Királyi Mágusok ősnépe a MAGyar

Mágus szavunk eredete és ősjelentése - A "mágus" (mag, magas, magától való, magától mozgató, magasztos) szó világszó, kisugárzása az egész világra kiterjed. Innen ered a 'magiszter; rövidebben a 'mester' világszó éppúgy, mint a gazdagságukat jelző 'mágnás' vagy a nagyságot jelentő 'magna latin szó. "Mag" szavunk nemcsak a terményt jelenti, héjastul. hanem ennek belsejét, csiráját, amely az egésznek lényegét, s mintegy lelkét teszi (Czuczor-Fogarasi [1867,4: 25]). A magból magától magasra nőtt fa és a nála összehasonlíthatatlanul kisebb mag közötti óriási különbség egyetlen, láthatatlan tényező: a magban rejlő életerő, a mag-erő. Alapvető tény, hogy a magban rejlő életerő messze meghaladja az élettelen anyag képességeit. A magban ott rejlik a magasság, a magas ég. Mag szavunk ős-szó, "nagy" szavunk párja, rokona a szanszkrit mah (jelentése: nagy - uo.). A magyar nyelvben alapvetően a mássalhangzók a jelentéshordozók. Az 'n' mássalhangzó ősjelentése: nő (pl. nő, néni, ana=anya). Ha a „ma” ős-szó is a nőiségre, az anyaságra utal (mint a ma-ma szóban), és a 'g' mássalhangzó ősjelentése.ég, egy, agy, ig(az), ig(e), eg(ész)'; akkor a ma-g szó az anya-g szó más alakban. Ősjelentése tehát: Anya-Ég, Anya-Agy, Anya-Egész; s itt az Anya maga Természet Anya, a Világegyetem, amelynek lényege a mag-erő, a lélek, az életerő. A mágus szó tövének Anya-Agy értelmezése a magyar nép nevének értelmezéséhez is közelebb visz bennünket. A "mag" szó 'g' hangjának"gy" alakja az "egy'; "agy" jelentést adja ebben az összefüggésben. A magyar nép nevének „magy” töve így "ma-agy'; "Anya-agy'; illetve.. Anya-Bgy" s ez a magyar nép eredeti hivatására utal: a magyar nép az Egy, Természet Anya, a Világegyetem agyközpontja, az emberiség ősnépe, az őstudás népe. Mágus szavunk ősjelentése pedig: a Világegyetem anyagát átható egyetemes életerő kibontakoztatója, az élet felemelője. '

A mágusok eredete

Hérodotosz (i. e. 440/1989, 1. könyv, 101§, 55.) szerint a mágusok a közép-ázsiai médek egyik törzse. Meuli (1935) viszont felismerte, hogy a látnokok, mágikus tanítók a görögöktől északra lakó szkítákról mentek a görögökhöz (ld. még Dodds [1951J; magyarul 2002,115). A világ egyik legtekintélyesebb értelmező szótára, a húsz kötetes The Oxford English Dictionary (1989, IX: 202-203) a 'Magus' címszó alatt ezt írja: "Ókori perzsa papi kaszt tagja, amely az ókori történészek szerint eredetileg egy méd törzsből ered. [...] Szerit Ausztin azt mondta, hogy a mágus szó káldeai nyelven annyi, mint ha azt mondanánk, filozófus [kiemelés - GA]; (Perzsiában) a mágusok (azaz a természet titkaiban járatos emberek)" [azaz mai szóval: természettudósok - GA].

A mágusokról pedig (i.m., IX,:202-203):,,1614-ben Sylvester Bethulias megemlíti, hogy a párthusoknak is voltak mágusaik (uo.). […] Ott hol a hosszú szoknyás királyi mágusok állnak, emelkedik s süllyed zord Zoroaszter varázspálcájá' [kiemelés - GA]. A "Magian" címszó alatt pedig (i.m., 202-203): "Nem sokat ér a királyt megtenni a nép vezetőjének, ha egyszer a királyt a mágusok vezetik [kiemelés – GA] […] Akkor volt ez... amikor amágikus rendszer [a természettudományok egységes rendszere, a mágikus világkép - GA] meggyökerezett Kis-Ázsiában: [...] A mágusok pre-szemita és pre-árja [vagyis a szemita és árja népeknél ősibb - GAJ papi törzs voltak Nyugat-Ázsiában:' A mai világ talán legtekintélyesebb enciklopédiája, az Encyclopedia Britannica szerint a mágusok a perzsáktói erednek (Enc. Brit. [2007, MagicianJ). A perzsák azonban csak az í. e. 9. századtól tűntek fel a történelemben. c. művének negyedik kötetében, a 27-29. fejezetben. A napvallású szkíták és mágusok ősét, a mitológiai Kust, Nimród ősatyját Napként tisztelték, Magógnak és mágusnak is nevezték - írja Bryant (1807; idézi Oláh [1985, 16]). A magyar ősvallást őrző Árpád-kori magyarokhoz látogató bizánci és nyugati misszionáriusok a magyar vallás papjait "mágusok" néven említették (Dömötör Tekla [1995, 530]).

A 14. századból származó "A mágusok voltak jó néhány nagy görög gondolkodó tanítómesterei, mint például Püthagorasz, Démokritosz, Platón" (Gnoli [1995, Vol. 9, 79]), akárcsak Empedoklesz és Prótagorasz tanítói (Goldhammer [1980,5: 631]). Az i. e. 7. évszázad körül"egész sor szkíta Iátnok, mágikus gyógyító, vallási tanító rajzott ki északról, mindegyikük samanisztikus [abban a korban mágusoknak nevezték őket - a szerzők] jegyekkel" (Meuli [1935]). Ez az északi ország, a mágusok központja a görögöktől északra fekvő Kárpár-medence és a Kárpátoktól Koreáig terjedő hatalmas eurázsiai síkság, Közép-Ázsia és Észak-India volt. A mágusok a mai tudósokról. filozófusoktól és papoktól eltérően évezredeken át egy-egy nagyobb országrészben, tömbszerű tudományos-filozófiai központokban, egységes nemzetség családot alkotva éltek (GKE-GA [2006,78]). Ők a királyi "szkíták': a királyi magyarok népe, a mágusok népe. A mai civilizáció ezt a ma már meghökkentő tényt szűkírően írja le, amikor a mágusok rendjéről, osztályáról, törzséről beszél. Itt nem egy rendről, osztályról, tőrzsről van szó, hanem egy államalkotó, őstudás-fenntartó népről, amelyik sokezer éven át földrészekre kiterjedő államszervezeteket hozott létre, s tartott fenn, és amely az emberiség őstudásának őrzője. .

Az ókor egyetlen papsága sem volt híresebb a mágusoknál (Gnoli, uo.) A mágusok a napkultusz papi kasztja" (Redards, [1965]). Dícinius, erdélyi dák mágus (GKE-GA [2006,150-151]) például az i. e. I. században "csaknem az egész filozófiárakíképezte a gótokat, fizikát, csillagászatot, logikát tanított nekik. Megtanította nekik például, hogy a Nap hányszor nagyobb égitest, mint a Föld" (Iordanes [2005, 56])."A skandináv-germán ősvallás világában a bevett nézetekkel szemben nem a harcias, háborúskodó, férfias értékek a legszembetűnőbbek, hanem a mágikusak ... Odin maga volt a mágus-király míntaképe" (Boyer [1985, 50]). Odin, a skandináv-germán ősvallás főistene, szkíta-magyar mágus volt (GA [2006, 133-142, 199J, GKE-GA [2006, 38-39J, Metcalfe [1982,1:32]). A kelták druidái is mágusok voltak (Pohle [1911]).

A mágusok világszerte központokat létesítettek, s ezek között évezredeken át tartották a kapcsolatot (McKie [1977, 173-199J, Csáji [2004, 8J, Govedarica [2004, 21J, GKE-GA [2006,152,194,196-202]). Ilyen mágus-központ lehetett hazánkban Polgár-Csőszhalomnál i. e. 4.800-tól (GKE-GA [2006, 15-16,24,71]). Stonehenge építtetője i. e. 2.300 kőrül magyar-hun mágus volt a Kárpár-medencéből (GKE- GA [2006,25-29]). Országrésznyi mágus-központ volt az ókori médek mágus törzsének földje (a médek országának a neve Indiában: Madra; lásd i.m., 111, 116, 125), de hasonló mágus-központok léteztek a szkíta pártusok országában, Baktriában, Khorezmben, Egyiptomban. A Hindu Kus hegység és az Oxus folyó (ma: Amu Oarja) közti országokat az indiaiak Szakasztánnak, Szkíta-országnak nevezték, és azt tartották, hogy ott volt az Aranykor. Mágusok készítették fel a perzsa herceget a királyságra, az igazságosságra, bátorságra és önállóságra - és a méd mágusoknak köszönhetik a perzsák politikai és civil intézményeiket is (Gnoli [1995 ]). A mágusok királyi rangját jelzi az is, hogy a pártusok a mágusokból választják a királyokat (Sztrabón [kb. i. u.7/1977, 547]), s hogy az ázsiai királyok hadjárataikat nem vezethették a királyok előtt vonuló, s az égből hullott örökké égő tüzet hordozó mágusok nélkül (Ammianus Marcellinus ri. sz. IV. század/1993, 338]). Királyi mágusokról írt Pope 1711-ben (ld. fent), Goldwin Smith pedig arról, hogy a királyt a mágusok irányítják (ld. fent,The Oxford English Dictionary, Magian címszó).

Grandpierre Atilla - Királyi mágusok ősnépe a magyar - részlet