2015. május 25., hétfő

A lélekrész vesztés, vagy lehasadt lélekszilánkok




A lélekrész vesztés, vagy lehasadt lélekszilánkok

Az élet számtalan olyan csapást hozhat, amely által, elveszíthetjük a lélekerőinket, lelkesedésünket vagy egy belső katalizáló lélekfényerőt.

A lélekvesztés

Mielőtt a lélekvesztésről beszélnék, elkerülhetetlen a lélek sámánisztikus definiálása: 
A lélek anyagtalan esszencia, spirituális elv emberi lénybe testesülve.
A lélek kitágulhat, vagy összehúzódhat, helyet .változtathat térben és időben, vagy többdimenzionális lehet egyszerre.

A lélekvesztés az erővesztésnél súlyosabb.

 Ez lehet az okozója komoly, olykor halálos betegségeknek.
A lelkünktől való szeparáció eredményezheti, hogy testünktől is idegennek érezzük magunkat, ill. a környezetünktől, vagy magától az élettől.

Hogyan történik a lélekvesztés?

Általában valamilyen traumatikus élmény hatására, vagy valamilyen hosszasan fennálló tarthatatlan helyzet miatt (elnyomorító életkörülmények, testi, vagy szexuális brutalitás, életet fenyegető betegség, sérülés, baleset, de lehet viszonylag kis trauma is, pl. hogy egy gyerek leesik a bicikliről).
Ilyenkor az eseményhez kapcsolódó érzések, érzelmek leválnak, (a tudattalanba süllyednek) a túlélés érdekében. Sámáni megfogalmazás szerint a lélek egy része elhagyja a testet, az, amelyik fizikailag és/vagy pszichikailag kapcsolatos az incidenssel.

 

Ezért vészelhető át, élhető túl komolyabb károsodás nélkül a traumás élmény.

 Az ilyen ember tehát mintha ott sem lenne a trauma történésekor, - az eseményhez kapcsolódó érzelmek automatikusan kizökkennek a tudatból.
Úgy tűnik, hogy ez veleszületett válasz a szervezet emocionális túlélésére, védekezés.
Az ilyet mint disszociációs érzést írják le az érintettek. Pl.: egy súlyos műtét után: "soha nem éreztem, hogy valóban visszatértem az anesztéziából", vagy baleset során az extrém fájdalomtól szenvedő sokkos állapotba kerülhet, így hagyva el a tudatos realitást.
Szét-, vagy megosztottság ill. hiányérzet jellemezheti ezt az állapotot.

A lélekvesztés további módjai, ha elrabolnak egy lélekrészt (felbomló párkapcsolat, szakítás), vagy mi magunk adjuk oda lelkünk egy részét (pl. hiábavaló kísérlet egy kapcsolat fenntartására). A lélekvesztést a nyelv is kifejezi: amikor egy halott viszi magával a lelket: "a feleségem halálával mintha egy részem vele halt volna."
Az elhagyott szerelmesnek "ellopták/összetörték a szívét/lelkét".
Heves vita is vezethet lélekvesztéshez, amikor a vesztesnek csak a düh marad, aki ilyenkor önuralmát, vagyis lelkét veszti.
 

Az eltávozott lélekrészt sokan igyekeznek kitölteni alkohollal, drogokkal, túlevéssel, vagy fokozott szexualitással. Mindezek jól ismertek a pszichoterápiás gyakorlatból.

Az erő- és lélek-visszatérítés speciális sámánmunka.  Mindenki végezhet sámánmunkát, megtanulhatja, de a gyógyító sámán útját csak kevesen választhatják.
 

A sámánmunka lehetőség, hogy direkt módon lépjünk kapcsolatba az Univerzum erőivel, melyet mindig a legjobb úton - módon kell felhasználunk a Föld és teremtményei számára.

Forrás: http://www.angyalforras.hu/Tudasforras/A-lelekresz-vesztes--vagy-lehasadt-lelekszilankok




A tudatosság különböző szintjei,- Olyan az életed, amilyen tudatszinten vagy







A tudatosság különböző szintjei

Különböző tudatszintekről hallunk: törekszünk magasabb tudatszintre jutni, mindig fejlődni és a megvilágosodás ösvényén egyre előrébb lépni.

De tudjuk-e vajon, pontosan melyek ezek a szintek és mi éppen milyen tudatszinten vagyunk?

David R. Hawkins az „Erő kontra erő” című könyvében részletesen ír a tudatosság különböző szintjeiről, ő a következő sorrendben határozta meg ezeket: szégyen, bűntudat, fásultság, bánat, félelem, vágyakozás, harag, büszkeség, bátorság, páratlanság, hajlandóság, elfogadás, ésszerűség, szeretet, öröm, béke és végül megvilágosodás.
Ez az osztályozás segít arról tájékozódni, hogy hol is helyezkedünk el ezen a lépcsőn, de nem csak egyéni, hanem társadalmi szinten, ország szinten vagy épp emberiség szinten.

 Noha több-kevesebb ideig bármely szintet elérhetjük és időről időre természetesen megtapasztaljuk valahányat, mégis van egy olyan szint, ami általános állapotunkat leginkább meghatározza. Egyik szintről a következőre lépni pedig jelentős változásokkal jár az életünkben.

1. A szégyen szintje


Ezen a szinten a neurotikus állapot dominál. A félénkség, a visszahúzódás és a befelé fordulás. Az ilyen ember azt gondolja, az egész világ elítéli őt, paranoiás állapotok léphetnek fel és hallucinációk. A szégyenalapú egyén általában maximalizmussal és merevséggel próbálja kompenzálni kiszorítottságának érzését, erkölcsi szélsőségeket, kegyetlenséget tanúsítva.

2. A bűntudat szintje


Ezen a szinten az embert vagy befolyásolják és büntetik, vagy pedig ő manipulál és büntet. Kifejezetten foglalkoztatja a bűn gondolata, cselekedeteit a bűntudat vezérli, amelyet másokra is próbál kivetíteni.

3. A fásultság szintje


Ezen a szinten a kétségbeesés és reménytelenség uralja az érzéseket. Az élet értelmetlennek tűnik, ahogy a jövő is. Az embert az általános tehetetlenség érzése tölti el. Függ másoktól, az emberek olyan áldozatként tekintenek rá, akinek megmentésre van szüksége.

4. A bánat szintje


Ezen a szinten a tartós melankólia dominál, az elvesztett dolgok miatti szomorúság.
Aki ezen a szinten van, folyton bánatot lát maga körül, az életkörülményeket és magát az életet búsan szemléli. Azt érzi, hogy semmi sem pótolhatja az elveszített dolgokat.

5. A félelem szintje


A félelem gátat szab a személyes fejlődésnek és gátlásokhoz vezet. Az ember ekkor olyan erős vezetőktől várja a megoldást, akiknek sikerült már legyőzni félelmeiket, tőlük várja, hogy kiemeljék őt a kétségbeesés bugyraiból, hogy felszabadítsák önnön rabszolgaságából.

6. A vágyakozás szintje


Az, ha vágyunk valamire, számos humanitárius tevékenységben való részvételre ösztönözhet. Sok mindenre vágyhatunk – anyagi javakra, díjakra, elismerésre –, amelyek érdekében hajlandóak vagyunk erőfeszítéseket tenni. A vágy azonban a függőség szintje is ugyanakkor: az alkohol, cigaretta, étel utáni vágy. Ez a felhalmozás és kapzsiság szintje. Amiért nem működik: mert egy vágy kielégítése után egy újabb következik, aminek újból eleget kell tenni. Ilyen alapon az egyre nagyobb összegek, értékek begyűjtésének rabjává lehet válni.

7. A harag szintje


A vágyakozás frusztrációhoz vezet, ami utána haraggá válhat. Ez később romboló vagy építő jellegű tettekhez is vezethet, az egyenlőtlenség és igazságtalanság által kiváltott harag ugyanis számos társadalomformáló tevékenységhez és mozgalomhoz vezetett.
A harag vezethet függetlenséghez is, de rosszabbra is fordulhat: könnyen átalakulhat utálattá, ami az élet minden területén maró hatású.

8. A büszkeség szintje 


Ezt a szintet akkor érjük el, amikor tekintélyre teszünk szert a foglalkozásunk kapcsán.
Ez az a szint, ahová az emberek többsége el szeretne érni. A büszkeség itt szépnek tűnhet – igen ám, de csak előző szintekhez viszonyítva. A társadalomban a büszkeség jó erénynek számít, de ennek ellenére igen sérülékeny, mert külső tényezőktől függ. Ha ezek a külső tényezők többé már nem járulnak hozzá a büszkeség kialakításához, akkor könnyedén visszaeshetünk az előző tudatszintekre. A büszkeség árnyékos oldala az arrogancia és a „keretbe nem illő” dolgok megtagadása, ami gátat szab a személyes fejlődésnek.

9. A bátorság szintje


Ezen a szinten lesz az ember igazán erős. Elkezd felfedezni és megtapasztalni új dolgokat, amit pedig tesz, az motiválja és inspirálja őt. A bátorság energiát ad az új dolgok tanulására, de a fejlődés és a tanulás már nem bizonyulnak annyira nagy feladatnak.
A bátorság erőt ad a növekedéshez és ahhoz, hogy szembenézzünk a félelmeinkkel, még ha azok továbbra is ott vannak.

10. A páratlanság szintje


Aki ezen a szinten van, már nem lát mindent fekete-fehérben. Már nem tekint mindenre olyan mereven, rugalmasabb és nem bocsátkozik általános ítélkezésbe. Ha nem az elképzelése szerint alakulnak a dolgai, akkor nem érzi magát leigázva, megrémülve vagy feszélyezve. A páratlan ember könnyedén tesz olyan kijelentést, hogy „ha nem kapom meg ezt a dolgot, akkor majd megkapok mást.” Ezen a szinten már nem annyira megfélemlíthető, mivel tisztában van erejével. Nem próbál semmit bizonyítani, nem foglalkoztatják a konfliktusok vagy a versengés, nem próbálja befolyásolni mások viselkedését. Ez már érzelmi stabilitás szintje.

11. A hajlandóság szintje 


Ezen a szinten tapasztalható meg a leggyorsabb fejlődés. A hajlandóság szintjén az embernek sikerül túltenni magát az élete problémáin és kész száz százalékban részt venni az ÉLETBEN. Innentől válik igazán barátságossá és a siker szinte automatikusan jelentkezik életében. Bármilyen tisztségben hajlandó dolgozni, ha szükséges, és nem érzi magát alávalóbbnak, ha alacsonyabb beosztásban van. Empatikusabb mások igényeivel szemben, szívesen segít másokon és hozzájárul a társadalmi jóléthez.

12. Az elfogadás szintje


Ezen a szinten a boldogságot már nem a külső dolgoktól várjuk. Rájövünk, hogy nem azok a dolgok tesznek boldoggá, amelyek rajtunk kívül állnak. A szeretetet már nem felajánljuk vagy elvesszük, hanem belülről érezzük. Az elfogadás emberének élete aktív, rejtett szándékoktól mentes. Nem él már a „mi a jó?” és „mi a rossz?” keretei között, hanem reális problémákat old meg. Nem riasztja el a nehéz munka, sőt, ez örömmel tölti el. Nem diszkriminál és toleránsan elfogadja a dolgokat. A hosszú távú célkitűzések fontosabbá válnak számára a rövidtávúaknál. 

13. Az ésszerűség szintje


A tudomány, a racionalitás szintje. A Nobel-díjasok szintje. Az ésszerűség viszont, mint belső erény, önmagában nem vezet közelebb az igazság megismeréséhez. A racionalitás a mai technológiai világban elengedhetetlen, ám ugyanakkor komoly akadályt is képez a magasabb tudatszintekre való jutás előtt, ha nem vagyunk képesek túltekinteni fölötte.

14. A szeretet szintje


A társadalomban a szeretet általában a következő dolgok egyvelegét jelenti: fizikai vonzalom, birtoklás, kontroll, függőség, erotika és újdonság. Alapjában véve ezek a dolgok mind haragot és függőséget rejtenek azon személy vagy dolog iránt, amit szeretünk. Az igazi szeretet viszont a feltétlen, változatlan, tartós szeretet. Nem hullámzik, mert nem befolyásolja semmilyen külső tényező. Az igazi szeretet igazából a világgal való kapcsolattartás módja: megbocsájtani, gondoskodni és elviselni. Ebben áll a szeretet szintje.

15. Az öröm szintje


Ez a gyógyulás, az együttérzés, a spiritualitás szintje. Az a szint, amikor képesek vagyunk megőrizni pozitív hozzáállásunkat, bármilyen nagy baj is érjen az életben.

16. A béke szintje


Ezen a szinten minden eleven és energiát sugároz. A történelem nagy spirituális tanítóinak szintje. Az a szint, ahol a formális vallást a tiszta spiritualitás váltja fel, ezzel feleslegessé téve azt.

17. A megvilágosodás szintje


Az emberi tudat legmagasabb szintje, ahol az emberség az istenséggel keveredik. Nagyon ritka. Krishna, Buddha és Jézus voltak ezen a szinten. Csupán a megvilágosodás szintjén levő személyek gondolata is növeli a tudatszintet. Ez az a szint, amikor az emberi lét az Univerzummal azonosul.

Egyik tudatszintről a másikra emelkedni igen nehéz, sok esetben egy egész élet sem elég hozzá, viszont egy ilyen változás az életben mindent radikálisan megváltoztat. Bátorság kell ahhoz, hogy tudatosan dolgozzunk ezen. Amikor időlegesen felsőbb szinteket tapasztalunk meg, akkor láthatjuk, hogy hová kell elérnünk, hogy hol van a következő lépcsőfok. Egyik szint sem helyesebb vagy hibásabb a másiknál, próbáljunk inkább kihívásként tekinteni ezekre.


A VILÁG TÜKÖR





Meghaladni a belső-külső falakat

Mi az, ami elzár önmagamtól? Attól, hogy azt tapasztaljam meg, aki vagyok...ahelyett, akinek gondolom-érzem magam?
Ki-mi akadályozza azt, hogy egy boldog, békés, harmonikus világban éljek bőségben, szeretetben és azt teremtsem, amire vágyok?

Sokáig tartott, amíg megértettem, hogy semmi sincs kívül. Rajtam kívül. Minden bennem van. A teljes világ nem odakint van, hanem belül.
A világom nélkülem nem létezik. Pedig az elmém ezt akarja elhitetni velem, hogy létezik egy objektív külvilág, egy kőbe vésett valóság, amit mindenki ugyanolyannak, vagy hasonlónak tapasztal.
Minden alkalommal, amikor megváltoztatom egy kérdésben a hozzáállásomat, a világom reagál, és szintén megváltozik.
Ez súlyos következményekkel jár. Ha így van, akkor én teremtem a világomat, és felelős vagyok mindenért, amit teremtettem. De kinek is vagyok felelős, ki az, aki számon kérhetne? 
Mivel mindent, amit teremtettem, én magam fogom megtapasztalni – mégpedig a polaritás mindkét oldaláról – ezért csakis én vagyok, aki számon kérhetném magamat a teremtményeimmel kapcsolatban.

Na ez azért túlzás – mondhatnád. Ha mindenki így gondolkodna, anarchia lenne, senki nem tartana be külső szabályokat – főként mivel rájönne, hogy azok nélküle, a jóváhagyása, azonosulása, elfogadása nélkül nem is léteznek – és akkor hova lenne a „közös békés valóság, a biztonság”? Épp ez a bibi: sem nem „közös”, sem nem „békés”, sem nem „valóság”...”biztonságnak” pedig végképp nem nevezhető az, amit a külső szabályok tartanak fenn. Ezek az elme félelem-szabályozói, amit ha elfogadok, akkor elkezdem „kényszerből, mert biztos kötelező” alkalmazni őket, azaz beépítem a magatartásomba a követésüket, megfelelek nekik. Ebben a pillanatban azonban el is fogadtam őket, innentől rám is vonatkoznak. 
Létezik tehát egyfajta „kollektív elme”, amely "külső szabályokat" alkot, amiket követnem kellene. Ez a kollektív elme az egyéni elmék összessége, azok adják az energiát a működéséhez.
Minden hamis azonosulásom, identitásom létrehozza az elmének ezt a működését, amellyel csatlakozik a többiek szabályrendszeréhez, akik ezen identitás (nyáj) részei, és ezzel a kollektív elméhez.
Az egyik ilyen hamis azonosulásom az, hogy azt hiszem magamról, hogy egy személy, egy állampolgár vagyok, vagyis egy állam polgára.Ez valójában egy közmunkás (régen rabszolgának hívott) identitás, amire a társadalom rászoktat, beleszületünk, és az oktatással ezt az önképet erősítik bennünk. De ugyanilyen szerep a munkavállalóval-munkáltatóval, a tanulói státusszal, a tanárral, a szülővel, a házastással...stb való - örökölt és tanult mintákon alapuló - azonosulásunk.
Nos, az elmét a hitrendszereink irányítják, az aszerint teremti a valóságunkat, amiben hiszünk. Így természetes, hogy ha hiszünk abban, hogy állampolgárok vagyunk, akkor ezzel elfogadjuk az ezzel járó szabályokat, és innentől ezen identitás pályáján focizunk. Legfeljebb időnként tiltakozhatunk, hogy nagyok a terhek, az elvonások, elégedetlenkedhetünk a „rendszerrel”, javasolhatunk egy jobb rendszert, ami igazságosabban osztja el a javakat, de valójában semmi nem történik. A kollektív elme rendszerét nem érdekli a véleményünk, mert külön véleménye van:) és erőfölénnyel, azaz erőszakkal tartatja be az állampolgárokkal a szabályait. A kollektív elme az öntudatlan kezelhető arctalan nyáj (értsd: személytelen személyek tömege) fenntartásában érdekelt, mert az jól irányítható az ismert szabályokkal. Ha a nyáj elégedetlenkedik, akkor fokozza a szigort, az elvonást, rövidebbre húzza a pórázt, mert az elme az árnyék-én irányítása alatt csak a félelem és az erőszak eszközeit ismeri, és mindig hierarchiát épít.

Hol ebből a csapdából a kijárat? Most akkor van külső valóság, kényszerpálya, vagy nincs?
Is-is. 
A személyiségnek, amíg fenntartja a hamis identitását, nincs kijárata ebből a helyzetből. Ez egy olyan kijárat, amin csak akkor léphetünk ki, ha a hamis gúnyáinkból is kilépünk, és az álarcainkat (szerepeinket) a ruhatárban hagyjuk.
Persze elhagyni a „nyáj biztonságát”(ami illúzió) roppant félelmetes és őrült vállalkozásnak tűnik. Mert birka énem (elmém) egy olyan külvilág képét sulykolja, ami nyáj nélkül maga a halál. Félelmetes és tele van démonokkal, akiktől mind megvéd az „állambácsi”.
Ezt vagy elhiszem, és félek a riogatástól egy életen át, és félelmemben hűséges rabszolga maradok, vagy megnézem, hogy igaz-e. Valóban ilyen félelmetes a „falon túl”? Ez a fal-rendszer – ezzel a rengeteg szabállyal, amit mind be kéne tartanom, pedig a töredékét sem ismerem - tényleg az én védelmemet szolgálja?

Tehát megszületik bennem a döntés: megnézem, mi van a falon túl.
De hogyan csináljam?
Amerre nézek, mindenhol falak.
Az elmém azt mondja, ez lehetetlen, és elrettentő példákat mutat: olyanokat, akik megpróbálták áttörni a falat, és akik most kipreparálva bűnbakként ott díszelegnek a falra tűzve.
Hát ez elég sokkoló látvány. Végül is minden kor elégette a maga eretnekeit..miután megkínozta őket. Ez öngyilkos vállalkozásnak tűnik.
Erre nem mehetek.
De nem is maradhatok többé ebben a bizonytalanságban. Én nem erre születtem, nem lehet ennyi az élet. Egyre rosszabbul érzem magam, valamit tennem kell.


Egy csendes pillanatban egyszer csak meglátom....a falamat belül....magamban. Abban a pillanatban megértem, hogy a külső fal csak vetület. A belső falam tükröződése, ami félelmetesen visszatart attól, hogy az elmém működését megvizsgáljam, megkérdőjelezzem. Mert ezt az elmém vetíti, aki abban hisz, hogy az a túlélésem záloga, hogy a nyájban maradok, annak szabályai alatt. Vetített valóság, illúzió, amit csak azért érzékelhettem valóságosnak, mert hittem benne. Ez azonban csak az elme túlélése, nem az enyém.
Aki eddig az elmét kezelte, irányította, az a hamis identitásom volt, amivel azonosultam. Ő pedig az elme segítségével szépen felhúzta a falaimat, hogy „biztonságban” legyek. Azt állítja, hogy a falon kívül nem lennék biztonságban.
Nos, hazudik. Ez van. Védi az építményét, az állását, a pozícióját, ezért hazudik. Ez a természete:)

Most minden igazságtalan élethelyzetem mögött megláthatom a belső hazugságomat,amit az árnyék-énem bent mantráz, amit elhittem. Nincs olyan borzalmas helyzet, ha érzékenyen érint, amiben ne láthatnám meg a teremtményemet, és olyan szörnyű TE, akiben ne láthatnám meg az ÉN-t. Ezért nincs okom panaszra, abbahagyom mások hibáztatását, az ítélkezést, és egyre mélyebben megismerem a belső működésemet.
Már nem akarok elmenekülni a világ nehézségei elől, hanem valódi kihívásokként élem meg őket, amiket nem legyőznöm kell, hanem szembenézni velük, mert pont azt mutatják meg, hol hozok létre akadályokat.
Megszűnt az elutasítás bennem, megszületett a valódi elfogadás, ami nem beletörődés, hanem a felismerésből születő „minden rendben van” érzése.
Megtapasztalom, hogy a világ nem ellenség, hisz nincs is olyan, hogy tőlem független világ. Ha ellenséges velem a világ, akkor én vagyok ellenséges magammal, és elég belül letennem a fegyvert, ha felderítem a játszmámat.
Igazi hatalmam lehet a világom felett. Ez óriási szabadságélmény.

Már tudom a megoldást.
Nincs más dolgom, mint lebontom a belső falamat, amit a hamis identitásom épített, és  ezeknek az árnyék-éneknek (azonosulásoknak) is búcsút mondok.
Ha pedig belül nincs fal, akkor kívül sincs, hiszen a világ tükör.

Ezt belátva megértem, hogy nincs dolgom a „rendszerrel” odakint. Sem azzal, hogy megjavítsam, sem azzal, hogy fejet hajtsak neki, üzleteljek vele, vagy éppen letiltakozzam, ellene forduljak. Ahogyan a belső hamis azonosulásaimnak búcsút mondok, úgy tűnik el a világomból a „rendszer” a maga külső kényszereivel együtt.
Az én világomban egyszerűen nem létezik.
Az én elmém irányítását visszaveszi az EGYÉNiségem, az a tudatosság, aki vagyok a megszűnő árnyék-énem kezéből, és ezzel lecsatlakozik a kollektív elméről, annak a korábbi öntudatlan működéséről is. Szerződést bontok.
Többé nem vagyok egy állam polgára, alattvalója, sem a személy, aki az anyakönyvi nevén az államadósság fedezete. Többé nem a szerepeim vagyok, hanem az vagyok, aki ezeken túl VAN, létezik. Akinek nincs szüksége külső engedélyre a létezéséhez, sem mások által hozott szabályokra. A tudatosságom, aki irányítja az életem mindig pontosan tudja, mire van szükségem, hogy viselkedjek. Vége a gyámságnak, a gyermekkornak.
Nem kérem meg a Pásztort, hogy engedjen el a nyájból, mert nincs szükségem az engedélyére. Azért hagyom el a nyájat, mert már nem vagyok birka, és ezt az életemmel bizonyítom, nem egy papírral.
Teljesen közömbös, hogy mit gondol erről a Pásztor. Már nem félek tőle, mert nem vagyok játszmában vele. Nincs hatalma a tudatosságom felett, aki vagyok.
Visszavettem az életem irányítását. Minden pillanatban én döntök, és nem hiszek a kényszerekben.
Már tudom, hogy a hiány is egy mesterségesen keltett illúzió. Tudom, hogy bőség van, amelynek elválaszthatatlan része vagyok, és ha hagyom – nem akadályoznak a falaim – akkor az hozzám áramlik, abban, mint egy óceánban fürdök.
A lehetőségek óceánjában.

Mindegy mit vetít a kollektív elme, az én világomban mindig minden VAN. Többé nem hiszek a NINCSben.
Álomnak tűnik? Pedig ez a valóság. Amit eddig éltünk, életnek hittünk, az volt az álom...sokak számára rémálom. A falaink mögött aludtunk, míg az árnyékunk az elménket birtokba vette, és szépen mérleghintázott fel-le-fel-le...ringatott bennünket, hogy mélyen aludjunk:)

AZ ELME MÉRLEGHINTÁJA

Megtapasztaltam, hogy mindegy, hogy az elme-hinta melyik végén ülök. Ez a mérleghinta folyamatosan ismétli a mintát fel-le-fel-le.....a végtelenségig..egyre nagyobb mélységekbe taszítva és egyre nagyobb magasságokba emelve.
Amikor alul-értékeltem magam, mindig megjelentek a világomban a magukat felül-értékelők, és fordítva...ültünk a hinta két végén, és hintáztunk, játszmáztunk, drámáztunk.
Rájöttem lassan, hogy a negatív elmeprogramjaimra nem a pozitív elmeprogram a válasz, mert az ugyanazon polaritás két vége, és játszmában tart akkor is, ha nem a kellemetlenebb „túl kevés” hanem a kellemesebbnek tűnő „túl sok” van éppen soron. Ezért nem tartós a „spiri technikák” hatása, és ezért van az a rövid távú rózsaszín életérzés tőlük, mert átbillentenek a lentből a fentbe, de aztán jön megint a zuhanás. ..és ismételhetem újra a „technikát”..vagy egy másikat. De még mindig ugyanazon a hintán vagyok.

Most eljött az idő, hogy felébredjek ebből az álomból, leszálljak az elme mérleghintájáról, beszüntessem a játszmákat az életemben, lebontsam az elkülönülésem falait, hogy felébredjen bennem az, aki vagyok, az az EGY, és ezzel helyreállítva magamban az EGYséget visszatérjek EGYÉNiségként az EGYbe.


Forrás: Zoé - http://magunk.hu

Magyar Zarándokút riportfilm-sorozat




Duna World előzetes RIPORTFILM A MAGYAR ZARÁNDOKÚTRÓL
A magyar El Camino:tájak települések, történetek, találkozások Szerkesztő-rendező: Szitnyai Jenő

A Magyar Zarándokról sugároz két részes filmsorozatot a Duna World televízió 2015. április 22-23-án 16 óra 15 perckor. 

A Magyar Zarándokút Esztergomtól a Pilis hegységen és a fővároson át, a Duna mentén a dél-alföldi Árpád út állomásait is érintve, Tolna és Baranya megye tájain, településein keresztül vezet el a máriagyűdi kegytemplomig. Az elmúlt években kiépített 430 kilométeres – elágazásaival csaknem 600 kilométeres – gyalogos, kerékpáros útvonal része lesz annak a több ezer kilométeres közép-európai zarándokútnak, amely világhírű kegyhelyeket köt össze a lengyelországi Czestochowától a bosznia-hercegovinai Medjugorje-ig. A magyar „El Camino”-ra önkormányzatok, civil szervezetek, egyházak, települések és régiók fűzik fel a kulturális örökséget mentő, a zarándokturizmus infrastruktúráját fejlesztő programjaikat. A hazai zarándokutak sorában a legszervezettebben működtetett és legnagyobb forgalmú Magyar Zarándokút hamarosan Nemzeti Zarándokúttá válik, újabb területekre, nemzeti emlékhelyekre kiterjesztve az útvonalat az Alföldön és a Dunántúlon is.

A 2x50 perces riportfilm a Magyar Zarándokút kettős sárga kereszt jelét követve mutatja be a jelenlegi útvonal kulturális, történelmi, szakrális, táji-természeti értékeit, s az egyénileg és csoportosan vándorló zarándokok belső, lelki útjait.

A filmsorozatot a RegioFilm Stúdió készítette, szerkesztő-rendező: Szitnyai Jenő, gyártásvezető: Gojtán Anna, vágó: J. Varga Katalin, Takács Rita, operatőr: Gróf Miklós, Jócsák József, Komjáti Ferenc, Takács Rita.

A Hold egy mesterséges égitest?! - Balogh Béla, Jakab István





Balogh Béla állítása szerint a Hold nem egy túlméretezett „csecsebecse” a Földanya oldalán, hanem egy mesterséges égitest. Mi a szerepe azon kívül, amit tudunk róla?
A víz életünkben az érzelmek megtestesítője: az ár-apály, tágulás-szűkülés befolyásolja bolygónk minden percét, ugyanakkor tökéletesen alkalmas érzelmeink irányítására.
Ezt az adást nem csak spirituális nézőinknek, hanem racionális gondolkodóinknak is ajánljuk megtekintésre.

Edzetlen a karod? Csak napi 5 perc, és jól fog állni rajtad a trikó




Ha szeretnéd, hogy a karod tónusosabb, feszesebb és formásabb legyen, mire eljön a többet mutató ruhadarabok időszaka, szánj napi öt percet az edzésre!

Öt perces karformáló edzés

A lenti videóban öt gyakorlatot találsz, melyek mindegyikét egy-egy percig kell végezni. Ez kevésnek tűnhet, de, ha kipróbálod, tudni fogod, hogy nagyon is hatásosak, mert az egy perc végére már nem is érzed őket olyan könnyűnek. Fontos, hogy ne tarts szünetet a gyakorlatok között, mert csak így van értelme.
Először emeld fel mindkét karodat vállmagasságba, és hajlítsd be őket 90 fokban. Kifelé néző tenyérrel végezz apró és gyors, körkörös mozdulatokat a könyököddel.
A második gyakorlatnál ismét emeld a karod vállmagasságba, de ne hajlítsd be. Lefelé néző tenyérrel húzd be mindkét könyöködet a derekadhoz - közben forgasd fel a tenyered -, majd engedd vissza. Ezt ismételgesd gyorsan, egy percen keresztül.
Harmadik lépésben feküdj hasra, a tenyeredet tedd le a földre úgy, hogy a mutató- és hüvelykujjaid hegyei egy háromszöget alkossanak. Ebből a helyzetből gyorsan, felváltva nyomd ki magad, míg kiegyenesedik a karod, majd ereszkedj vissza.
A következő gyakorlatnál maradj a hasadon, de a tenyeredet húzd be magad mellé, körülbelül a melleddel egy vonalban. Ugyanúgy nyomd ki magad, és ereszkedj vissza, mint az előző lépésnél.
Az utolsó feladatot úgy kell kezdened, mintha fekvőtámaszozni készülnél: a lábujjaiddal és a tenyereddel támaszkodj a padlón. Először az egyik alkarodat fektesd le a földre, majd a másikat, utána pedig karonként gyere vissza a kiinduló helyzetbe. A fenti videón megnézheted a mozdulatsorokat gyakorlatban is.

http://www.retikul.hu/kencefice/kar_edzes_otthon

Magyarországon ezt a 9 dolgot furcsállják a külföldiek



Ezt a cikket egy külföldi oldalon találtuk, a szerzője Dél-Kaliforniában nevelkedett, és élte az életét egészen addig, amíg meg nem ismerkedett magyar feleségével, ezután költöztek Magyarországra nem olyan régen. Összegyűjtötte azokat a kulturális dolgokat, amik sokkolták őt, nézzétek meg, melyek ezek.

Magyarországon ezt a 9 dolgot furcsállják a külföldiek


1. Túléltem az első disznóvágásom


Ugye külföldön nem divat annyira a disznóvágás, mint Magyarországon. A cikk szerzőjének elmondása szerint egy szép szeptemberi napra ébredtek, feleségének apja, Zoli egy disznóvágásra hívta az egész családot. Amint meglátta, hogy levágják a sertést, öklendezni kezdett, majdnem elhányta magát. Ráadásul Zoli kutyája elkezdte nyalogatni a lecseppenő vért, ezt volt az utolsó csepp a pohárban. A férfiak csapkodtak a késekkel, fűrészelték a darabokat, egy egész napos családi program kerekedett belőle. A férfi keverte a hatalmas fazékban lévő szerveket, a sertés feje néha-néha ott lebegett a felszínen, együtt töltötték a kolbászt, hurkát, végül azért belátta, hogy valóban ez a módja annak, hogy hús kerüljön az asztalra.

2. Sokan dohányoznak


A második furcsa dolog az volt számára, hogy itt mindenki dohányzik, tisztában volt vele, hogy a statisztika szerint a magyarok 30 százaléka bagózik, de ő ezt nem akarta elhinni. Azt a napot viszont soha nem felejti el, amikor ült a kocsiban és várta a feleségét, aki éppen vásárolt. Egyik ember ment a másik után, mindenki dohányzott, akinek éppen nem volt a kezében cigi, ő is rágyújtott kis idő múlva. Egy másik alkalommal a fogorvosnál volt, megcsörrent a doki telefonja, aki nem csak, hogy felvette, de egy cigit is elszívott mellé. Panaszkodni azonban nem panaszkodott, mivel elmondása szerint a fogorvos remek munkát végzett és csak 20 dollárba került.

3. Az étel az uralkodó


Egy külföldi úgy néz ki, ezen is meglepődik. A magyarok komolyan veszik az evést. Az amerikaiak ugye a Taco Bellen és a mikrózott burritón nőnek fel, a magyaroknál más a helyzet. Magyarországon az élelmiszer vallás. A kérdés mindig az, hogy mi lesz az ebéd? És az ebéd sohasem áll pár vacak szendvicsből. A vasárnapi ebéd itt szent és szinte mindig három fogásból áll. Egy leves, általában húsleves, vagy gyümölcsleves, aztán jön a főétel, például a pörkölt, amit mindig kísér savanyúság, és általában nokedli a köret. Ezután pedig jön a desszert, a szerző kedvence a rétes és a bukta többek között.

4. Nem minden wc egyforma


A külföldiek azon is meglepődnek, hogy nem minden wc egyforma, más és más kialakítások vannak, ezen most én is meglepődtem kicsit, ugyanis még sohasem figyeltem erre.

5. A drága magyar nyelv


A cikk szerzője elmondása szerint a magyar nyelv az egyik legnehezebb nyelv a világon. Ő már tíz éve érkezett először Magyarországra, azóta is rengetegszer megfordult itt, és a feleségétől is sokat tanult, a nyelvtudása mégis csak alapszintű. Tisztában van azonban azzal is, hogy alapszinten is rengeteg szó és kifejezés van, amit ismer. Viszont ha mélyebb beszélgetésre kerül sor, akkor bizony, bajba kerül kicsit. A toldalékolásokkal van problémája, illetve a magánhangzók harmóniájával.

6. Pesszimizmus, őszinteség, magyar indulat


A szerző beismeri, hogy nem szakértője a magyar pszichének, viszont azért megosztja az olvasókkal, amit eddig megtudott. Egészében véve, a történelem barátságtalan volt a magyarokkal, rengeteg megszállás, háború övezte az országot, megpróbálták elnyomni a magyar kultúrát. A mongolok, a Habsburgok, a németek és az oroszok sebei mélyek maradtak. Talán ebből adódóan a magyarok gyanakvóak, óvatosak és rettenetesen kritikusak más kultúrákkal szemben. Példaként említi a szerző, hogy Kaliforniában megkérdezték azt, hogy „Hogy vagy?”, a válasz mindig az volt, hogy „jól vagyok. Hogy vagy?”. Magyarországon erre a kérdésre általában más válasz érkezik. Általánosságban egy hatalma panaszáradattal találjuk szembe magunkat, bárkinek bármilyen problémája van, nem rejtegeti. A magyarok többsége sokszor durva, ás udvariatlan, de azt az megjegyzi, hogy ezt ne vegye senki személyesen magára.

7. A gyalogosok alacsonyabb rendűek


Egy külföldinek ez rendkívül szokatlan, náluk a gyalogosokat tisztelik, ezt meg tudom erősíteni én is, sok helyen jártam már a világban, de nézzünk egy németországi példát. Nem volt lámpa a kereszteződésnél, ahova éppen gyalogosan érkeztem, a zebra előtt jártam 20 méterrel kb., az autós lelassított, megállt a zebra előtt, megvárta, hogy odaérjek, nem toporzékolt, nem dudált, elengedett. Nálunk másképp van. A szerzőt is többször ütötték már el majdnem, mire megszokta azt, hogy ő nem egyenrangú. Itt az autósok érvényesítik azt a jogot, hogy az erősebbé minden, nem érdekli őket a gyalogos ember. A legtöbb magyar ráadásul agresszívan és gyorsan vezet, türelmetlenek.

8. Pálinka


A szerző tapasztalata nem meglepő. Mi tudjuk, hogy a jó magyar pálinkának nincsen párja, lassan ő is rájött arra, hogy nincsen olyan magyar esemény, ahol ne lenne pálinka. Arra is rájött, hogy visszautasítani az első felest, a világ legnagyobb sértése. A pálinka nem csak a férfiak itala, hanem a nagymamák elsőszámú gyógyszere is, bármi panaszod van, igyál pálinkát.

9. Szinkronszínészek


Csodálkozott azon is, hogy a filmeket szinkronizálják nálunk. Úgy gondolja, hogy ez a magyar nyelv sokszínűsége miatt van, egyszerűen így van csak értelme filmet nézni. Mindenesetre nagyon viccesnek találta például Arnold Schwarzeneggert magyar szinkronnal hallgatva. A magyar szinkronizálás már nagyon régóta működik, úgy gondolja, hogy a szinkronszínészek már-már valóságos sztárok itt.

Forrás:http://www.agraroldal.hu/kultursokk_img-3.html







Látszat és valóság




A videó címe is már sokat sejtett látszat és valóság! Látszat és valóság - ezt a címet kapta Elena Rogova és Zsenya Pavlenko kisfilmje, amiben arról mesélnek az alkotók, hogyan rejtjük el valódi érzéseinket a világ előtt. A filmet Budapesten készítette az orosz rendezőnő, a képsorokon a Parlament, a Lánchíd és a Margit-híd is tisztán kivehető, de nem csak ez az egyetlen magyar vonatkozása, hiszen a zenéjét a Have-Rock Hangstúdió szerezte.

Wass Albert: A viharról, ami időnként jön és megy


Figyelted, hogy kezdődik? Egyszerre egészen csöndes lesz minden. Mintha a világ visszafojtaná a lélegzetét. Addig is csönd volt, de csak most veszed észre magát a csöndet. Pillája se rezdül a fáknak. Mozdulatlan a hegy és a völgy. A levegő megáll fölötted, mintha ásítana. Aztán egy pillangó repül át a rét fölött. Sietve röpül, szinte cifrázza a repülést. Csapong. Minden mozdulatán érzed, hogy siet. Siet.
Mintha egyszerre, zsúfoltan akarná még kiélvezni azt, hogy szállani tud és hogy színesen tarkák a szárnyai.

A fák is őt nézik valamennyien. A füvek. A bokrok. A virágok. Egy kis levél, valahol az egyik bükkfa tetején, odahajlik a társához és súg neki valamit. Egymásnak adják a hírt és egyszerre valamennyi levél susogni kezd, borzongva és titokzatosan, mint akik sötét babonáról tudnak. Megremegnek a fűszálak is. Minden virág ijedten felfigyel.
Egy vércse sikoltva bevágódik a fák közé. Akkor már az ég alján ott láthatod a gomolygó felhőket is, ahogy feketén és iszonyú gyorsan közelítenek.

Valahol a szálasban fölnyög egy fa. Babonás reccsenések támadnak és fönt a hegyen meghallod a fenyvest zúgni. Villámszagot érzel a szélben, ahogy arcodba csapódik. Reszketve meghajtja karcsú nyakát a kék harangvirág. Lent az erdő alatt lélekszakadva futni kezd a patak és rázza borzolt hajjal, eszeveszetten a vészkolompot.
 Az ég kékje magosba menekül és haragos felhők futnak a világra.
Fényüket vesztik a színek. Morddá sötétedik minden.

És ekkor megjön a szél, az igazi. Földig hajolnak előtte a hajlékony derekú fák.
A büszkék ropognak. A halál hidege végigcsúszik törzseken, virágokon, fűszálakon. Orrodban érzed, véredig hatol. Már csattog a zápor. Dördülve meghasad a fellegek szája és kénköves lángok csapódnak az erdő testébe. Füvek és virágok halálra váltan lapulnak a földhöz. A föld remeg. Ordító szörnyek nyargalnak láthatatlan pokol-lovakon, patkójuk nyomán szikrát vetnek a felhők. Zúgnak, ropognak a fák. Recsegve hasadnak a törzsek. Sikoltó bokrok kapaszkodnak tíz körmükkel a földbe. Gyökerek pattannak, nyög, jajgat, sikolt, átkozódik a világ, haldokló testek vonaglanak a földön, azt hiszed, ez a végítélet napja.

Így a fa. És mit tehet az ember még ezen felül? Legyen becsületes, mert ember. Jóindulatú, Tiszta és Igaz. Szeresse a testvért, fában, virágban, állatban, emberben. Higgye Istent, akit nem láthat, mert hiszen a tenyerén mászkál.
 Ne félje a gonoszt, csak kerülje útjait. Imádkozzék, ha viharba kerül, s dolgozzék, ha már elmúlt. Nem tehet ellene semmit. Vihar van. Háború van. Gonosz feszültségek, mérges kisugárzások, ördöngös szándékok babonája hozza. De az ember megáll benne, ha ember.

És vihar után, mikor már az eső is elállt s az erdő nem nyög és nem sóhajtozik többé: frissebb a levegő, tisztább a lomb és zöldebb a fű. A föld puhább és a virágok színesebbek. Kisüt a nap is és valahonnét a pillangók újra előkerülnek.
Az ember eltemeti halottjait, sírjuk fölé keresztet ácsol, jelnek, hogy van valami, ami több, mint az élet. Aztán kijavítja házát, bekeríti kertjét s az ekevasát belenyomja mélyen a fölpuhult földbe. Illatos a föld olyankor s jó gabona terem.
Vetéskor már búg a vadgalamb is és aratásra kirepíti fiait.

Ma imádkoztam érted






"Ma imádkoztam érted, és tudom, hogy Isten meg kellett, hogy hallgassa.
Éreztem a választ a szívemben, bár Ő nem szavakkal beszélt. Nem kértem gazdagságot és hírnevet, tudtam, hogy téged ezek nem érdekelnek.
Sokkal tartósabb kincseket kértem Tőle. Azt kértem Tőle, hogy legyen melletted minden új nap kezdetekor. Hogy adjon neked egészséget, áldjon meg, és küldjön neked barátokat, akikkel együtt járhatod az utadat. Boldogságot kértem számodra a kis és nagy dolgokban egyaránt. De leginkább szerető gondoskodásáért imádkoztam.”
(Elisabeth Elliot)

Saint Germain Fénymester közvetítés: A háló és Pünkösd



Saint Germain Fénymester közvetítés


Miért érezzük, hogy e Pünkösd alkalmával valami nagyon erős energiaáramlás van jelen?
Pünkösd a lélek ünnepe, az igaz lélek ünnepe. A galamb, mint madár, a szabadság szimbóluma. Pünkösd Ünnepén a lélek igazzá, vagyis szentté és szabaddá válik. Az eddig rejtőzködő és bujkáló, önmagát nem felvállaló lélek előbújik rejtekhelyéről, megnyilvánul, felvállalja önmagát, és felvállalja igaz fénymunkáját, fényküldetését. Időről időre vette magához a lélek önön igazságát, időről időre ébredezik hosszú álmából a lélek.
Jelen időzónában már oly sokan indították el önmagukban az önébresztő energetikai lélekfolyamatokat, hogy láncreakciószerűen hat az energia. Átfordult. Visszafordíthatatlan. Az ébredés egyre több lélekkel történik meg. Egyre többen állnak bele igaz fényküldetésükbe.
Jelen Pünkösd Ünnepén a lélek ünnepli a karmikus örvényből, a reinkarnációjából (újra és újra álmodás, mint születés és halál körforgás) való felülemelkedést.
Honnan tudhatjuk meg, mi a fényküldetésünk?
A fény a szeretet minősége, jellemzője, akár szinonimája. A fényküldetés, a fénymunka a szeretet hirdetése, a szeretet tanítása, a szeretet gyógyítása. Ezt különböző módon tesszük, mégis mindannyiunk szeretet-küldetése a szeretetben való létezésről szól. Akár környezetvédelem, akár állatvédelem, akár emberek gyógyítása, akár idősek gondozása, vagy gyermekekkel kapcsolatos küldetéstudatról legyen is szó, a szeretet megnyilvánulása a cél.
Ez könnyűnek tűnik…
Az elmúlt évszázadok valahogyan mégsem ezt mutatják…
Miért lenne nehéz a szeretetben élni és létezni?
Mert aki az igaz szeretetben él, sosem árt a másiknak, sem jogtalanságból, sem jogosságból, sem azért, mert nem érdemelte, sem azért, mert megérdemelte. Aki szeretetben él, nem ítél semmilyen módon, nem dönt afelől, hogy ki mit érdemel, mert hisz a természet törvényében: eme törvény a karma törvénye, a karma örvénye…
Aki szeretetben él, nem ítél jó és rossz között, mert a szeretet könyörületes. Természetesen mondhatsz nemet arra, ami bánt téged, vagy árt neked. Hiszen a szeretet az önszeretet is, vagyis senki soha nem kérte, hogy a szeretet nevében kínozd magadat! Ám egy dolog valamire nemet mondani, és ártó, bántó tettek, szavak, gondolatok nélkül odébbállni… ; és egy másik dolog, bosszút állni, rosszat gondolni a másikról, olyat mondani, amivel bántunk, olyat tenni, amivel ártunk, rosszat kívánni… ; sokan még mindig abban élnek, hogy visszaadják egymásnak azt a bántást, amit esetleg kapnak…Ez a karma…< /strong>
Amíg valaki függ attól, hogy egy másik lény, hogyan gondolkodik, hogyan érez, hogyan nyilvánul meg, addig ő benne van a karma fogságában. Amikor valaki felülemelkedik a karma örvényén, annak többé gondolatai, szavai, tettei nem függnek attól, hogy a másik mit gondol, mit mond, és hogyan cselekszik. A függetlenség azt jelenti, hogy teljes felelősséget képes vállalni az egyén önmagáért, és többé nem létezik az a mondat az energetikájában, hogy „de csak azért, mert ő is…” ; vagy „és ő bánthat?” ; stb…
A függetlenség a döntés felelőssége!
Az Aranykor Krisztusi Szeretethálóján létezni mentális és érzelmi felelősség! Minden pillanatban az egyén dönt arról, mire és hogyan reagál. A világban van ez is és az is… Az egyén dönti el, a „visszaadom” ; „majd én móresre tanítom” energiájában él, vagy azt mondja: „Te így… én pedig a szeretetben…” – „Szeretetem nem függ többé attól, hogy ki hogyan gondolkodik, hogyan beszél, hogyan cselekszik, vagyis tetteim, szavaim, gondolataim nem függnek másoktól. Én döntök önmagam szeretetben való mentális és érzelmi jelenléte felől. Ha valami számomra bánt&oa cute;, semlegességben odébb állok…”
A segítséget nem lehet erőltetni, a gyógyítást és a tanítást nem lehet erőltetni, valaki vagy kéri, vagy nem… Az igaz szeretet nem erőszakoskodik, megvárja, amíg kérnek belőle…
Mesélj, kérlek, a lélek ébredéséről… Azt mondtad, egyre több lélek ébred…
A felébredt lelkek, felismerik, hogy sosem voltak egyedül, és mindannyian egy hálónak vagyunk a tagjai… A mentális és érzelmi fényszálak, az energetikai tereink fényhuzaljai egymásba érnek, összekötnek bennünket, és egy nagyobb szerves egészet alkotunk mindannyian. Ezrét a felébredt lélek odafigyel arra, milyen rezgéseket visz fel erre az energetikai fényhálóra. Ugyanis minden gondolat, szó és tett rezeg a hálón, és a rezgések, lehet egy másik irányból, ám visszaérkeznek. Ez egy természeti törvény, vagyis a karma működése. Amikor tiszta és szeretettel teli gondolatokat és érzelmeket viszel a hál&oacute ;ra, az rezeg rajta. A háló olyan, mint egy halmaz… Ám, ha egy hálón, mint halmazban eltérő jellemzők (gondolatok, érzelmek) vannak jelen tőled (nem birtoklod a háló vagy halmaz jellemzőit, tulajdonságait), akkor fel- vagy le- „lökődsz” a hálóról, halmazból – nem vagy a tagja.
Egykoron levált az emberiség a Krisztusi szeretet-hálóról, sokan ezt hívják Ősbukásnak, Ádám és Éva száműzetésének, Atlantisz süllyedésének, Avalon ködbe veszésének, stb…
Ami egykoron lehúzott, az most ismét benne van a levegőben, újra játszódnak azon események, melyek egykoron kivettek a szeretetből. A dimenzióváltás nem csak felfelé történhet meg, hanem lefelé is. Amikor pedig vissza – felugranád a kvantumokat, tulajdonképpen azt ugrod vissza – meg, ami egykoron letaszított, kitaszított…
Hát ezért olyan nehéz most… 2015-ben… a dimenzióugrás kellős közepén - tűnődök hangosan.
Nos, ami esemény, kapcsolat, élethelyzet egykoron kitaszított a Te Mennyországodból, letaszított a Krisztusi Szeretethálóról, azt most 21. századi köntösbe öltözve, újra éled.
Mit tehetünk, hogy sikerüljön a visszaemelkedés?
A válasz erre egy kérdés: Mit tenne a szeretet? Mit tenne Jézus? Hiszen Jézus az, aki tanította, hogyan lehet feltámadni, vagyis felülemelkedni a karma – szenvedés örvényén. Mit tett Jézus akkor, amikor az Ő hite és bizalma a Gondviselésben és a Szeretet Teremtő Forrásban „próbára lett téve”? Mit tett Jézus, hogy Krisztussá váljon, vagyis hogy a Krisztusi Szeretethálóra emelkedjen? Mert ez az ő tanítása: Hogyan lehet Krisztussá válni? Vagyis ez azt jelenti, hogy a Krisztusi Szeretethálóra emelkedni, birtokolni annak a hálónak a jellemzőit, a Krisztusi Szeretet mentális és érzelmi terek tulajdonságait – Jézus fénytes tvéreinek hívja az embereket…
Némán sütöm le szemeimet: Megbocsájtott… - suttogom magam elé.
Igen. Megbocsájtott. Ennyire egyszerű…
Nem. Megbocsájtani a lélek milliónyi rétegében, teljesen és tökéletesen megbocsájtani… egyáltalán nem olyan egyszerű… mert amikor már mindenkinek megbocsájtottam, akkor találkozok azzal a valakivel, akinek évezredek óta képtelen vagyok megbocsájtani…
Igen. Így van. A lélek legmélyebb rétegében találkozol önmagaddal, önmagad férfi és női minőségével (ikerlélek energia), és a feladat önmagad férfi arcának, és önmagad női arcának való megbocsájtás… az önszeretet…
Nos, ehhez a legmélyebb önismeretre van szükség… Az önismeretben felszabadul az igaz lélek, megmutatkozik és megnyilvánul az önmegbocsájtásban és az önszeretetben a szabad és szent lélek…
Talán… kezdem érteni a Pünkösd Ünnepét: Jézus tanításai leföldelődnek, gyógyítanak és teremtenek…
A szív szeretete, a szeretet megbocsájtó ereje a kulcs, a mágikus erő, a misztikus tudás, ami hazavisz…

Közvetítette: Kristályfény33