2015. október 15., csütörtök

Magyarnak lenni - Globális háborúk örvényében


Dr Bogár László előadása a szentendrei Stúdiórumban.

„Magyarország geopolitikai értelemben egy tektonikai törésvonal kellős közepén fekszik, és ahogy az elmúlt ötszáz év során folyamatosan, most is ez jelenti a legfőbb kihívást. Logikailag két veszély fenyeget. Az egyik, hogy tudatlanságból, tehetetlenségből, gyávaságból opportunista módon odakozmálunk a bukott birodalomhoz (utolsó csatlós) és mindent elveszítünk. A másik, hogy a két birodalom között manőverezve (kötéltánc, borotvaél stb.) elvétjük a lépést, és a tektonikai repedés olvadt-kőzet poklába hullván, szintén mindent elveszítünk."

Meridiánok


Louise Hay megerősítései


Éld jól......


A lélek mély megélésekkel tanul




A világ működését egy olyan áttetsző valóságos tükrön és látásmóddal kellene néznetek, amelyben minden hibátok napvilágra kerül. 
De ti ezt a tükröt eltorzítjátok, és egy látszat általi, egyébként homályos tükör általi valóságot láttok magatokról visszatükröződésként.
Tiszta szívvel és lélekkel kevesen közelítitek meg a lélek általi valóságot.
Önmagatok tükrében díszelegtek, és ha hiányosság lép fel életetekben már a teljes kétségbeesés határait súroljátok.
Sokszor és sokan halljátok a HANGOM, de mintha semmissé veszne az áldás, a kegyelem, amellyel megközelítelek bennetek.
Sokan szívetek legmélyén érzitek, hogy csak ÁLTALAM, az ÉN segítségemmel juthattok előre.
Szívetekben vágyakoztok az ÉN Isteni Szeretetem után,- hisz ilyenkor egy olyan világ tárul fel előtettek, amit a hétköznapokban, emberi szempontból képtelenek vagytok megtapasztalni.
Az ÉN szeretetem végtelen az irányotokban, éppen azért arra kérek minden Gyermekem,- Nyissátok meg szívetek, hogy mindazt a szenvedést, fájdalmat, gyötrelmet, amely az anyag sűrű sötétjébe húz vissza bennetek, hadd oldjam fel, és váltsam fel végtelen Fényességgé, amely visszatükröződik reátok.
A lélek mély megélésekkel tanul.
De vannak olyan pillanatok, amikor a mélységek egy olyan állapotba ragasztják bele, melyből Önmaga által, egyedül nem képes megtalálni azt az utat ami HOZZÁM vezet. Ezért hatásos, ha sűrűn kértek ENGEM, hogy szabadítsam fel a szenvedő, a bűnben élő lelkeket.
Ezáltal egy olyan megtérés általi Kegyelemben részesülnek ilyenkor a lelkek, amelyet nem Önmaguk eszközöltek ki saját maguk számára,- hanem a másik ember lelkisége által részesültek abban a Szentségben, hogy lelküket tisztára mosom és a Fénybe emelem.
Sokat tehettek egymásért Gyermekeim, többet mint azt gondoltátok volna.
Különös Kegyelmeket osztok szét, amelyben különös megtérési lehetőséget kaptok. Isteni Irgalmammal feloldom lelketek, és a szenvedést elveszem tőletek.
Minden embertársadért eszközölhetsz ki ilyen különleges Kegyelmet, de imád és kérésed legszentebb szívvel kell, hogy szóljon érte.
A megszabadított lelkek különös Kegyelmet élveznek, de ettől a pillanattól fogva, már lelkük üdvössége, saját sorsuk kiteljesítése csak rajtuk múlik.
Fokozott figyelemmel kísérem őket, hogy éltek-e a különös Kegyelem lehetőségével, és hozzá méltóan élik-e életüket.
A világ jobbításában sokan részt vehettek,- ez is egy út, amelyben egy olyan valóságot építesz fel magad körül, amelyet a Kegyelem szentel meg.
A másokért elmondott ima egy lehetőség, amelyben az illető személy, Isteni Kegyelem által módot kap, testi, lelki problémáinak felszabadítására.
Ezért arra kérlek bennetek, hogy ne csak magatokért, hanem mások lelki üdvéért és testi gyógyulásáért is imádkozzatok.
Imáitokba foglaljátok bele a Nemzet szabadulását azoktól az elnyomóktól, akik teljességgel más útra akarják terelni sorsát, mint azt az ÉN Mennyei ATYÁM jelölt ki számotokra.
Így legyen!

Belső Hang által lejegyezte: Feketéné Lendvai Katalin
Isteni Önvalóm minőségében: ÁhimRé
 
 

Villás Béla - A spirituális felébredés szükségszerűsége és lehetősége.



FELAJÁNLÁS.....




Élt a város szélén egy szegény ember. Pénze kevés volt, de szíve annál nagyobb. Ennek a szegény embernek hétféle betegsége vót.
Naphosszat imádkozott, Urához fordult kegyelemért.
Urához fordult a mindennapi betevő falatért, mindazért a kegyelemért, ami számára megadatott.

Telt múlt az idő, hónapok, évek teltek el, az orvosok nem értették,- mi történt, hogy az öreg még mindig él (már rég eltemették vóna).
Az öreg pedig békében, biztonságban élt.
Mindennapi felajánlásával életét Ura kezébe helyezte, szívében nem vót helye félelemnek.
Békében, beletörődve a sorsába, amit az Úr reá szabott tengette életét.
Egyszer aztán gondolt egyet, hogy megvizsgáltassa magát…
Hisz évek, hosszú évek teltek el, és ő nem rosszabbul, hanem bíz’á sokkal jobban élt.
Elment a tudókhoz, a városi orvosokhoz. Akik mindent alaposan megvizsgáltak, átvizsgáltak, de sehol semmi bajt nem találtak.
Rácsodálkoztak, - Tán félreértés történt?
Rossz diagnózist adtak?
Behívatták az öreget.
- Bátyám, itt valami csoda történt bíz’á. 
- Nem találtunk semmiféle ördöngösséget magában.
- Oszt mit csinált kigyelmed?
Az öregnek elhomályosodott a tekintette,- legszívesebben térdre vetette vóna magát, (de ez mégse való gondolta),- így zavarában gyűrött, jól kiszolgált fejfedőjét szorongatta.
- Semmi különöset nem csináltam Urak, csak szívemből imádkoztam.
Nap mint nap imádkoztam, életemet az Úrnak felajánlottam. 
Hisz nélküle az én életem egy fabatkát sem ér.
Oszt meg,- mondta, az Úr jobban tudja mi az ember dóga.
Jobban tudja, hol van rá szükség…
Én szívemből hirdetem az Ő dicsőségét, azzal kelek azzal fekszem le. 
Ő az én útmutatóm az irányadóm. Nélküle semmire nem mennék bíz’ én.
Az orvosok összenéztek…
Csuda ember maga,- mondták,- különös furfanggal bír.
Az öreg rájuk csodálkozott.
- Furfang? Hogy mondhatnak ilyet tudó urak?
Az én életem benne van Isten kezében, nincs ebben semmi ördöngösség.
Tiszta szándék és akarat vezérel engem.
Megadom ami a Királyé, ami a Vezéré, a MINDENHATÓÉ.
Mindennap megköszönöm, hogy adott számomra itt a Földön még egy napot, és azt teljességben, méltósággal tölthetem el, hisz nélküle semmivé lennék.
Az orvosok tágra nyílt szemmel bámultak, zavarukban újra a beteglapra néztek, és jól olvasható írással rájegyezték, - Téves diagnózis, (gyógyult).
Hát így vót bíz’á…
Az öreg hazaballagott, újra egy imát mondott, miért számára mindez megadatott. Aztán kiment az állatokhoz, - megeteti őket, jó szóval illeti őket, - hisz ők is rászolgáltak….
Írta: ÁhimRé- Feketéné Lendvay Katalin