A tüskevári pálos kolostor lerombolása
A fehér barát című lap 1938 decemberében indult útjára, és 1948 júniusáig tájékoztatta az érdeklődő olvasókat a pálos rend életéről. Az 1944. februári lapban Molnár István pápai plébános meséli el, hogyan élte meg a tüskevári pálos kolostor és templom lerombolását:
"Városunk közelségében, a világhírű Somló mellett, Veszprém vármegye határánál, a sárga vizű és szeszélyes folyású Torna patak mellett épült Nagyjenő (ma: Tüskevár) pálos kolostorát és templomát a mult század gondatlansága és barbarizmusa teljesen elpusztította. A pápai pálos mult innét indul el. 1786. február 7-i eltörlő rendelet kihirdetése után a szerzetesek elhagyták ősi otthonukat. A zárda uradalmi tisztilakká lett átalakítva. A zárda bútorait elárverezték. A levéltár anyagát és a könyvtárt a budai kamarai levéltárba vitték. A háromhajós templomot bezárták. Felszerelését széthordták. A templom megszentségtelenítve széna, szalma és egyéb gazdasági szerek raktára lett.
A fehér barát című lap 1938 decemberében indult útjára, és 1948 júniusáig tájékoztatta az érdeklődő olvasókat a pálos rend életéről. Az 1944. februári lapban Molnár István pápai plébános meséli el, hogyan élte meg a tüskevári pálos kolostor és templom lerombolását:
"Városunk közelségében, a világhírű Somló mellett, Veszprém vármegye határánál, a sárga vizű és szeszélyes folyású Torna patak mellett épült Nagyjenő (ma: Tüskevár) pálos kolostorát és templomát a mult század gondatlansága és barbarizmusa teljesen elpusztította. A pápai pálos mult innét indul el. 1786. február 7-i eltörlő rendelet kihirdetése után a szerzetesek elhagyták ősi otthonukat. A zárda uradalmi tisztilakká lett átalakítva. A zárda bútorait elárverezték. A levéltár anyagát és a könyvtárt a budai kamarai levéltárba vitték. A háromhajós templomot bezárták. Felszerelését széthordták. A templom megszentségtelenítve széna, szalma és egyéb gazdasági szerek raktára lett.
1809-ben Károly főherceg lakott a kolostorban. Később a kolostor pintér és hajdu lakása lett. Nagy részét meg magtárnak használták.
1820-ban megkezdődött a barbár pusztítás. A tornyok tetőzetére erős köteleket hurkoltak és csiga segítségével lerántották. A két torony között álló remete Szent Pál kőszobrát a tüskeváriak elkérték, hogy tiszteletben részesítsék a Rend védőjét. A munkások azonban gúnyos röhögések között letaszították. Az összetört szobor darabjait azután a Lovason épülő istálló alapjaiba rakták. A templom falait csákányokkal szétfeszegették. Karakón, Lovason malom és gazdasági épületek elkészítésére használták fel. Oroszin iskolát építettek a szétrombolt falakból. Őrült pusztítás folyt akkor is, amikor már anyagra nem volt szükség. Egy öl fal lebontásáért 5 forintot fizetett a rombolást irányító kultuszkormányzat képviselete! 1850--ben a falusiak keveselték a >>kibányászás<<-ért az 5 forintot. Ezért a kolostorból és a templomból a századfordulóig falrészek maradhattak meg. Így maradt meg legtovább a kolostor déli része!
A szentély alatti kriptában temették el a szerzeteseket. Felettük és a szentély megmaradt kövein trágyadomb szentségtelenítette meg a helyet. A sekrestyét hosszú ideig istállónak használták. A templom hajójában a teljes lerombolásig bokrok, bogáncsok nőttek, és a romok között állatok húzódtak meg.
A >>kastély<< kőbástyáit öl számra elárverezték. 1840 körül a falakat szét is hordták.
Amit a törökök el nem pusztítottak, amit évszázadok minden vihara le nem tudott rombolni, azt a mult század folyamán a kormányzatunk vandalizmusa teljesen elpusztította. Itt nem maradt kő-kövön. A vallásos magyar mult pótolhatatlan értékeit tették tönkre."
Forrás részletek A fehér barát című lap 1944. februári számából.
Fotók: Ádám Iván rajzai
1820-ban megkezdődött a barbár pusztítás. A tornyok tetőzetére erős köteleket hurkoltak és csiga segítségével lerántották. A két torony között álló remete Szent Pál kőszobrát a tüskeváriak elkérték, hogy tiszteletben részesítsék a Rend védőjét. A munkások azonban gúnyos röhögések között letaszították. Az összetört szobor darabjait azután a Lovason épülő istálló alapjaiba rakták. A templom falait csákányokkal szétfeszegették. Karakón, Lovason malom és gazdasági épületek elkészítésére használták fel. Oroszin iskolát építettek a szétrombolt falakból. Őrült pusztítás folyt akkor is, amikor már anyagra nem volt szükség. Egy öl fal lebontásáért 5 forintot fizetett a rombolást irányító kultuszkormányzat képviselete! 1850--ben a falusiak keveselték a >>kibányászás<<-ért az 5 forintot. Ezért a kolostorból és a templomból a századfordulóig falrészek maradhattak meg. Így maradt meg legtovább a kolostor déli része!
A szentély alatti kriptában temették el a szerzeteseket. Felettük és a szentély megmaradt kövein trágyadomb szentségtelenítette meg a helyet. A sekrestyét hosszú ideig istállónak használták. A templom hajójában a teljes lerombolásig bokrok, bogáncsok nőttek, és a romok között állatok húzódtak meg.
A >>kastély<< kőbástyáit öl számra elárverezték. 1840 körül a falakat szét is hordták.
Amit a törökök el nem pusztítottak, amit évszázadok minden vihara le nem tudott rombolni, azt a mult század folyamán a kormányzatunk vandalizmusa teljesen elpusztította. Itt nem maradt kő-kövön. A vallásos magyar mult pótolhatatlan értékeit tették tönkre."
Forrás részletek A fehér barát című lap 1944. februári számából.
Fotók: Ádám Iván rajzai
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése