2015. október 16., péntek

Elengedés





Miért tartogatod a nehézségeidet? Miért cipeled magaddal a problémákat, és miért ragaszkodsz a küzdelmekhez? Itt az ideje elengedned ezeket. Itt az ideje felismerned, hogy olyan vagy, mint egy akaratos gyermek, aki görcsösen markolja a törött játékát, és nem veszi észre, hogy ha elengedné, akkor meg lehetne javítani. Vagy jobbra cserélni.
Az angyalok arra biztatnak, hogy ma válaszd az elengedést. Hogy mit engedj el? Mindent, Engedd el mindazt, ami már nem épít téged. Engedd el mindazt, ami már nem előre visz, hanem akadályoz. Engedd el mindazt, ami nehézséget okoz. Engedd el az önmarcangolást és az önvádat. Engedd el e a haragot, a sérelmeket, a gyűlöletet. Engedd el az elvárásokat és az ítélkezést. Engedd el az akarnokosodásodat, az irányításmániát. Engedd el mindazt, amivel nem vagy elégedett, ami nem jó, vagy ami nem teljesen jó. És engedd el az egód félelmeire való figyelésedet is.
Hogy akkor mi marad neked? A szeretet. Az angyalok. Önmagad. Isten. Lehet, hogy ez kevésnek tűnik. És az is lehet, hogy az akaratos egód számára ez félelmetesnek tűnik. De ha kipróbálod, megérted majd: Tényleg ez a legtöbb, amire szükséged van.
Azáltal, hogy elengeded mindazt, amire nincs szükséged, csak az marad meg neked, amire szükséged van. Azáltal, hogy már nem ragaszkodsz a nehézségekhez, a harchoz, a küzdelemhez, a haraghoz végre megérkezhetsz a nyugalom, a béke és a sikerek világába.
Ma kérd meg Mihály arkangyalt, hogy távolítson el mindent, amire már nincs szükséged, ami fájdalmat okoz, ami megbetegít, és ami akadályoz! Miután elmondtad ezt a kérést, hunyd le a szemed, vegyél néhány mély lélegzetet, hogy a tisztítás végbemehessen.
Ha úgy érzed, hogy a napod közben ismét megrohannak a gyötrő gondolatok, utolérnek a nehézségek, felbosszantanak a körülmények, egyszerűen csak újra kérd Mihály arkangyal segítségét, hunyd le a szemed, és vegyél néhány mély lélegzet.

A mai angyalkártyát Doreen Virtue: Angyali üzenetek jóskártya című csomagjából húztam neked. Szeretettel: R. Kövér Balázs angyalterapeuta

Változás.....





A változás része a fájdalmak feloldása, de nem úgy, hogy nem veszel róla tudomást,- hanem úgy, hogy elengeded és szívedben Fénnyé formálod. És ez életed minden egyes momentumára igaz.
Ha mindent elengedtél, és már teljesen kiüresítetted magad, akkor ragyog fel szívedben az igazi élő Fény,- amely Te MAG-ad vagy. De addig, amíg ezt nem találod meg, csak viaskodsz Önmagaddal.
Fontos, hogy szeresd és fogadd el olyannak magad, amilyen vagy, és soha ne akarj másnak látszani, mint amilyen vagy valójában,- ez az igazi Krisztusi út.
Ha én szeretlek és szerető Fényemmel átölellek, viszontagságaidban átsegítelek, akkor Te is öleld át saját Fényeddel magadat, és vedd le, oldd le a lelkedről a kínzó terheket.
Áldásomat kérve veled vagyok, mindennapjaidban kezemet kezedbe helyezem, Szívemmel szívedet fényesítem,- csak keress ENGEM, csak kérj ENGEM.
ÁhimRé- Feketéné Lendvai Katalin

Októberi energiák - Egység Október 16.-29.-ig.






Egységből indulunk, egységbe érkezünk. Mindenhol ott van bennünk és ott van körülöttünk is. Sosem vagyunk egyedül, sosem vagyunk másként, mint teljes egységben. Rend van a Mindenségben és ez a rend működtet mindent. Működése egységes, rendezett, mindennek és mindenkinek meg van benne a saját helye. Amikor mi magunk a helyünkön vagyunk és önmagunkkal azonosulunk, akkor bennünk is egység érzése van, azt éljük meg. Amikor ezt valami miatt elengedjük, vagy megkérdőjelezzük, felborul a rend és azzal együtt felborul minden. Elveszítjük egység érzésünket, és ennek megfelelően megjelennek a kétségek, kérdések, bizonytalanságok, félelmek.
Hogy történhet meg mindez?
Úgy, hogy nagyobbnak, többnek, jobbnak gondoljuk magunkat annál, akik vagyunk és nem valódi Önmagunkkal azonosulunk, hanem azokkal a személyiség jellemzőkkel, amikkel éppen azonosulunk. Szerepekkel, tulajdonságokkal, viselkedéssel. Igen ám, csak ezek nem mi vagyunk, legalábbis nem valódi, igaz önmagunk. Ez az a valaki aki igyekszik megfelelni, teljesíteni, nem félni, nem aggódni, képes, akar és tud bármire válaszolni. Azért, mert azt hisszük, hogy ha feladjuk magunkat, akkor biztonságban leszünk, azért a gondolatért feladjuk az Egységünk. Feladjuk Önmagunkat, és onnantól csak szorongunk, félünk. Fény helyett, mindenbe árnyékot vetítünk. Megkezdődik az Ördögi kör, sosincs vége, soha nem ereszt, soha nem szabadulsz. Ez az illúzió, a valódi helyett, ez az ami ilyenkor működtet, éltet.
Vannak olyan dolgok, melyekbe érdemes újra és újra energiát tenni, és vannak olyan dolgok amiket érdemes elengedni, feladni. Feladni oda, annak, aki nagyobb nálunk, aki jobban tudja, hogy mi hogyan lesz jó, és mi hogyan van rendjén. A Mindenségben rend van! – ebben mindig biztosak lehetünk. Nincs olyan, hogy valami vagy bármi hiábavaló küzdelem lett volna. Minden cselekedetünk, tapasztalásunk részét képezi. A Lélek tapasztalni jött a Földre, nem dönthetjük el és nem ítélhetjük meg, hogy az adott tapasztalás jó-e nekünk. Azt tudhatjuk, hogy utunkat képezi, és ezáltal válhatunk azzá, akik igazán vagyunk.
A most következő időszakban lehetőségünk lesz arra, hogy szembenézzünk önmagunkkal, levessük álarcainkat és megnézzük, hogy KI az, aki ott van az álarcok alatt. Ki az, aki eljátssza a szerepeket, aki válaszol mindenre? Ki az az önmagunk, aki magában hordozza az Egységet, aki feladta a valódit az illúzióért cserébe…
Eljött a szembenézés ideje. Álljunk be képzelt tükrünk elé és kezdjük el levetni álarcainkat, szerepeinket, mindent ami nekünk az illúziót jelenti, a valódi helyett. Lássuk meg, hogy bár elfelejtettük, de ott van bennünk az Egység érzése. Idézzük fel!
Emlékezzünk! Emlékezzünk a következő időszakban az Otthonra, arra a helyre ahonnan elindultunk egyszer. Emlékezzünk a családra ahova megérkezhettünk. Fedezzük fel, hogy sehol sem voltunk magunkra hagyva, sosem voltunk egyedül. Valaki mindig ott volt velünk, valaki mindig bennünk volt, aki emlékeztetett: Egységből-Egységbe érkeztél, megérkeztél a Földre.
Ebben az elkövetkező pár napban fókuszáljunk arra, hogy lássuk meg a valódit az illúzió helyett, és amikor meglátjuk ezt, akkor emlékeztessük magunkat, ami a pillanatban történik, az az Egység tükröződése.
Emlékezzünk, hogy Szellemi otthonunkból, tapasztalni születtünk a Földre. Többek vagyunk, mint halandó emberek, halhatatlan Lelkek vagyunk, akik sok-sok tudással és tapasztalással rendelkeznek. Fejlődni, tanulni, tapasztalni jöttünk, hogy így lehessünk egyre teljesebbek. Amikor elmegyünk, akkor magunkkal visszük mindezt, így a nagy egész részévé válva mi is gazdagítjuk tovább az Egységet.
Élj igazul, őszintén, kérdezz és a választ fogadd be! Legyen nyitva a szíved és szeress! Keresd meg önmagadat, saját helyedet és saját Egységedet! Fogadd el végre mindazt, amit szántak neked! Már itt vagy, megérkeztél, vedd észre! Most is Egységben vagy, de vajon kinek-minek az Egységében?
Otthonról, hazafelé tartasz, ébredj végre tudatára…ÉBREDJ!
Egységes Fény vagy…VILÁGÍTS, mutass utat! Mostantól legyen igaz, valódi a Fényed, légy Önmagaddal valódi Egységben!
Szeretettel és Fénnyel telített, csodákban és tapasztalatokban bőséges mindennapokat kívánunk nektek: Andi & Aletta

Falak...






Most hogy napok óta esősre hűvösre fordult az idő, és egyre sötétebbek a nappalok, több időt vagyunk kénytelenek a munkahelyünk és az otthoni falak között tölteni. Ilyenkor nehezebben kelünk, sokkal jobban vágyunk a fényre, hiányzik a sok séta, és - valljuk be - a kedvünk is borongósabb. Előkerülnek a gyertyák, a hangulaltfények, a füstölők, a finom teák, az összebújós filmnézések, az aromás fürdők, a habos kávés beszélgetések... hogy egy kicsit "feldobjuk magunkat" és falakkal körülvett élet-terünket minél több élettel töltsük meg.

És mit teszünk azokkal a falakkal, amelyeket magunk köré építettünk és építünk? Bujkálunk védőbástyáink között, önálló világot építünk és éljük szinte öntudattalanul a mindennapi rohanó életünket..
Lehet,hogy félünk, lehet hogy eltévedtünk, lehet hogy megbántódtunk, megsértődtünk, összetörtünk, megoldatlan kérdéseink vannak, de az is lehet, hogy tagadunk, nem engedünk, vagy nem is érdekel ez minket, mert így kényelmes...

Sokszor pót-cselekszünk, pót-eszközökhöz nyúlunk (cigaretta, alkohol, gyógyszer, mert az persze mindenfajta fájdalomra van) és magyarázatokat is gyártunk, amelyekkel azonban hosszú távon becsapjuk saját magunkat. "Oh, hát nekem állandóan fáj a fejem", "oh, hát én csak öt kávé után ébredek fel", "hát ilyen az élet", "mert én ilyen vagyok", "mindenki allergiás", "ez van", és különben is "ilyen az élet", és a "másik a hibás"...

Embernek lenni azonban azt jelenti, hogy kezünkben tartjuk saját életünket, tudatosan építjük, alakítjuk, gondolkodunk, érdeklődünk, kérdezünk... A fájdalmasabb része, hogy önmagunkkal is szembe kell néznünk nap mint nap, hiszen a "kedvünk" és végső soron egészségi állapotunk annak a fokmérője, hogy egyensúlyban, harmóniában vagyunk-e önmagunkkal. Bármilyen zavar a LELKÜNK jelzése, hogy van valami, amivel foglalkoznunk kell. Mindenkinek van mit feldolgoznia, javítania, tanulnia, ezért vagyunk itt, erről szól az életünk. Senkinek sem könnyebb-nehezebb, nem tudhatjuk, mivel küzd a másik...

A kapcsolatokra építjük az életünket, a személyiségünket, ezek azonban nem véletlenszerűen adottak, hanem a mi választásaink eredményei. Minden múltbeli cselekedetünk és érzelmünk része a mának, és minden mai cselekedetünk és érzelmünk része lesz a jövőnek, amit ma közösen építünk!

Nem szerethetünk egészen és mélyen, ha félünk, szorongunk; ha szorítunk, görcsölünk, őrizgetjük fájdalmunkat, és sérelmeinket; ha megbántunk, csúsztatunk, ügyeskedünk ... Eltelik az életünk, csak átéljük és nem megéljük azt; pedig minden egyes nap minden egyes perce ajándék számunkra és egyformán értékes!
Csak rajtunk múlik a megbocsátásunk és a bocsánatkérésünk, a megértésünk, a kinyílásunk.. hogy beengedjük-e a fényt, kitárjuk-e az ablakokat.. észrevesszük-e a segítő kezet, aztán a segítségre szoruló kezet?!
Úgy érezzük magunkat, ahogy életünkről gondolkodunk és ahogyan cselekszünk...
Hogy ne csak éljünk falaink között, hanem valóban otthon is legyünk...
Szeretettel
Nyéki Melinda

Csak annak érdemes lesüllyedni aki Erős, aki fel tud jönni újra és újra a víz felszínére.....




Csak annak érdemes lesüllyedni aki Erős, aki fel tud jönni újra és újra a víz felszínére, hogy levegőt kapjon egy hosszú és végtelennek tűnő merülés után.
Nem attól leszel erős, hogy mindig csak a látszólag jó dolgokat teszed meg, hanem hogy néha alámerülsz a tapasztalások sötét bugyraiba, és átéled az elcsúszások legjavát, amikor mintha valami erő arra kényszerítene, hogy mindig az ellenkező irányba menj, mint ami elő lenne írva, és amit a Teremtő megálmodott rólad. És aztán innen kell újra kijönnöd, ebből az állapotból kell újra kitörnöd a Fényre, hogy soha ne temessen maga alá semmi, ami nem Te Vagy. 
A nagy Kincsek mélyen rejtőznek, szenvedélyed legsötétebb bugyraiban, ahol ijesztő mélységek és képek jelenhetnek meg, és ha ezeknek az illúzióknak bedőlsz, amelyek azt sugallják, hogy ezt úgy sem élheted túl, élvezni meg végképp nem fogod, akkor a Tűztől mindig távol akarsz majd maradni, és meg sem próbálod a lehetetlent, amely pedig nagyon is lehetséges. Ez a Szív szenvedélye, amely ijesztő lehet néha, de csak akkor ha az egódat is belekevered a levesbe, és a mélységeket nem hívogató csodás Kalandként érzékeled, hanem félelmetes és önpusztító vakmerőségnek, amelyben az Életedet úgy félted, mintha az tényleg veszélyben lenne, és ezektől az illúzióktól aztán megdermedsz, és inkább csak a felszínen maradsz, ahol bár a levegőd mindig meglesz a légzéshez, de szíved üres marad, ahogy az Életed is. 
Ne áltasd magad azzal, hogy ez nem a karma bolygója, mert alapvetően ezzel a céllal létezik, hogy megváltsunk minden olyan minőséget, amely nem a Teremtő szándékából pattant ki. Tehát kezd az elfogadással, hogy tudod, elcsúszása Mindenkinek van, akinek voltak már Földi életei, és a Cél aztán önmagát fogja adni, hogy ezeket Megváltsuk. Ettől még ugyanúgy Te is a Teremtő Forrásából indultál Utadra, és sok Égi segítője van mindenkinek, ezeket azért soha ne feledd, tehát soha nem vagy egyedül.
Minden nézőpont kérdése állítólag, és ha ez igaz, akkor állítsd be a fókuszpontodat arra, hogy bizony Ezt az Életet nagyon is lehet élvezni, és motivációt találni benne. Az inspiráció az lesz, hogy minden dolgot megválts Önmagadon belül, ami erre vár, és ezt olyan intenzitással tedd, amely garancia a célod eléréséhez. Bár biztosíték semmire nincs az életben, a Lelked jelzései és sugallatai elég garancia rá, hogy megtetted amit kellett, és ennél több nem kell, a többit az univerzumra bízhatod. 
Az Örömről se feledkezz meg, mert bizony ha valóban az Utadat járod, és teszed a Dolgodat, akkor sok eksztázisban lesz részed, hiszen mindenki egy Isteni Utat jár, akár elcsúszásban van, akár éppen a tévedéseinek következményeit dolgozza le, tehát mindenki a Helyén van, és ezt a Feltétel nélküli Elfogadással integrálhatod be, hogy mindenkit elfogadsz olyannak, Amilyen éppen tud lenni. A Szív szenvedélyében is öröm van, hiszen az egy olyan Isteni Esszencia, amelytől végtelen erőt kapsz a feladataidhoz, és eszed ágában sincs föladni a cél előtt 5 perccel, amikor már fél lábbal a Felemelkedés Kapujában vagy.

https://www.facebook.com/szerelemteljes/posts/1703093703256486:0

Szerelem Teljessége






Érzékenynek lenni a Testedre olyan, mint érezni Lelked sugallatait, ahogy testi érzetekben is megnyilvánítja magát, és amelynél bölcsebb útmutatás nem kell, mert a Test Isteni szolgálatot teljesít minden Pillanatban, és a Teremtőt szolgálja örökkön, és ezáltal Téged is. A testedet nem tudod elnyomni, hogy ne érezzen fájdalmat, vagy hogy ne ébredjen benne őrjítő vágy, amikor a Szerelem megérinti Lelkedet, mert neki ez a küldetése, hogy pontosan üzenjen Szíved állapotáról, és a legjobb amit tehetsz, ha megadod magad neki, mielőtt még valóban szenvedéssel adná tudtodra, hogy éppen valamit elfojtasz vagy megtagadsz Önmagadban.
A Szenvedély hamar kínzóvá válhat, ha nem tudod átalakítani azt kreativitássá, vagy nem tudod a Szerelemedet úgy szolgálni vele, hogy az táptalajul szolgáljon valami újonnan születő csodának, és ez a Csoda a Szerelem Virága, amelyről már levált a vágy salakja, ahonnan az kinőtt, és csak a Tiszta Eggyé olvadás állapotában vagytok, a Teremtővel totális összhangban.
A Tested és Lelked harmóniára vágyik, és egyik sem fontosabb a másiknál, hanem Teljes tapasztalásra van szüksége mindkettőnek, hogy aztán Egymásban találkozhassanak. A Férfinek és a Nőnek Találkozniuk kell, mert sorsuk ezt rendelte el, és a Testi Szerelem kiváló alkalom számukra, hogy Lelkeik is egymásra találjanak, anélkül hogy a Vágy szenvedésbe fordulna át, vagy hogy a Szerelmesed érintése utáni sóvárgás megöregítene vagy megmérgezne. Ha Valóban Találkoztok mind Testben és Lélekben, akkor ez nem történhet meg, mert minden szálon kapcsolódtok már, hogy elérjétek a szexualitás Teremtő Forrását, amely a Szellemi szférákig repít titeket.
Megszépültök ebben a Találkozásban, mert megadjátok Testeteknek is a Szerelmet, amelytől az hálául Éteri Szépséget fog kölcsönözni nektek, hogy visszatükrözhessétek Isten Szépségét az anyagban.
Lassan kell közelednetek egymás felé, mert minden Pillanat nagyon törékeny, és a legkisebb egó megnyilvánulás is tönkre tehet azonnal mindent. Ezért kell a falakat lassan felengedni, vagy éppen áttörni, hogy az Intimitás közben legyen idő a gyógyulásra is, és ne ártsunk még többet, mint amilyen sérüléseket már eleve hordozunk sebzett szívünkben. A Lágyság Felemeli a Férfit és Nőt olyan magaslatokba, ahová az egó nem tud felkapaszkodni, és a Csendet sem tudja megtörni, amely Szerelmetek Beteljesüléséhez kell.

https://www.facebook.com/szerelemteljes/photos/a.1587653484800509.1073741828.1587620421470482/1703508063215050/?type=3&fref=nf

Érdemes boldognak lenni!




Feketéné Lendvai Katalin- Életem virága selyem mandala
http://gyogyitoselymek.blogspot.hu/2015/09/eletem-viraga-selyem-mandala.html



Egy pszichológia professzor az egyik konferenciáján a hallgatók előtt elmondott egy viccet, és mindenki nevetett.
Egy kis idő múlva ismét elmondta ugyanazt a viccet, és már alig nevettek.
Addig mesélte ugyanazt a viccet, amíg már senki nem nevetett..
Akkor az alábbi kérdést tette fel:
- Ha nem tudnak nevetni többször egy dolgon, miért képesek az emberek sírni, és megemlékezni egy dologról több alkalommal?
Szeretném azt mondani – folytatta – hogy nem érdemes ragaszkodni ahhoz, ami szenvedést okoz, vagy ahhoz, amit nem lehet megoldani.
És tudják miért? Nincs visszaút!!!! Az élet megy tovább, csak szeress, bocsáss meg, értékelj át dolgokat, és szeress újra!!!
Érdemes boldognak lenni!