A párkapcsolat földi jelentését pedig a házasság szavunk mondja ki

Hamvas Béla azt mondja, hogy az ember a házastársával “igazságviszonyba” kerül.

Így igaz.

Nincs még egy olyan ember a világon, akivel ez megtörténhetne. Még az anyánkkal sem… (…) … ha felnövünk, elhagyjuk őt.
Ilyen könyörtelen igazságviszonyba nem kerülünk sem az apánkkal, sem a gyermekünkkel, mert nem látnak bennünket mindig, és nem alszanak velünk egy ágyban egy életen át. A gyerekek előbb-utóbb elmennek. A barátainkkal ritkán jövünk össze. Szüleinkkel, ha megházasodunk, csak hébe-hóba találkozunk. És a testvéreinktől - még akkor is, ha az ikertestvérünk - egy idő után elszakadunk, messzire kerülünk tőle.
Mindenki jön-megy.

Csak a feleség nem. Ő mindig ott van.

Talán csak a sziámi ikrek élik át az “összeteremtettségnek” ezt a széttéphetetlen állapotát.

Ha valaki azt mondja “hazamegyek” - hacsak nem agglegény, vagy munkásszálláson él - a feleségéhez megy, mert ő van otthon. Ő a “haza”.

Akik rosszul élnek egymással, azoknak nincsen otthonuk.

Ezért valamennyi emberi kapcsolatunk közül a házasság a legszebb, a legnehezebb, s ha nem sikerül, a leggyötrelmesebb. (…)

Házaspár, házastárs, házasság.
Ezek a magyar kifejezések nem “vagyonközösséget” jelentenek, hanem otthont, közös házat, hazát, ahol egymás benső titkairól mindent tudunk, s azt meg is óvjuk. (…) A magyar embernek a háza a hazája, és a felesége a házastársa.
És a házasságával egy kis egyházat alapít.

Magára a párkapcsolatra azonban két szavunk is van.
Egy égi és egy földi.
A párkapcsolat égi vonatkozását a FELE-ség szavunk jelöli. Vagyis a lelki, szellemi részét mondja ki, egyetlen szóban. Két fél találkozik és újra Egész lesz.
EGGYÉ válik.
Valaha szétszakadtunk - most újra összeforrunk.
Azok a “magyar” angyalok, akik csodálatos nyelvünket lehozták valaha az ideák világából azt üzenik:

Ez a nagy találkozás akkor jön itt létre közöttetek a földön, amikor felismeritek, elsősorban te, a férfi, hogy a nőd nélkül fél ember vagy.
Az voltál mindig is.

De mostantól kezdve nem vagy az. Eddig fél arcod, fél lelked, fél szíved, és fél tested volt.
Ezért élt benned örökös hiány és sóvárgás. De most, hogy elveszed őt fele - ségül - megtaláltad a másik feledet, és lényed beteljesedik. Eddig csak férfi voltál, innen kezdve már Ember leszel. És ha már belementünk bölcs nyelvünk titkaiba, elmondom azt is, hogy amikor eljegyezted a te szerelmes másik feledet, úgy nevezted, hogy “ MENYASSZONY ”.
- Tudod miért? Mert itt a szellemi világban azt látjuk, hogy nem most találkoztatok először! Ismeritek egymást a mennyből. Ott veszítettétek el egymást, a mennyben, s most újra itt vagytok, együtt! Sok asszony van a világban, de ez az egyetlen, akit a ‘mennyből’ ismersz, s ő, a menyasszonyod lesz a “menyegző” után a te feleséged.

- Ugye milyen szép?

Ezek a szavak a találkozás szellemi vonatkozásairól beszélnek.
A párkapcsolat földi jelentését pedig a házasság szavunk mondja ki: azt, hogy hazamegyünk egymásba.

Müller Péter