2017. március 8., szerda

A nőiesség erőtere



A nőiség egy különös erőtér. Egy eszencia, amely ha virágzásnak indul akkor olyan tartalommal bír melyet nyugodtan nevezhetünk az élet forrásának. Ez a forrás maga a teremtő megtestesülés, mely abból fakad, hogy lét minden eszenciáját magában hordozza. Minden részecskéjében megmozgatja azt a kardinális teret, melyben a testet öltés bekövetkezett. A mai világban valahogy eltolódtak az értékrendek. A női minőség már nem ugyanolyan, és nem azt az erőteret képezi, melyet eredendőségében életre hívott. Az eredendő női létezés egy lágy tartalommal bírt, de mégis megvolt a maga ereje és méltósága mely abból fakadt, hogy ismerte létét, emlékezett, és tudatában volt miben létének, annak az isteni forrásnak, annak az eszenciának amely belőle fakadt. Nem kicsinyelte le a létét, sőt isteni magasságokba emelte, és a magában lévő Istennővel egyesülve élte meg mindennapjait, és tőle kért útmutatást élete folyására. De hol is van a bennünk élő Istennő? Abban a szellemi tartalomban amely testet öltött bennünk. Ez a szellemi tartalom az eredendő lényünkhöz vezet vissza, amely a létezés forrásától egy velünk, önazonosulást érzünk iránta. Szellemi létünk benne teljesíti ki magát. Innen vagyunk eredeztethetőek... Szeretettel: Feketéné Lendvay Katalin Zárszóként: Az ősiségben a magyar hagyomány ünnepként Gyümölcsoltó Boldogasszony napján ünnepli a Nőt, mindent ami nőies. Március 8. Rákosi Mátyás tette kötelezővé 1948-ban. Célja, az öntudatos munkásnőről való megemlékezés volt. Gyümölcsoltó Boldogasszony napja egyben a természet újjáéledésének, a tavasz kezdetének a napja,- ami magába foglalja a termékenységet, a virágba borulást, az életet szülő Nőknek, Anyáknak az ünnepe. Az újraéledő természet által mi NŐK is újjáéledünk. Létünk virágzásba borul. Gyümölcsoltó Boldogasszonynapjáig évről évre kiemelt időszakot élünk meg, melyben végleg megválunk minden olyan mintától, minőségtől ami hátráltat minket Eredendő Lényünk, Igaz Női Létünk felismerésében. ÖnMAGunkat pedig az Égi Anya és a Föld Anya vezetése és útmutatása által tudjuk egy mélyebb szinten megismerni. Mi Magyar Nők egy különleges energiaminőséggel rendelkezünk.
Az aranyasszonyi minőséget hordozzuk MAGunkban. Hogy megérkezzünk ennek a tudásnak a felismeréséhez, és megnyissuk a bennünk rejlő kódokat, ahhoz egy mélyebb megismeréssel szükséges magunk felé fordulni. Tisztában kell lennünk azzal, hogy kik is vagyunk mi valójában, mit képviselünk a világban, mi az a szent cél, melynek továbbadására elhívottak vagyunk. Igazi Nővé válásunk záloga: ÖnMAGunk megismerése.
Szeretettel: Feketéné Lendvay Katalin







Az elengedés


Elengedni annyit jelent, mint odaadni. Odaadni mindazt ami volt, ami régi. Régi helyzeteket, embereket, gondolatokat és érzéseket. És főként régi hiedelmeket. Hiedelmeket arról, hogy mit-hogyan kell és nem kell csinálni. Arról, hogy mit-hogyan kell megélni. Arról, hogy egyáltalán miért is kell élni… Elengedni annyit jelent, megérteni. Megérteni mindazt ami volt és látni, hogy már túl vagyunk rajta. Nem megállni, tovább menni, újra élni, létezni, örülni és boldognak lenni. Akarni és merni élni. Meglátni azt, hogy valamit kinőttünk, valamin túl vagyunk, azt, hogy mostantól már pontosan ugyanúgy mi sem akarjuk. Elengedni annyit jelent, hogy megengedni. Megengedni magunknak a változást, azt, hogy mássá válhatunk. Levethetjük eddigi szerepeinket és új ruhákba bújhatunk, új darabokban játszhatunk. Elengedni annyit jelent, hogy térdre borulunk, ujjainkat imára kulcsoljuk és feladjuk. Feladjuk oda, ahová tartozik, ahova való… Letérdelünk és ezzel belátjuk azt, hogy mi mindent megtettünk és a végére jutottunk…nincs több ötletünk, mindent megpróbáltunk. Térdelünk és imádkozunk. Egyszerre kifelé és befelé. Kifelé valami nagyobbnak, többnek, hogy segítsen meg és befelé önmagunknak, hogy engedjük a segítséget, hogy ne álljunk ellen. Önmaguknak azért, hogy valóban képesek legyünk elengedni mindazt ami menni szeretne, helyet adni ezzel mindannak ami megérkezni szeretne. Elengedni annyit jelent, hogy térdelünk és egyenletesen lélegzünk. Figyelünk. Önmagunkra és mindarra ami körülvesz minket. Látjuk, halljuk, érezzük. Mindent az érzékszerveinkre bízunk. Amikor ezt tesszük, amikor így elengedünk, akkor egyszer csak megszületünk. Megszületünk egy teljesen új minőségben. Egy új hittel és szemlélettel szívünkben, lelkünkben. Mélyen magunkban megérezzük, hogy minden rendben van úgy ahogy van. Egy ártatlan gyermek örömével és kíváncsiságával tekintünk ki újra a világra és meglátjuk a csodákat benne. Mert csodák vannak… A Mindenség, Isten megszólít minket. És tulajdonképpen visszaadja mindazt amit elengedtünk, csak másképpen, mint mi szerettük, gondoltuk volna. Egy teljesen más, új minőségben. Úgy kapjuk meg, hogy mindenkinek, minden egyes szereplőnek jó legyen! Isten nem néz külön téged és engem, ő az Egységet nézi, a Mindenséget, azt hogy ott REND legyen! Amikor a REND helyre áll az életedben azt látni, érezni, tudni fogod… Megnyílik, kitárul a szíved az életnek. Az élet millió arcával feltárul előtted és te már nem csak nézed értetlenül, hanem válogatás nélkül befogadsz mindent. Elengedni annyi, mint megbízni a Mindenségben, Istenben! Kezébe adni életünket feltételek nélkül, elvárások nélkül, tudva, hogy úgyis az történik amire készen állunk, amire igazán szükségünk van. Itt állok most igaz hittel a szívemben, hogy minden jól történt és csak azt tudom mondani: KÖSZÖNÖM ISTENEM! Forrás: www.talentumok.com