2016. március 11., péntek

A Főnixmadár titka… (I.- II. rész)

Kép: Evolvana, köszönet a művésznek!


2016. március 3.

A következő napokat az égi Főnixmadár ereje és szellemi bölcsessége hatja át, amely egy nagyon mély és igen komoly üzenetet hordoz a csillagtudatosság tükrében.
Ugyanis március 4. és 8. között Ankaa, a Phoenix csillagkép alfa csillaga felénk nyújtózik a Nap kapuján keresztül, hogy emlékeztessen a halál és újjászületés nagy ciklusainak egyetemes titkára.
A csillagnemzetségek tanításaiból megértettük, hogy a főnixmadár misztikus alakja az emberi lélek egyik átvezetője a halálkapun. Tehát nagyon sokszor a halál és kivonódás folyamatában a halálkapun átjutó emberi lélekre egy főnixmadár várakozik. Hiszen saját teremtésmisztériumában, az ő madárlétében bejárta a halál hamujából való újjászületést, amikor a halál tüzében elég az élet, de belőle egy új élet fogan, s egy új élet indul útjára.
Ugyanakkor a Főnixmadár a földi kis halálaink kísérője is, amikor az életünk egy-egy szakasza lezárul, vagy egy nagy elengedésen kell átutaznunk.

Akinek szerepel a képletében Ankaa csillagának vetülete valószínűleg önmaga is sok-sok ilyen elengedésen és "halálkörön" van túl. Egy nagy túlélő lélek, aki sose érti, hogy honnan vesz erőt magából és mi az, amitől képes újra és újra felállni, miután térdre roskadt a feladatok és megpróbáltatások súlya alatt, de valahogy mindig föláll és tovább indul felfelé szegezett tekintettel. Olyan mélyen munkál benne a remény és a hit belső hangja, hogy maga is egy főnixmadár varázslatával képes feltámadni a romok hamvaiból.
Talán mert képes meglátni a jövőt, és képes úgy értelmezni a történéseket, hogy azok átégve rajta még jobbá teszik őt, s egy újabb lelki, szellemi magasság és tisztaság felé vezetik. Ez a Főnixmadár belső tüze és éltető energiája!

S valóban, ha visszagondolunk az életünk nagy drámáira és belső „halálélményeire”, mélyen igaz, hogy a talpra állások után mindig egy kicsit új ember születik belőlünk. Sosem ugyanaz az ember folytatja az életet tovább. Leoldódnak, elvesznek és megváltoznak bizonyos dolgok, amik nélkül úgy hittük, hogy nem lennénk képesek élni, de mégis túljutva egy ponton gyakran nem is értjük, hogy miért volt olyan kínzóan erős a ragaszkodás és kapaszkodás azokhoz a dolgokhoz, ideákhoz és emberekhez, mert velük és aztán nélkülük is nagyon fontos dolgokat tanultunk és munkáltunk ki magunkban. Sokszor olyan új erők és minőségek jelennek meg bennünk, amik nélkül már utána nem tudjuk elképzelni magunkat. Ez a létezés körének mindig táguló fejlődési spirálja, ahol a halál misztériuma, mint az újjászületés kapuja egy nagyon fontos tanítómester, még ha olyan nagyon szorongunk is tőle. …. (folytatjuk!)
(Csillagnemzetségek – Lélekcsaládok, 614-616. oldal, új kiadás 720-723. oldal)

Namasté
Dr. Czeizel Beatrix és Greskó Anikó



2016. március 8.

A Főnixmadár titka… (II. rész)

A következő napokat is az égi Főnixmadár ereje és szellemi bölcsessége hatja át, amely egy nagyon mély és igen komoly üzenetet hordoz a csillagtudatosság tükrében.
Az előző csillagüzenet olyan módon folytatódik, hogy március 9. és 13. között a Phoenix csillagkép béta csillaga, Kjara kerül együttállásba a Napunkkal, hogy az általa képviselt különleges tanítást a földlakók felé közvetítse.

„Kjara azt jelenti csillagnyelven, hogy „a halál és elengedés tüze”. Egy jellegzetesen plútói és 8. Házas analógia. Nehéz üzenetet hordoz, mert ez a csillag valóban az Elengedés Misztérium nagy tanítója az ember számára. Sokszor megfogalmaztuk már, hogy ez lehet az emberi testben és emberi tudattal átélhető egyik legnagyobb misztérium, az egyik legnagyobb beavató energia. Pokoli nehéz, de mégis az egyik legnagyobb belső tanítómester!
Az Elengedés misztériuma azt tanítja, hogy akkor, és kizárólag csak akkor születhet újjá az ember, ha teljessé teszi az elengedést. Ha megengedi a halált. Ha elfogadja, hogy egészen hamuvá ég mindaz, amibe a múltjából kapaszkodik, és hogy semmit nem akar belőle megtartani!
Borzasztóan nehéz, hiszen ez a teljes ráhagyatkozást és a semmiben való szédítő zuhanásillúzió átélését igényli vállalva, hogy nincsenek kapaszkodók, viszonyítási pontok, és még azt sem tudjuk, hogy mi vár bennünket azután. De aki már levetette magát így a semmi szakadékába egyszer az tudja, hogy hihetetlenül szép érzés megtapasztalni a láthatatlan kezeket, amik megtartanak bennünket mégis. S ahogy mondani szoktuk – egy ponton ráébredünk arra, hogy valójában felfelé zuhantunk!
De maga a misztérium azt várja tőlünk, hogy menjünk egészen és maradéktalanul végig az elengedésen, legyőzve minden félelmet és kételkedést, átjutva e hitpróba kapuin, és engedjük meg, hogy egészen hamuvá égjen a múlt, minden korábbi forma, hogy a hamuban ébredő csillag fényéből egy új világ szülessen.
Amikor a tűz felélte az utolsó emlékcseppeket is belőlünk, és elfogadtuk valaminek a végét, a halálát, váratlanul átfordul minden, újra ébredni kezd egy messziről közeledő álom, hogy a jövőnkbe rajzolja önmagunk új arcainak kontúrjait, és mesélni kezdjen mindarról, ami még vár ránk.
Így rezdül együtt és vezet bennünket Kjara és Ankaa két gyönyörű beavató csillaga, hogy talán a legborongósabb és legfélelmetesebb ösvényen társaink lehessenek a Tűzmadár szíve és hite által.
Tehát az újjászületés hitére tanít bennünket az Égi Főnixmadár. Arra, hogy bízni tudjunk abban az alapelvben, amit nagyon sokszor elmondtunk már – hogy az élet értünk van és nem ellenünk! És hogy mindig vár ránk egy új Út. Olyan nincs, hogy valamit elvesz tőlünk az élet, magunkra hagy véglegesen, és nem készít valami még hatalmasabbat és többet, mint amivel valaha is azonosulhattunk. …”
(Csillagnemzetségek – Lélekcsaládok, 616-619. oldal, új kiadás 723-726. oldal)

Valódi mély és katartikus elengedés és újjászületés élményeket kívánunk hát ezekben a napokban mindazoknak, akiknek életében aktuális és rezonanciára talál ez a csillagüzenet!

Namasté
Dr. Czeizel Beatrix és Greskó Anikó

Forrás:http://csillagnemzetsegek.hu/csillaguzenetek/#.VuJaa_nhDIW



Virág Ildikó: Az én mesém...





Egy jobb világról álmodom én,
mert szívem tudja van még remény. 
Egy mesének képzelem az életet,
ahol a gonosznak esélye sincs a jó felett.



Báb voltam egy bábszínházban? meglehet!
De dróton rángatni engem nem lehet. 
Szívemben a szeretet fénye ég, de van, 
hogy a fejemben lévő káosz színre lép.



Egóm a szívemet mardossa,
de szívem a főszerepet nem adja.
Egó a nagy Úr! mindig csatára kész,  
de Szívem mint a Király! nem ad neki esélyt.



Mikor dúl bennem a viharos harag, 
szívem békés ragyogássá alakítja azt.
Szeretetté formálni dühöt, félelmet, haragot?
Nagy lecke ez Istentől!
S talán a legnagyobb mit adott.



Hol volt hol nem volt...
Volt már egy pár tanítónk,
köztük is a legnagyobb a szeretetről tanított.
Nem kért Ő egyebet csak, hogy
,,Szeressétek egymást ahogy én szerettelek titeket."



Két ezer év sok idő és mire volt elég? 
Tv, rádió, robotok, számítógépek és programok...
fejlődésnek indult minden,
de a szeretet stagnál ugyanazon a szinten.

De az én mesémben felébrednek az alvó emberek, 
és rájönnek a való világ nem a tv-ben megy!
Ráébrednek az élet jó és szép, 
csak a szívükben kell felkapcsolni a fényt.



Az én mesém vége csakis happy end lesz, 
ahol egy boldog, békés Univerzum ami minket körbe vesz.
Földön s Égen minden lélek egységben él a Szeretet Fényében!