Adventi gondolataim
A változás természetes velejárója az életünknek, semmi nem marad ugyanaz. Ezeket a napokat többnyire nehezen élitek meg, de ha tudjátok, hogy nem kell félni az elkövetkező változásoktól, akkor a lélek egy ösztönös bizalommal fordul a jövő felé.
Ne féljetek elengedni a múltat, a látszólag biztonságos élethelyzeteket, amelyek nem tesznek boldoggá, melyben csak vegetálsz.
Nyisd meg szíved, lelked, és fogadd magadba a mindent átalakító Fényt.
Az adventi várakozás csendjében tekints mélyen magadba, vess számot az életeddel, engedj el mindent ami fájdalmat okoz lelkednek és csak a szépet és a jót tartsd meg.
Csodálatos pillanatok vannak az életben amiből nap mint töltekezhetünk, de a magyar lélek többnyire csak a múltba réved.
Sokan még mindig fájó és sebzett lélekkel élnek, mert nem tudják felszabadítani magukban a múltat és ez bilincsként rabságban fogva tartja lelküket.
Szabadíts fel magadban a félelmet, a szorongást, és töltsd meg a helyét bizalommal, hittel, isteni ráhagyatkozással.
Vannak olyan helyzetek az életben, amikor a lélek teljesen tanácstalan, mert nem tud mit tenni, élete boldogulása érdekében már minden lehetséges eszközt igénybe vett, de ennek ellenére élete folyása mégsem úgy alakul ahogyan ő azt elképzelte, ahogy szeretné, a lelkének kedves lenne.
Ilyenkor még erősebben lép be lelkünkbe a hit és az Istenbe vetett bizodalom, melyben tudjuk bármit is tehetünk, de saját erőnkből nem jutunk előre.
Isten a MI Gondviselőnk, nélküle, csak a saját akaratunk által nem jutunk előre.
Add át hát a problémáidat, a félelmeidet, szorongásaidat, elfojtott dühödet, keserűségedet Istennek, és hagyd, hogy Ő munkáljon benned. Hadd tisztítsa meg és szabadítsa fel lelked sötétségbe burkolt részeit.
Lelkünkbe nézés ideje jött el újra, és most még mélyebben szükséges számot vetnünk Önmagunkkal mint valaha.
Az Adventi várakozás csendjében lassan megszületünk, új emberré születünk ha hagyjuk, hogy a mindent átalakító Fény az Isteni Erő tegye bennünk a dolgát, ha megnyílunk előtte és magunkba fogadjuk Őt.
Tárt tehát szélesre lelked kapuját, engedd, hogy belépjen életedbe a változás, amelynek hatására lehet először azt érzed, hogy fenekestől felfordult az életed, de tudnod és hinned kell a pozitív végkifejletben ami nem marad el.
Az éjszakai sötétséget apró lépésekkel szépen, lassan felváltja a Fény, és MI egy Új Világba születünk. Lelkünkben dal éled, a felismerés varázsa, mely újra és újra erőt ad a továbblépéshez.
Ennek a csodálatos, de egyben erőt próbáló út megtételéhez kívánok sok türelmet és Istenbe vetett bizodalmat.
Minden kedves Ismerősömnek teljes szívemből kívánom, hogy váljanak valóra legféltettebb vágyai, álmai.
Békés, lélekbe nézés általi, hittel teli adventi várakozást kívánok Mindenkinek!
Szívből jövő szeretettel. Lendvay Katalin
Ne féljetek elengedni a múltat, a látszólag biztonságos élethelyzeteket, amelyek nem tesznek boldoggá, melyben csak vegetálsz.
Nyisd meg szíved, lelked, és fogadd magadba a mindent átalakító Fényt.
Az adventi várakozás csendjében tekints mélyen magadba, vess számot az életeddel, engedj el mindent ami fájdalmat okoz lelkednek és csak a szépet és a jót tartsd meg.
Csodálatos pillanatok vannak az életben amiből nap mint töltekezhetünk, de a magyar lélek többnyire csak a múltba réved.
Sokan még mindig fájó és sebzett lélekkel élnek, mert nem tudják felszabadítani magukban a múltat és ez bilincsként rabságban fogva tartja lelküket.
Szabadíts fel magadban a félelmet, a szorongást, és töltsd meg a helyét bizalommal, hittel, isteni ráhagyatkozással.
Vannak olyan helyzetek az életben, amikor a lélek teljesen tanácstalan, mert nem tud mit tenni, élete boldogulása érdekében már minden lehetséges eszközt igénybe vett, de ennek ellenére élete folyása mégsem úgy alakul ahogyan ő azt elképzelte, ahogy szeretné, a lelkének kedves lenne.
Ilyenkor még erősebben lép be lelkünkbe a hit és az Istenbe vetett bizodalom, melyben tudjuk bármit is tehetünk, de saját erőnkből nem jutunk előre.
Isten a MI Gondviselőnk, nélküle, csak a saját akaratunk által nem jutunk előre.
Add át hát a problémáidat, a félelmeidet, szorongásaidat, elfojtott dühödet, keserűségedet Istennek, és hagyd, hogy Ő munkáljon benned. Hadd tisztítsa meg és szabadítsa fel lelked sötétségbe burkolt részeit.
Lelkünkbe nézés ideje jött el újra, és most még mélyebben szükséges számot vetnünk Önmagunkkal mint valaha.
Az Adventi várakozás csendjében lassan megszületünk, új emberré születünk ha hagyjuk, hogy a mindent átalakító Fény az Isteni Erő tegye bennünk a dolgát, ha megnyílunk előtte és magunkba fogadjuk Őt.
Tárt tehát szélesre lelked kapuját, engedd, hogy belépjen életedbe a változás, amelynek hatására lehet először azt érzed, hogy fenekestől felfordult az életed, de tudnod és hinned kell a pozitív végkifejletben ami nem marad el.
Az éjszakai sötétséget apró lépésekkel szépen, lassan felváltja a Fény, és MI egy Új Világba születünk. Lelkünkben dal éled, a felismerés varázsa, mely újra és újra erőt ad a továbblépéshez.
Ennek a csodálatos, de egyben erőt próbáló út megtételéhez kívánok sok türelmet és Istenbe vetett bizodalmat.
Minden kedves Ismerősömnek teljes szívemből kívánom, hogy váljanak valóra legféltettebb vágyai, álmai.
Békés, lélekbe nézés általi, hittel teli adventi várakozást kívánok Mindenkinek!
Szívből jövő szeretettel. Lendvay Katalin
"Te kicsi adventi koszorú
Gyújts a szívbe fényt, mely szomorú
E szent időben te légy a fény
Bűnösnek a megváltó remény
Gyújts a szívbe fényt, mely szomorú
E szent időben te légy a fény
Bűnösnek a megváltó remény
Még csak egyetlenegy gyertyád ég
Hogy ne féljünk arra épp elég
Veled együtt nagy csodát várunk
Amíg a puha havon járunk "
Hogy ne féljünk arra épp elég
Veled együtt nagy csodát várunk
Amíg a puha havon járunk "
"Az első gyertyát gyújtsuk azokért,
akik már nem lehetnek velünk.
A bölcs szívű vénekért, az ártatlan elesettekért.
Azokért, akik úgy óvtak minket az elmúlástól,
hogy maguk múltak el. Legyen övék az első gyertyaláng.
Azoké, akiknek lábnyomaiban újra kisarjadt a fű,
újra születtek a fák, és minden, ami élet.
Az édesanyákért, a jóságért, és gyermekeikért,
akik továbbra is őrzik a szeretet hatalmát.
Az emberi mulandóság felett érzett bánat idején
sem szabad megfeledkeznünk róluk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése