Ugrás a fő tartalomra

ŐSI BOLDOGASSZONY TISZTELET


Petrás Mária alkotása


AZ ŐSI BOLDOGASSZONY TISZTELET: Jámbor János

Aki a magyarság régi múltjára kíváncsi, annak nagy szeretettel Erdélyt ajánlom. Erdélyt nem az utolsó honvisszafoglaláskor vették birtokba a magyar nyelvű népek, ezért ott Árpádok bejövetele előtti magyar kultúra emlékei ma is megtalálhatók.
A székely kapuk kapuoszlopán az életfa, a szemöldökfán pedig az ott lakó ember életútja elevenedik meg. A kopjafákba bevésve e földi létből eltávozottak maradnak köztünk a szeretetünkkel és tiszteletünkkel körülvéve szinte romlatlan testtel. Ezek mind az ősi hitvilágunk itt maradt emlékei, jelképei. Közülük is legjelentősebb a ma is még élő, ősi időkbe visszanyúló Boldogasszony tisztelet.
Erdélyben - még ezt az ősi Boldogasszony tiszteletet is beleértve - a magyar múltat és a magyar múlt emlékeit az egyházak mentik és őrzik. Jellemző sorsukra, hogy templomaik zömmel erődtemplomok, mint például a gyergyószentmiklósi örmény erődtemplom vagy a kalotaszentkirályi unitárius templom. Ősi magyar Istenanya ábrázolásokat találunk bennük, akiket az itt élő magyarokká lett örmények, más helyeken a székely-magyarok a Boldogasszony mellett Babba illetve Babba Mária néven ismernek.
A Kárpátokon kívülre, az ősi keletre vezetnek ezek az elnevezések. Néven nevezve mindez a sumér mitológiában található meg. A Teremtő régi neve Babbar. Az ő nevéből lett képezve női megnyilvánulásának a neve Baba, az Égig Érő Nagyboldogasszony. akinek az említett teremtéstörténet szerint Babba nevű megkettőződött kicsi mása - egyes források szerint kicsi lánya -, aki a magyarok Boldogasszonya lett. Ő kísérte az első embert isteni társként földi útján, mint a Föld égi vigyázója. Ezeket az elnevezéseket az ősi keletről kivándorló népeink magukkal hozták. A keleten maradó néprészek, a bevándorlók és a hódítók más elnevezéseket is elkezdtek használni.
Szent István királyunk előtti hitvilágunk Babba névre hallgató Istenanya ábrázolása a Kárpátokon kívülről a XVII. században a betelepülő örményekkel került vissza Erdélybe. (Itt mindenképpen meg kell említeni a Tatárlakán talált ékírásos amulettet, amin a sumérok mezopotámiai megjelenése előtti távoli időből már Boldogasszony tiszteletre utaló felírat található. Visszatérve az előző gondolatmenethez megállapítható, hogy Szováta és a Gyilkos tó között elterülő Gyergyószentmiklóson az örmény erődtemplom oltárképén ez az említett kisded nélküli telő Holdból előlépő Babba ábrázolás látható a tizenkét csillagos Boldogasszony koronával.
Babba van a Tiszaeszlári Sinka-hegyi Kereszten. Babbára utaló emlék található még a Dunakanyar keleti kapujában a magyar szakrális központtal, a Pilissel szemben a Duna másik oldalán, a Boldogasszony- löszháton elterülő Dunakeszin. A dunakeszii Babba ábrázolás az égi Nagyboldogasszonyt, Babát is magába foglalja ugyanúgy, mint a Tiszaeszlári Sinka-hegyi Kereszt Boldogasszony ábrázolása. Dunakeszin a Boldogasszony ábrázolás együtt található az említett löszháton a Magyar Szentháromság másik két jelképével együtt, amelyek az Alagi- major, Alag és Dunakeszi települések rajzolatában még ma is központi helyet foglalnak el. Az a különleges ebben, hogy így együtt e három jelkép csak a Szentkoronán, a Teremtő zománcképén látható.
Babba alakját a székely-magyar emlékezet is megőrizte. Szent István királyunk utáni Kisboldogasszony (Szűz Mária) tisztelettel kiegészülve mára a Teremtő Babbar női megnyilvánulásaként nevéből képzett névvel elnevezett Baba - megkettőződés útján lett Babba - kiegészülve Mária kultusszal, összegződött kifejezéssel mondva Babba Mária lett. Az Ősi Boldogasszony tisztelet a Mária kultusszal összelényegülve így lett része a római katolikus kereszténységnek Magyar-földön, és így része még ma is az életünknek.
Most nézzük meg a keletről elvándorolt népeink által ma is használt elnevezések fogalmi tartalmát. Kezdjük a Teremtő elnevezésével. Ő régi nevén Babbar, fényesen ragyogó a szó jelentése. A sumér KA kapu vagy nyílás -t jelentő ékjel egyik olvasata: Baba, jelentése: az Ég nyílása az Ég kapuja . Babba a Baba megkettőződött kicsi mása, ezt a megkettőződést fejezi ki a név. Mária sumér-arámi összetett szó. MA (aMA) jelentése Égi Anya , RI egyenlő eredet, eredő, valahonnét származó kifejezésekkel, az A pedig meghatározó rag, ami a mai nyelvünkben a határozott névelővel azonos. MA- RI- A neve tehát Égi Anyától Származó . Népnevünk, a MA-GAR formája is az Égi Anya Népe jelentéstartalmat hordozza.
Babba Mária elnevezéssel a néphit a fényesen ragyogó ég félhold alakú nyílásában ma már Máriát is köszönti, aki kinyitja az ég kapuját. A hivők lelkében életre kel az a biztos tudat, hogy imájuk és kérésük a Boldogasszony segítségével bejutott a Fény Birodalmába. Nyugodt szívvel mennek a misére, teljes szívvel vesznek részt annak minden részletében, buzgón énekelnek, a templomban megsimogatják a Napba öltözött Boldogasszonyt jelképező szobrot, de a nagy istenvárást a hajnal hasadása hozza. A Babba Máriához intézett könyörgésük és imájuk emlékével ők a napkelte bíborában, ott a PÍR-ban, a Napba öltözött Boldogasszony érkezését látják, hiszik, és imádják, aki ott előttük szüli meg bíborból fakadt szent fiát, a Fény Fiát , aki a teremtő szándéka szerint a Világ Világosságát hozza(hozta) el számunkra. Nézik, csodálják a Fényt , mert tudják, hogy lelkük sugallata a Babba Mária által kinyitott kapun át a Fényben életet kap és teljesül. A Világ Világosságát megjárva az életük teljesül ki általa, így érzik.
Ma Babba Mária Mádéfalva előtti településen, Csiksomlyón lakik. Így mondják az erdélyiek. A XVI. században készített 2,2 méter magas telő Holdból előlépő, istenanyai méltóságát tagadó Nestorius fejét taposó, Napba öltözött asszonyalak fején az égi Nagyboldogasszony (Baba), a magyarok Boldogasszonya (Babba) és a Kisboldogasszony (Mária) koronáját viseli. Egyik kezében jogart, a másik kezében a szent koronás Jézus-házi kisdedet tartja. A tizenkét csillagos Boldogasszony koronával ékesített kegyszobrot tiszteli Babba Máriaként a néphit. A kegyszobor Csiksomlyón a Ferences Kisbazilikában található, ami egyben az évenkénti pünkösdi búcsú kegyelet helye is.
Babba Mária létező élő hagyományának egyik bizonyítéka az is, hogy Csiksomlyóval szemben Csíkszereda másik oldalán a Szent Anna - tó szomszédságában elterülő Tusnádfürdőn épült modern templomban is Babba Máriát mutat az oltárkép.
Babba Mária ábrázolás található még Erdélyben többek között Nagyváradon a Barátok Plébániatemplomában, Szászsebesen, Lippa melletti Máriaradnán. Ezen kívül található még Brünnben (Csehország) a Kapucinusok kriptájában, a Felvidéken Kassán a Székesegyház szárnyas főoltárán, Szepeshelyen, Lőcsén a Szent Jakab templom főoltárán, Nyitrán, Győrben a Székesegyház előterében, Mezőkővesden a Szent László templomban, Budapesten a Lehel téri templomban egy mozaikképen, Sátoraljaújhelyen a Pálos Piarista templomban és még nagyon sok helyen, ahol Árpád-kori vagy pálos templomok érintetlenül megmaradtak, vagy belefoglaltattak a később építettekbe.
Bibliográfia:
Badiny Jós Ferenc: Sorsdöntő államalapítás. Badiny Jós Ferenc, Budapest, 2002
Badiny Jós Ferenc: Jézus Király a Pártus Herceg. Badiny Jós Ferenc, Budapest, 1998
Bíró Lajos: A Magyar Éden. Bíró Lajos, Debrecen, 2002
Daczó Árpád: Csíksomlyó Titka. Pallas- Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2001
Jozef Klima: Mezopotámia. 1976.(Ágh András) Gondolat, Budapest,1983
Rátki Zoltán: Dunakeszi Anyád Keze, Dunakeszi, kézirat





Boldogasszony a magyar ősvallás nőistensége, a természet, a termékenység, a női teremtőerő, az egyetemes anyaság, az életerő szimbóluma, a teremtés és a lét misztériumának hordozója, szülést segítő, életadó istenanya, anyatermészet megjelenítője. Az ősi istennőt talán Babbának vagy Bábának hívták, miként máig fennmaradt a csángóknál a Babba Mária elnevezésben.
A szülő nő régen a Szent Bába, Szülőboldogasszony oltalmába ajánlotta magát, az ő segítségét kérte a könnyű szülés érdekében. Anonymus Zulta születéséről írja, hogy népünk elmondhatja magáról, hogy eleinknek régi élő szokása szerint tartja ma is a gyermek születő ünnepét, két ízben, a csökkben (születés) és az avatást követő evés-ivásban, melyet bába- vagy Boldogassszony poharának nevez. Ekkor a bába köszöntőt mondott, Boldogasszony poharát felmutatták és „eláldották”, mégpedig úgy, hogy a poharat az asszony nem ujjaival fogta meg, hanem tenyerére tette és „felmutatta az ajkáig”.  
Boldogasszony a termékenység, a várandósság, a szülés pártfogó istensége, az anyaság és a csecsemők védelmezője is. A Boldogasszony védelmét biztosította a szemmel való rontástól óvó, elfüggönyözött Boldogasszony ágya, amelyet a gyermekágyas anya a szülés után szertartásosan foglalt el gyermekével. Tehát a Boldogasszony, mint természetfeletti gondviselő védi az anyát és gyermekét.
Ez az anyai istenség a magyar hitvilágban a világ alapját megjelenítő, eget földdel összekötő, életet adó, lelket termő Világfával is azonos, ami az égen Tejútként jelenik meg. Ahogy az ég boltozatát a Bába motollájának nevezett Sarkcsillagnál a Világfa támasztja alá, aképpen a világmindenséget leképező házat, illetve a mestergerenda szobában lévő részét a ház Boldoganyjának, vagy Boldogasszony fájának nevezett középoszlopa. Az asztalhoz, fához vagy zöld ághoz kapcsolódó mágia (kopogás háromszor az asztalon, ételek, tárgyak erővel telítődése rajta, a középoszlop tisztelete, sőt kultusza, a fejletlenül, betegesen született gyermek jelképes újraszületése érdekében kétágú fa között történő átadása, fánál végzett áldozat, az ablak alá, kerítésekre, kapura, a szárazmalom tetejének csúcsába, felépült ház tetejére tűzött zöldág, sőt az épületek növényi ornamentikája, valamint a tavasszal vágott ágakkal az állatok megvesszőzése, a zöldághordás, ágszentelés) célja is a termékenységvarázslás, varázserővel való telítés, megtisztítás, megáldás – azaz Boldogasszony bőséget teremtő, védelmet adó erejének közvetítése, a gonosz erők távoltartása volt.
Az ág révén teremtődött analogikus kapcsolat Boldogasszony és az általa képviselt női elvet – a szkítáktól kezdve – megjelenítő szarvas között, mert annak agancsa is éppúgy elágazik. Nem lehet véletlen az sem, hogy Nagyboldogasszony ünnepe szomszédságában van Ilona-nap, Ilona ugyanis szarvast jelent, a szarvas pedig azonos azzal a női minőséggel, amely a pogány magyarok mitikus világában Hunor és Magor anyjaként is megtestesül, ő Eneh, azaz ünő, akitől Kézai krónikája szerint a testvérpár és így a hunok és magyarok származnak, s ő Emese is, a mitikus ősanya, Álmos szülője, akinek öléből, mint a Világfa tövéből forrás fakad, s nem utolsó sorban ő az égig érő fán lakó Tündér Ilona is, a fa őrzője, a tündérek (a bábák) királynője.
Boldogasszony színe az élet s a tűz színét jelképező piros volt, szent szín hajdan a magyarok szemében. Hogy ne érhesse rontás, szerencsétlenség, betegség, halál a házat, a küszöb alá piros posztódarabkát ástak, piros színű rontáselhárító szalagot kötöttek a viselős asszony hajába, az újszülött kezére, és Boldogasszony védelmét kérték arra a leányra is, akinek a Piroska nevet adták. Boldogasszony istenanya ellenfele az ördögi Szépasszony, aki a maga gonosz, rosszakaró erejével mindenáron meg akarja rontani Boldogasszony művét, a születést.
Az őshitnek az Atyaúristenéhez hasonlóan jelentős szereppel központi alakja volt tehát Boldogasszony, mint Anyaistennő, ezt bizonyítja a magyarok máig jelentős Boldogasszony-kultusza. A kereszténység felvételét követően Szűz Máriával azonosították alakját, nevét Szent Gellért legendája szerint a püspök tanácsára a hittérítők Szűz Máriára alkalmazták. Az Érdy-kódex szerint: „... akkoron kele ffel hogy az zyz mariaat ez magyar orzagban Bodog azzonnak awagy ez wylagnak nagy azzonnyanak hywnaak Zent Isthwan kyral ees ez zeghen orzagot bodog azon orzaganak newezee". Szent István közvetlenül halála előtt felajánlotta Boldogasszonynak az országot, azóta Magyarország Mária országa, Szűz Mária a nemzet gondviselője. István szertartásos, mintegy mágikus tette így alkalmat adott arra, hogy Boldogasszony alakjában ősi tartalmak éljenek tovább, azaz szerepe így átmentődött, továbbra is a védelmező erő megtestesítője volt, házat-hazát óvó istennő, akinek alapvető feladata a család és a nemzet óvása.
Boldogasszony a pogány hagyományokat magába olvasztó keresztény magyarság népszokásaiban, az archaikus népi imádságokban, ráolvasásokban, gyermekjátékokban, települések neveiben és Szűz Mária ünnepeinek elnevezéseiben is szerepel. Ezek az ünnepek, közöttük több Szent László király I. törvényének 38. cikkétől parancsolt ünnep (Gyertyaszentelő Boldogasszony, Kisboldogasszony, Nagyboldogasszony) meg is örököltek motívumokat Boldogasszonytól, akinek pogány sokszínűsége tehát az ünnepekben is továbbélt. A fák termékenységét serkentő Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe az évkörben például épp kilenc hónappal előzi meg a Karácsonyt, a fény, a Napgyermek születésének ünnepét, szeptember 8-a, Kisasszony napja előtt pedig szintén épp kilenc hónappal van Boldogasszony fogantatásának ünnepe, Eketiltó vagy Földtiltó Boldogasszony napja, amikor a szántás a szűz Kisasszonyt sértené.
Boldogasszonynak két megjelenése van a magyar hagyományban, Szeged környékén az életet adó Nagyboldogasszonyként Szent Annát tisztelték, akinek szűz leánya a Kisasszony, mint ahogy a tápláló női, növényi szellem, mely a terméssel együtt növekszik és öregszik, kétarcú: egyszerre anya és gyermeke, az érett és elöregedő földistenanya („Föld édesanya") és a szűz gabonaleány-istennő, a termést hozó anyaföld és az aratás utáni, még érintetlen, szántatlan, sértetlen szűzföld. Nagyboldogasszony és Kisasszony mint anya és leánya, vagy ugyanannak a női szellemnek idősebb és fiatalabb énje. 
Nagyboldogasszony tehát az életet adó istenasszony, nemcsak mint faistennő, hanem Földanya is, minden belőle születik s belé tér vissza. Ő az, aki ősszel termékenyül meg a belé vetett magtól és kilenc hónapra rá, nyár derekán szüli meg gyermekét, hozza meg a termést, a magokkal teli kövér kalászokat. Ő, a Földanya fogadja a gyermeket is, aki hamarabb és könnyebben érkezik, ha az anya a földön szül, s születése után is elsőként az anyaföldre fektették a kisdedet, hogy megszenteljék, s a Földanya véglegesítse az érkezést.
Boldogasszony a népi imádságokban főként bajelhárító szereppel bír. 
A Nagyboldogasszony napjától a szeptember 8-ai Kisasszony napjáig tartó két Boldogasszony köze a gyógyító és rontás elleni gyógynövények szedésének hagyományos ideje is volt.


www.tavam.hu/article.php







Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Húzz egy kártyát

Ősi orvoslás: Csak nyomd meg a gombot és vége a fájdalomnak!

Yin Shun Jyutsu egy japán orvos, aki szerint az egyes ujjainkon lévő “gombok” megnyomásával elfelejthetjük a fájdalmakat, a lelki akadályokat és az álmatlanságot, valamint sok más dolgot.
Hüvelykujj
Ha ezt az ujjat masszírozzuk és megnyomjuk, a gyomor problémáktól, a hasi rosszullétektől, a szorongástól, a depressziótól és a fájdalmaktól is megszabadulhatunk.
Mutatóujj
Ha a húgyhólyaggal vagy a vesével vannak problémáink, akkor nyomjuk meg a mutatóujjunkat. Ez segít megszabadulni a görcsöktől, az emésztési gondoktól, a hátfájástól és a fáradtság is kiküszöbölhető vele.
Középső ujj
Ha az idegrendszereddel vagy a májaddal van gond, akkor pár másodpercen át nyomd jó erősen a középső ujjad. Ez a technika segíti még a szív- és érrendszeri betegségeket, megszabadít a stressztől, a menstruációs fájdalmaktól, a látási problémáktól és megszünteti a fejfájást is.
Gyűrűsujj
Az emésztőrendszerünket és a tüdőnket gyógyíthatjuk ennek az ujjnak a megnyomásával.
Kisujj
Ezen az ujjon lévő “gomb” megnyomásával v…

Sarlós Boldogasszony napja július 2.

Kedveseim!

Sarlós Boldogasszony napjával nagy változások következtek be a
természetben és az életünkben is. Égi Édesanyánk sarlója elvágja a régi
szálakat, kapcsolatokat, hogy újak jöhessenek életünkbe. Egy lehetőség
életünk megújítására az Ő segítségével és jóváhagyásával.
Ismerjétek meg e napnak a dolgait és Boldogasszony erejével kezdjetek
életetek megújításához az újító erők segítségével.
Fohászkodjatok az Égi Anyához. Minél többen fordulunk oda, kérésünk
annál foganatosabb.


Áldás havának 2. napja,
Sarlós Boldogasszony ünnepe


Boldogasszonyunk e napjának az elnevezése utal a régi sarlós aratásra, amikor a nők még sarlóval arattak. Nem véletlen, hogy Boldogasszonyunk jele a Holdsarló (a Hold a nőiesség). A hagyomány szerint a férfi aratott, az asszony pedig a nyomában járva sarlójával felnyalábolta a levágott gabonát, és kötözte a kévét. 

Kalotaszegen a férfi halott fejfájára ekevasat, az asszonyokéra orsót vagy sarlót festettek. A sarló megszentelt, mind fizikai síkon, mind szellemi síkon érte…