" A legfontosabb, amire most az utolsó időkben figyelnetek kell, az az, hogy a pénz miatt el ne vesszetek!
Én Jézus, Isten Fia mondom ezt nektek, hogy óvjalak benneteket és figyelmeztesselek mindazokra a kísértésekre, melyek a pénzben testet öltenek. Mert nektek egy valamit mindig pontosan látnotok kell: a Földön a pénz a Sátán leghatalmasabb anyagi formát öltő fegyvere. Sőt, azt is mondhatnám, ő ellentestvérem - mert valódi emberként testet ölteni képtelen - a pénz által testesült meg közöttetek a legteljesebb mértékben. Ma már mindnyájatoknak észre kell ezt vennetek.
Mert a pénz már nem az a valamikori eszköz, mely által régen - születése kezdetén - az értékek cseréje valósulhatott meg, s így volt akkor a csere viszonylag ártalmatlan eszköze. Ma már nem ezt az arcát mutatja felétek.
Mára már - megfigyelhetitek - a hatalom, a mások kizsigerelésének megvalósítója lett. Ölni és gyilkolni lehet érte és vele. A Sátán ruházta fel a leggonoszabb szellemmel, mely az ember lelki fejlődésének legrafináltabb ellensége, kerékkötője lett. Láthatjátok, a puszta anyagi forma - a csengő tallér és zizegő papír - mögül, hogyan kacsingat ő rátok. Fogcsikorgatva és fogcsikorgatásra késztetve, a boldogság káprázatát hirdetve, de mégis gonosz indulatokat és gyűlölködéseket szülve. Mert maga a pénz halott anyag csak, önmagában életképtelen lenne, ha ő és ti nem töltöttétek volna fel életrabló, gonosz szellemiséggel.
Mert annak, hogy ma ilyen hatalom átkos hordozójává vált, ti is okai vagytok valamennyien. A pénzbálvány Isten legmegfékezhetetlenebb ellenfele.
Ti, emberek benne magatok számára újabb bálványt emeltetek azáltal, hogy engeditek, ő vezessen pórázon benneteket. Ez a bálvány a Sátán maga, s ma már Halál a másik neve. Nem fenyegetni akarlak ezzel benneteket.
De meg kell értenetek, aki ennek a bálványnak - sóvárgásával, szerzési vágyával - naponta újabb áldozatot mutat be, az hozzá tapad, az az övé lesz, azt a pénzbálvány magába nyeli, annak szellemét emészti fel, s az eredmény a lélek, a szellem totális elhomályosulása lesz. Ne engedjétek, hogy megölje a lelketeket, szellemeteket!
Ellenére tegyetek! Ellenfelei legyetek!
Ne engedjétek, hogy érzékeitek, vágyaitok túlzott kielégülni akarása folytán szellemi törpékké változtasson benneteket!
Mert aki általa fizikai testét, kényelmét, anyagi mivoltát tartja csak fenn, és emellett semmi másra nem ügyel - ismétlem - annak szellemét az anyag zárja magába, s ez, pedig megsemmisülést jelent. A pénzbálvány kolosszális méretűvé növekedett. Csápjai milliónyi polipkarként fognak közre benneteket.
S oszlik csak újra és újra ez a szörny még többféle kígyószövedékre.
S ez is egy háló - így szőtt halált hozó hálót a Sátán körétek. Ez a háló némelyek szemét édes-mámorító álmot hozó fátyolként fedi le. Másokat szorít, megfojt, milliók fulladoznak szövevényébe gabalyodott testtel és lélekkel.
S valaki mennél nagyobb vagdalkozásokkal akar szabadulni gyilkos öleléséből, azt annál erősebb mérgező erőkkel kötözi meg. Ellene küzdeni - mi tudjuk jól - ma a legnehezebb feladatot jelenti az embernek.
Mert hisz pénz híján nem tudjátok fenntartani életeteket.
El tudjátok képzelni, micsoda borzalom ez?
Életetek fenntartó eleme a halálhordozó pénz lett. Már nem tudtok életben maradni nélküle, mert létszükségleteiteket csak általa fedezhetitek.
Micsoda látványos megmutatkozása az ember balga módon falssá torzított teremtőerejének! Létrehoztatok valamit, amiben saját halálotok köszön rátok minden percben. Saját kelepcéteket így teremtettétek meg. Mert látjuk, mi ez: pénz nélkül élnetek nem lehet, általa viszont - ha nem vigyáztok - utatok szellemi halálba vezet. Olyan ez, mint minden hatalom, melyet a föld embere a Sátán segítségével ragadott magához, hogy ő naggyá legyen. Mert ő súgta folyvást füleitekbe a hamis képzeteket: ha pénzed van, életet nyersz, sőt, az életet mások elől elélheted vele.
Ha pénzed van, hatalmat kapsz minden felett, uralkodhatsz a világon, s mindent saját birtokoddá tehetsz. Ismét egy hatalmas hamisság! Látszat-igazság a neve. Hisz tudnotok kell: a valódi hatalom nem a pénz szülötte.
A valódi élet, beteljesülés, boldogság - csakis Istentől eredhet.
Pénzen megvásárolni a lelketeket, kicsiszolni szellemeteket nem lehet! Uralomvágy, nagyratörés, sikert biztosító pénz és pénzt szülő siker! - ezek a téveszmék jellemzik a Földön elhatalmasodó őrületet. Mert ami ilyen paradox életet ígér, de halállal zár körbe - az az igazság, az a valóság nem lehet.
Annak idején kihirdettetett: ne csinálj magadnak festett, faragott képet!
- S ti a pénzt éppen ennek a tilalomnak ellenére alkottátok meg. Ennek a bűnnek a következménye az, amit most kell elszenvednetek. Mert a törvény él: mindennek ki kell egyenlítődnie. Nektek a pénz hatalmától kell megváltanotok magatokat!
Ez is az utolsó idők egyik utolsó nagy küzdelme lesz. Ki tudjátok-e szabadítani magatokat a gúzsba kötöttség alól, melyet magatok vesztére teremtettetek?
De azt ne gondoljátok, hogy mert egészen át- meg átszőtte léte életeteket, küzdeni ellene sehogy sem lehet. A legjobb megoldás az eltörlése, kiiktatása, felszámolása lenne. De erre, ennek végrehajtására - a megvilágosodott keveseknek a többség ellenében - ma már nincs esélye.
A pénzt sajnos így nem szüntethetitek meg. Akkor hát nincs kibúvó, nincs menekvés, nincs megoldás? - kérdezhetitek.
Ne rémüldözzetek! Ha a pénzt meg nem is szüntethetitek, nem törvény az sem, hogy általa muszáj elvesznetek. De bűvköréből szabadulni némelyeknek embertelenül, emberpróbálóan nehéz lehet. És mégis lehetséges.
Higgyetek nekem!
És most eligazításul elmagyarázom nektek, mit kell tennetek. Elsősorban nektek mondom ezt, akik híven szolgáltok Engem.
Mert ti vagytok azok, akik hamarabb megértitek, a pénzzel szemben hogyan cselekedjetek. Ti már előbbre jártok a sokmilliónyi emberhez képest, az égi szándékok, tervek, elvek megértésében. A pénz elleni küzdelem eszközeinek, módszereinek megmutatását is rátok bízom. Ezt a harcot nektek kell a nevemben meghirdetnetek! Mert ti már jól tudjátok, a többiekre hatni elméletekkel, puszta felszólítással, nem lehet. Csakis a személyes példa erejével tudtok hatni a többi emberre. S nektek ezt kell megtennetek! Saját életetek példáján keresztül kell megmutatnotok, hogyan vehetitek fel a harcot a pénzbálvánnyal szemben.
S ti már sejtitek, a bálványt hogyan romboljátok le. Hasonló szertartás ez, mint amikor démonokat kell elűznötök, erejüket kell semlegesítenetek.
Ti tudjátok jól: a sötétség erői ott gyengülnek meg, ahol ti őket nem engeditek magatokhoz közel. Őket csak úgy győzhetitek le, ha miután szembesítettétek magatokat velük - azaz nem bujtok el vacogó félelemmel előle - hanem leleplezitek ártó létüket, s bennük a gonoszt felismeritek, utána erejüket az irántuk mutatott közönnyel és megvetéssel legyengítitek.
Ugyanezt kell a pénzzel szemben is megtennetek.
Az első lépés a démon nevén nevezése. Én megmutattam nektek, ez miként lehetséges.
Mondtam az előbb, a pénz a Sátán, a halál. Bálvány - ez a neve. Gőgre, hazugságra, irigységre, gyűlöletre, haragra, élvhajhászatra, hatalomvágyra nevel.
Ne engedjétek, hogy ezt megcselekedje veletek! Leplezzétek le, valahányszor új, körmönfont módon próbál megkísérteni benneteket! Nevezzétek meg, s mondjátok neki: nincs hatalmad felettem!
Nem vagy más, csak eszköz! Eszköz, mely sajnos szükséges rossz ahhoz, hogy fenntartsátok életeteket, de nem több.
Nem való másra, mint amire minősíted. Általa csakis a legszükségesebb szükségleteidet szabadna kielégítened.
A mérték elve - ezt kövessétek! Ez a második lépcsőfok, melyre el kell érkeznetek. Mert nem elég, ha a bálványt nevén nevezitek, s magatok előtt - látszatra lekicsinylitek -, s abba a szűk kategóriába utaljátok, ahol van tényleg a helye - de mindeközben mégis őt sóvárogjátok, vágytok rá, hogy belőle minél több legyen nektek. Vegyétek észre, hogy nem kell több, nem kell kevesebb, csak, amire - az adott percben - szükségetek lehet. Ennek a mértéknek a megismerése az egész démonűzésben a legnehezebb.
Mert annak a mérlegeléséhez, hogy a pénzből kinek mekkora mennyiségre van éppen szüksége, nem elegendő a hagyományosan gondolkodó emberi ítélet.
Mert látni fogjátok, miközben ezt a legnehezebb próbát tanuljátok éppen, hogy sokkal bonyolultabb ez, mintsem látszik első ránézésre. Mert kinek kevés pénze van, oly kevés, hogy betevő falatra alig telik neki, annak az embernek ez jelenti a legnagyobb kísértést, a saját szegénysége, nincstelensége.
Éhezők, hajléktalanok, csavargók milliónyi tömege, éppen ezáltal a nincstelenség által dől be a Sátán késztetéseinek. Mert az éhezés, hajléktalanság, fillérezés nyomában mindig ott sündörög az irigység, a gyűlölet, a gyilkolási szándék sötét szelleme. Hiszen akinek annyira nincs, hogy az éhség mardossa testét szüntelen, azt a legkönnyebb rávenni arra, hogy a másét megkívánja, egy falat kenyérért ölni legyen képes. Így nyomorít meg a pénzhiány a Földön hatalmas tömegeket.
S ezek a hatalmas tömegek azok, akik mindig nagy fenyegetettséget jelentettek a többiekre nézve. Mert a korgó gyomrúak, nélkülözők, betegségekben szenvedők százezrei olyan indulattömeget hordoznak magukban felgyülemlő rossz késztetésekben, mely folytonos robbanásveszélyt jelent azokra nézve, akik jóllakottan élnek. Ám egyet nektek tudnotok kell: ha ti nem szűntök meg ránk figyelni, s hallgatni és magatokba építeni a mi tápláló igénket, nektek éheznetek sose kell! És fáznotok sem! S ha jóllaktatok naponta, s ha tető van a fejetek felett, s ha ruha fedi a testeteket, szellemi táplálékkal, pedig mi látunk el benneteket, mi az, ami - ennél a legszükségesebbnél - számotokra még szükséges lehet? S ezt, hogy a legfontosabb feltételeiteket Atyám és Én mindig megteremtjük nektek, ne értékeljétek le! Ez az a legtöbb, ami benneteket igazán szabaddá tehet! S ezt ÉN megígérem nektek, ha követitek intelmeimet, ilyen téren nélkülöznötök sohasem kell. Már ennek elegendőnek kellene lennie számotokra, akik engem a keresztúton járva követtek. De tudjuk mi, hogy nektek még mi minden másra van szükségetek. S ha betartjátok a szabályt - s a szükségesnél nem kívántok többet - ami fontos, a létfeltételeiteken túl is, segítünk megteremteni nektek. De csak akkor, ha belátjátok, olykor az is megeshet, hogy csak a legszükségesebbet kaphatjátok meg. S elfogadjátok, hogy nektek - az utolsó idők munkásainak, munkatársaimnak - ezzel kell megelégednetek. Sokszor beszéltem már erről: ti ne ragadjatok hozzá semmihez!
Amit kaptok, ha becsületes feltételek kínálják azt, fogadjátok el, tiszta szívvel! De többet ne akarjatok, ne követeljetek, és ne szerezzetek!
Kincset ne a pénz által, és ne itt a Földön gyűjtsetek! Ezt a tanítást ti már régóta jól ismeritek! De visszatérve ahhoz a szegény sorsú emberhez, akinek éppen csak annyi pénze van, hogy a minimális szükségleteire telik belőle, nagy kísértés az ilyennek, ha látja, szomszédja, ismerőse mi mindenhez juthat hozzá. S ha még azt is felfedezi, hogy a másik ugyanannyi munkával vagy még kevesebbel, vagy éppen nem becsületes eszközökkel éri el a gazdagságot, a jobb életfeltételeket, lelkében nyomasztó, sajgó érzések keletkeznek. Irigykedik, gürcöl, nekiveselkedik, akar minden áron, görcsösen törekszik a többre.
S ezáltal teletölti lelkét gyötrő és negatív érzésekkel. Elveszhet-e a pénz utáni hajszában az ilyen kisember? Sajnos, el. S ez a rém leselkedik ma a Földön sokmilliónyi emberre. Egyrészt az, hogy szellemi energiáit csakis az anyagiak megszerzése utáni vágy köti le, lelkében azáltal hamis érteket teremtve, s testét is végletekig megfeszítve, a halálba, a megsemmisülésbe igyekszik az ilyen kisember. S ezt nem veszi észre. Másrészt ő van kitéve - mint már mondtam az előbb - a legnagyobb kísértésnek, hogy mástól az övét erőszakkal elvegye. Vagy akkor, ha hirtelen megcsillan előtte a meggazdagodás reménye, s meggondolatlanul törtetni kezd. Mit lehet tenni ez ellen?
- Belenyugvás - ez ennek az állapotnak az egyetlen ellenszere, gyógyszere. Belenyugvás, de olyan, mely annyit azért megenged, hogy - ha képes erre a kisember - ne beletunyuljon szegénységébe, mert hiszen az se jóhoz vezet, hanem törekedjen arra, hogy becsületes munkával, munkája ellenértékét kapja meg.
Törekedhet többre, kicsit jobb körülményekre, ez egy bizonyos határig nem vétség, sőt hajtóerő lehet. Mert tudnotok kell: a becsületes munka, mellyel az ember értéket hoz létre mások hasznára és örömére, meg kell, hogy adja számára is a lehetőséget, hogy annak ellenértékéhez - a tisztes megélhetéshez - jusson el. Igazságtalanság tehát azt hirdetni, hogy a nagyon szegényeket - a karma törvénye ítélte egytől-egyig arra -, hogy nyomorogniuk keljen.
A nagy szegénység a Földön mindig annak a következménye, hogy a kevesek halmozzák fel a felesleget. S ezáltal jut a többségnek kevesebb vagy éppen semmi sem. Holott az igazságosság törvényének a Földön is érvényesülnie kellene! Ezt ti se felejtsétek el!
Mégis belenyugvást, megelégedettséget hirdessetek!
Tanítsátok meg arra ezeket a sanyarú sorsú kisembereket, hogy ne a pénzben, az anyagi gyarapodásban, gazdagságban lássák felemelkedésüket!
Mutassátok meg nekik az igazi értékeket!
Ezt a munkát is - szüntelenül - nektek kell elvégeznetek. Bár a gazdagság általában arra hangolja az embert, hogy hibáit alig-alig ismerje meg, s a pénz nyújtotta kényelmes életfeltételekbe beletespedjen, s lelki fejődésében előre csak nagyon kis lépéseket tegyen, a gazdagokat se vessétek meg! Rajtuk, nekik kellene a legtöbbet segítenetek, bár ez a munka a legnehezebb, mert ők a pénz által egy meleg, biztonságosnak vélt burokban élnek, melynek nagyon kemény is lehet a felszíne. Többnyire ők képviselik a legaggasztóbb lelki restséget, s ezért általatok és Általam is csak nagyon nehezen érinthetőek. Lelkük mélyén az isteni szikrát egészen elfedi a sok anyagvágyból és kielégülésből szőtt réteg.
Mert kinek sok van, annak még több kellene. Ez a másik tipikus eset, mely a Földön mesés gazdagságokat teremt, s keveseket érdemtelenül magas pozícióba helyez.
A milliomos, akinek már semmi sem elég, csak a "még több" szelleme vezérli újabb szerzésre naponta, ő az, akinek a lelkét a pokol már jócskán birtokába vette. Látása elhomályosult, önzése elféktelenedett. Az ilyen ember már csaknem halott. Megszűnt közössége az emberiséggel, mert trónjáról, mely a milliókra épült fel - már nem lát le másokra, mert életéből a részvétet kiirtotta, a pénzbálvány által magából is bálványt emelt. Azt pedig már magyaráztam nektek, hogy a bálvány élettelen, halált jelent. Az ilyen ember tehát folytonos halmozásával a halálba, a megsemmisülésbe menetel. S így lesz ő maga is, még földi halála bekövetkezése előtt halott tömeg. Az ilyen lénynek már nem ember a neve. Ő már nem más, mint a halál másokat kísértő kísértete. Mert aki az anyagot nem felemeli lelki erejével, de éppen fordítva tesz, annak az anyag húzza magába lelki erőit, az nem emelkedik, az süllyed. Emelkedés csakis a lélek kiteljesedése útján, s a szellem kifényesedése által lehetséges. Megtérni az anyagból a szellembe - az irány ez. Az anyag átszellemiesítése - beszéltem már erről nektek.
Aki tehát anyagot halmoz szüntelen, előbb-utóbb maga is puszta anyaggá lesz.
S most elmondom nektek, a részvétet hogyan értelmezhetitek.
Mert az ilyen ember - bár látszatra uralja a ti egész életeteket - maga sem veszi észre, már nem résztvevője az emberi létnek, csak élettelenné vált elem.
Mert embertársai iránt - gazdagsága és hatalma folytán - a részvétet veszítette el. Kizárta magát - mint részt - a feltörekvő szellemesülés útjára lépett egészből, léte az egész ellensége lett, s ez a létezés mindig egészségtelen.
S ezt a legkonkrétebb formában megfigyelhetitek. Hiszen az ilyen pénz után törtető csaknem mindig testi-lelki egészségét veszíti el. Már túl van az infarktuson, de leállni, megnyugodni mégsem képes. Mi űzhet ilyen halálba hívó, őrült játékot valakivel, akinek az értelme - állítólag - ép és sérthetetlen?
Nem - azt mondom Én nektek - az ilyen ember értelme elveszett, ami őt űzi, az a sátáni erők féktelen őrültsége. S el is ragadják ezek az ilyen szerencsétleneket.
Ez alkalommal nem beszélek nektek a mértéken felüli gazdagság megszállottjainak bűneiről, melyeket pedig mindenkor több ember ellen követnek el. Nem beszélek részletesen a hatalmuk folytán mások felett uralkodók keltette borzalmakról, arról, amit ezek az emberek évezredek alatt a pénzszerzés, a vagyon miatt a többséggel szemben elkövettek. Háborúk, vérengzések - ezek is mind a pénz és hatalom hajhászók ügyködésének következményei voltak és lesznek. Ezt most azért nem részletezem, mert - ti ezeket a jelenségeket a történelmetekből, s a hétköznapjaitokból is - jól ismerhetitek.
Mert ne gondoljátok, hogy a ti hatalmasságaitok, politikusok, gazdaságirányítók - a ma élők - a korábbiaktól különbek, pusztán azért, mert látszatra nem mutatkoznak olyan vérengzőnek. Sőt, ellenkezőleg, mézes szavakkal próbálnak békét, előremenetelt hirdetve becsapni benneteket.
A régi zsarnokok ma ismét itt élnek Földeteken. Egyikük-másikuk most szelídebbnek álcázott leplet visel. De harácsoló, másokat kizsigerelő, pusztító vágyaik nem szűntek meg. Figyeljétek csak a napi politikai híreket!
A sok mosolygó arc - álarc, ne tévesszen meg benneteket! A kormányok emberei, a bankárok, a gazdasági vezérek - mind megannyi báránybőrbe bújt farkas. Hiszen ténykedésük eredménye az, hogy tömegek élnek méltatlan körülmények közepette, miközben ők dőzsölnek. Nem részletezem ezt, mert erre majd egy másik alkalommal kitérek. S a mostani tanításom lényege az, hogyan fegyverkezzetek fel ti a pénz hatalma ellen. A közöny. Ismétlem, a pénz iránt közömbösek legyetek, amennyire csak lehet!
Ne ragadjon magával benneteket sem a bőséggel kecsegtető lehetőség, sem az, ha olykor-olykor nélkülöznötök is kell egy keveset. A pénz gúzsbakötő hatalmát csak így semlegesíthetitek. S szabadok tőle csak így lehettek.
Ne akarjatok belőle se túl sokat, se túl keveset! Én nem hirdetek aszkézist nektek. Félre ne értsetek! Mert aki önmaga ellenére aszkézist vállal magára, az sem a helyes utat választotta. Nektek nem muszáj az aszkézist erőltetnetek. Ahogy erőltetni semmit sem szabad és nem lehet. Mert az erő, amit ilyenkor magatok ellenére magatoktól megvonni akartok, más formában rajtatok erőt vehet. Elerőtleníthet. Tudjátok a falatot megvonni magatoktól, kell, tudjatok lemondani a feleslegről mások érdekében, de tudjátok elfogadni is azt, amit felkínálnak nektek. Jól értsétek meg intelmeimet!
Szabad a pénztől csak akkor lehetsz, ha magadban elértékteleníted. Azaz sem fel, sem túlzottan le nem értékeled. Mert jóhoz az sem vezet, ha szükségtelenül legyűröd minden vágyadat, amire tested késztet, ám közben a sok sóvárgás a felszín alatt felgyülemlik benned. Ez ismét csak lelki-szellemi erőidet emésztheti fel. Felesleges küzdelem! Nem sanyargatni kell a testet, de nem is dédelgetni!
Mert ha sanyargatod, előbb-utóbb a gonosz úgy ragad magával ösztöneidben, hogy azt észre sem veszed. Vagy éppen ez lesz meghasonlásod oka. S ha az ember egysége megbomlik, s magával meghasonlott lesz, az az út ismét csak zavartsághoz s őrülethez vezet.
A mérték megtalálásának elve nem vakfegyelmet és vasszigort jelent.
Csak az elegendőt, az éppen eleget. Ezt keressétek meg! Ezért azt ajánlom, ti mindig, minden esetben mérlegeljetek! Ha pénzt kínálnak nektek - vizsgáljátok meg előbb, elfogadásával vajon tényleg nyertek-e, vagy éppen veszítetek. Belátom, ennek megítélése néha nagyon nehéz lehet. De ti azért is kapcsolódtatok össze velünk, hogy mi segítsünk mérlegelni vitás esetekben.
Megsúgjuk, mint tegyetek. De megsúgja azt lelkiismeretetek hangja is.
Mert a pénz-kísértés változatos formákat ölthet. Néha úgy tűnhet, azért van több pénzre szükségetek, mert - egyikőtök- másikotok úgy véli - csak több pénz által tudja jobban segíteni a többi embert és szolgálni a közügyet.
Erre a gondolatra mindig ügyeljetek, hamisságokhoz, önáltatáshoz vezethet el. Egyrészt azért, mert ti szolgálatotokért nem várhatjátok el, hogy nektek több pénzetek legyen, mint azoknak, akiket szolgálnotok kell!
A szolgálat, amit végeztek, csaknem ingyenes kell, hogy legyen!
A fényt, a tanácsot ingyen adjuk nektek, úgy helyes, hogy ti is ingyen adjátok tovább a mi küldeményeinket. Az égi táplálékért, melyet ti kaptok, s melyet továbbadnotok kell, ne várjatok cserébe gazdagságot, túlzó jólétet.
Ám, ha szegények vagytok, s mégis adni tudtok abból, ami a tiétek, s ahelyett, hogy magatoknak pénzt gyűjtenétek, azzal foglalkoztok, hogy a többi emberen hogyan segítsetek, azt elfogadhatjátok, ha mások ezért cserébe benneteket segítenek. Mert amit ti általunk adhattok a többi embernek, az pénzzel, anyagi javakkal megfizethetetlen.
Én most is azt mondom nektek, amit annak idején tanítványaimnak tanácsoltam, mikor szolgálni küldtem őket.
Ne vigyetek magatokkal "útjaitokra" degeszre tömött erszényeket!
Ha megéheztek, adnak majd nektek enni azok, akiket megsegítetek.
S ezt az ételt és italt elfogadhatjátok tiszta szívvel. De csak a szükséges mértékben. Ne érezze senki úgy veletek szemben, hogy háláját kötelező kifejeznie. Ha észreveszik fogadott szegénységeteket, s látják, hogy milyen kevés van nektek éppen azért, mert nem földi javakat gyűjtötök, hanem őket szolgáljátok híven, ők úgysem hagynak majd éhezni benneteket.
De bízzátok rájuk, mennyit adnak nektek. Ezt nekik kell mérlegelniük.
Ez őket fogja minősíteni elsődlegesen. S ha nem kaptok semmit, mert még nálatok is szegényebbektől nem várhattok még egy falat kenyeret sem, akkor a munkátok lelki jutalmával elégedjetek meg. Legfőképpen úgyis ez kell legyen a ti igazi örömötök. Csakis így mutathattok példát az embereknek! Legyetek szerények, mértékletesek! S hogy mi az, ami számotokra a legszükségesebb lehet?
Már említettem ezeket: ennivaló, ruha, fedél a fejetek felett. Tudom, hogy nehéz a ma emberének a ti fogyasztói társadalmatokban ennyivel beérni.
Hiszen boltjaitok árukkal vannak roskadásig tele. S amerre jártok-keltek, újabb csábító cikkek mosolyognak rátok magukat kelletően. S az ember ritkán képes magát az adott társadalom hívságaiból kitépni gyökeresen. Én jól tudom ezt.
Erre csak egyes régi szentek voltak képesek, azok, akik minden hívságról lemondtak, tudatosan elkerülték a szemkápráztató örömöket.
Nem mondom, hogy erre mindig is szükség volt esetükben. Ők mégis példát adtak arra, hogy élni és lélekben gazdagodni külső gazdagság nélkül is kiválóan lehet. Sőt igazán csak így lehet, ha külső pompa és szikrázó fény helyett a belső gazdagságodat, lelkedet öltözteted bele pompás égi fényekbe.
Ma nektek mégsem ez a feladatotok. A társadalomból nem kiszakadnotok és tőle nem félrevonulnotok kell, hanem éppen benne élve, folytonosan ellenállva a kísértésnek kell másként élnetek, mint azoknak, akik még tévelyegnek.
Példák ma ti csak így lehettek. Mert ha a magad tökéletesítése végett elvonulsz az erdőbe remetének, jóllehet megmented saját lelkedet, de a többiekért ezzel nem teszel eleget. Ráadásul, ha hajlamod van az aszkézisre, s mindezt könnyedén teszed, áldozatod nem valódi, nincs különösebb értéke és értelme.
Mert sosem azzal győzöl magad és hibáid felett, ha olyasmit teszel, amit megtenned nem okoz különösebb nehézséget neked, hanem, ha arról mondasz le, ami számodra a legnehezebb. Ha egy gyermek sosem kap csokoládét, sosem lát édességet a környezetében, könnyű arról lemondania, mert hiszen nincsen is életében jelen. Ha szándékkal kivonod magad a többiek életéből úgy, hogy a kísértésekkel nem kell naponta szembesülnöd, ne hidd, hogy ezzel náluk többet teszel, vagy különb leszel! Hiszen így ki sem alakulnak benned a hibákra serkentő késztetések. Nincs miről lemondanod, de ezzel azt teszed, hogy a többieket sem érted meg, mert sorsukban részt nem veszel. Ma abban a társadalomban, melyben nektek élnetek kell, csak a mások sorsában osztozva, de mások hibáiból is tanulva, azokat magatokban kiküszöbölve mutathatjátok meg az embereknek, hogy a valódi lemondás és áldozat mit is jelent. Számtalan példát hozhatnék nektek arra, hogy ezt a lemondást a gyakorlatban hogyan valósítsátok meg!
A legfontosabbat már megemlítettem. Ne higgyétek, hogy mert ti szolgáltok, több anyagi érték jár ezért nektek cserébe! S ne higgyétek el, ha valaki ezzel akar kecsegtetni benneteket! Sose váltsátok pénzre a lelki értékeket, mert ebből a Földön a legnagyobb bűn ered! Kiváltságosok ti ne legyetek!
Ám, ha közös ügyünk megvalósításának részleteihez mégis jól látható, hogy sok pénz kell, nem kell tiltakoznotok, fogadjátok el, ha ezzel kell élnetek.
S fordítsátok azt akkor arra, amire kell, ne a magatok örömére!
Gondolok itt arra, hogy hiába akarjátok ti pénz nélkül terjeszteni az általunk átadott híreket, szájról szájra ez ma már nagyon nehézkesen megy.
Így csak keveseket érhettek el. Márpedig nektek mindenkit hívnotok kell! Könyvet kell írnotok, alkotásokba kell öntenetek mindazt, amit csak lehet, s tanításainkat más formákban is el kell juttatnotok minél több emberhez.
Ez, pedig ma már pénz nélkül nem lehetséges. Aki tehát ebben támogatni akar benneteket, azt ne utasítsátok el! Igaz, még ilyenkor is vigyáznotok kell!
Nem mindegy, hogy a pénz, amivel támogatni akarnak benneteket, honnan ered!
S nem mindegy, hogy a felajánló milyen hátsó szándékot melenget szívében!
Mert vakságában hiheti azt, hogy pénzén lelki értékeket vagy megváltottságot nyerhet. Ez nem lehetséges. Vagy adja tiszta szándékkal, vagy ti nem fogadhatjátok el! Ha dönteni nem tudtok, kérjetek tanácsot Tőlem!
Mert mint többször tapasztalhattátok, Én a ti dolgaitokat, még az anyagiakat is jól ismerem. Ne engedjétek, hogy a tiszta eszmék és értékek hamis formában az emberek előtt testet öltsenek! Mert az csak az ügy kárára mehet!
A másik gyakorlati tanács, amit figyelmetekbe ajánlok, az az, hogy osszátok szét mindig a feleslegeteket!
Ennek megítélésében szintén magatoknak kell mérlegelnetek.
Mi számít feleslegnek?
Akkor lesztek igazán igazak és érettek, ha magatok tudjátok eldönteni ezt. Osszátok szét egymás között - ha barátaitoknak nélkülözniük kell, akkor nekik - feleslegeteket és adjátok oda azoknak, akik szegények, nincstelenek.
De mindezt úgy tegyétek, hogy - amennyire csak lehet - titokban történjen.
A hálát ne várjátok el! Mert az sem a ti érdemetek, ha tudtok adni másnak abból, ami a tiétek.
Egyes lelkeknek éppen ez a legnagyobb próbája ma - amit az isteni kegyelem számukra engedélyez -, azért juthatnak többhöz, feleslegekhez, hogy észrevegyék, kiknek kell továbbadniuk ezt. Észreveszik-e egyáltalán, hogy mások nélkülöznek, s képesek-e lemondani önként arról, ami számukra már a többlet. Isten így biztosít a tanulásra lehetőséget egyes embereknek. Mert a ti világotokban a pénz lehúzó ereje miatt a legtöbb ember elveszítette a helyes mértéket, s akkor is költ és gyűjt, amikor erre már semmi szüksége sem lenne.
Ti ne halmozzatok semmiből se többet, mint ami a szükségletetek!
Gondoljatok mindig arra, amire nektek már semmi szükségetek, de azt mégis elveszitek, hány embernek az elemi szükségletére telhetne belőle. Gondoljatok arra - s ez az igazság, bármily kegyetlennek tűnik is előttetek -, a felesleghalmozással ti magatok is, annak ellenére, hogy nem vagytok gazdag emberek, többet vesztek el a közös kosárból, mint a megengedett, s a milliók emiatt is éheznek. Ha egyszer tesztek egy próbát, érdekes eredményhez vezethet.
Tárjátok ki a szekrényeiteket! S vizsgáljátok meg, hány holmitok tornyozódik ott egymásra, sokszor anélkül, hogy viselnétek vagy szükségetek lenne rájuk ahhoz, hogy megvédjétek testeteket. Hát tényleg úgy gondoljátok, hogy muszáj egy embernek egyszerre hat nadrágot, három télikabátot, tucatnyi pulóvert egybegyűjtenie? Mindez a sok holmi minek?
Tanuljatok meg takarékoskodni a pénzzel! Nem fukarkodni, csak beosztani.
Ezzel még nem tisztelitek jobban, mint amennyire kell. S ha egyszer úgy mentek el vásárolni egy üzletbe, hogy ezt a szemléletet követitek, rá fogtok döbbenni, mennyire pazarlóan éltek. S amire még figyelmeztetni szeretnélek benneteket, az a fokozatosság elve. Ne fogadjátok meg esküvel, hogy most mindjárt, holnaptól mindenről lemondotok, ami szemnek-szájnak ingere! Mert az ilyen váratlan elhatározásokat és hirtelen tett esküket úgysem lesztek képesek teljesíteni, s a kudarc csak lehangol benneteket. Fokozatosan tanuljátok meg, mi az, amire testeteknek szüksége van! A lecke megtanulására van még egy-két évetek.
Ám a túlzásoktól mindenképpen óvakodjatok! Azt hiszem, nem kell részleteznem, mire gondolok.
Egyetlen példát említek. Vitaminra szüksége van a szervezeteteknek.
A C-vitamin a citromban vagy a narancsban is van bőven, nem muszáj nektek a legegzotikusabb déligyümölcsökre költeni a pénzeteket, amiket méregdrágán árulnak az üzletekben. De én még azt sem mondom, hogy egyszer-egyszer ne kóstoljátok meg az ilyen ínyencséget! De ne erre vágyjatok szüntelen!
Ne a luxusban lássátok az elérendőket! Amikor a falánkság és torkosság akar hatalmába keríteni benneteket, jusson mindig eszetekbe az a sok-sok éhező kisgyerek, akik még tejet sem ihatnak reggelire! Az általam most felsoroltakat, mégse alkalmazzátok mereven! Nem kell például elítélnetek olyan jómódban élő embereket /ahogy persze másokat sem/, akik munkájuk által szereztek több pénzt, de emellett megőrizték lelki érzékenységüket. Mert ők pénzre irányultságukat még kiegyenlíthetik, ha rátok hallgatnak. Adjátok meg nekik a lehetőséget, hogy helyes útra térjenek! Túlzott szigorral ne illessétek őket, mert az elriasztja ezeket az embereket! Belőlük lehetnek a ti támogatóitok, vagy istápolói a szerencsétlen nincsteleneknek. S akkor már az ő pénzük, feleslegük értéket terem. S azt se gondoljátok, hogy Én valami hamis egyenlősdit hirdetek! Világos, hogy bizonyos szakmák ellátásához, a hétköznapi munkátok elvégzéséhez némelyeknek több holmira kell költenie. S az csak látszólag felesleges, hogy például egy színésznő mindig meg tudjon jelenni az alkalomnak megfelelő öltözékben. Mert neki - ebben a társadalomban, ahol éltek - szükséges, hogy így mutatkozzon, máskülönben lenézik az emberek, s esetleg a művészetére sem figyelnek fel. Sajnos, a társadalmi előítéletekkel és elvárásokkal valamennyire nektek is számolnotok kell. Nem szabad rongyokban, elhanyagoltan járnia annak, akinek nyilvánosság előtt kell beszélnie, megjelennie! Mert az emberek ma már nem nagyon hallgatják meg azt, aki legalább valamennyire nem viseli a külsejüket. Ilyen kompromisszumokat muszáj kötnötök. Akinek olyan a munkája, hogy sokat kell utaznia, közlekednie, nem luxus az, ha autója van. Az már más kérdés, hogy milyen autót vegyen. De nem szeretnék most belebocsátkozni ilyen csip-csup kérdésekbe. Az adódó élethelyzetekben úgyis nektek kell a saját belátásotok szerint mérlegelnetek. Néha azonban az, ami nektek csip-csup dolognak tűnik, lényeges lehet. Ez pedig attól van, hogy iszonyú különbségek jöttek létre ember és ember között a megélhetés tekintetében, ami mindenkor elgondolkodtató lehet. Csak a legismertebb példát említem. Van olyan ember, aki ma egy év alatt százezer forintot keres becsületesen, s ebből éppen csak tengődve él meg.
Más ezzel szemben egy hónap alatt csak szórakozásra ennyit költ el.
Ez igazságos semmiképpen sem lehet. S ha ti a csip-csupnak ítélt egyenlőtlenségek terén nem jól mérlegeltek, ti is az igazságtalanság felé billentitek el a mérleget. Ezért mondom nektek: nyíljon fel a szemetek minden egyenlőtlenség meglátására! S ti azon legyetek, hogy ne szaporítsátok magatok is mindazt, ami az ég szemében törvénytelen! Mert nektek mindig az égi törvényekre kell szemeteket vetnetek! Szabadság!
Ez az elérendő cél! A valódi érték! Mert azon a helyen, ahol lelkedet még a pénz utáni vágyakozás tölti be, nem lehetsz hiánytalan és tökéletes.
Azon a helyen a kísértés megérinthet, s visszalopózhat a sok rossz tulajdonság lelkedbe. S ha ti a pénzsóvárgást lelketekbe beengeditek, rabokká váltok, s nem lesztek alkalmasak arra, hogy rátok bízzunk valódi kincseket.
Mindnyájatok próbája ez! S egy cél, amit Én most elétek tűzök, ezt kell megvalósítanotok a jövőben! Ebben támogassátok egymást, hogy a helyes útról senki - a pénz miatt - le ne térjen! Egymással szemben szigorúak ne legyetek!
S bár az elnézés és elsiklás a másik hibája felett nem a valódi barátság jele, nem is ez a könyörület, ti mégis mindenkor elnézőek és egymással szemben megértők legyetek! Hibáitokra egymást mindig szeretettel és türelemmel figyelmeztessétek! Értem ezt úgy, hogy ne próbáljatok senkit többre erőszakkal serkenteni, mint amit megvalósítani adott életszakaszában képes! Mert ti egymás döntőbírái nem lehettek! Csak segítői egymásnak, olyan emberek, akik a másikat hibáira barátilag figyelmeztetitek. A pénz ellen szorosabb szövetségre lépjetek! Egymással és Velem! Csak így győzhetitek le az ellenfelet!
Szeretetem mindenkor segíteni fog ebben benneteket.
Jézus szavai egy Szombathelyi Jézusi Közösség összejövetelekor (1993. november 26. péntek) JÉZUS
