2015. szeptember 27., vasárnap

Hagyaték - Turulmadár - A szárnyaló lélek


Lezárult egy korszak..





"Lezárult egy korszak, a veszteséget teremtő idő hátrahagyva.
Megindult a bőség teremtésének időszaka. Ki az új magokat szórja, a jövő termését adja.
Új lehetőségek, új munkák, új emberek jelennek meg életedben.
Átmenetben vagy, már nem vagy abban, mi e helyzetet kialakította, de még nem vagy az újban, tartasz az új irányába. Most megalapozhatod jövődet, ebben segítenek az Égiek. Visszatérnek régi szerelmek, hogy új értelmet nyerjenek.
Olyan lehetőségek jönnek, melyek abban
 segítenek hogy tudásodat, tapasztalataidat tudd gyarapítani.
Az emberi kapcsolataidban meg fognak azok jelenni, kik nagy tanításokat fognak adni. A hamis ígéretek nem fognak valóra válni, mert nincs mögötte semmi. Régi sérelmek fognak feloldódni, mert képes vagy megbocsátani.
Az új munka, az új vállalkozás akkor fog elindulni, ha te magad is képes vagy változni, és hajlandó vagy érte tenni. Ki a megoldásokat kívülről reméli, fog csalatkozni, mert nem változik semmi, az üres ígéretek bíztató jövőt jelentenek, de a tettek csak akkor teremtődnek, ha az ígéretek szívből jönnek, s egy azon cél irányába teremtődnek. A szerelemből fogant gyermekek nem csak szépek, de bölcsek, magasabb síkokból érkeznek. A bölcsek a világban tiszta forrást jelentenek. A tekintetben meg fogod látni, hogy kinek mi lakozik lelkében, s mi lakozik szívében. Egy nagy lépéssel fogsz célod irányába haladni, ha hajlandó vagy érte tenni. Hogy kinek, ki a párja, az idő múlása, mi ezt megmutatja. Ki, magát, mire tartja, párját is így választja. Az igaz szerelem lángja nem nyújt meleget azok számára, ki a kölcsönös érzést nem tapasztalja. Sem az üzleti vállalkozásban, sem a párkapcsolatban nincs lehetőség arra, hogy hamisság legyen alapja. Mert a hamisság az egységet megbontja. Megváltozik minden a napokban. Kinyílik az új kapuja, hogy ki lép be oda, s ki lesz, ki kezét fogja, ez a szabad akarat hatalma. Csak az marad, mi a szív által lett alkotva."
Vigyázzanak Rád az Angyalok!👼
Farkas Ibolya👼

Atyátok nem feledkezik meg rólatok!




Ne kívül keress ENGEM, bent találj meg a szívedben.
Figyelek, meghallgatlak téged. Mond el kedves mi fáj, mi az amiben a segítségedre lehetek.
Egy belső párbeszéd alakul kettőnk közt.
Kérdezel, és ÉN válaszolok.
De van amikor kevés a szó, kevés a szándék és az akarat.
Megértés kell, jelenlét, mindent átölelő kiterjedés.
Átadás kell és elengedés, továbblépés…
Kedveseim, sokan vagytok most ebben a szakaszban.
Önálló akarat, segítség nélkül nem tudjátok megoldani azt a feladatot amelyet reátok mért az ÉLET.
Döbbenten álltok előtte, és sajnálkozva tárjátok szét kezeiteket,- már nem telik többre.
Elfogyott az erő, elfogyott az akarat,- csak a jelen maradt.
A jelen búja, bánata, kevés örömével veletek maradt.
Úgy érzitek sokan,- nincs feloldozás, nincs menekvés, kilátástalanná vált a jövő.

Kedves figyelj rám,- most előtted állok, nézz mélyen a szemembe.
- Mit látsz benne?- merülj el a tekintetemben.
A végtelen óceánt látod benne, mindazt a csodát, szeretetet, ami képes arra, hogy felül emeljen téged kilátástalan helyzeteken.
Az ŐSBIZALOM benned kell, hogy gyökerezzen!
Tudnod kell, hogy a szeretet örök, és mindaz a megnyilvánulás amellyel feléd fordulok, túlmutat az emberi értékeken.
Erre az időszakra sokan kerültetek szorult helyzetbe, a SORS súlyos terhet mért rátok.
Most azt érzitek, úgy gondoljátok,- talán ennek soha nem lesz vége…
Gyermekeim, ATYÁTOK nem feledkezik el rólatok!
Tudja számotokra mi az a folyamat, amelyen keresztül kell mennetek, hogy a lélek erőssé és kitartóvá váljék.
Most megpróbál bennetek.
Megnézi, hogy a tanultak szerint élsz-e, mindannak a tudásnak amely a birtokodban van hasznát veszed-e ínséges napjaidban.
Fordulsz-e feltételnélküli bizalommal HOZZÁ?
Érzed-e szívedben mindazt a biztonságot amit nyújt számodra, még ha most a fizikai létedben ezt nem is érzed?
Ha minden és mindenki összefogott ellened, van-e hová bújnod, van-e kinek elsírni a bánatod?
Elbújsz-e a világ zaja, forgataga elől, és csendben megosztod VELEM, vagy NEVEM szétkiáltod és szidalmazod?
 
Túl mélyre mentetek emberek, emberi mércétek nem mért rendesen.
Egymás érzéseit semmibe vettétek, megtagadtátok, kikiáltottátok.
Ebben a tekintetben évszázadok óta semmit sem változtok.
Ki IGÉIM hirdetőjévé válik, pellengérre állítjátok.
Az eszme és az út eggyé kell, hogy váljon!
Nem kasztokra kell bomlanotok, elkülönülve csoportokat alkotnotok és egymást megtagadnotok! 
Egy célt kell kitűznötök magatok elé, és azt közösen, egymással összefogva megvalósítanotok.
Istenhez többféle úton is eljuthatsz.
Szívedbe többféle szemléletmódot, tanítást befogadhatsz.
Azt is megengedheted magadnak, hogy nem értesz egyet a másikkal, nem vallod az ő tanait,- de az már nem megengedett, hogy kikiáltod és ördöginek nyilvánítod.
 
Több ezer évvel ezelőtt a SZERETET TANÍTÁSÁT hoztam el néktek.
Sokan befogadtátok, de kevesebben mind azt szerettem volna.
A SZERETETET magasztos eszmének valljátok.
Pedig az a SZÍVBEN kell hogy gyökerezzen, mert annak ott van a lakhelye. Ha nincs benned SZERETET, nem élhetsz teljes életet.
A SZERETETET nem lehet megtanítani, azt csak gyakorolni lehet.
Figyelni a belső Isteni Megnyilvánulásra, amely EREDENDŐEN a szíved legmélyéről ered.
 
A SZERETET az egyetlen út, hogy ÚJ VILÁGOT alkossatok.
A SZERETET az egyetlen út, hogy magadon változtass.
Változást hozz az életedbe, hogy minőségi életet élj, lélekben emelkedetté válj.
 
Ha mindezt meg sikerült tenned, a minden napod gondjait, bajait, keserveit könnyebben éled át, hamarabb túljutsz a problémákon,- mert tudod, hogy van egy kéz amely irányítja életed, és Ő tudja mi a jó neked.
Ennek tudatában végezzétek dolgotokat, szíveteket nyissátok meg a SZERETET FORRÁSA felé, és másokat is vezessetek oda, hogy ne szomjúzzanak.
Isteni Szeretetemmel átölellek benneteket és kérlek, a remény ne haljon meg bennetek. Hitetek által lépjetek előre. 
Mindezt azért mondtam el nektek, hogy tudjátok veletek VAGYOK, fogom a kezetek és nem engedlek el bennetek.
Ha szívedben FELÉM fordulsz, FELÉM irányítod életed,- ÉN nem engedem, hogy a gonosz szándék és akarat átvegye az irányítást feletted.
Ezek az ÉN IGÉIM, Jézus.
 
"Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet; senki sem mehet az Atyához, csakis Én általam."

Belső Hang által lejegyezte:  Feketéné Lendvai Katalin


Átalakulás, átmenet az Új Világba




Az átalakulás folyamatos része életünknek, ami bennünk megy végbe.
Az Új bennünk válik ÚJJÁ, és ezzel az új minőséggel, új szemlélettel foglaljuk el helyünket az általunk kialakított Új Világban. Tőlünk válik a körülöttünk lévő világ ÚJJÁ, mert lélekben, szellemben, a fizikai síkkal összekötve magunkat,- megújulunk, újjászületünk,- középre helyeződünk.
Amíg idáig eljutunk, bizony vannak az életünkben olyan időszakok, amit a legkevésbé sem élünk meg kellemesen, és amelyek előtt értetlenül állunk.
Olyan ez, mint amikor elindulunk a régi otthonunkból egy teljesen új környezetbe, és a választott új lakóhelyünkre érkezésünket, az átmenetet, egy hosszú híd köti össze.
Tételezzük fel, hogy ezen az átmeneten való átkelést, egy száguldó vonaton utazva kívánjuk eltölteni. A hídon lévő állomásokon mikor megállunk, érintkezünk társainkkal. Sokan, akikkel eddig együtt utaztunk, különböző állomásokon kiszállnak, és újak jönnek helyettük,- akik vagy velünk maradnak további utunkon, vagy ők is csak egy bizonyos állomásig utaznak velünk.
Egyszer csak azt vesszük észre, hogy választott utunkon egyre gyorsabb tempóval haladunk tovább. Akármilyen „gyors vonatra” is szálltunk fel, a megélt folyamatot ami az átalakulás, átmenet részét képezi,- személyes életünkben borzasztó lassúnak és vontatottnak érezhetjük.
Ebben az időszakban a magunkba nézést sem kerülhetjük el. 
A SORS olyan helyzeteket teremt az életünkben, aminek kapcsán szembesít minket esendőségünkkel.
Minél jobban meg akarjuk oldani a problémáinkat, annál nagyobb ellenállásba ütközünk. Folyamatosan zárt falakat döngetünk, olyan, mintha egy kényszerhelyzetbe lennénk beszorítva, és ez valójában az egyik napról a másikra történhet meg, - főleg ha nem vettük észre a figyelmeztető jeleket.
A régiből átmenetet képezni az Újba, ez a folyamat, a mély belső megélések közé tartozik. Szellemben pontosan tudjuk, hogy csak jó dolgok történhetnek velünk, amitől fejlődünk, többek leszünk.
A fizikai világban lévő környezetünk viszont o
lyan problémákat állít elénk, amit önerőnkből képtelenek vagyunk megoldani.
A kapuk be vannak zárva, a kulcs a legfölső polcon van.
Hogy mikor érjük el a kulcsot, és mikor tudjuk saját börtönünk ajtaját kinyítani?
Akkor, ha megértjük, megéljük ami történik velünk, és megadjuk magunkat a folyamatnak.
Ha már felültünk arra a „gyorsvonatra”, akkor ne engedjük, hogy azt lelassítsák, vagy esetleg leszállítsanak róla, eltérítsenek a célunktól.
Éljük meg a folyamatot, a bennünk és a környezetünkben lévő változásokat.
Ne akarjunk semmit visszatartani, megtartani,- bízzunk rá magunkat a SORSRA, a MAGASABB RENDEZŐELVRE.
Próbáljuk feloldani a félelmeinket, kétségbeeséseinket, örült kapaszkodásainkat. 
Hagyjuk csak sodródni tovább magunkat az ismeretlen felé,- tudjuk, hogy a régmúlt már nem képezi részünket, teljes átalakítás/átalakulás alatt van velünk együtt.
Magasabb szinteken már minden eldőlt, elrendeződött, de időbe telik mire a fizikai síkra is átképeződik.
Támogassuk és gyorsítsuk meg ezt a folyamatot bizalmunkkal, hitünkkel.
Az átalakulás, az átváltozás folyamatos részét képezi életünknek.
Vannak olyan személyek, akiknek csak kisebb dolgokat kell elengedni, kisebb dolgokban kell változtatni, - tőlük a SORS nem vár el teljes elkötelezettséget. De bizony vannak olyan egyének, akiknek gyökeresen megváltozik az élete. 
Tőlük a SORS teljes elkötelezettséget kíván, teljes jelenlétet.
Teljes hittel és bizalommal lévő ráhagyatkozást az Isteni Vezetésre.
Ebben az esetben az ember nagyon nehéz, mély belső tapasztalásokon megy keresztül, valójában nem érti mi történik vele. Olyan mintha kihúzták volna a lába alól a talajt.
Tapogatózik, találós kérdéseket tesz fel magának. Mindent átvizsgál az életében, vajon mit rontott el, mit kellett volna esetleg másképp csinálnia. De aztán rájön, hogy minden úgy volt jó ahogy tette, mert az akkori tudásának birtokában cselekedte meg a dolgokat.
Mikor magunkban idáig elérkezünk, akkor a híd közepén jóval túlhaladtunk.
A szívünkben, a lelkünkben már időtlen idők óta él az Új, de most eljött az idő, hogy itt a fizikai valóságban is bizonyságot tegyünk.
A Szellem üzenetét a fizikai világba be tudjuk-e illeszteni?
Tudjuk-e alkalmazni a tanultakat?
Tudunk-e teljes hittel és bizalommal élni, amikor minden pillanat az életből azt közvetíti felénk, azt sugallja, hogy nincs tovább, nem tudunk mit tenni. 
Még az is benne van a pakliban, hogy amiért megdolgoztunk, mindazt egy pillanat alatt elveszíthetjük.
Tudunk-e ilyenkor teljes hittel élni?
Rámerjük-e bízni magunkat a TEREMTŐRE?
Ha eddigi utunkon teljes szívvel Isten felé fordultunk és hittünk a Magasabb Rendezőelvben, akkor is nagyon nagy mélységeket járunk be magunkban.
Lelkünk igen érzékeny területeire érkezünk. A világ nyomora még mélyebben megérint, más síkokat járunk be önmagunkban.
Mélyebb értékeket hozunk a felszínre, és mélyebb megértéseket találunk.
Mire idáig eljutunk, már a híd végénél találjuk magunkat.
Már látjuk, érezzük az Újat, tudjuk azt is, hogy ott kitárt karokkal várnak minket. De még vissza van a legnehezebb lépés, ami ezután következik.
Már összekötöttük a szellemit a fizikaival, megéltük/átéltük,- átértünk, de most ott magunkban, a szívünkben, teljes terjedelmünkben ezt középre kell helyeznünk és átlépnünk az Új Világba.
Szellemben, elvben, lélekben már sokan, és sokszor átléptünk. 
Különböző fokozatokat átléptünk, átéltünk.
Most viszont eljött az idő, amikor végképp mind a három valóságot (fizikai- lelki- szellemi) magába forgatva, kiegyenlítve,- teljes hittel és bizalommal az Újba be kell lépni. Még olyan áron is, ha ezzel akár mindent és mindenkit, ami/aki nem az új részét képviseli már életünkben, elveszíthetünk.
Egyet nem veszíthetünk el soha,- MAGunkba és Istenbe vetett hitünket, bizalmunkat.
A nehéz helyzetekből adódó tapasztalások megerősítenek.
Lehetőséget adnak, hogy tapasztalásaink által levont tanulságokkal másoknak segítő jobbot nyújtsunk.
Isten áldása kísérjen utunkon!
Írta: ÁhimRé- Feketéné Lendvai Katalin