A kapcsolatok általában addig működnek, míg dinamikailag egyenlőnek érezzük magunkat benne, de ahogy fejlődünk a másikhoz képest, vagy lemaradunk máris esély kínálkozik a kapcsolat felbomlására. De mindig van esély a megújulásra, az újrakezdésre!
Az igazi szeretet a másikat úgy fogadja el, ahogy van, nem akar rajta uralkodni, nincs fel és le, vagy ha mindenáron a fejlődés szempontjából vizsgáljuk a kérdést, akkor egy valamire való társas kapcsolatban kölcsönösen segítik egymást, hogy mindkét ember identitása egyformán fejlődjön, mindkét ember társadalmi és egyéni életbeli küldetése megvalósuljon és kiteljesedjen.
Az igazi kapcsolatban a legfontosabb a nyitottság, a másik ember tisztelete, elfogadása, az iránta érzett szolidaritás és a helyzethez mérten a megfelelő felelősségvállalás. Nem az a kérdés, hogy szükséges-e egymás iránt kompromisszumot hoznunk, hanem az, hogy képesek vagyunk-e magunkat is képviselni és nem áldozatként megélni a kompromisszumokat. Szoktam azt a példát használni az előadásaim során, hogy ha egy kapcsolatot egy kályhában lobogó tűzhöz hasonlítunk, akkor a kályhában csak addig lobog majd a tűz, míg van benne éghető anyag. Lefordítva úgy fogalmazhatjuk, hogy egy párkapcsolatra is kell energiát szentelni és mindkét embernek szükséges a „kályhát” raknia. Ha csak az egyik fél rakja, előbb-utóbb áldozatként éli meg magát, míg a másik egyre inkább bűntudattal szemléli a helyzetet és máris fölé és alárendelt szituációról beszélhetünk. Ez egy igazi kapcsolatban nem lehetséges, mert a fölé és alárendeltség függőséget hoz létre, és nem a kölcsönös megbecsülésen alapszik. Ha igazi szeretetről beszélünk, az áldozat szó nem értelmezhető. Ha a másikért hozok egy kompromisszumot, és azt a szeretetemből teszem az nem áldozat. Ha úgy élem meg, hogy áldozat, akkor nem szeretetből hoztam a döntést, akkor lemondást gyakoroltam és valamilyen szempontból elfelejtkeztem magamról és a saját életem lényegéről.
Márpedig egy kapcsolat két ember kölcsönös kiteljesedéséről és általuk a kapcsolat kiteljesedéséről szól. Ezt a felismerést csak akkor kapjuk meg, ha elengedünk régi mintákat, beidegzéseket, ha lehámozunk gyermekkori hiányokat és elvárásokat és felnőtt tudatossággal, felelősséggel és természetesen mindent elfogadó SZERETETTEL veszünk részt a kapcsolatunkban. Kalo Jenő
November 11-re
Az igazi szeretet a másikat úgy fogadja el, ahogy van, nem akar rajta uralkodni, nincs fel és le, vagy ha mindenáron a fejlődés szempontjából vizsgáljuk a kérdést, akkor egy valamire való társas kapcsolatban kölcsönösen segítik egymást, hogy mindkét ember identitása egyformán fejlődjön, mindkét ember társadalmi és egyéni életbeli küldetése megvalósuljon és kiteljesedjen.
Az igazi kapcsolatban a legfontosabb a nyitottság, a másik ember tisztelete, elfogadása, az iránta érzett szolidaritás és a helyzethez mérten a megfelelő felelősségvállalás. Nem az a kérdés, hogy szükséges-e egymás iránt kompromisszumot hoznunk, hanem az, hogy képesek vagyunk-e magunkat is képviselni és nem áldozatként megélni a kompromisszumokat. Szoktam azt a példát használni az előadásaim során, hogy ha egy kapcsolatot egy kályhában lobogó tűzhöz hasonlítunk, akkor a kályhában csak addig lobog majd a tűz, míg van benne éghető anyag. Lefordítva úgy fogalmazhatjuk, hogy egy párkapcsolatra is kell energiát szentelni és mindkét embernek szükséges a „kályhát” raknia. Ha csak az egyik fél rakja, előbb-utóbb áldozatként éli meg magát, míg a másik egyre inkább bűntudattal szemléli a helyzetet és máris fölé és alárendelt szituációról beszélhetünk. Ez egy igazi kapcsolatban nem lehetséges, mert a fölé és alárendeltség függőséget hoz létre, és nem a kölcsönös megbecsülésen alapszik. Ha igazi szeretetről beszélünk, az áldozat szó nem értelmezhető. Ha a másikért hozok egy kompromisszumot, és azt a szeretetemből teszem az nem áldozat. Ha úgy élem meg, hogy áldozat, akkor nem szeretetből hoztam a döntést, akkor lemondást gyakoroltam és valamilyen szempontból elfelejtkeztem magamról és a saját életem lényegéről.
Márpedig egy kapcsolat két ember kölcsönös kiteljesedéséről és általuk a kapcsolat kiteljesedéséről szól. Ezt a felismerést csak akkor kapjuk meg, ha elengedünk régi mintákat, beidegzéseket, ha lehámozunk gyermekkori hiányokat és elvárásokat és felnőtt tudatossággal, felelősséggel és természetesen mindent elfogadó SZERETETTEL veszünk részt a kapcsolatunkban. Kalo Jenő
November 11-re
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése