2016. március 2., szerda

Virág Ildikó: Új kor hajnalán...






Virág Ildikó: Új Kor Hajnalán

Sötét felhők, sötét árnyak, 
mi lesz sorsa a világnak? 
Sötét felhők gyülekeznek,
vészjóslóan fenyegetnek. 
A sötét  árnyak sem pihennek, 
félelmet gerjesztenek. 
Megosztanak, uralkodnak, 
mindenedtől  megfosztanak.

Űztek minket, szétszaggattak, 
a múltunktól megfosztottak. 
Sötét árnyak nagy hatalmak, 
ahol tudtak pusztítottak. 
De most az aranyember kora jött el, 
rajtunk múlik ne rontsuk el. 
Ne féljünk csak szeressünk,
s ezzel egy új világot teremtünk. 


Mikor a szeretet fénye mindent átölel, 
az újkor hajnala virrad fel. 
S ha Atyánk velünk ki lehet ellenünk? Vigyázó
szeme reánk tekint. 
Angyalait küldi nékünk,
erősítve küldetésünk.
Legyen hited ennyi kell, s a szeretet felemel.
Itt az idő ébredni kell,  

ne gyülőlj, és sose add fel. 
Sok szív mikor együtt dobban, 
a szunnyadó parázs lángra lobban.
Ne adj teret a gonoszságnak, 
teremts boldog,  szabad jövőt a világnak. 
Királynőnk is ezt kívánja, 
Őrangyala a magyarságnak.

Bízz mag-odban Te jó lélek,
és ne higgy e cselszövőben. 
Lelkedben a fény tüze égjen,
a szeretet melegében. 
Nap Atyácska reád ragyog, 
akkor is mikor nem láthatod.

Szent Koronánk vár valakit,
és ha hisszük megérkezik. 
Egy dal amit egy ország énekel, 
millió hang ami Nap Atyánkhoz így jut el, 
s válasza sem marad el.
S a kalitkába zárt madàr,  
újra szabadon száll,
mert szíve a fényben haza talált.








Most az Asszonyok ideje jött el




Most az Asszonyok ideje jött el, hogy beérjen bennük minden tapasztalás, és érett gyümölccsé váljanak. Lelkükből fakadóan megnyíljanak a természet újjáéledése, virágzása felé.
Felszínre hozzanak magukból minden olyan mélyen elnyomott és megtagadott érzést, amely még mindig visszatartja őket attól, hogy felvállalják a bennük életre kelő csodát.
Merj elmerülni lelked mélységeiben, és szembenézni árnyékrészeiddel.
Merd a felszínre hozni és elengedni mindazt a bűntudat és áldozati mintát, melyet évszázadok alatt a részeddé tettek. Merd vállalni igaz tiszta őszinte Lényedet, és feltörni magadról a bűnös asszonyként megbélyegzett pecséteket!
Rezdülj együtt a Teremtéssel, az évszakok változásaival.
Fogadd be mindazt a csodát ami körülötted virágba borul.
Merd megnyitni magad a szépség, a jóság, a virágzás felé, hogy Te magad légy a virágzás, aki virágba bontja elfeledett, s megtagadott részeit.
Eljött az időd, hogy felismerd magad! Eljött az időd, hogy megtudd ki is vagy valójában!
Mi tart vissza attól, hogy magadhoz vedd az ősi erőd, hogy megnyilvánítsd magad a világban?
Hol van a lágy dallam, mely a lelkedben zendül?
Miért nem mered feltárni azt a virágzó csodát, mely benned bontja ki szirmait?
Nézz szembe Önmagad árnyékrészeivel, hozd felszínre, s emeld a Fénybe!
Merj feléje lépni, s benne elmerülni, hogy megértésed által az árnyék felszabaduljon, és helyébe a megengedés áramoljon.
Engedd, hogy tested s lelked legmélyéről előtörjön minden olyan fájdalom, aggodalom, melynek pecsétjét még magad elől is féltve őrzöd.
Engedj utat a haragnak, az elnyomottság érzésének, melyet Ősanyáid generációkon keresztül nem tudtak kellőképpen kitisztítani magukból, melyet megörököltél Tőlük.
A test sejtszinten tárolja ezeket az emlékeket, és az emlékek által az érzéseket, ezáltal különböző betegségeket teremthet, melynek formájában megnyilvánulttá teszi magát,- hogy figyelj rá,- hogy foglalkozz vele, - hogy törődj vele.
Asszony! Lépd át a korlátaidat!
Hozd felszínre az Őseidtől örökölt tudást, melyre még nem rakódtak rá a sallangok!
Itt az idő, hogy egy nagyot lépj, s vállald azt a kincset mely benned akar megnyilvánulttá válni.
Szabadítsd fel Önmagad, hogy gyermekeid is szabaddá váljanak!
Eljött az idő, hogy tégy magadért!
Szárnyalj szabadon mint a madár, aki fészket készít az elkövetkezendő nemzedéknek.

Szeretettel: Feketéné Lendvai Katalin
2016. március. 2. (Kikelet hava)





AVATARA: Tarot (1-2. rész)