Népszavazás miatt bolydult meg az ország, mert tudjuk, hogy nincs jó válasz a kérdésre. Egyik válasz sem oldja meg az alapvető problémát, az idegenek betelepülését. Sokféle idegen települt már be e Hazába, de végpusztulás közelébe kevés tudott bennünket taszítani. Ilyen volt a tatár, a török, a labanc és a galíciáner horda. Mindegyiket közömbösítenünk kell az Eleve Elrendelés parancsa szerint. Lapunkban immáron harmadik - sokszorosan bővített - számunkban dolgoztuk fel a maffiakormányzás legfontosabb jellemzőit. Mindezek alapján senki nem tekinthet bennünket e kormány barátjának, mégis azt mondom: ezen a szavazáson a legkisebb rosszat kell választanunk, nemmel szavazva a csalárd módon feltett kérdésre.
Az Európai Unió köztudottan a kényszerített fajkeveredés, azaz a kényszerbetelepítés híve. Itt és most így tudjuk őket fékezni. Megállítani csak erővel, teljes nemzeti összefogással lehet, amelynek még nem jött el az ideje, de közelíthetünk felé. Az elmúlt száz adásunkat az ÁKTV-ben e kérdés körüljárására fordítottuk, színét-fonákját alaposan szemügyre vettük, egyebek mellett 13 részes sorozatban tártuk fel a lapunkban közöltek kiegészítéseként - a maffiakormányzás nyilvánosság elől eltitkolt adatait. Nem jó szívvel ajánlom e döntést, de minden körülmény mérlegelése után nem tudok jobbat. Romantikus gondolat naponta vetődik fel, mely szerint a szavazófülkében át kell húzni a kérdőívet, és írásban kiegészítve üzenni a kormánynak, majd azt lefényképezve dokumentálni, vagy éppen a szavazólapot hazavinni. Az ilyen üzenetek az érvénytelen szavazatokat gyarapítva megjeleníthetnek bizalmatlanságot a kormányzat iránt, ám nem befolyásolják a végeredményt. A végeredményt tudjuk előre: a szavazók elsöprő többsége a nemekkel fog tiltakozni az Európai Unió kvótatervei ellen. Zavarodott ma a magyar, nem tudja, hova álljon, mert bizalmi válságban vagyunk, senki nem képvisel bennünket az Országgyűlésben úgy, ahogyan jogosan elvárjuk. Fontos kérdés a bizalmi válság, fontos az ellene való tiltakozás, de még fontosabb a Maradék-Magyarország védelme. Itt és most csak egy analfabéta X-et tudunk tenni a papírra, és ezzel tudunk tenni önmagunkért, családunkért, rokonainkért, barátainkért, bajtársainkért, magyar testvéreinkért, a Magyar Nemzetért. Arra kérek mindenkit, tegyük ezt meg, legyünk nagylelkűek. Tudom, hogy vissza fognak élni a szavazatunkkal, minden politikai oldal a saját szájíze szerint fogja magyarázni a következményeket, és megpróbál ráülni a népakarat keltette hullámra. Nekünk egyetlen ügyeskedőhöz sincs közünk, itt voltunk mielőtt jöttek, és itt leszünk amikor már máshol keresik a szerencséjüket. A Hazát nekünk kell megvédenünk! Nem ez az utolsó szó ebben az ügyben. Ragaszkodunk a magyar érdek, a magyar megmaradás, a magyar jövő minden porszeméhez. Semmiről nem mondunk le, amit nekünk rendelt a Jóisten. Tegyünk lépéseket a nemzeti egység, a nemzeti minimum kialakítása érdekében. Ne nevezzük hazaárulónak azokat, akik másképp döntenek, mert ők is a lelkiismeretük alapján teszik.
Sorsfordító idők voltak azok, amikor Álmos eldöntötte a Kárpát-hazába való visszatelepítését a Törzsszövetségi Magyar Államnak. A többség vele tartott, és mi az ő maradékaik vagyunk. Voltak akkor is, akik megtagadták a parancsot és keletre indultak el. A Kaukázus-béli Magyarország 1396-ig, Timur Lenk dúlásáig megmaradt, ám akkor semmivé vált. A legyilkolás elől elmenekülni tudó kisebbség az oszétek, örmények, grúzok országában talált menedéket, de soha többé nem élt Magyar Hazában. Példájuk intő jel a mai időkre: a legnagyobb közös döntést kell vállalnunk. Szívünk szakad meg azokért, akiktől el kell búcsúznunk, mégsem tehetünk mást. A Krímben a második világháború alatt, - tehát több mint ezer évvel a Nagy Elválás után - még mindig voltak olyan magyarok, akiknek ősei nem tartottak Álmossal. Nyelvüket, nemzetiségüket titkolniuk kellett, mert ha Sztálin kutyái megtudták, elhurcolták őket a Gulágra. Egerbocson Szilveszter barátunk, az ÁKTV betelefonálója még találkozott egy szemtanúval, aki az ott rekedt magyarokról hozott hírt. Az utolsó magyarról azon a tájon. Nem arra születtünk, hogy népünk oldott kéveként a világ minden táján szétszóródjon. Ahogyan Attila, Kovrát, Álmos és Árpád tanította a fiait, vegyünk kezünkbe hét nyílvesszőt, és próbáljuk őket együtt eltörni. Nem fog sikerülni. Egy vesszővel, egy ággal, egy törzzsel, egy nemzetséggel, egy családdal, egy emberrel bármikor elbánhatnak. Együtt erősek maradunk, egységben az erőnk. A népakarat legmagasabb megnyilvánulása a referendum, amikor mindenki szabadon dönthet, de a többségi döntés valamennyi résztvevőre és részt nem vevőre vonatkozik. Lehet, és szükséges is tagadni a történelmi jogfolytonosságot helyre nem állító állami berendezkedés törvényességét, a vazallus állam létét, nem létét. Azt mindannyian érezzük, hogy mi - maradék magyarok - függetlenek vagyunk a megszálló hatalomtól, a pártoktól, a hivatalosnak feltüntetett szervektől. De nem vagyunk függetlenek az Elküldő Parancsától, Akaratától, Elrendelésétől. Azért vagyunk a Földön, hogy Magyarországért mindent megtegyünk, és ezzel nemzetünk, nemzetségünk, családunk és önmagunk számára a legjobb jót tegyük. Ha rosszul döntünk - mert minden döntés magában rejti ezt a lehetőséget is -, de együtt döntünk rosszul, akkor együtt tudunk tanulni a hibából, és együtt ki tudjuk javítani. Pontosan ezért olyan fontosak a rossz döntések, mert minden jó döntést számos rossz előz meg. A lényeg az, hogy a nemzet többsége döntsön végső soron helyesen. Mondják, és igaz is, hogy ez a kormány pénzért árulja idegeneknek a magyar állampolgárságot. A csalárd módon szerzett hamis hozzánk tartozást érvénytelenítenünk kell. A különböző korok migrációiból mindazokat, akik nemzetünk ellenségeként párhuzamos társadalmakat hoztak létre - ide tartozik a Soros György-féle Nyitott Társadalomért Alapítvány minden intézménye és sok egyéb magyargyűlölő szervezet, le kell választanunk a nemzet testéről. Meg kell akadályoznunk, hogy földünket, vizünket és levegőnket, meg az áldott Magyar Kenyeret előlünk elvegyék, bennünket saját hazánkban nyomorba döntsenek. Rossz kormányt lehet jobbra cserélni, széthúzó nemzetet viszont nem lehet összetartani. A széthúzás a legnagyobb ellenségünk. Nem kell nekünk zsidó, cigány, arab és néger, hogy elfoglalja életvilágunkat, ha mi magunk egymás ellen fordulva számoljuk fel azt. Ugyanilyen megfontolásból mondhatnám azt is, hogy ne menjünk el szavazni, ám azt látjuk előre, hogy kisebbségbe kerülve saját helyzetünket nehezítenénk. A magyar régóta kisebbségben van saját hazájában, hiszen nem hallatja hangját a médiában, nem tanítják gyermekeit magyar szellemben az iskolában, sőt a magyar fejekben sincs rend.
Tegyünk egy lépést a nemzeti többség megteremtése érdekében azért, hogy senki ne tudja a magyar akaratot saját hasznára kisajátítani, senki ne dönthessen rólunk nélkülünk, senki ne szerezzen politikai hasznot abból, hogy mi magyarok többségben vagyunk a hazánkban. Nincs szükségünk gyarmattartót kiszolgáló, a pénzhatalomnak behódoló politikusokra, nincs szükségünk erőszakos elnyomókra, nincs szükségünk gerinctelen apparatcsikokra. Legyen a népszavazás az első lépés a Huxithoz vezető úton, amikor megszabadulunk a globális gazdától, és kivezetjük Magyarországot az Európai Unióból. Legyünk társak, legyünk bajtársak, legyünk barátok, legyünk rokonok, legyünk családtagok, hiszen mindannyian egy vérből származunk.
A Magyar Nemzet most megmutathatja összetartozását, közös akaratát, egységét. A Jóisten áldását akkor nyerhetjük el, ha tudunk újra közösen cselekedni. A többi a Sorson múlik.
Az Európai Unió köztudottan a kényszerített fajkeveredés, azaz a kényszerbetelepítés híve. Itt és most így tudjuk őket fékezni. Megállítani csak erővel, teljes nemzeti összefogással lehet, amelynek még nem jött el az ideje, de közelíthetünk felé. Az elmúlt száz adásunkat az ÁKTV-ben e kérdés körüljárására fordítottuk, színét-fonákját alaposan szemügyre vettük, egyebek mellett 13 részes sorozatban tártuk fel a lapunkban közöltek kiegészítéseként - a maffiakormányzás nyilvánosság elől eltitkolt adatait. Nem jó szívvel ajánlom e döntést, de minden körülmény mérlegelése után nem tudok jobbat. Romantikus gondolat naponta vetődik fel, mely szerint a szavazófülkében át kell húzni a kérdőívet, és írásban kiegészítve üzenni a kormánynak, majd azt lefényképezve dokumentálni, vagy éppen a szavazólapot hazavinni. Az ilyen üzenetek az érvénytelen szavazatokat gyarapítva megjeleníthetnek bizalmatlanságot a kormányzat iránt, ám nem befolyásolják a végeredményt. A végeredményt tudjuk előre: a szavazók elsöprő többsége a nemekkel fog tiltakozni az Európai Unió kvótatervei ellen. Zavarodott ma a magyar, nem tudja, hova álljon, mert bizalmi válságban vagyunk, senki nem képvisel bennünket az Országgyűlésben úgy, ahogyan jogosan elvárjuk. Fontos kérdés a bizalmi válság, fontos az ellene való tiltakozás, de még fontosabb a Maradék-Magyarország védelme. Itt és most csak egy analfabéta X-et tudunk tenni a papírra, és ezzel tudunk tenni önmagunkért, családunkért, rokonainkért, barátainkért, bajtársainkért, magyar testvéreinkért, a Magyar Nemzetért. Arra kérek mindenkit, tegyük ezt meg, legyünk nagylelkűek. Tudom, hogy vissza fognak élni a szavazatunkkal, minden politikai oldal a saját szájíze szerint fogja magyarázni a következményeket, és megpróbál ráülni a népakarat keltette hullámra. Nekünk egyetlen ügyeskedőhöz sincs közünk, itt voltunk mielőtt jöttek, és itt leszünk amikor már máshol keresik a szerencséjüket. A Hazát nekünk kell megvédenünk! Nem ez az utolsó szó ebben az ügyben. Ragaszkodunk a magyar érdek, a magyar megmaradás, a magyar jövő minden porszeméhez. Semmiről nem mondunk le, amit nekünk rendelt a Jóisten. Tegyünk lépéseket a nemzeti egység, a nemzeti minimum kialakítása érdekében. Ne nevezzük hazaárulónak azokat, akik másképp döntenek, mert ők is a lelkiismeretük alapján teszik.
Sorsfordító idők voltak azok, amikor Álmos eldöntötte a Kárpát-hazába való visszatelepítését a Törzsszövetségi Magyar Államnak. A többség vele tartott, és mi az ő maradékaik vagyunk. Voltak akkor is, akik megtagadták a parancsot és keletre indultak el. A Kaukázus-béli Magyarország 1396-ig, Timur Lenk dúlásáig megmaradt, ám akkor semmivé vált. A legyilkolás elől elmenekülni tudó kisebbség az oszétek, örmények, grúzok országában talált menedéket, de soha többé nem élt Magyar Hazában. Példájuk intő jel a mai időkre: a legnagyobb közös döntést kell vállalnunk. Szívünk szakad meg azokért, akiktől el kell búcsúznunk, mégsem tehetünk mást. A Krímben a második világháború alatt, - tehát több mint ezer évvel a Nagy Elválás után - még mindig voltak olyan magyarok, akiknek ősei nem tartottak Álmossal. Nyelvüket, nemzetiségüket titkolniuk kellett, mert ha Sztálin kutyái megtudták, elhurcolták őket a Gulágra. Egerbocson Szilveszter barátunk, az ÁKTV betelefonálója még találkozott egy szemtanúval, aki az ott rekedt magyarokról hozott hírt. Az utolsó magyarról azon a tájon. Nem arra születtünk, hogy népünk oldott kéveként a világ minden táján szétszóródjon. Ahogyan Attila, Kovrát, Álmos és Árpád tanította a fiait, vegyünk kezünkbe hét nyílvesszőt, és próbáljuk őket együtt eltörni. Nem fog sikerülni. Egy vesszővel, egy ággal, egy törzzsel, egy nemzetséggel, egy családdal, egy emberrel bármikor elbánhatnak. Együtt erősek maradunk, egységben az erőnk. A népakarat legmagasabb megnyilvánulása a referendum, amikor mindenki szabadon dönthet, de a többségi döntés valamennyi résztvevőre és részt nem vevőre vonatkozik. Lehet, és szükséges is tagadni a történelmi jogfolytonosságot helyre nem állító állami berendezkedés törvényességét, a vazallus állam létét, nem létét. Azt mindannyian érezzük, hogy mi - maradék magyarok - függetlenek vagyunk a megszálló hatalomtól, a pártoktól, a hivatalosnak feltüntetett szervektől. De nem vagyunk függetlenek az Elküldő Parancsától, Akaratától, Elrendelésétől. Azért vagyunk a Földön, hogy Magyarországért mindent megtegyünk, és ezzel nemzetünk, nemzetségünk, családunk és önmagunk számára a legjobb jót tegyük. Ha rosszul döntünk - mert minden döntés magában rejti ezt a lehetőséget is -, de együtt döntünk rosszul, akkor együtt tudunk tanulni a hibából, és együtt ki tudjuk javítani. Pontosan ezért olyan fontosak a rossz döntések, mert minden jó döntést számos rossz előz meg. A lényeg az, hogy a nemzet többsége döntsön végső soron helyesen. Mondják, és igaz is, hogy ez a kormány pénzért árulja idegeneknek a magyar állampolgárságot. A csalárd módon szerzett hamis hozzánk tartozást érvénytelenítenünk kell. A különböző korok migrációiból mindazokat, akik nemzetünk ellenségeként párhuzamos társadalmakat hoztak létre - ide tartozik a Soros György-féle Nyitott Társadalomért Alapítvány minden intézménye és sok egyéb magyargyűlölő szervezet, le kell választanunk a nemzet testéről. Meg kell akadályoznunk, hogy földünket, vizünket és levegőnket, meg az áldott Magyar Kenyeret előlünk elvegyék, bennünket saját hazánkban nyomorba döntsenek. Rossz kormányt lehet jobbra cserélni, széthúzó nemzetet viszont nem lehet összetartani. A széthúzás a legnagyobb ellenségünk. Nem kell nekünk zsidó, cigány, arab és néger, hogy elfoglalja életvilágunkat, ha mi magunk egymás ellen fordulva számoljuk fel azt. Ugyanilyen megfontolásból mondhatnám azt is, hogy ne menjünk el szavazni, ám azt látjuk előre, hogy kisebbségbe kerülve saját helyzetünket nehezítenénk. A magyar régóta kisebbségben van saját hazájában, hiszen nem hallatja hangját a médiában, nem tanítják gyermekeit magyar szellemben az iskolában, sőt a magyar fejekben sincs rend.
Tegyünk egy lépést a nemzeti többség megteremtése érdekében azért, hogy senki ne tudja a magyar akaratot saját hasznára kisajátítani, senki ne dönthessen rólunk nélkülünk, senki ne szerezzen politikai hasznot abból, hogy mi magyarok többségben vagyunk a hazánkban. Nincs szükségünk gyarmattartót kiszolgáló, a pénzhatalomnak behódoló politikusokra, nincs szükségünk erőszakos elnyomókra, nincs szükségünk gerinctelen apparatcsikokra. Legyen a népszavazás az első lépés a Huxithoz vezető úton, amikor megszabadulunk a globális gazdától, és kivezetjük Magyarországot az Európai Unióból. Legyünk társak, legyünk bajtársak, legyünk barátok, legyünk rokonok, legyünk családtagok, hiszen mindannyian egy vérből származunk.
A Magyar Nemzet most megmutathatja összetartozását, közös akaratát, egységét. A Jóisten áldását akkor nyerhetjük el, ha tudunk újra közösen cselekedni. A többi a Sorson múlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése