Egy jobb világról álmodom én,
mert szívem tudja van még remény.
Egy mesének képzelem az életet,
ahol a gonosznak esélye sincs a jó felett.
Báb voltam egy bábszínházban? meglehet!
De dróton rángatni engem nem lehet.
Szívemben a szeretet fénye ég, de van,
hogy a fejemben lévő káosz színre lép.
Egóm a szívemet mardossa,
de szívem a főszerepet nem adja.
Egó a nagy Úr! mindig csatára kész,
de Szívem mint a Király! nem ad neki esélyt.
Mikor dúl bennem a viharos harag,
szívem békés ragyogássá alakítja azt.
Szeretetté formálni dühöt, félelmet, haragot?
Nagy lecke ez Istentől!
S talán a legnagyobb mit adott.
Hol volt hol nem volt...
Volt már egy pár tanítónk,
köztük is a legnagyobb a szeretetről tanított.
Nem kért Ő egyebet csak, hogy
,,Szeressétek egymást ahogy én szerettelek titeket."
Két ezer év sok idő és mire volt elég?
Tv, rádió, robotok, számítógépek és programok...
fejlődésnek indult minden,
de a szeretet stagnál ugyanazon a szinten.
De az én mesémben felébrednek az alvó emberek,
és rájönnek a való világ nem a tv-ben megy!
Ráébrednek az élet jó és szép,
csak a szívükben kell felkapcsolni a fényt.
Az én mesém vége csakis happy end lesz,
ahol egy boldog, békés Univerzum ami minket körbe vesz.
Földön s Égen minden lélek egységben él a Szeretet Fényében!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése