2022. július 22., péntek

FOHÁSZ AZ ÉLETET ADÓ CSAPADÉKÉRT!

 Istenanya! Nagy Istennő!
Szívünket, lelkünket megnyitjuk előtted, kérünk, hallgasd meg fohászunk s teljesítsd kérésünket! Életet adó lágy esővel permetezd meg földjeinket! Váljon áldássá ez az Életet adó csapadék, mely megszenteli Földanyát, lehűti testét! Víz Asszonya! Tápláld forrásainkat, folyóinkat, állóvízeinket! Vess véget a szárazságnak, a szomjúzásnak!

Élet Asszonya, a Víz Asszonyával karöltve tedd a dolgod!
Tápláld Életet adó vízzel szomjúzó állatainkat, növényeinket!
Áldott legyen minden Létező Forrása, mely teljesíti kérésünket!
Áldás!
Szokolai-Lendvai Katalin

MÁRIA MAGDOLNA TISZTELETÉRE

 



MÁRIA MAGDOLNA TISZTELETÉRE.🌹❤🌷
Mária Magdolna Jézus lélektársa, Ízisz papnője, magas szintű beavatott volt.
Fogadjátok szeretettel a belső Hang útján Tőle kapott üzenetemet:
- Tűzet hoztam, hogy felszítsam bennetek a lángot, mely lelketek mélyén pihen. Engedd, hogy ez a láng fellobbanjon benned és általa engedd el régi rögzültségeidet.
Engedd útjára régi elnyűtt részeidet, mely régi valóságoddal rezegtek együtt.
Merd vállalni azt Aki Vagy!
Merj beállni Önmagad fényébe, merj szakrális nővé válni!
Merj egyedi és megismételhetetlen lenni!
Engedd, hogy az isteni Fény szétáradjon benned és Ő vezesse lépteidet!
Tűzet hoztam, s ez lángol bennem. S kinek a szívében lángra lobbantom ezt a lángot már nem tud a régi valóságával azonosulni, megújul, hisz a tűz tisztító ereje által újjászületetté válik.
Én most átadom néktek ezt a lángot. Merd magadban is lángra lobbantani ezt a tűzet, hogy az életed, a küldetésed igaz valósággá váljon.
Merj Nővé válni, azzá a Nővé aki a szeretet nyelvén beszél, teszi a dolgát, de ugyanakkor nem hasonul meg, vállalja Önmaga isteni részét. De vigyázz, mert ez a tűz perzsel, éget.
Eléget mindent ami már nem áll egységben Önmagad isteni részeivel. S ez fájdalommal, elengedéssel, változással jár.
Csak akkor engedd, hogy lángra lobbantsam benned a tűzet és lángja magasan lobogjon, ha készen állsz életed megváltoztatására.
Ha készen állsz rá, hogy a tiszta Fény lobogjon benned és ez világítsa meg az utat előtted.
A benned fellobanó tűz van úgy, hogy fájdalmat okoz, mert átégeti a múltat, rávilágít azon részeidre, melyben egységet alkottál a Teremtés azon részeivel, melyet a jelen életedben nem tudsz előhívni magadból.
Ezek az emlékek vágyat keltenek benned, hogy önazonosságot alkoss Isteni Önvalóddal.
Most indulj el az úton Kedves! Engedd, hogy vezesselek!
Engedd, hogy olyan úton vezesselek, mely még ismeretlen számodra.
Feltétlen bizalommal kell, hogy légy az irányomban!
Én felszítottam a tűzet benned, melynek lángja eléget mindent a hamis, ami még a múltadhoz tartozik és nem szolgálja jelen megtestesülésedet, életfeladatod beteljesülését.
Nyisd meg a szíved felém és engedd, hogy vezesselek.
Engedd, hogy elhozzam az életedbe az örömöt, a boldogságot, azt a kiteljesedett életet, melyet megtestesülésed előtt választottál magadnak.
Hagyd magad mögött a múltat.
Hagyd magad mögött a régi rögzültségeket és csak engedd, hogy lágyan beleereszkedj bele újjászülető Önmagadba, melybe ha kérsz, átsegítelek. Áldás kísérjen utadon!
Szokolai-Lendvai Katalin






2022. július 1., péntek

Tündér Ilona üzenete

 

  


Szokolai-Lendvai Katalin (selyemkép)


2022. június 24.


Magyar, Leányok, Asszonyok!

Aranyfényemmel körülöllek bennetek, s lángra gyújtom a Fényt a szívetekben!
Az idő itt van, hogy e Fényből táplálkozzatok,- szívjátok magatokba és árasszátok szét magatokban ezt az ősi erőt,- ezt a női erőt, amely ott rejtezik bennetek!
Többnyire elfelejtettétek mondáitokat, hagyományaitokat sutba vetítek, mert az új világban ez már idejétmúlt.
Nagy a kavarodás bennetek, nem tudtok az ősi tudáshoz kapcsolódni!
Nincs meg a gyökér amely majd gyönyörű Életfává teljesedik ki, s az Egekig kapaszkodik, szilárd talpazaton áll megőrizve ősi hitét és hagyományát!
Ha nem tudsz a gyökéren keresztül ősiségedhez kapcsolódni, elveszted azt a tudást melyet Ősanyáitok/Ősapáitok hordoztak magukban.

Ki Tündér Ilona? 
Te tudod ki Tündér Ilona?
Ha meghallod a nevét mi jut az eszedbe?
Egy monda, egy mese?- és legyintesz, badarság!

- Fényem tündöklő s beborítja a Mindenséget!
Én mindannyiótok szívében ott vagyok, egy fénylő pontként jelen vagyok!
Az Ősi Női minőség akihez csak kevesen tudtok kapcsolódni, mert feledésbe került Létem, s ez nem véletlen.
A Csillagok ragyognak, de sokan nem akarják, hogy Ti újra ragyogjatok, hogy ráébredjetek ősi létetekre, arra a minőségra akik eredendően Ti magatok vagytok!
Amíg nem ébredsz rá ősi létedre, nem járhatod be azt a körforgást, azt a létet nem veheted magadhoz, amely az aranyasszonyságot hordozza magában.

A mai nap egy Ünnepnap minden magyar szívében-lelkében,- mert fordul a Sors kereke!
Beérett a kalász, a Terv gyümölcsözővé vált, a titkok lassan felszínre kerülnek, az aratás kezdetét veszi!
Hajoljatok meg Isten Szent Ege alatt dicsőítve Őt, a Magyarok Istenét, hogy megtartott bennetek!
Fogadjátok be a Fényem, Tündér minőségem,- töltekezzetek be vele!
Hordozzátok magatokban a Napot és teljesítsítsétek ki magatokban, hogy Ti magatok is a Fény hordozójává váljatok! 
Ez az áldás kísérje utatok!
Áldottak vagytok!

Belső Hang által lejegyezte: Szokolai-Lendvai Katalin 






2022. június 24., péntek

Tündér Ilona napja,- Június 24.




Szokolai-Lendvai Katalin- Tündér Ilona (selyemkép)

Tündér Ilona szertartás, Napisten havának 21-24 napjáig

A nyári napforduló Napisten havának 21. napján van. Ekkor legtöbb a

világosság, a Fény a Földön.

Ilyenkor ünnepeljük Földanyánkat, aki ekkorra már bizonyította hűségét

gyermekei iránt, és megadta erre az évre is a mindennapi kenyerünket. Beértek

a nyári gyümölcsök is . Itt az ígéret, hogy a magyaroknak lesz egészséges

kenyerük , és magyar földben termett gyümölcs és zöldség ez évben is.

Ez a nap az öröm, a hála ideje. Az emberek ünnepelnek, és három napig

igyekeznek fenntartani ezt a megszentelt állapotot.

Az ünneplés tetőpontja huszonnegyedikére esik. Igazi női ünnep ez, és ezért a

szerelem, a szerelmes fiatalok párosító ünnepe is egyben.

Ekkor érnek be a páros gyümölcsök, amelyek jelképezik, hogy a lét párosan

tökéletes. Ekkora érik be a szentiváni alma, ami a lélek gyümölcse.

Szent Iván napjának nevezik ezt a napot, de ez is a keresztény ferdítés egyik

ünneprontása. Iván nevű szent nincs, és hiába is erőltetik a keresztények

Virágos Szent János névnapját, ez nem az az ünnep! Sokkal régebbről való e

hagyományozás!

Közel-keleti hagyományban a tűz szentélyéhez vezető kapu elnevezése volt az

„iván”. Ív. Boltív. Még magyarul is így mondjuk. Az „-án” a sumír őseinknél az

eget jelentette. Így a két rész együtt adja : „ ív-ég” ( régen jobbról balra írtunk,

róttunk ), „égi ív”. Vagyis egy kapuív, amin a Fény bejut a szenténlybe.

A székely kapu is erre van avatva.

Tehát a nyári napfordulón a Nap íve, a fényes égi tünemény az égbolton a

legmagasabb szögben ível át.

A legnagyobb fényben él a legjobban a szerelem és minden emberi érzés.

Az igazi szerelem az mindig a befogadó nőiség, amelynek gyümölcse és jövője

lesz. A tüzes, vad férfierő lángja termékenyít, de nem hordozza magában a

magot, az új életet.

Ezért ez a nap a „lyány” nap, akinek istenasszonya, védelmezője Magyar Ilona,

Boldogasszonyunk, A tündérek Királynője, az Égi Édesanya.

Írott néphagyományunk egyértelműen bizonyítja, hogy ez női ünnep!

Nincsenek a férfiak sem kizárva, hiszen a szerelemben ott kell lenni a nők méltó

párjának, a férfiaknak is, de ők nem tevékeny részvevői az eseményeknek.

Ezen a napon a nők bevásárolnak a szertartáshoz. Szakajtó kosárnyi almát

vesznek (mert vásárolni kell „meg kell adni az árát”a mágikus tevékenységnek)

Az almának (a lélek) ilyen fontos szerepe van ezen a napon.

A szertüzet is az asszonyok gyújtják meg. (tudjuk, hogy egyéb szertartásokon

asszonyi kéz nem érintheti a tüzet. No, nem azért, mert a nő alsóbb rendű, mint

a férfi, hanem azért, mert a férfi bír tűzerővel, és a tüzet csak tűzerő segítheti. )


Aztán dobálják felfelé az almákat, majd a tűzbe teszik és megsütik. A gyerekek

bőségesen kapnak az almákból. Nyersen is, megsütve is. Végül a megmaradt

gyümölcsöket kiviszik a temetőbe, és gyermeksírokra helyezik.

Ez az alma-szertartás teljesen egybeköti a közösséget. A felfelé dobálással a

még meg nem születetteteket vendégelik, a jelenlévők almafogyasztása a

testben lévők megajándékozása, míg a temetőbe vitt almák felajánlása a már

eltávozottak részére kínálás, áldozás.

Jóslásra is használták az alma-rituálét. A feldobott almákból amerre a legtöbb

gurult, ott vélték olyan jégeső bekövetkeztét, ami elveri a termést.

Háború idején pedig azt gondolták, amerre a legtöbb alma borul, ott borul meg

a nagy létszámú katona, ott esnek el a legtöbben.

Illet virrasztani ezen az éjszakán. Amíg lángolt a tűz, addig a népek átugrálták a

tüzet, legelőször az az asszony ugrotta át, aki az almát vitte. Ez a tűz

megtisztított, betegségtől, lábtöréstől megóvott, és védelmet nyújtott.

Amikor már csak parázs volt, akkor áthajtották rajta a disznókat, birkákat, végül

a lovakat is.

A néphit úgy tartotta, hogy szentiváni tűz párosít! Ezért a fiatalok együtt

ugrálták át a tüzet. Közben pedig a fiatalok párosító énekeket énekeltek a

rutafáról: „ Magas a rutafa,

Ága elágazik.

Még a tengeni is átal hajladozik.”

Az ének az Égig érő fáról szól. Az Életfáról. Az Istenfáról. Tetejetlen fáról,

Világfáról énekeltek, ami összeköti a Földet az Éggel. Így állandó az áramlás, a

kapcsolat a lélek két otthona között. A rutafa minél magasabb fa legyen, ez az

ünnep jelképe.

Ám a teremtésben minden párosan szép és válik teremtővé! A nyári

napforduló párja a téli napforduló.

Álom havának huszonegyedik napján megszületik Napistenünk. A fény, a kikelet

ígérete, győzelem a sötétség felett.

Napatyánk útja innentől az égi íven felfelé vezet, hogy előtörő fénye elindítsa a

szunnyadó életet a Földön. Nagy ünnep ez! Őseink tisztában voltak a Nap ezen

fizikai létével, minél magasabb az égi ív, annál nagyobb szögben éri Földünket a

napsugár.

Ezért őseink megünnepelték Napisten születésnapját, majd három nap múlva

ismét kimentek a megszentelt helyre.

A Nap a Sólymok Sólyma még erőtlennek tűnt, ezért eleink sólymokat röptettek

az égre és tüzes celőkéket lőttek a Nap felé, hogy segítsék emelkedését az Égi

Úton, a szentíven.


Bizony, őseink tevékenyen vettek részt a fény növelésében. Nyílván, nem fizikai

értelemben emelkedett a Nap, hanem energetikailag és áldott rezgéseiben.

A Sólyomünnepen is ott van az Égig-érő fa, a Világfa, a Tetejetlen fa minden

otthonban. Csak már fenyőfa képében almákkal díszítve.

Az almának is megvan a sólyomünnepi szerepe. A Kerecseny napon a családfő

egy almát annyi felé vág, ahány tagú a család. Meg az állatoknak is kell adni.

Ám, ami az óriási különbség a két fordulat között az az, hogy nyári napforduló

napja a szentiván elindul csökkenő ívű pályáján. Beteljesítetés, beérés,

befejezés és harmóniában elaltatja a világunkat. Egy kicsit az elmúlást, a halát is

hordozza ez az időszak.

A téli napforduló pedig az újrakezdés.

Az ébredés, a kikelet és újjászületés ígérete. A Nap Égi pályájának íve az új

életet hozza.

Népünknek ez a bizonyosság az élet körforgására. Napatyánk égi ívén való

létezése az egyensúly a világban.

A nyári napfordulón a Teremtő Istennő, Boldogasszony uralma, a téli

napfordulón az ő méltó párjának megjelenése, Teremtő Ősurunk, Napisten

megszületése.

2017. Napisten havának 6. napján Tündér Nóri

(forrásként használva Hintaian László János világhálón közzétett anyagát )





 Az Égi Tünemények üzenete 2022. Napisten havának 
24. napján


Már őseink is a szerelemnek és a párosodásnak vélték ezt a napot és a

szerelmet ünnepelték.

Ebben az évben azonban a csillagállások még külön támogatják a párosodás, a

családalapítás törekvését.

A Plejádok csillaghalmazánál vándorló Vénusz, mint a kapcsolati, mind a

művészeti, mind az anyagi gyarapodást felfényesedést segíti, ezért érdemes

áldozatot bemutatni Afrodité istennőnek. A termékenységi szertartások

megtartása alkalmas e nap.

Továbbá e csillagállások támogatják az előre tekintést, a tervezést, a jövő

kigondolását. Főleg elvonulva, kicsit befelé figyelve, hogy a magasabb énünk is

beleszőhesse jeleit, üzeneteit az érzéseinkbe, a gondolatainkba.

Égi tünemények üzenete: 2022. Napisten havának 21. napján.

A Nyári Napforduló varázslatos napján a Merkur és a Neptunusz van erejében.

Segítik a szellemi gyakorlatokat, az együttléteket és a gyógyító foglalkozásokat.

Emberi kapcsolatokban is párkapcsolatokban is.

A Vénusz és a Plutó fényszöge támogatja a szerelem elmélyítését, és a

kiteljesedését, a művészetek előtérbe kerülését.l

Ma fordítsuk a legteljesebb figyelmünket a párunkra, kedvesünkre, mert ez a

kapcsolat hordozza a teljesedő jövőt.


Földanya üzenete a nyári napfordulóhoz


-Ember!

Testem részére, óh gyermekem!

Elfogyott az idő!

Én, a Földanya elhagyom ezt az időt és ezt a teret.

Már, mint sem tehetek érted.

Lelkiségem egyre emelkedik, testem egyre magasabb szinten rezeg.

Ember! Velem kell lélekben emelkednek, mert, ha nem leszel erre

képes, nélküled történik meg az üdvözülésem.

A harag, a bosszú, az irigység, a félelem, a gonosz varázslás, a testi-

lelki szenny, a háború, a féltékenység, a düh, az árulás, a

szeretetlenség, amiben vergődsz, mind lehúz téged és a veszted lesz!

Már azt sem várom el, hogy tisztelj, vagy szeress engem. Úgy sincs

időd, hogy az erdők szélén, a szent forrásoknál áldozz és érezz együtt

a lélegző lényemmel.

Kérlek, egy pillanatba, emlékezz szkíta múltad gyönyörű idejében!

Nyár elején, amikor fordul a Nap, ünnep volt! Az egész népet díszbe

öltöztető ünnep!

A Földanyát ünnepelted! Bár elfogyott az előző évi termés, még sem

rettegtél soha, mert tudtad, addigra beérik az új gabona.

Akkor bíztál bennem, mert tudtad, Földanyádban soha nem

csalatkozol.

Színes, könnyű ruhákba öltözött aranyasszonyok készítették

adományaim javából az ízes étkeket.

Nekem áldozatként virágba öltöztettétek a sok megszentelt ételt, és

boldog lakomával ünnepeltetek.

Aztán jött a hatalmas szálfákból készített máglya. A tűz, a tisztítás. A

hazaszeretet lángja, az élet melege, a gyógyulás.

A dobok hangja mellett szálltak a szavak, hozták az áldást, a dobok

pedig csak erősítették a szavak erejét.

Amikor a tűz elégett…..

Ember!


Te látod a múltad?!

Lehunyt pilláid alatt mozdul a szemed…

Amikor a tűz leégett, az ízzó parázson először a nép ereje, a lovasok

vágtattak át.

Aztán jött a nemzet apraja, nagyja.

Következtek az állatok. A legkisebbtől a legnagyobbig.

Mert az én tüzem ezen a napon gyógyít.

A táltosok a legkisebbeket a tűz fölé tartották, hogy ők se maradjanak

ki a megtisztító tűz áldásából.

Ember! Gyermekem!

Mióta nem őseid módján élsz, beteg vagy, nincs időd, elrohanod az

életed és eladod olcsó kütyükért az egészségedet.

Én most is szeretlek, és várlak téged.

Talán nincs veszve minden!

Megszentelt helyeim örömmel várnak.


Égi üzenet az abroszról


Öreg, nagybajuszú Papó megkérdezte:

- Miért használtok egyre ritkábban terítőt?

Ott ül és falatozgat. Ott vannak mellette a mezei virágok.

Jobb kezével 180

fokot húz.

- Mit láttok?

- Lehúztad a zöldet.

- Azért nem használtok terítőt, mert már elfejeltettétek, főleg a pipacsot, a

búzavirágot.

Mutatja, a keze nyomán ott vannak a pipacsok és a dús magvas kalászok.


- Azért volt fontos a terítő, mert köré gyűltünk. Nézd meg! Régen volt a

családi asztal, ünnepi terítővel, ünnepi terítékkel.

A szülők összefogták a szűkebb és nagyobb családot.

Megtisztelték Földanyát azzal, hogy Földanya áldásaival, a virágokkal

díszítették az abroszaikat. De maguk a virágok is ott v9oltak az asztalon.

Ez volt a megtiszteltetés Földanyának.

Most mi van asztalotokon? Kosz! Nincs teríték! Veszítek és eszitek a

műanyag ennivalót!

- Először is Isten, Isten! Nektek Földünnep. Különben is nézd meg, min

csináltatok a Földdel!

Szép volt akkor a terítő, de azóta már színesebb lett. A terítő az a mező.

Itt egy virág / mutatja), ami a termőföldeken volt. Belül olyan, mint

napraforgó virága, csak bársonyos.

Vizet csapkodott a virágra, amitől a víz harmattá vált. Olyan az illata, mint,

amikor le van kaszálva a mező, friss szénaillatot áraszt. A kehelyben egy

méhecske van. A virág belső szirmain érzi jól magát.

Ezt úgy képzeld el, mint a Földet, és ti vagytok a szirmokban. De, ti ezt

nem becsülétek!


Olyan sokat kaptatok Földanyától, de olyan dolgokat irtottatok ki, amihez

nincs jogotok.

A Föld úgyis kiforgatja magából, amire nincs szüksége. Nem kekk ebbe

néktek belekotorászni!

Itt van ez a kis bogár. Gond nélkül éli az életét a virágban. Ti is így

élhetnétek a világotokat.

Ha művelitek a földet, nem kértek rá áldást, pedig csak egyszerűen csak

ennyit kellen mondanotok:

-Atyám! Áldd meg a Földet. Áldd meg a termést!

Amikor folyik a betakarítás és szeditek a termést, mondani kell:

- Köszönöm a termést! Köszönöm a napsütést! Köszönöm, Szélatya, hogy

elhoztad az esőfelhőket. Köszönöm az esőt és a felszárítást.

Csupán egy köszönetnyilvánítás.

Tudnotok kell, honnan jövünk, hogyan éljünk.

Tulajdonképpen annyi lenne a feladatotok, amikor a megvolt a termés és

megsütitek a kenyeret, műanyagot ne tegyetek bele!


Inna Linne a Napbajuszú Papó

( A fenti írást hálásan köszönöm Kovács Kálmánné Nórinak!)



2022. június 21., kedd

Edith Eva Eger. A döntés - "Ami a fejedben van, azt senki nem veheti el tőled!"

 

Amikor a tested nemet mond 1-2 rész. Dr. Máté Gábor

 




„A TRAUMA BÖLCCSÉ TEHET!” – DE HOGYAN?

 Egy börtön udvarán több tucat elítélt áll egy körben, miközben valaki azt kéri tőlük, lépjenek egy lépéssel beljebb, ha érvényesnek érzik magukra nézve a következőt: bármilyen módon bántalmazták őket gyerekkorukban. Talán nem meglepő, hogy A trauma bölcsessége című dokumentumfilmben látható jelenetben nem marad olyan rab, aki egy helyben maradna. Dr. Máté Gábor magyar származású orvos, pszichoterapeuta, addiktológus és író munkásságának központi témája évtizedek óta a gyerekkori traumák egyéni és társadalmi következményei. A trauma bölcsessége című filmet tavaly forgatták az orvossal, múlt héten itthon is bemutatták, és ti is megnézhetitek EZEN a linken csekély jótékonykodás ellenében. Erről a filmről írtam most. Szentesi Éva ajánlója.


Innocent! Ma ezt az árnyalatot választottam a körmösömnél, miközben viccesen kiböktem, hogy ez passzol hozzám a legjobban. A csaj nem értette a poénomat, pedig következtethetett volna a vérvörösre lakkozott körmeimből, amit igazából rég meguntam, és kimondtam megint hangosan: Innocent! Imádom a lakkok fantázianeveit, és ma ez fejezte ki a legjobban az állapotomat, pedig higgyétek el nekem, hogy egész életemben bűnösnek éreztem magam, és Isten látja lelkemet, sose választottam volna ezelőtt halvány rózsaszín, enyhén átlátszó, „ártatlan” fantázianévre keresztelt körömlakkot.

Mert bűnös voltam én már gyerekként is, amikor nem raktam idejében rendet, vagy rossz jegyet hoztam matekból, és nem ehettem csokit, meg nem nézhettem tévét, hiába ordítottam, hogy csak a kedvenc filmemet, légyszi, apa! Bűnös voltam tinédzserként, és felpofoztak, mert tizenhét évesen bevallottam otthon, hogy már nem vagyok szűz, és bűnös voltam akkor is, amikor rákot diagnosztizáltak nálam (hohó, akkor voltam csak igazán bűnös, minek kellett annyi mindenkivel szexelni, akkor nem kaptam volna el a HPV-t!). Sőt, legelőször akkor érezhettem bűnösnek magam, amikor az anyám megszült, és két hónapig nem tudott ellátni, olyan depresszióba esett, ezért apám gondozott.

„A régi görögök szerint az istenek úgy teremtették az embert, hogy az igazság tudásáért meg kelljen szenvednie. Emberként az a feladatunk, hogy tanuljunk a szenvedésből, és növekedjünk általa” 

– hangzik el A trauma bölcsessége című film első perceiben.

Máté Gábor harminc éve foglalkozik betegekkel, és ezalatt rájött, hogy a fizikai és mentális betegségek hátterében egy közös motívum húzódik meg: a trauma.

„A trauma bölccsé tehet, ha rájövünk, hogy a rossz reakcióink és beidegződéseink nem mi magunk vagyunk. Ha feldolgozzuk mindezeket, megtaláljuk önmagunkat” – mondja.

Az orvos ténykedése azért fontos társadalmilag is, mert mára egyre több fiatalt diagnosztizálnak szorongással, egyre több gyereknél állapítanak meg ADHD-t, a depressziósok és a fiatalkori öngyilkosok, a függőségben szenvedők száma is egyre növekszik. A legújabb tanulmányok azt mutatják, hogy a fiatalok húsz százaléka szorong, vagyis minden ötödik fiatal küszködik ezzel, és ezek csak azok az esetek, amik már kimutathatók, tehát az illető már eléggé szorong ahhoz, hogy a környezete észrevegye. Máté szerint a szorongás azonosítható tulajdonképpen járványként is.

„A trauma nem az a rossz dolog, ami megtörténik veled, hanem amilyen kárt és szenvedést okoz benned a történtek hatására. 

A trauma azt jelenti, hogy megszakítjuk a kapcsolatot önmagunkkal, mert túl fájdalmas megélni önmagunkat, aztán ez egy élethosszig tartó viselkedésmintává válik. Nem tudjuk többé, hogyan kezeljük az érzéseinket.

[…] A trauma befolyásolja az agyi működésünket, azokét a fontos agyi hálózatainkét, amelyek meghatározzák a reakcióinkat, a viselkedésünket, önmagunk szabályozását, a stresszel való megküzdési képességünket, a másokkal folytatott interakcióinkat, és megszabják, mennyi együttérzés, belátás és részvét van bennünk. Már tudjuk, hogy a frontális agykéreg e funkcióit a trauma korlátozza, hiszen az agyunk a környezetre reagálva fejlődik. A traumán átesett gyerekek agya eltér a nem traumatizáltakétól” – mondja az orvos.

Máté Gábor arról is beszél, hogy a trauma bekövetkezéséhez nem kell második világháború, nem kell rasszizmus, nincs szükség népirtásra, sem egyéb kollektív szörnyűségekre. Elég, ha a szülők úgy el vannak idegenedve a saját ösztönös érzéseiktől, hogy hagyják a csecsemőjüket sírni, ahelyett hogy felvennék. Pedig a gyerek szinte kétségbeesetten vágyik a kapcsolatra. Ennyi is épp elég ahhoz, hogy traumatizált legyen később. Hiszen újszülöttkortól a fő szükségleteink: a kötődés és az önazonosság. (Emlékeztek, ugye, mit meséltem az elején anyámról?) A saját ösztöneinkkel való kapcsolat nélkül nem élnénk túl. Az önazonosság tehát nem valamiféle újhullámos, ködös, spirituális fogalom, hanem a túléléshez nélkülözhetetlen szükséglet.

„Nem az a fő kérdés, mi a függőségünk tárgya, hanem hogy mi a fájdalom, ami azt kiváltja.”

Ugyanez érvényes a betegségekre is: nem számít, mi a betegségünk gyűjtőneve, hogy milyen rákban szenvedünk például, sokkal inkább az, hogy mi az a fájdalmas élmény, amely oda vezetett, hogy megbetegedjünk.


Mert mi a mai modern orvostudomány válasza arra, ha valaki rákos lesz: vágnak, mérgeznek, vagy égetnek. „A legtöbb krónikus betegség a test tiltakozása azokban az esetekben, amikor az egyén elfojtja a saját ellenállását, hogy megfeleljen az elvárásoknak. Amikor megbetegszünk, úgy szoktuk kezelni, mint egy leküzdendő dolgot, vagy ellenséget. Holott azt is mondhatnám, értem, itt és most ez történik velem, mit lehet ebből tanulni. Ami nem azt jelenti, hogy nem fogadjuk el a kezelést, vagy nem teszünk meg mindent a gyógyulásért, hanem a gyógyulási folyamat részeként tesszük föl a kérdést, hogy mit jelent az adott betegség magamra, az életemre, a kapcsolataimra, és főleg arra vonatkozóan, hogy miként bánok önmagammal” – magyarázza Máté Gábor a filmben.

Most nem szeretném ismét a saját rákomat idecitálni példának, hiszen arról már rengetegszer írtam a traumáim vonatkozásában, hanem mondok egy másik példát a saját életemből. Annyi év terápia, önmagammal való foglalkozás, rettenetes fájdalom és ez alól való feloldozás után még mindig előfordul velem, hogy hitetlenkedem saját magammal kapcsolatban. Nem olyan rég esett meg az, hogy egy szakmailag elismert, népszerű író azt írta nekem privát levélben, hogy arra, ahogyan írok a traumáimról és a betegségeimről, csak kevesen képesek. Olyan elismerés volt ez, amit alig mertem elolvasni. Komolyan. Szó szerint nem mertem elolvasni, napokig ki se nyitottam a levelet, csak az első sorokat néztem meg, és megijedtem tőle, mert abban megdicsérnek.

Pedig sok helyről kapok elismerést, sokan szeretik azt, amit írok, de sosem éreztem magam komfortosan az engem körülölelő szeretetben. Még ennyi idő után is, még ilyen sok év elteltével, és annyi végiggyűrt terápia után is akkor érzem magam komfortosan, hogy az engem becsmérlő szavakat olvasom. De azt napi szinten, szinte kiéhezve arra, hogy leírva lássam. Mert az rögzült, ahhoz vagyok szó szerint hozzászokva, ha leírva látom: ez a nő borzalmas, borzalmasan sok, irritáló, hangos, elviselhetetlen, tehetségtelen, szar. Nyilván nem pont ugyanezeket hallgattam végig anno gyerekkoromban, de számtalanszor megkaptam otthon: hangos vagy, viselkedj szépen, ne hisztizz, így nem viselkedik egy rendes gyerek, meg leszel büntetve, ha nem vagy ilyen vagy olyan, túl harsány vagy, fogd vissza magad, olyan borzalmas vagy, mint az anyád. És még sorolhatnám.

Mi lett hát a komfortos? Hát ez! Ennek fényében szinte elviselhetetlen lett a dicséret. Hosszú, nagyon hosszú önmagammal való foglalkozás eredménye, hogy most már a fókusz azon van (vagy legalább azon is tud lenni), ha elismernek, hogy végre el merem hinni egy szakmailag kiemelkedő, kiváló írónak, hogy az, amit rólam mond, akár igaz is lehet, a személyeskedő ócsárolás pedig nem feltétlenül rólam szól, vagy én vagyok. 

„Az igazsággal való szembesülés dinamikus folyamatán át születnek a megoldások. A trauma szülte energia átalakul az élet energiájává” 

– mondja a film végén Máté Gábor, és tulajdonképpen ez a feladat: hogy szembesüljünk önmagunkkal, mert csak úgy tudunk teljes értékű életet élni. 

Úgyhogy, kérlek alássan, igenis megérdemlem az Innocent fantázianevű lakkot, ami nem azt jelenti, hogy nem akarok felelősséget vállalni a tetteimért, hanem épp ellenkezőleg: csak azokért akarok, amiket valóban elkövettem, vagy amilyen valójában vagyok, de azt soha többé nem akarom érezni, hogy nem vagyok szerethető, hogy nem értékelhető, vagy nem releváns az, amit csinálok, ha annak igazából tényleg van értéke és relevanciája.

Szentesi Éva

Forrás: https://wmn.hu/wmn-egszsg/57672-a-trauma-bolccse-tehet---de-hogyan---a-trauma-bolcsessege-cimu-dokumentumfilmbol-kiderul?fbclid=IwAR3U1XFQht1nyPe0hia_d02kPiZTvCx4dMVzJcuy32XMccreF7hzrLTmvRc

2022. június 8., szerda

Valójában csak szeretet létezik minden más csak illúzió.

 


"Valójában csak szeretet létezik minden más csak illúzió.
Nem tudom, miért történnek vagy történtek bizonyos dolgok a te életedben,
sem az enyémben,
de azt tudom hogy minden, ami az életedben történik,
a látszólag jó és a látszólag rossz, végül mind a lelket szolgálja.
Mindegyik a Lélek Mesterség leckéje.
Valóban siránkozhatunk a sors által nekünk osztott lapok miatt,
sajnálhatjuk magunkat a földi életünk hátralévő részében,
hibáztathatunk és szégyeníthetünk mindenki mást.
Mivel bevesszük az áldozat mentalitást, de minél többet mutogatunk ujjal másokra, annál több ujj mutat vissza ránk.
Ha elolvassátok azoknak a férfiaknak és nőknek az életrajzát, akiknek hatalmas fizikai és egyéb kihívásokat kellett leküzdeniük ahhoz,
hogy felemelkedjenek,
és valóban maradandó, szeretetteljes örökséget hagyjanak az emberiségre, akkor kezditek megérteni, hogy ahhoz hogy mindezek fölé emelkedjenek, valóban megvolt bennük a belső erő.
A bátorság, hogy elvégezzék a belső munkát, és ezáltal valóban másokat is inspiráltak arra, hogy ugyanezt tegyék.
Néhányuknak a legsúlyosabb fizikai fogyatékosságokat kellett leküzdeniük, de nem hagyták, hogy ez megállítsa őket abban hogy a lehető legteljesebb életet éljék,
és eközben másokat is inspiráljanak.
Az életben valójában nincsenek áldozatok.
Végre nyugalomba kell helyeznünk ezeket a régi szellemeket.
Végre meg kell értenünk, hogy nem teremthetjük meg az Új Aranykort, ha továbbra is ragaszkodunk a fájdalomhoz,
az elkülönüléshez és az egyensúlytalansághoz,
ami a Régi Földön a normális volt.
Ha nem tudjátok megteremteni az Új Éneteket, és valóban az egyensúlyt, a harmóniát és a belső egyensúlyt,
az új víziókat, bennetek...
Nem leszel képes felemelkedni az Új Földre a teljesen Új Teremtésbe, és nem fogsz tudni társ-alkotni benne.
Igazság szerint ez nagyon egyszerű.
Az Új Föld és az Új Teremtés BENNETEK kezdődik.
Ha még mindig megpróbáljátok kijavítani magatokat, és megjavítani az emberiséget,kijavítani mindent, amit láttok, akkor még mindig az elkülönülés magvait vetitek el.
Amikor végre elkezditek látni, hogy a régi Föld,
a régi emberiség és az elkülönülés magjai hogyan SZOLGÁLTAK a lelketeknek, hogy végre felébredhessetek a legmagasabb igazságra önmagatokban,
és hatalmas tudatossági változásokon menjetek keresztül.
ÉLJETEK az igazságotokat, akkor valóban azt fogjátok mondani:
"Köszönöm!".
"Ott voltam, mindent megtettem, de most már nem kívánom ezt többé megteremteni.
Most tudatosan kívánom elvégezni a belső munkát, hogy felszabadíthassam magam és másokat,
és valóban egy teljesen új életet és új kezdeteket kezdhessek, ahogy teljesen belépek a Fénytestembe,
és örömmel, szeretettel, belső egyensúlyban harmóniában, és bármit is teremtek mostantól kezdve, az a legmagasabb és legjobb módon, szeretettel fog történni, mindenki nagyobb javára.""
Igen, a régi Föld mindannyiunkat szolgált. Hatalmas leckéket tanított nekünk oly sokféleképpen, és a legnagyobb mind közül az volt, hogy mi magunk teremtettük meg a saját drámáinkat,
a saját szenvedésünket és fájdalmunkat,
mert úgy döntöttünk, hogy elválasztjuk magunkat az Istenitől, és a teremtés egész többi részétől és ami ennél is több, önmagunktól és másoktól.
Elvetettük az elkülönülés magvait.
Most végre, ahogy a szeretet, a harmónia és a béke felé haladunk önmagunkban az Egységben, együtt teremtjük az Egységet és annak minden formáját kifejeződésében.
Ez az itt és most áldása.
Az energiák most felforgatják az élet minden területét, amit egyensúlyba kell hoznunk.
Meg kell bocsátanunk és el kell engednünk, mert az már nem szolgálja a legmagasabb szintű lelkünk növekedését és javát.
Sőt...még ennél is többet, megmutatja nekünk a hazafelé vezető utat:
a legmagasabb szeretethez, a legmagasabb igazsághoz,
a legmagasabb egységhez BENNÜNK, hogy együtt tudjuk szeretettel megteremteni az Új Aranykort.
Ez ennek az időnek az Ajándéka.
Amikor végre megértjük, nincs szükség sem a védekezésre,
sem a támadásra.
Nincs szükség arra, hogy bármit is helyrehozzunk.
A régi Föld már túl van a javításon.
Felbomlóban van.
Emelkedik az Új Föld és az Új Emberiség, olyan lelkekből, akik végre elsajátították a Régi Föld leckéit,
és most készen állnak arra, hogy szeretetüket és bölcsességüket alkalmazva közösen megteremtsék az Új Aranykort.
Nem azért, mert nincsenek harci sebhelyeik - hanem azért, mert a gyógyulást választották
a szeretetet
- a nyitott karokat és nyitott szíveket -
az új víziókat
- az új inspirációkat, és ami ennél is több, azt választották, hogy újra egészekké válnak!
~Judith Kusel ~
Zituss

"A trauma bölccsé tehet!"- De hogyan?

 

 Egy börtön udvarán több tucat elítélt áll egy körben, miközben valaki azt kéri tőlük, lépjenek egy lépéssel beljebb, ha érvényesnek érzik magukra nézve a következőt: bármilyen módon bántalmazták őket gyerekkorukban. Talán nem meglepő, hogy A trauma bölcsessége című dokumentumfilmben látható jelenetben nem marad olyan rab, aki egy helyben maradna. Dr. Máté Gábor magyar származású orvos, pszichoterapeuta, addiktológus és író munkásságának központi témája évtizedek óta a gyerekkori traumák egyéni és társadalmi következményei. A trauma bölcsessége című filmet tavaly forgatták az orvossal, múlt héten itthon is bemutatták, és ti is megnézhetitek EZEN a linken csekély jótékonykodás ellenében. Erről a filmről írtam most. Szentesi Éva ajánlója.


Innocent! Ma ezt az árnyalatot választottam a körmösömnél, miközben viccesen kiböktem, hogy ez passzol hozzám a legjobban. A csaj nem értette a poénomat, pedig következtethetett volna a vérvörösre lakkozott körmeimből, amit igazából rég meguntam, és kimondtam megint hangosan: Innocent! Imádom a lakkok fantázianeveit, és ma ez fejezte ki a legjobban az állapotomat, pedig higgyétek el nekem, hogy egész életemben bűnösnek éreztem magam, és Isten látja lelkemet, sose választottam volna ezelőtt halvány rózsaszín, enyhén átlátszó, „ártatlan” fantázianévre keresztelt körömlakkot.

Mert bűnös voltam én már gyerekként is, amikor nem raktam idejében rendet, vagy rossz jegyet hoztam matekból, és nem ehettem csokit, meg nem nézhettem tévét, hiába ordítottam, hogy csak a kedvenc filmemet, légyszi, apa! Bűnös voltam tinédzserként, és felpofoztak, mert tizenhét évesen bevallottam otthon, hogy már nem vagyok szűz, és bűnös voltam akkor is, amikor rákot diagnosztizáltak nálam (hohó, akkor voltam csak igazán bűnös, minek kellett annyi mindenkivel szexelni, akkor nem kaptam volna el a HPV-t!). Sőt, legelőször akkor érezhettem bűnösnek magam, amikor az anyám megszült, és két hónapig nem tudott ellátni, olyan depresszióba esett, ezért apám gondozott.

„A régi görögök szerint az istenek úgy teremtették az embert, hogy az igazság tudásáért meg kelljen szenvednie. Emberként az a feladatunk, hogy tanuljunk a szenvedésből, és növekedjünk általa” 

– hangzik el A trauma bölcsessége című film első perceiben.

Máté Gábor harminc éve foglalkozik betegekkel, és ezalatt rájött, hogy a fizikai és mentális betegségek hátterében egy közös motívum húzódik meg: a trauma.

„A trauma bölccsé tehet, ha rájövünk, hogy a rossz reakcióink és beidegződéseink nem mi magunk vagyunk. Ha feldolgozzuk mindezeket, megtaláljuk önmagunkat” – mondja.

Az orvos ténykedése azért fontos társadalmilag is, mert mára egyre több fiatalt diagnosztizálnak szorongással, egyre több gyereknél állapítanak meg ADHD-t, a depressziósok és a fiatalkori öngyilkosok, a függőségben szenvedők száma is egyre növekszik. A legújabb tanulmányok azt mutatják, hogy a fiatalok húsz százaléka szorong, vagyis minden ötödik fiatal küszködik ezzel, és ezek csak azok az esetek, amik már kimutathatók, tehát az illető már eléggé szorong ahhoz, hogy a környezete észrevegye. Máté szerint a szorongás azonosítható tulajdonképpen járványként is.

„A trauma nem az a rossz dolog, ami megtörténik veled, hanem amilyen kárt és szenvedést okoz benned a történtek hatására. 

A trauma azt jelenti, hogy megszakítjuk a kapcsolatot önmagunkkal, mert túl fájdalmas megélni önmagunkat, aztán ez egy élethosszig tartó viselkedésmintává válik. Nem tudjuk többé, hogyan kezeljük az érzéseinket.

[…] A trauma befolyásolja az agyi működésünket, azokét a fontos agyi hálózatainkét, amelyek meghatározzák a reakcióinkat, a viselkedésünket, önmagunk szabályozását, a stresszel való megküzdési képességünket, a másokkal folytatott interakcióinkat, és megszabják, mennyi együttérzés, belátás és részvét van bennünk. Már tudjuk, hogy a frontális agykéreg e funkcióit a trauma korlátozza, hiszen az agyunk a környezetre reagálva fejlődik. A traumán átesett gyerekek agya eltér a nem traumatizáltakétól” – mondja az orvos.

Máté Gábor arról is beszél, hogy a trauma bekövetkezéséhez nem kell második világháború, nem kell rasszizmus, nincs szükség népirtásra, sem egyéb kollektív szörnyűségekre. Elég, ha a szülők úgy el vannak idegenedve a saját ösztönös érzéseiktől, hogy hagyják a csecsemőjüket sírni, ahelyett hogy felvennék. Pedig a gyerek szinte kétségbeesetten vágyik a kapcsolatra. Ennyi is épp elég ahhoz, hogy traumatizált legyen később. Hiszen újszülöttkortól a fő szükségleteink: a kötődés és az önazonosság. (Emlékeztek, ugye, mit meséltem az elején anyámról?) A saját ösztöneinkkel való kapcsolat nélkül nem élnénk túl. Az önazonosság tehát nem valamiféle újhullámos, ködös, spirituális fogalom, hanem a túléléshez nélkülözhetetlen szükséglet.

„Nem az a fő kérdés, mi a függőségünk tárgya, hanem hogy mi a fájdalom, ami azt kiváltja.”

Ugyanez érvényes a betegségekre is: nem számít, mi a betegségünk gyűjtőneve, hogy milyen rákban szenvedünk például, sokkal inkább az, hogy mi az a fájdalmas élmény, amely oda vezetett, hogy megbetegedjünk.


Mert mi a mai modern orvostudomány válasza arra, ha valaki rákos lesz: vágnak, mérgeznek, vagy égetnek. „A legtöbb krónikus betegség a test tiltakozása azokban az esetekben, amikor az egyén elfojtja a saját ellenállását, hogy megfeleljen az elvárásoknak. Amikor megbetegszünk, úgy szoktuk kezelni, mint egy leküzdendő dolgot, vagy ellenséget. Holott azt is mondhatnám, értem, itt és most ez történik velem, mit lehet ebből tanulni. Ami nem azt jelenti, hogy nem fogadjuk el a kezelést, vagy nem teszünk meg mindent a gyógyulásért, hanem a gyógyulási folyamat részeként tesszük föl a kérdést, hogy mit jelent az adott betegség magamra, az életemre, a kapcsolataimra, és főleg arra vonatkozóan, hogy miként bánok önmagammal” – magyarázza Máté Gábor a filmben.

Most nem szeretném ismét a saját rákomat idecitálni példának, hiszen arról már rengetegszer írtam a traumáim vonatkozásában, hanem mondok egy másik példát a saját életemből. Annyi év terápia, önmagammal való foglalkozás, rettenetes fájdalom és ez alól való feloldozás után még mindig előfordul velem, hogy hitetlenkedem saját magammal kapcsolatban. Nem olyan rég esett meg az, hogy egy szakmailag elismert, népszerű író azt írta nekem privát levélben, hogy arra, ahogyan írok a traumáimról és a betegségeimről, csak kevesen képesek. Olyan elismerés volt ez, amit alig mertem elolvasni. Komolyan. Szó szerint nem mertem elolvasni, napokig ki se nyitottam a levelet, csak az első sorokat néztem meg, és megijedtem tőle, mert abban megdicsérnek.

Pedig sok helyről kapok elismerést, sokan szeretik azt, amit írok, de sosem éreztem magam komfortosan az engem körülölelő szeretetben. Még ennyi idő után is, még ilyen sok év elteltével, és annyi végiggyűrt terápia után is akkor érzem magam komfortosan, hogy az engem becsmérlő szavakat olvasom. De azt napi szinten, szinte kiéhezve arra, hogy leírva lássam. Mert az rögzült, ahhoz vagyok szó szerint hozzászokva, ha leírva látom: ez a nő borzalmas, borzalmasan sok, irritáló, hangos, elviselhetetlen, tehetségtelen, szar. Nyilván nem pont ugyanezeket hallgattam végig anno gyerekkoromban, de számtalanszor megkaptam otthon: hangos vagy, viselkedj szépen, ne hisztizz, így nem viselkedik egy rendes gyerek, meg leszel büntetve, ha nem vagy ilyen vagy olyan, túl harsány vagy, fogd vissza magad, olyan borzalmas vagy, mint az anyád. És még sorolhatnám.

Mi lett hát a komfortos? Hát ez! Ennek fényében szinte elviselhetetlen lett a dicséret. Hosszú, nagyon hosszú önmagammal való foglalkozás eredménye, hogy most már a fókusz azon van (vagy legalább azon is tud lenni), ha elismernek, hogy végre el merem hinni egy szakmailag kiemelkedő, kiváló írónak, hogy az, amit rólam mond, akár igaz is lehet, a személyeskedő ócsárolás pedig nem feltétlenül rólam szól, vagy én vagyok. 

„Az igazsággal való szembesülés dinamikus folyamatán át születnek a megoldások. A trauma szülte energia átalakul az élet energiájává” 

– mondja a film végén Máté Gábor, és tulajdonképpen ez a feladat: hogy szembesüljünk önmagunkkal, mert csak úgy tudunk teljes értékű életet élni. 

Úgyhogy, kérlek alássan, igenis megérdemlem az Innocent fantázianevű lakkot, ami nem azt jelenti, hogy nem akarok felelősséget vállalni a tetteimért, hanem épp ellenkezőleg: csak azokért akarok, amiket valóban elkövettem, vagy amilyen valójában vagyok, de azt soha többé nem akarom érezni, hogy nem vagyok szerethető, hogy nem értékelhető, vagy nem releváns az, amit csinálok, ha annak igazából tényleg van értéke és relevanciája.

Szentesi Éva

Forrás: https://wmn.hu/wmn-egszsg/57672-a-trauma-bolccse-tehet---de-hogyan---a-trauma-bolcsessege-cimu-dokumentumfilmbol-kiderul?fbclid=IwAR3U1XFQht1nyPe0hia_d02kPiZTvCx4dMVzJcuy32XMccreF7hzrLTmvRc