A nő legyen nő és a férfi az férfi

Bagdy Emőke: az Isten nélküli univerzum eltorzítja a világunkat • Fotó: Kiss Gábor

A genderelméletek folyamatos vita tárgyát képezik nemcsak a laikusok, hanem szakemberek körében is. Dr. Bagdy Emőke budapesti klinikai szakpszichológust és párterapeutát szólaltatjuk meg a témában.

– Kutatók szerint a gender-mozgalom lényege a nemek közötti egyenlőség megvalósítása az élet minden területén. Ez a mozgalom ön szerint hol siklott ki? – Az 1900-as évek elején elindult feminista mozgalmak elsődleges célja még az volt, hogy a nők egyenjogúsága a választójogban jusson kifejezésre. E mozgalmak erősödése később a férfi-nő viszony hagyományos, patriarchális családszerkezetének lazulását és változását hozta magával. A nők részéről egyre kiterjedtebbé vált az a követelés, hogy az élet minden területén létrejöjjön a férfi és a nő közötti egyenlőség. A szocialista országokban ez a nők kényszerű munkavállalásában jutott kifejezésre, míg Nyugat-Európában beindult egy igen aktív harc a nők egyenjogúságáért. E kétféle mozgalom az 1989-es rendszerváltások után találkozott, amikor az ENSZ Nők az Egyenlőségért Világkongresszusán, Pekingben 1995-ben elindult az úgynevezett gendermozgalom, ami kisiklatta és nem kívánatos irányba terelte az egyenjogúságért folytatott harcot. – Miért mérföldkő a pekingi világkongresszus? – Ezen a kongresszuson mondják ki azt, hogy a biológiai nemiség feletti férfi-női szerepkülönbségeket fel kell számolni. Először hangzik el, hogy a biológiai nemiség is legyen szabad döntés tárgya, ami lényegében az emberi nemek elmosása, eltüntetése, a nemi jellegek figyelmen kívül hagyása. Ez olyan kitágítása és túlértelmezése az esélyegyenlőség fogalmának, ami megítélésem szerint túllép az ember hatáskörén, tehát bele akar szólni az evolúció törvényeibe. De arról a világnézetről is megfeledkezik, amely kimondja: isteni törvény, hogy legyen férfi és nő, szaporodjatok, sokasodjatok, és népesítsétek be a Földet. A nemi szerepkülönbségek kiküszöbölése azért is abszurd, mert mindannyian kromoszómáinkon keresztül, genetikailag kaptuk meg az életünk kibontakozásához szóló küldetésünket. Ezt nem lehet felcserélni valamiféle önkényes emberi döntéssel. – Genderkutatók szerint nincs akkora különbség férfi és nő között, ahogyan azt eddig hittük. Ez mennyire cáfolható érv? – Az élettörvény evolúciós és pszichológiai szempontból is kétségbevonhatatlan tény. A hím és a nőstény különbözik egymástól biológiájában, idegrendszerében, kézségeiben, agyműködésében. Ezeket az alapvető különbségeket azok a kromoszómák határozzák meg, amelyeket magunkkal hozunk. A genderelmélet ezeket a tényeket tagadja. Ad absurdum, hiába akar egy férfi más nemi sorsot, ha az alapvető biológiai és rendeltetésileg meghatározott képessége szerint nem arra született, hogy gyereket hordjon ki. A nő hiába akar nemzeni, mert ez nem adatik meg neki.  – A mozgalom egyik látványos megnyilvánulása a házasság fogalmának a tágítása. Mit jelent ez a „nyitás”? – Az történik, hogy a nemi különbözőségekhez kötött életfunkciókat elkezdik önkényesen megváltoztatni, és a történelmileg, társadalmilag és jogilag szentesített házasság és család fogalmát föllazítják. Magyarán: eldöntik, hogy ki férhet bele a házasságba. Ilyen formán jutottak el számos európai országban is a többnejűség felvetéséhez, ami összefüggésben áll a bevándorlással, tudniillik a muszlimoknál engedélyezett a többnejűség. A jelenleg érvényes törvénykezést azzal cselezték ki, hogy egy házasságot szentesítenek a keresztény törvények alapján, a többi feleséget pedig egyedülálló nőként kötik be a rendszerbe, és a családjogi törvény értelmében támogatják őket. Még néhányat alszunk rá, és eljutunk oda, hogy valamiféle társadalmi konszenzus alapján megváltoztatják a házasság intézményét szabályozó törvényeket. – A tét nyilván az egyneműek házasságának az elfogadtatása. Mekkora erre a társadalom fogadókézsége? – Szlovénia már legalizálta a melegházasságot, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága szintén szentesítette, de Európa-szerte olyan nagy a nyomás a nemi különbségek bagatellizálására, hogy ennek komoly következményei lesznek. Svédországban a nemi nevelés már az új szemlélet és gyakorlat szellemében változik. Kérdés, hogy ezek után minek tekintjük a házasságot. Nagyon súlyos dolgok történnek attól kezdve, hogy kimondjuk: bárki beléphet a házasság szentségébe. Nem attól apa és anya valaki, ha annak nevezik, hanem az olyan szerepmegosztásokról, amik nem ruházhatók át. A férfi-nő viszonylatában a jog feladata, hogy a mély érzelmi alapon létrejövő életközösség alapján alkosson törvényt. Ha mi a jog kompetenciájának a lesilányításával az irányított közvélemény-kutatás, illetve népszavazás kérdésévé tesszük azt, ami törvényileg és történelmileg szentesített, akkor hamarosan eljutunk a pszichiátriában tárgyalt fogalmak határainak a tágításához: az elmegyógyászatban ezzel a fogalommal határozzák meg a téveszméket.   – Miért befolyásolhatóak ilyen könnyen az emberek?   – Az Isten nélküli univerzum, amiből a legfelsőbb szabályozót kikapcsolták és emberrel, pénzzel, hatalommal helyettesítették, eltorzítja világunkat. Mivel korunk etikai relativizmusban szenved, lényegében az identitásépítés teljes folyamata is aláaknázható. Emiatt sok emberben nem tudatosul, hogy az a kultúra életképes, amelyikben tovább megy az élet. Ezekben a kultúrákban az egyetemes igazság alapköve az élet, aminek védelmét és szolgálatát minden szent irat – a Biblia, a Korán, a Talmud és mások is – szavatolják. Az élettörvényhez mindenki a maga szerepével járulhat hozzá. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy egy társadalom működése nem alapulhat többségi véleményen: vannak alaptörvények, amelyeket tiszteletben kell tartani, és amelyek nem tehetők népszavazás tárgyává. – Mennyire gyűrűzött be a genderideológia az iskolai oktatásba? – Több országban egyre inkább begyűrűzik. Ha egy gyerekben nem hangsúlyozom azt, amiben ő királyi kincs, hogy ő egy kisfiú és milyen kézségeket hozott magával, akkor lehet, hogy a nemi viselkedésében kislánnyá tudom alakítani, vagy fordítva, de ezzel magát az életet aknázzuk alá. Miért célja egy ideológiának, hogy a kisfiú vagy kislány felnőtt korában boldogtalan legyen? Az erkölcsileg szétesett és törvényerejében megrendült anómiás világ már nem teszi lehetővé, hogy életünket irányítsuk, és életcélokat találjunk. – Párterapeutaként hogyan látja, mi a legsúlyosabb következménye a hagyományos emberi kapcsolatokat felborító genderideológiáknak? – A nemi szerepkultúrák drámaian megváltoztak, aminek mind a nők, mind a férfiak életére komoly hatása van. Mozgalom indult arra, hogy megtanítsuk a fiainkat férfiasan viselkedni, mert már nem tudnak udvarolni, nem tudják, hogyan szerezzenek partnert maguknak. Előállt a férfi elmagányosodása és elnőiesedése, míg a férfiasodó nő oldaláról – a párkeresés vágyából – egy nem kívánatos nyomulós tendencia lépett életbe. Súlyos párkapcsolati zavarok állnak elő. A férfiak éretlenek elköteleződni, nem tudnak felelősséget vállalni, identitásérésük késedelmes – sokan harmincas éveikben sem tudnak elkötelezett párkapcsolatba kerülni –, a másik oldalon pedig a biztonság- és bizalomhiányban szenvedő nőkkel találkozunk. A teljesítményközpontúság elve olyan karrierépítési kényszerhelyzeteket teremt, ami kitolja a párválasztási és gyerekvállalási időt.
Ebből születik a szomorú szinglik világa: a férfiakat domináló nők és a férfiasságukban megsebzett férfiak.
A nemi nevelés határainak az elmosása boldogtalanná tesz férfit és nőt egyaránt.
– Szakemberként sokat vitatkozik a genderelmélet kutatóival. Sikerül-e bizonyos pontokban közös nevezőre jutni?
A legnagyobb problémát abban látom, hogy a genderelmélet hívei olyan agresszív nyomulással követelik toleranciánkat, hogy nyoma sincs az esélyegyenlőségből logikusan következő türelemnek, ami azt jelenti, hogy tisztelem a te nézeted, és te is tiszteled az enyémet.
Erről persze szó sincs. Lefektették a gendermodellt, és aki ezt nem hiszi el, nem ezt tanítja, vagy nem ezt vallja, akkor következnek a minősítések. Jómagam, aki mindig kiállok a férfi és a nő, a nemek életelvű meghatározása mellett, olyan minősítéseket kapok, amit nehéz leírni. Részt vettem olyan kerekasztal-beszélgetéseken, ahol hihetetlen agresszív erővel nyomultak fölém, hogy igenis vegyem tudomásul, a dolgok így vannak rendjén. Erre persze én nem vagyok kényszeríthető.
Tulajdonképpen egy erőszakos kisebbség nyomulásának vagyunk a tanúi, akik le akarják söpörni az asztalról a toleráns, engedelmes és nem vitázó többség meggyőződését és érveit.
Holott a népesség többségének a fejében eredendően az van, hogy a férfi legyen férfi, és a nő az nő.
 – Életellenes ideológia a genderelmélet? – A férfi és a nő közötti különbségeket akkor is muszáj hangsúlyozni, ha egy kisebbség nyomulása a genderelmélettel magát az életet támadja.
Van egy filozófiai alapkérdés: ha az emberi létből kivesszük a küldetés fogalmát, és azt mondjuk, amit a materializmus, hogy a világ véletlenül jött létre, és az emberi életnek legfeljebb a pillanatnyi vágykielégítés a célja, már ott is vagyunk a genderelméletet alátámasztó világnál.
(Ezt a cikket a Erdélyi Naplóról másolták: https://erdelyinaplo.ro/eletmod/pszichologia/a-no-legyen-no-es-a-ferfi-az-ferfi)