Létezés

Az idők szárnyán továbblibben a gondolat. 
Sötét fátylat húz a keresőre. 
Fény villan, s újabb gondolat.
- Isten, hol talállak? 
S Isten halkan szól,- Itt VAGYOK, s mindig is itt VOLTAM veled.
Saját árnyaid takarták el a Fényt előled.
- Isten, hol vagy, s merre talállak?- kiállt fel újra elkeseredetten a lélek.
- Itt bent,- a SZÍV TUDATOSSÁGÁBAN.
Hisz EGY VAGYOK veled,- veled együtt LÉTEZEM,- alkotok, szomorkodok, vigadok…
Csak keress, kutass, s megtalálsz ENGEM,- hisz ÉN veled együtt, s benned LÉTEZEM.
Írta: Feketéné Lendvai Katalin