Keresztény Európa?
2012. 09. 18. kedd. - 16:45 Kitartás
A múlt héten négy brit jelent meg a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságán. Strasbourgba minden évben szinte az összes európai ország több ezer állampolgára elzarándokol, igazságot keresve olyan ügyekben, amelyekre a hazai joggyakorlatban nem találtak kielégítő orvoslást. Meglepő azonban a négyek keresetének jellege: ők a szabad vallásgyakorlásnak jogát érzik korlátozva. A felperesek nem muszlim bevándorlók vagy valamelyik kisebbségi szekta tagjai, hanem anglikán és katolikus keresztények.
Shirley Chaplin 56 éves devoni ápolónő. Több mint 30 éven keresztül kis ezüstkeresztet hordott a nyakában, míg egy napon, 2009-ben hirtelen megtudta, hogy "higiéniai okok miatt" ez nemkívánatos. Többszöri felszólítás ellenére sem volt hajlandó levenni nyakláncát, aminek az lett a következménye, hogy elbocsátották. Egy másik nő, Nadia Eweida hasonló okok miatt a British Airwaysnél veszítette el állását. Az ő kis keresztje állítólag nem felelt meg a cégnél előírt öltözködési előírásnak. Mindkét nő bírósághoz fordult, és minden fokon elvesztették a pert.
Más jellegű azonban Lillian Ladele panasza. Őt akkor bocsátották el, amikor a londoni anyakönyvi hivatal dolgozójaként nem volt hajlandó részt venni homoszexuális polgári esküvőn. Csakúgy, mint Gary McFarlane, aki a házasulandó párok tanácsadója volt, de az egyneműekkel nem szándékozott találkozni. Ők azzal indokolták panaszukat, hogy ez a fajta munkavégzés ütközne vallási és világnézeti értékeikkel.
Hivatalosan mind a négy eset a munka törvénye hatálya alá esik, de a strasbourgi pert figyelő európai keresztények nem így látják a dolgokat. Szemükben a demokrácia vizsgázik abból, amin megbukott a brit joggyakorlat: toleranciából és történelmi tudatból. A brit elbocsátások ugyanis korántsem egyediek. Se szeri, se száma azoknak az eseteknek, amelyekben több nyugat-európai országban a munkáltatók, a helyi hatóságok, a jogalkotók azt a meggyőződést képviselik, hogy a keresztény hit valamiféle maradi, szinte szégyellnivaló, modern emberhez nem illő világnézet, magatartásforma. Ez nem csak az ateista többségű Hollandiában vagy Csehországban van így.
A harcias ateisták között ott jeleskednek például a spanyolok, akik még fél évszázaddal ezelőtt mintakatolikusoknak tartották magukat.
Nemrég volt alkalmam beszélni Daphne McLeoddal, a Pro Ecclesia et Pontifice brit katolikus egyesület aktivistájával. Szomorúan beszélt arról, hogy hazájában annak, aki nyíltan vállalja keresztény hitét, szégyellnie kell magát "szabadelvű" polgártársai előtt. Leginkább akkor keseredett el, amikor azt mondta, hogy nincs olyan brit munkáltató, aki egy szikh dolgozót arra merne utasítani, hogy vegye le a turbánját.
A kontinens gyakorlatában győzött valami furcsa és érthetetlen politikai felfogás, mely az európaiaknak tiszteletet és toleranciát parancsol az idegen vallások iránt, miközben nekünk szégyenkeznünk kell saját hagyományaink miatt. Mintha a kereszténység csak inkvizíciót és erőszakos hittérítést jelentene. Eme idiotizmus jegyében még a karácsonyi képeslapokról is eltűnt a "Christmas" szó.
Ez persze más vallásokra nem vonatkozik. Amikor nemrég egy óvatlan német bíró nem eléggé humánus eljárásnak nyilvánította a körülmetélést, jókora politikai vihart kavart. Parlamenttől kormányig mindenki versenyezve igyekszik jóvátenni ezt a szörnyű bakit, amellyel egyszerre a zsidókat és a muszlimokat is sikerült felingerelni. Shirley Chaplintől idáig még bocsánatot se kértek.
A strasbourgi bíróság döntése a brit négyek ügyében precedensértékű lehet egész Európa számára, de valahogy nem vagyok optimista. Eme tiszteletre méltó testület rendkívül rest foglalkozni nyelvi, kisebbségi és vallási kérdésekkel. Most is valószínűleg munkaügyi esettanulmány lesz belőle, amelyből feltehetően nem sok minden következik majd. Persze, szeretnék tévedni. Legalább azért, hogy teljesen ne veszítsem el az Európába vetett hitemet.
Jaroslaw Gizinski
(hetivalasz.hu)
Kapcsolódó:
Árpádsáv-ügyben büntették Magyarországot (Mainap)
2012. 09. 18. kedd. - 16:45 Kitartás
A múlt héten négy brit jelent meg a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságán. Strasbourgba minden évben szinte az összes európai ország több ezer állampolgára elzarándokol, igazságot keresve olyan ügyekben, amelyekre a hazai joggyakorlatban nem találtak kielégítő orvoslást. Meglepő azonban a négyek keresetének jellege: ők a szabad vallásgyakorlásnak jogát érzik korlátozva. A felperesek nem muszlim bevándorlók vagy valamelyik kisebbségi szekta tagjai, hanem anglikán és katolikus keresztények.
Shirley Chaplin 56 éves devoni ápolónő. Több mint 30 éven keresztül kis ezüstkeresztet hordott a nyakában, míg egy napon, 2009-ben hirtelen megtudta, hogy "higiéniai okok miatt" ez nemkívánatos. Többszöri felszólítás ellenére sem volt hajlandó levenni nyakláncát, aminek az lett a következménye, hogy elbocsátották. Egy másik nő, Nadia Eweida hasonló okok miatt a British Airwaysnél veszítette el állását. Az ő kis keresztje állítólag nem felelt meg a cégnél előírt öltözködési előírásnak. Mindkét nő bírósághoz fordult, és minden fokon elvesztették a pert.
Más jellegű azonban Lillian Ladele panasza. Őt akkor bocsátották el, amikor a londoni anyakönyvi hivatal dolgozójaként nem volt hajlandó részt venni homoszexuális polgári esküvőn. Csakúgy, mint Gary McFarlane, aki a házasulandó párok tanácsadója volt, de az egyneműekkel nem szándékozott találkozni. Ők azzal indokolták panaszukat, hogy ez a fajta munkavégzés ütközne vallási és világnézeti értékeikkel.
Hivatalosan mind a négy eset a munka törvénye hatálya alá esik, de a strasbourgi pert figyelő európai keresztények nem így látják a dolgokat. Szemükben a demokrácia vizsgázik abból, amin megbukott a brit joggyakorlat: toleranciából és történelmi tudatból. A brit elbocsátások ugyanis korántsem egyediek. Se szeri, se száma azoknak az eseteknek, amelyekben több nyugat-európai országban a munkáltatók, a helyi hatóságok, a jogalkotók azt a meggyőződést képviselik, hogy a keresztény hit valamiféle maradi, szinte szégyellnivaló, modern emberhez nem illő világnézet, magatartásforma. Ez nem csak az ateista többségű Hollandiában vagy Csehországban van így.
A harcias ateisták között ott jeleskednek például a spanyolok, akik még fél évszázaddal ezelőtt mintakatolikusoknak tartották magukat.
Nemrég volt alkalmam beszélni Daphne McLeoddal, a Pro Ecclesia et Pontifice brit katolikus egyesület aktivistájával. Szomorúan beszélt arról, hogy hazájában annak, aki nyíltan vállalja keresztény hitét, szégyellnie kell magát "szabadelvű" polgártársai előtt. Leginkább akkor keseredett el, amikor azt mondta, hogy nincs olyan brit munkáltató, aki egy szikh dolgozót arra merne utasítani, hogy vegye le a turbánját.
A kontinens gyakorlatában győzött valami furcsa és érthetetlen politikai felfogás, mely az európaiaknak tiszteletet és toleranciát parancsol az idegen vallások iránt, miközben nekünk szégyenkeznünk kell saját hagyományaink miatt. Mintha a kereszténység csak inkvizíciót és erőszakos hittérítést jelentene. Eme idiotizmus jegyében még a karácsonyi képeslapokról is eltűnt a "Christmas" szó.
Ez persze más vallásokra nem vonatkozik. Amikor nemrég egy óvatlan német bíró nem eléggé humánus eljárásnak nyilvánította a körülmetélést, jókora politikai vihart kavart. Parlamenttől kormányig mindenki versenyezve igyekszik jóvátenni ezt a szörnyű bakit, amellyel egyszerre a zsidókat és a muszlimokat is sikerült felingerelni. Shirley Chaplintől idáig még bocsánatot se kértek.
A strasbourgi bíróság döntése a brit négyek ügyében precedensértékű lehet egész Európa számára, de valahogy nem vagyok optimista. Eme tiszteletre méltó testület rendkívül rest foglalkozni nyelvi, kisebbségi és vallási kérdésekkel. Most is valószínűleg munkaügyi esettanulmány lesz belőle, amelyből feltehetően nem sok minden következik majd. Persze, szeretnék tévedni. Legalább azért, hogy teljesen ne veszítsem el az Európába vetett hitemet.
Jaroslaw Gizinski
(hetivalasz.hu)
Kapcsolódó:
Árpádsáv-ügyben büntették Magyarországot (Mainap)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése