Az angyalok tudata

                     

Angyali tanítás

Geoffrey Hodson – Az angyali seregek – részletek

Az angyaloknak Istennel szembeni viselkedése teljesen különbözik az emberekétől. Az ő elképzelésük nem a központi megszemélyesített egyéni tudat, hanem inkább egy egyetemesen szétosztott életerő vagy energia, értelmes erő, amely áthatja az egész rendszert, formál és éltet minden atomot és betölt minden teret a formák között, legyenek azok a formák atomok, bolygók vagy napok.

Bár az angyalok ismerik ezt a mindent átható, mindenben bennrejlő erőt, azt is tudják, hogy ők az erő egy része, illetve az erő megtestesülése, és nem ismernek más akaratot vagy értelmet, mint azt, ami az erő tevékenységeit irányítja, átélik az egységet egymással és a központi eredettel. Számukra lehetetlen az önzés, az elkülönülés, a vágy, a birtoklás érzése, harag, félelem, ellenszegülés, vagy fájdalom, mert létezésük hátterét a minden más élettel való egység tudata képezi.

Minden angyal ösztönösen szeretetteljes, bár szeretetük sokkal személytelenebb az emberinél. Fölismervén az életek közös eredetét és a cél hasonlóságát, ragaszkodásuk tárgya felé személytelen szeretetet árasztanak, amelyben tisztelet is van, és a lényeg azonosságának bizonyos szellemi elismerése. Az angyalok életében nincs semmi olyan, ami megfelelne az emberek által mutatott fizikai vonzódásnak. Szeretetüket egymás, az emberek és a természet iránt a színek élénk felvillanásával, az aurák kiterjesztésével és összevegyítésével mutatják meg.

Lélekazonosságuk természetes megvalósítása ellenére jellegben és képességben nagy eltérések vannak az angyalok között; ezek nagyrészt fejlődésbeli helyzetük különféleségéből, az elemekkel való kapcsolatukból és a sugarak különbözőségéből következnek. Emberek és angyalok ugyanabból az egy közös forrásból származtak el, a fejlődő élet sok vonalának egyikén keresztül, amelyek száma legalább hét.

Az angyali fejlődésben a legmagasabb tisztet egy nagy Lény tölti be, aki a Fölülmúlhatatlannak angyali aspektusa, egy kimondhatatlan és felfoghatatlan ragyogású és erejű Lény. A Logosz (a teremtett világ szellemi hierarchiájának egyike, mint a Földanya szelleme, vagy a Nap-rendszerünk szelleme) angyali aspektusának hét elsődleges jellemvonása van és ezek mindegyike egy-egy arkangyalban jut kifejezésre. Ezek a nagy Lények a hét sugár angyali fői; mindegyik egy-egy külső kifejezése a Logosz karakterében lévő egy-egy tulajdonságnak.

Az angyalok, mint az erők közvetítői, az anyagot nem annyira valami állománynak, szilárd alaknak, vagy tartós állapotnak tekintik, hanem inkább látszólagos és örökké változó jelenségnek, amit az erők  gyors áramlása idéz elő. Az angyalnak minden forma látszólagos, anyagtalan és nem maradandó, és ekképpen pontosan fordítottja az emberi szemléletnek. Az emberi birodalomnak sokkal valószínűbb elérni az élet és forma feletti uralmat, mint az angyalinak, mert az ember sokkal mélyebben merült el a formában. Az ember ugyan súlyosan fizet ezért, de célja dicsőséges, mert mind az angyali, mind az emberi képességek és módszerek szintézisét bontakoztatja ki. Az ember a rendszer végső határait érinti. Az erőt, amelynek intelligens hordozója és megnyilvánítója, leviszi a legnagyobb mélységekbe, maga beteljesíti a körforgást és viszi magával az erőt, amellyel elindították.

Az ember felelősséget vállalt az isteni akarat beteljesítéséért, mikor egyesítette magában az élet és a forma funkcióit. Az angyal ellenben az élet-oldalra összpontosítja figyelmét, és úgy játssza szerepét a rendszer gazdálkodásában, hogy nem az anyaggal vagy a formával azonosítja magát, hanem a mindkettő mögötti élettel. Mind az angyalok, mind az emberek funkciója az, hogy megelevenítse az élet fejlődését az ösztönöstől a teljes öntudat megnyilvánulásáig.

Amint halad a fejlődés, a tudatnak nagyobb mértéke mutatkozik meg a rendszer minden formájában, a természet minden birodalmában, azzal az eredménnyel, hogy az ösztönös tudat fokozatosan fejlődve megközelíti az öntudatosságot. Az angyalok a természetben a formák fejlődését serkentik azáltal, hogy a bennük lévő életerővel megosztják a maguk életerejét, és ösztökélik a tudat növekedését öntudattá azáltal, hogy saját intelligensen irányított életerejüket és tudatukat egyesítik a formával, amelyen éppen dolgoznak.

Az angyalok választanak ki, specializálnak és építenek minden atomot, amelyből az emberi testek összetevődnek. Mielőtt elhelyezné a testben az atomot, az angyal vagy természetszellem egyesíti az atommal életerejét és tudását, ezáltal specializálja és serkenti, hogy válaszolni képesebb állapotba kerüljön. Ezután engedi csak meg, hogy az atom elfoglalja természetes helyét a testben típusa, vagy rezgésének mértéke és az erő sajátos vonala szerint, amely odavonzza őt a helyére. Hasonló folyamatok mennek végbe a természet minden birodalmában és mindegyiknek egy-egy természetszellem vagy angyal a végrehajtója, az anyag típusának és a sűrűség szintjének megfelelően, ahol a munka folyik.

Az angyal szempontjából a fejlődésnek három nagy fokozata van, amelyen keresztül az isteni életerő átmegy, a tudat-alatti, amelyben ösztönösen vagy vakon nyilvánul meg ez az erő; az öntudat és a magasabb tudat. Az első fokozaton az isteni törvény iránti engedelmesség ösztönszerű és vak; a másodikon az intelligencia különböző fokain történik, és a harmadikon olyan tökéletes, mint az elsőn, de nem ösztönszerű, hanem tudatos.

Az ember, mint az isteni erő és tudat hordozója és megnyilvánítója, a formával azonosítja magát azért, hogy szellem és anyag a lehető legszorosabb viszonyba kerüljön egymással. Fokozatosan megszerzi az uralmat az anyag fölött, amelybe be van zárva; fölébredt akaratának dinamikus ereje által az anyagot szellemesíti és ami egykor bebörtönözte, most megszerzi neki a szabadságot, mert engedelmes szolgájává válik. Nem menekül ki a börtön falai közül, hanem inkább megváltoztatja a falak anyagát és megtanulja szárnyakká kiépíteni, amelyekkel repülni tud.

Amikor minden tudat tökéletesen hozzá lesz hangolva az Egy Tudathoz, amikor minden természeti megnyilvánulás szellemesítődik és az isteni akarat, bölcsesség és intelligencia tökéletes kifejezőjévé válik, akkor az angyalok és emberek munkája befejeződik, és Ő haza hívja gyermekeit, vissza kebelébe, ahonnan elindultak.

A szeretet az az erő, amely megtartja a bolygókat előírt pályáikon, amint keringenek a Nap, a szeretet ura körül. A szeretet kapcsolja egybe a világegyetem sok rendszerét. A világegyetem Urainak legmagasabb Urától le az élet formáinak legalacsonyabbjáig, minden rendszer legsűrűbb síkján, megvan a szeretet folytonos és elszakíthatatlan lánca. E mennyei szeretet világosságánál minden változatosság és minden különbözőség az egy végtelen és örök Erő sokféle kifejeződésének tűnik, amelyből minden dolgok származnak, és amelyhez minden dolgok egyszer visszatérnek.