni, hogy ha az özönviz ismét találna jönni, a toronyba menekűlve a bosszúló itéletet elkerűlhessék. Azonban az isteni titkos akarat végzése, mellynek emberi értelem ellent nem bír állni, úgy megváltoztatta és összezavarta nyelvöket, hogy miután rokon rokonát nem érthette, végre különböző tájakra széledének.
Menróth óriás tehát a nyelvek megkezdődött összezavarodása után Eviláth földére méne, mellyet ez időben Persia tartományának neveznek, és ott nejétől Eneth-től két fiat nemze, Hunort tudniillik és Mogort, kiktől a húnok vagy magyarok származtak. De mivel Menróth óriásnak Enethen kivűl mint tudjuk, több neje is volt, kiktől Hunoron és Mogoron kivűl több fiakat és leányokat is nemzett; ezen fiai és maradékaik Persia tartományát lakják, termetre és szinre hasonlítnak a húnokhoz, csak hogy kissé különböznek a beszédben, mint a szászok és thüringek.
S minthogy Hunor és Mogor első szülöttek valának, atyjoktól megválva kölön sátrakba szállnak vala. Történt pedig, hogy a mint egyszer vadászni kimentek, a pusztán egy szarvas ünőre bukkanának, mellyet, a mint előttök futott, a Meotis ingoványaiba kergetének. S midőn az ott szemök elől tökéletesen eltűnt, sokáig keresék, de semmi módon nem találhatták. Végre is az említett ingoványokat bejárván, azon földet baromtartásra alkalmasnak szemlélték.Visszatérvén onnan atyjokhoz s búcsút vévén tőle, minden vagyonostól a meotisi ingoványok közzé szállának lakozni.
Meotis tartománya pedig Persia hazával határos s egy igen keskeny gázlón kivűl mindenfelől tenger övezi környűl; folyói teljességgel nincsenek, fűben, fában, madárban, halban és vadban bővölködik. Nehéz oda bé, s onnan kimenni. S a meotisi ingoványokba bémenvén, ott öt esztendeig mozdulatlanúl maradának. Hatodik évre tehát kimenvén véletlenűl, a pusztában Belár fiainak nejeire, kik férjeik nélkűl sátrakban tanyázának, s gyermekeikre bukkanának, kiket is vagyonostól sebes nyargalva a Meotis ingoványaiba vivének. Történt pedig, hogy azon gyermekek közt az alánok fejedelmének Dulának két leányát is elfogták, kiknek egyikét Hunor, másikát Mogor vevé nejűl. S ezen nőktől vették eredetöket minden húnok és magyarok.”
És erre alapul minden későbbi értelmezés. A következő krónikák sem tettek hozzá, vagy vettek el belőle, csak idézték, hivatkoztak rá, esetleg cáfolták. Viszont Ménrótra vonatkozólag gyakran és helytelenül a Nimród nevet használják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése