2015. november 11., szerda

Az igazi kapcsolatban a legfontosabb a nyitottság, a másik ember tisztelete





A kapcsolatok általában addig működnek, míg dinamikailag egyenlőnek érezzük magunkat benne, de ahogy fejlődünk a másikhoz képest, vagy lemaradunk máris esély kínálkozik a kapcsolat felbomlására. De mindig van esély a megújulásra, az újrakezdésre!
Az igazi szeretet a másikat úgy fogadja el, ahogy van, nem akar rajta uralkodni, nincs fel és le, vagy ha mindenáron a fejlődés szempontjából vizsgáljuk a kérdést, akkor egy valamire való társas kapcsolatban kölcsönösen segítik egymást, hogy mindkét ember identitása egyformán fejlődjön, mindkét ember társadalmi és egyéni életbeli küldetése megvalósuljon és kiteljesedjen.
Az igazi kapcsolatban a legfontosabb a nyitottság, a másik ember tisztelete, elfogadása, az iránta érzett szolidaritás és a helyzethez mérten a megfelelő felelősségvállalás. Nem az a kérdés, hogy szükséges-e egymás iránt kompromisszumot hoznunk, hanem az, hogy képesek vagyunk-e magunkat is képviselni és nem áldozatként megélni a kompromisszumokat. Szoktam azt a példát használni az előadásaim során, hogy ha egy kapcsolatot egy kályhában lobogó tűzhöz hasonlítunk, akkor a kályhában csak addig lobog majd a tűz, míg van benne éghető anyag. Lefordítva úgy fogalmazhatjuk, hogy egy párkapcsolatra is kell energiát szentelni és mindkét embernek szükséges a „kályhát” raknia. Ha csak az egyik fél rakja, előbb-utóbb áldozatként éli meg magát, míg a másik egyre inkább bűntudattal szemléli a helyzetet és máris fölé és alárendelt szituációról beszélhetünk. Ez egy igazi kapcsolatban nem lehetséges, mert a fölé és alárendeltség függőséget hoz létre, és nem a kölcsönös megbecsülésen alapszik. Ha igazi szeretetről beszélünk, az áldozat szó nem értelmezhető. Ha a másikért hozok egy kompromisszumot, és azt a szeretetemből teszem az nem áldozat. Ha úgy élem meg, hogy áldozat, akkor nem szeretetből hoztam a döntést, akkor lemondást gyakoroltam és valamilyen szempontból elfelejtkeztem magamról és a saját életem lényegéről.
Márpedig egy kapcsolat két ember kölcsönös kiteljesedéséről és általuk a kapcsolat kiteljesedéséről szól. Ezt a felismerést csak akkor kapjuk meg, ha elengedünk régi mintákat, beidegzéseket, ha lehámozunk gyermekkori hiányokat és elvárásokat és felnőtt tudatossággal, felelősséggel és természetesen mindent elfogadó SZERETETTEL veszünk részt a kapcsolatunkban. Kalo Jenő
November 11-re

Érts meg, fogadd el mindazt, ami már lezárult az életedben


Érts meg, fogadd el mindazt, ami már lezárult az életedben, 
legyen az barátság, szerelem, munka vagy bármi. 
Mindenben, ami valaha formát és testet öltött, ott az elmúlás, 
de a léte a tied volt. Valóság, ami a részeddé vált. 
Ott vagy benne te, a megéléseid, az örömöd, a fájdalmad, a könnyeid. 
Ami egyszer elbúcsúzott tőled, az okkal történt, de nem feleslegesen létezett.
Ragaszkodni hozzá, vagy megpróbálni újra életképessé tenni,
oktalan energiaveszteség, mert ami elment, ami letűnt,
azzal lezárult egy életszakasz.
Nem kell elfelejteni, hiszen, amit egyszer megéltünk, az már a tapasztalataival együtt, kitörölhetetlenül bekerült az emléktarsolyunkba.
Ha bármi is visszatérne, az már nem működne a régi formájában,
nem adná át ugyanazt, mint akkor, amikor még minket szolgált.
S légy őszinte magadhoz: a lelkednek már nem is kellene az újbóli megélés, csak az emberi részed próbál még a régi időkbe visszahúzni,
s történéseihez makacsul kötődni.
Jonahriel


https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10153769110019540&set=a.10150532229159540.425939.529569539&type=3&theater