Az Új Kor embere

Az új élet és lét célja benned gyökeredzik.
A fejlődés skáláján csak úgy haladhatsz előre, ha mélyen magadba tekintesz, és a legmélyebb Fényességedből hozod elő Isteni Mivoltodat.
 Ő a Te Tanácsadód, a Szellemi Segítőd,- Ő, Te MAGad vagy. Az egyesült ÉN már nagy magasságokat képes bejárni, ugyanakkor nincsenek távlatok, és hosszú célok előtte. Mindig a jelenre figyel, a most pillanatában merül el, így válik koncentrálttá, tudatossá.

Középpontjában maradva, belső bölcsességével figyel,- nem merül el a játszmákban, az emberi színjátékban.
Tudja, hogy Isten vezérli útját, s mivel Ő is Isten egy része,- így feltétel nélküli bizalommal és hittel halad előre útján.

A Tudatos ÉN már nem játszik vezeklő szerepet, átadta a helyet az Isteni Minőségnek. Vállalását tudatos elmeként, tudatos létezőként éli.

Az Élet Szentségét tiszteli, és első helyre helyezi.

Meglátja az együtthatásokat, a kiáradásokat,- semmit sem bíz a véletlenre.

A véletlen számára nem létezik,- tudja, hogy minden az Isteni REND szerint működik.Az Isteni REND egy szabályt alkot, amely minden létező életére hatással van.

A tudatosodás folyamatában felismeri Isteni Mivoltát és eredetét.

Elfogadja, hogy Ő is egy Fényszikra,- Isteni Rész, és Megtestesítő.

Ennek tudatában egy emelkedett látásmóddal bír.

Belső megérzéseiből, és Isteni Vezettetéséből adódóan teszi a dolgát, és segít másokat.

Az ÚJ KOR embere már tudatos eszmevállalással vesz részt a Teremtésben.

Tudja, hogy gondolatai, kimondott szavai, cselekedetei,- meghatározóak, és részt vesznek a Teremtésben. Ezért fontos, hogy pozitív és felemelő dolgokat, a Fény útját erősítse,- és ne adjon teret a sötétségnek.

Önmagába vetett bizalom által halad előre, hisz tudatában van az Isteni Teremtésnek. Megújult eszmével és tudatossággal vesz részt az átmenetben.

Tudatossága által mások segítőivé válhat, de mindig tudja mi az a határ, ameddig a segítségnyújtásban elmehet,- meghagyva az egyén személyes fejlődését, kibontakozását, anélkül, hogy a tudatosodás folyamatában bármiben is befolyásolná. Finoman terelgeti az úton, és ha kell, félreáll,- magára hagyva az illetőt, hogy az a saját tapasztalatai által érje el a tudatosság kívánt szintjét. Mert vannak olyan szakaszok az ember életében, amikor a másiknak azzal segítünk a legtöbbet,- hogy nem segítünk,- hanem a háttérbe húzódva hagyjuk meg az egyén saját maga általi felismerést, kibontakozást, tudatosodást.
Saját magunk általi felfedezés és a magunkba nézés, a tudat fejlődését szolgálja,

ezáltal válunk egyre tudatosabbakká és lelkileg emelkedettebbekké.
Fontos, hogy minél több időt töltsünk ÖnMAGunk megismerésével és kiteljesítésével, egészen addig, amíg el nem érjük azt a szintet, hogy FÖLDÖN élő Istenemberekké válunk.

Áldás!
2011. július.2
Írta: ÁhimRé
Feketéné Lendvai Katalin