2015. április 11., szombat

Elkerülhetők-e a próféciák? - Balogh Béla, Jakab István




Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy az “itt és most” gondolatai megváltoztatják a múltat, ezáltal a jelent és a jövőt is, akkor el kell fogadjuk azt is, hogy ha képesek vagyunk itt és most megváltozni, akkor a múltban létrehozott próféciák energiamintázatai és lenyomatai is megváltoznak. A tér és idő rabságában tartott gondolataink elég nehezen fogják fel ezt a kérdést, ugyanakkor minden eszközt meg kell ragadjunk ahhoz, hogy a jelenlegi korszakunkra elrendelt próféciák elmaradjanak. Ehhez elsősorban nekünk kell változnunk, hogy a múltban megváltoztassuk a jelent és a jövőt.

Erdélyi magyarok a világban

Feszítsd meg



Percek óta tapogatta a falat, de a villanykapcsolót sehogy sem sikerült megtalálnia. Persze, ez is egy új albérlet örömeihez tartozik. Hetek telnek el úgy, hogy semmit sem talál az ember a megszokott helyén. Sikerült mindent lesodornia egy kis asztalkáról. Utoljára egy keskeny műanyag tárgyat markolt. Halk kattanás, majd elöntötte a szobát a vibráló fény. Álmatlanság ellen a legjobb, zökkent kezében egy fél doboz sörrel a rozoga ágy szélére, melynek rugói...
Folytatás
Írta Szilágyi Perjési Katalin Április 5, 2015, 8:30pm — Nincsenek hozzászólások 

Régi húsvéti népszokások Székelykálban


Napjainkban, sajnos egyre több erdélyi településeken kezdenek feledésbe merülni a húsvéti népszokások. Vannak falvak, ahol már a locsolás sem divat, annyira elkényelmesedtek az emberek. A hölgyek pedig könnyebbnek találják, hogy süteményezés, tojásfestés helyett húsvét hétfőjén bezárják a kaput, vagy elutazzanak. Székelykálban még élő húsvéti szokás a fenyőágkészítés, s locsolni is járnak a legények, de 70-80 évvel ezelőtti hajnalozás és a teltházas húsvéti...
Folytatás
Írta Berekméri Edmond Április 5, 2015, 2:30pm — 1 megjegyzés 

kvázi

Szem-fény-vesztés


Kvázi. Olyan mintha. S mégse. Nem az, ami. Fiktív. Talán...esetleg.
Álcázás, csúsztatás, porhintés.
Szívatás, átverés, ködösítés.
Azt gondoltam, hogy az... s mégse az: feltételezés, spekuláció. Igaznak tűnik, mégis hazugság. Kamu. Süketelő blabla. Halandzsázó maszlag. Ideig-óráig jól fest, jól hangzik, de gyakorlatilag mellébeszélés: félrevezetés, megtévesztés,...
Folytatás
Írta Sebestyén Péter Április 5, 2015, 12:11am — 4 megjegyzés 

Retroaktív feltámadás

     Már-már az ünnepekre jellemző sürgés-forgás, házi rituálék fogságába estem, a szokásos terv alapján lelkiismeretesen igyekeztem eleget tenni kötelességemnek (?!). Épp az ablakpucolásnál tartottam, mikor egy pillanatra az üveg homályáról tekintetem az utcára tévedt....
Folytatás
Írta Berekméri Dalma Április 4, 2015, 9:12pm — 12 megjegyzés 

Gizi meg az attrakció

-Teremtő jó isten – koppantotta helyére Borsos elvtárs a fekete bakelit telefont, hogy csak úgy ugrott asztalán a kis Sztálin szobor. Falfehér ábrázattal nézett körbe az irodájában, mintha azonnal szeretne meggázolni valakit, de nem talál önként jelentkezőt.
Abszolút elvtársnő jó titkárnőhöz méltóan, mélyen befúrta csinos fejecskéjét a gépelni valóba és sebesen pislogott.
-Most honnan az isten csodájából szerezzek én a fő elvtársnak medvét a vadászatra – törölgette...
Folytatás
Írta Szilágyi Perjési Katalin Április 2, 2015, 9:48pm — Nincsenek hozzászólások 

Örvendjetek! Feltámadt

Elkésett szeretet

A római katona az akkori világ legmodernebb hadseregéhez tartozott. Fölszereltsége, kiképzése okán is rábízhatták a birodalom védelmét.
Akár háborúkban harcolt, akár belvillongást vert le vagy őrt kellett állnia –, szolgálatán a birodalom fennmaradása múlott. Mivel ekkora volt a tét, ha egy katona őrség közben elaludt, nem hagyták hogy felébredjen: megfojtották vagy leszúrták. Hisz az éber őr: az alvók biztonsága, az alvó őr pedig: a város,...
Folytatás
Írta Sebestyén Péter Április 2, 2015, 10:24am — 2 megjegyzés
Az oldal működését az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány biztosítja. Az erdelyimagyarok.com oldalon megjelenő írások nem tükrözik és nem képviselik minden esetben az álláspontunkat, Ezek az adott írás szerzőjének a szabad véleménye, álláspontja, világlátása.

Igazságot Petőfinek!

Világ-Panoráma // 2015-04-03

http://www.echotv.hu/vilag-panorama-2015-04-03-vilag-panorama

Meghalt-e Petőfi Sándor a segesvári csatatéren, avagy az oroszok hadifogolyként, bilincsben hurcolták el Szibériába, s ott élte le maradék földi életét? Rettenetes kérdések, állítások, bizonyítások és kételyek sokasága kínozza a gondolkodó magyart. Aki elejétől hisz benne, az elszántan, és tudományos tényekre hivatkozva, följegyzett hagyományokra alapozva védi elszántan igazságát. Aki nem hiszi - nem jár utána, csak egyszerűen elveti.


Műsorvezető : Szaniszló Ferenc

Világ-Panoráma // 2015-04-06

http://www.echotv.hu/vilag-panorama-2015-04-06-vilag-panorama

Költő, látnok, apostol, hős, vértanú. Ötszörös isteni felruházás - Petőfi Sándor evilági küldetése. Megtalálhatták-e valóban Petőfi csontjait? A költő szüleinek, fiának földi maradványaiból vett DNS minta majdnem végleges választ adhatna. Azért nem véglegeset, merthogy valóban Petőfi hamvai kerültek-e elő a szibériai sírból, azt mindösszesen ketten tudnák kerek egy világon százszázalékos biztonsággal megerősíteni: Petőfi Sándor és a Jóisten.

Műsorvezető : Szaniszló Ferenc


A Világ-Panoráma eddigi adásai az Echo Tv videótárában:
http://www.echotv.hu/vilag-panorama












Húsvéti felszólalás Petőfi Sándorért 

Krisztus Urunk feltámadásának napján, Húsvét vasárnapján felszólalunk Petőfi Sándorért, akit kilencezer kilométerre elhurcoltan, a távoli Szibériában "a feltámadott"-ként emlegettek az ott élő emberek, egyszerre adózva a fehéregyházi csatában elszenvedett súlyos sebesüléséből való csodás gyógyulásának és a számukra is nyilvánvalóvá váló nagysága előtt. Azért szólalunk fel, hogy méltó temetését kérjünk - valódi, nemzeti kegyeletet. 

Szót kérünk - Petőfi Sándor temetésének ügyében

A Magyarok Világszövetsége immár öt éve hirdette meg egyik legfontosabb nemzetpolitikai programjává váló célkitűzését: el kell temetnünk Petőfi Sándort! 

Felsorolni is nehéz volna azokat a megszólalásokat, rendezvényeket, amelyek kiemelték a feledés homályából az ún. Petőfi-kérdést, és újra közbeszéd tárgyává tették azt az erkölcsi felelősséget, amely elől egyetlen magyar sem térhet ki, hogy a nemzet legnagyobb fiának, az eddig Tőle megtagadott kegyeletet, a temetést megadja. 

Az MVSZ által létrehozott Petőfi Sándor Bizottság nem tört kutatói babérokra. Petőfi szibériai életének és halálának kutatóit, földi maradványainak felkutatásában és azonosításában szerepet vállaló személyek és intézmények munkáját elismerve és megköszönve bíztunk a kezdetektől fogva abban, hogy munkánkat siker koronázza. 

Egy évvel ezelőtt, Alekszej Vasziljevics Tyivanyenko, a burjátföldi Petőfi kutató magyarországi látogatása és határozott állásfoglalása fogadtatta el velünk is azt a álláspontot, hogy nincs szükség újabb bizonyítékokra: "a munka befejeződött"el lehet temetni Petőfi Sándort! 
A Morvai Ferenc vezette Megamorv-Petőfi Bizottsággal próbáltunk együttműködni, de kár volna tagadni, hogy nem mindig értettük meg váratlan irányváltásaikat és kihátrálásaikat a közösen vállalt munkából, de a támadásokat és vádakat harmadik személy befolyásával próbáltuk és mai napig is próbáljuk magyarázni. 

Őszinte örömmel üdvözöltük a március 13-án bejelentett eredményt, miszerint kínai szakértők rokonságot fedeztek fel a Barguzinban feltárt földi maradványok és Hrúz Mária testvérének ma élő leszármazottai között. 

Persze, naivitás lenne azt képzelni, hogy az eddigi egyértelmű bizonyítékokat cinikusan elutasító tudományos közvélemény most egy csapásra meghajlik a tények előtt és revideálja korábbi álláspontját, hiszen szembe kellene néznie azokkal a mulasztásokkal és szándékos félremagyarázásokkal, amelyeket az elmúlt 25 évben elkövetett. 

Nagy a valószínűsége annak, hogy a Magyar Tudományos Akadémia most is a megfellebbezhetetlen tekintély szerepét ölti magára és érvek, cáfolatok nélkül utasít majd mindent el, amit nem tud eddigi véleményével összeegyeztetni. A harcnak, amelyben egyenlőtlen erők, még egyenlőtlenebb arzenállal állnak egymással szemben, nem kétséges a végeredménye. A közszolgálati média és a politika az Akadémia oldalára látszik állani, ilyen helyzetben vajon mi tudná feloldani azt a tabut, amelyről megboldogult Józsa Antal, hadtörténész, az MTA doktora írt Glatz Ferencnek, az Akadémia elnökének, és figyelmeztette őt arra, hogy adatai és bizonyítékai is vannak arra vonatkozólag, hogy Petőfi túlélte a Segesvár melletti csatát és Szibériába hurcoltatott többezer társával egyetemben. Azt tudjuk, hogy nem volt foganatja Józsa Antal levelének, amelynek másolatát egy megbízható ismerősének adta, azzal a kéréssel, hogy csak halála után hozhatja nyilvánosságra.(A Magyarok Világszövetsége közlemények ént vált mindenki számára hozzáférhetővé.) 

De nem figyeltek fel az irodalomtudomány művelői néhai Szuromi Lajos, szintén MTA doktor, verselemzésére sem, amelyben a gondos elemző és a Petőfi-költészet rajongója "megrendült a velő az agyamban" felkiáltással fedezi fel a szabadság költőjét az orosz nyelvű versekben. A magyar irodalom és verstan remekbeszabott munkája, amelyet nemzedékek olvasnak majd gyönyörűséggel, egy kritikát, értékelést sem kapott negyedszázad alatt a tudós kollégáitól, akik nem restellik Szuromi Lajos tankönyveit használni egyetemi katedráikon.

Csodának kellene történnie, hogy megváltozzon ez a tiltással és félelemmel párnázott közöny, főleg, ha a politika is álljt parancsol az igazságkeresésnek. Áder János köztársasági elnök üzente meg Patrubány Miklósnak, a Magyarok Világszövetsége elnökének, hogy nem nézik jó szemmel a barguzini kérdés boncolgatását. Ahogy az őstörténeti kutatásokét sem. 

Várható közöny, ellenkezés és támadások közepette kell készülnünk a temetésre. 

Nem szabad belelépni abba a csapdába, amelyet a múlt század kilencvenes éveinek elején fölállítottak és akkor kitűnően működött. 
A Magyar Tudományos Akadémia akkor is lekezelő fölényességgel utasított el minden bizonyítékot, Morvai Ferencet és csapatát dilettánsnak, alkalmatlannak tekintve élvezte a politika és a fősodratú sajtó támogatását, miközben nagyon jól tudták az igazságot, hogy a szibériai Petrovics azonos Petőfivel. Hiszen ott rejtőznek a versek és dokumentumok az irattáraikban. 

Ha a Megamorv-Petőfi Bizottság rendelkezik Petőfi Sándor földi maradványaival, akkor nem szabad elkövetnie azt a hibát, mint 25 évvel ezelőtt. A temetés egy nemzet ünnepe kell hogy legyen! Más feladat ez, mint a sírfeltárás volt Barguzinban, más, mint a hamvak őrzése és védelme. Más készségek, módszerek és emberek kellenek hozzá. Hogy hová lehet buktatni egy kegyeleti ügyet, arról meggyőződhettünk a Hír24 portálon március 19-én leközölt beszélgetést Morvai Ferenccel. Elhangzottak vagy nem a riport során azok a szégyellnivaló , trágár kifejezések, az ebben az esetben csak másodlagos jelentőségű(aki Morvait ismeri, annak nincsenek kétségei), de a sajtó "felkészültségében" Petőfi lejáratására vonatkozóan szinte biztosak lehetünk. Szinte átsüt ezen a riporton is a szenzációéhes cinizmus és a kegyelet iránti telje s hiány. Hogy mire lehet még számítani ebben az adok-kapokban, arra gondolni sem jó. 

Petőfi Sándor és az Ő temetetlen hamvai nem ezt érdemlik. A végső tiszteletadás nem válhat előre eltervezett provokációk martalékává. Ezt Morvai Ferencnek is tudatosítani kell. El kell fogadnia azt a szerepet amelyet kiharcolt magának és megérdemel. A magyar nép hálája és köszönete illeti, a magyar állam kötelessége Őt teljes mértékben kárpótolni, költségeit és veszteségeit megtéríteni és a legmagasabb kitüntetésben részesíteni. 

De azt a tényt is el kell fogadnia, hogy Petőfi Sándor földi maradványai nem az Ő tulajdonát képezik. A temetés helyéről, idejéről és egyéb körülményeiről nem Neki kell döntenie. Magyarország Országgyűlésének kell törvényt alkotnia és rendelkeznie a nemzet legnagyobb fiának méltó eltemetéséről. Ezt a felkérést megteheti Morvai Ferenc és joga van a nemzet minden tagjához fordulni, hogy ezt az országgyűlési döntést támogassa, ha kell kikényszerítse a parlamenti képviselőkön és pártokon keresztül. Ha ezt az Országgyűlés elutasítaná, akkor nem méltó a magyar nép képviseletére. Ebben és csak ebben az esetben kell - az államot mellőzve - össznemzeti összefogással eltemetni Petőfi Sándort. 

Budapest-Bély, 2015. április 5. 

Fuksz Sándor, 
az MVSZ Petőfi Sándor Bizottságának koordinátora 


MVSZ Sajtószolgálat
8590/150405
 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

A HATALOM BIRTOKOSAI VÁLASZÚT ELÉ ÉRKEZTEK!
Vagy tisztességgel lépnek az igazság kiderítésében, vagy végérvényesen elveszítik hitelüket a választópolgárok előtt!
IGAZSÁGOT PETŐFINEK!
- A döntés ideje elérkezett! -
Az idő sürgető! Még nem késő a cselekvés! /Utolsó esélyként!/
Amennyiben a Hrúz Mária eredeti csontjaiból vett minták DNS vizsgálatait, a legrövidebb időn belül, hivatalból elvégeztetik.
Majd ugyanezt megteszik a barguzini leletekkel s ha az összehasonlítás eredményes lesz, állami temetés megrendezése javallott!
Sőt, erkölcsi kötelessége lesz ezt az utat választaniuk, az ország irányítóinak!
Egyben örömüket kifejezve, hogy nemzeti költőnk még élt és alkotott, a rabságában is.
RAJTUNK, CSAK A LEGSZÉLESEBB NYILVÁNOSSÁG SEGÍT!
Mi, a lelkek megnyugtatásáért, megnyugvásáért hosszú évek óta küzdők, ezen lépéssel járulhatunk hozzá, az optimális, legésszerűbb megoldáshoz!
/Az alanti infó terjesztésre ajánlott!/
-PAÁ-
Megj.: Jómagam, mint hírforrás közvetítő, az anyagban szereplő személyeknek csak a monogramját írtam ki!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KAPTAM – KÜLDÖM
A Petőfi-temetés programja
I. Akadályok
— Mivel az elmúlt 25 év alatt az alábbi főbb akadályok történtek, még rosszabb akadályokra számíthatunk, ezért cselhez kell folyamodnunk a temetés lebonyolítása érdekében.
1. A ’89-es kiutazáskor a nagykövetség elől rendőr jelenlétében a gépkocsimból ellopták a külföldi tudósok útleveleit.
2. A 7-es számú sír feltárásának napját követően két napon belül Magyarországon egy fényképről megállapították, hogy nőt találtunk.
3. A közvélemény előtt folyamatosan kigúnyolták személyemet és a Petőfi Bizottságot.
4. Hívtuk a Magyar Tudományos Akadémiát (MTA), hogy vegyen részt a kutatásban, de nem vett részt.
5. 1994-ben Kiskőrösön hátra összekötözték a kezemet, úgy megvertek, hogy több napig eszméletlen voltam, a gépkocsimat felgyújtották, és a hátamra írták, ha tovább folytatom, így jár a családom is.
6. Előkerült olyan dokumentum, amelyben elrendelték a megfigyelésemet, a beosztottamat információszerzés miatt megfizették, több évig megfigyelés alatt álltam.
7. Morvai Ferenccel szemben felerősödtek a fenyegetések. Morvai Ferencnek háromszor kellett a saját házát árverésen újra megvásárolni, mert a vállalkozásait tönkretették. De az általa fejlesztett technológiák értékesítésével újra talpra állt.
8. Volt olyan Petőfi bizottsági tag, múzeumigazgató, akinek egyszerűen megszűnt az állása.
9. Volt olyan területi középiskolai igazgató, Petőfi bizottsági tag, akinek egyszerűen megszűnt az állása.
10. Négy esetben szerveztünk nemzetközi tudományos konferenciát, az MTA egyetlen esetben sem vett részt rajta.
11. Az aktuális hatalom beépített két főt az expedícióba, az egyik híradós volt, a munkáját államtitkári beosztással honorálták. A másik régész volt, eltulajdonította a hajtincset, hogy megnehezítse a DNS-vizsgálatot. A szolgálatait az MTA kisdoktori címmel honorálta.
12. Az MTA egyszer vett részt egy tudományos konferencián Moszkvában, ahol csont méretfelvétel történt, de a méreteket meghamisították, hogy utólag igazolják a fényképről bejelentett nő állításokat. A Petőfi Bizottság ezen állításokat hang-, kép-, és írásos dokumentumokkal tudja igazolni.
13. A főváros részéről Demszky Gáborék befolyásolták az amerikai DNS-vizsgálatot, ezért az nem egyértelmű, a Petőfi Bizottság nem fogadta el.
14. Az újabb DNS-vizsgálathoz a Megamorv-Petőfi Bizottság fel akarta bontani a Fiumei úti temetőben a Petőfi-család síremlékét. Mindent elkövettek, hogy ne tudjuk felbontani.
A/ Öt évig pereskedtünk feleslegesen a fővárossal.
B/ Öt évig pereskedtünk feleslegesen a Belügyminisztériummal.

C/ Az aktuális kormány úgy döntött, hogy az utólag alakult kegyeleti bizottság az illetékes, amely nem adott engedélyt.

15. A Megamorv-Petőfi Bizottság több évi munkával felkutatta a vér szerinti Petőfi-rokonokat, akiktől vért vett újabb DNS-vizsgálat elvégeztetésére.

16. A Petőfi-rokonok vért adtak és írásban hozzájárultak Petőfi eltemetéséhez.

17. A Megamorv-Petőfi Bizottság elvégeztette a negyedik antropológiai vizsgálatot Kínában, és megállapítást nyert, hogy a 7-es számú sírban feltárt földi maradvány csontja 99,9 %-ban megegyezik a rokonok vérével.

18. Miután bejelentettük, hogy 2016. július 17-én, a megtalálás évfordulóján eltemetjük Petőfi Sándort, a Fiumei úti temetőben a családi sírboltba, az alábbiak történtek:

A/ Kiderült, hogy hirtelen, titokban műemlékké nyilvánították a családi síremléket. A temetési kérelmünket az utólag alakult nemzeti kegyeleti bizottság elutasította.

B/ A Petőfi-család síremlékét több méter magasan, hermetikusan körbekerítették, hogy ne lehessen odalátni, azzal az indokkal, hogy felújítják.

C/ A kerítés lebontását követően meggyőződhettünk róla, hogy nem volt felújítás, viszont látható a kövek elmozdítása.

19. Arra a kérdésre, hogy ez miért történt, nem kaptunk választ, csak gúnyos mosolyt. (Szerintünk kicserélték Petőfi rokonainak csontjait.)

20. Időközben megtudtuk, hogy kb. 3-5 éve Magyarországról Szibériában járt Kovács régész, aki kérte a burját kormányt, törvényes úton követelje vissza a Megamorv-Petőfi Bizottságtól a vizsgálatra 25 évre átadott Petőfi-csontokat, amelynek Morvai Ferenc nem tett eleget.

21. A Megamorv-Petőfi Bizottság tudomására jutott, hogy a magyar kormány kérésére Szibériában jeltelen sírba kellett volna a burjátoknak visszatemetni a Petőfi-csontokat, ezért Morvai Ferenc az Egyesült Államokba szállította, majd onnan szégyenszemre Magyarországra csempészte azokat. Jelenleg csak Morvai Ferenc tudja, hogy hol vannak a csontok.

22. Időközben a hatalom részéről valakik befolyásolták a Petőfi-rokonok egy részét (dr. Berendy Beatrixot és a Bognár családot), akik megvonták a Megamorv-Petőfi Bizottságtól a temetési jogot, nem véletlenül.

23. Dr. B.B. zsarolja a Petőfi Bizottságot, üzletet akar a Petőfi-kutatásból. Vannak, akik már üzletet csináltak, mint B. T. és K.I., miközben a Petőfi-kutatást Morvai Ferenc finanszírozta és finanszírozza egyedül.

24. A Megamorv Petőfi Bizottság cselhez folyamodott, más néven vásárolt egy sírhelyet a Fiumei úti temetőben. A vásárló személy átadta minden jogot a Megamorv-Petőfi Bizottságnak, hogy Petőfi Sándort oda temethesse.

25. A Megamorv Petőfi Bizottság tudományos alapon szeretné lezárni a kutatást, ezért a kutatásban eddig résztvevő országok tudósait és az MTA szakembereit meghívta 2015. április 15-ére, szakmai tudományos konferenciára.

26. A Magyar Tudományos Akadémia nem kíván részt venni a konferencián, ezért a Megamorv Petőfi Bizottság 2015. április 15-én befejezettnek fogja tekinteni a Petőfi-kutatást. Sajtótájékoztatón jelenti be a temetést, melynek időpontja 2015. július 17., 17 óra. Helyszín, a Fiumei úti Nemzeti Sírkert.

27. A Megamorv-Petőfi Bizottság teljes körűen a világban és Magyarországon élő magyarságot illetően megkezdte a szervezést a lelkes magyar emberek és a világháló segítségével a temetés lebonyolítására.

II. A temetés lebonyolítása

1. Különös tekintettel arra, hogy Petőfi Sándor nemcsak a magyar szabadság, hanem a világszabadság szimbóluma, Petőfi Sándor pártokon felül áll, ezért őt békésen, a munkásságához méltó módon, párt, vallási és faji hovatartozás nélkül, a külföldön és Magyarországon élő magyar emberekkel, a legszélesebb összefogással temetjük el.

2. Az 1-es pontban leírtak miatt, B. L. zeneszerzőt megbíztuk arra, hogy Sz.L. és B.J. közreműködésével készítsen egy szabadság himnuszt (oratóriumot) a temetésre.

3. Öt-hat neves színművészt kérünk föl Petőfi Sándor kiválasztott verseinek előadására.

4. Szeretnénk jelképesen bemutatni az 1-es számú pontban leírt összefogást, ezért ökumenikus temetést szervezünk, ahol a négy egyház lelkészei temetik el Petőfi Sándort.

5. 2015. július 17-én 14 órakor tervezzük a szabadság himnuszt (oratóriumot) a Hősök terén először bemutatni, a neves színészek által a kiválasztott verseket elszavaltatni.

Morvai Ferenc kegyeleti okokat is figyelembe véve búcsúzik el pár szóban Petőfi Sándortól, és felhívja a figyelmet Petőfi Sándor fiataloknak szóló munkásságára, az általa megfogalmazottak megvalósítására.

6. Körülbelül 16 órakor búcsúztatja el a négy egyház lelkésze kegyeleti szempontból Petőfi Sándort a Hősök terén.

7. A résztvevők vállon viszik Petőfi koporsóját a Fiumei temetőben előkészített sírhoz. A temetőben a négy lelkész befejezi az egyházi temetést.

8. A Hősök terére meghívott külföldi és belföldi magyar emberek a sírnál szó nélkül elvonulnak és egy szál virággal róják le kegyeletüket.

— A Hősök terén a rendezvényt és a temetőbe vezető útvonalat az előírásoknak megfelelően bejelentjük a Belügyminisztériumnak a biztonság szavatolása érdekében.

— A provokáció elkerülésére külön megbízunk egy őrző-védő céget, melynek ezer fővel külön is kell biztosítani a rendet. A beosztottaiknak sötét ruhában, széles nemzetiszínű szalaggal a karjukon kell megjelenni.

— A temetésen résztvevők a temetésről emléklapot és a Petőfi-kutatásról szóló kiadványt kapnak.

Kérünk minden kül- és belföldön élő magyar embert, hogy a lehetőségeihez mérten vegyen részt a szervezésben, jelenlétével emelje a temetés színvonalát, és akár tíz dollárral támogassa a fentiek lebonyolítását.

Tisztelettel:

Morvai Ferenc

Megamorv-Petőfi Bizottság Egyesület elnöke

Mátrafüred, 2015. április 5.

Badiny Jós Ferenc : Ősvallásunk nyomában,- Igaz történelmünk a Honfoglalásig

A tüskevári pálos kolostor lerombolása

    A tüskevári pálos kolostor lerombolása
    A fehér barát című lap 1938 decemberében indult útjára, és 1948 júniusáig tájékoztatta az érdeklődő olvasókat a pálos rend életéről. Az 1944. februári lapban Molnár István pápai plébános meséli el, hogyan élte meg a tüskevári pálos kolostor és templom lerombolását:
    "Városunk közelségében, a világhírű Somló mellett, Veszprém vármegye határánál, a sárga vizű és szeszélyes folyású Torna patak mellett épült Nagyjenő (ma: Tüskevár) pálos kolostorát és templomát a mult század gondatlansága és barbarizmusa teljesen elpusztította. A pápai pálos mult innét indul el. 1786. február 7-i eltörlő rendelet kihirdetése után a szerzetesek elhagyták ősi otthonukat. A zárda uradalmi tisztilakká lett átalakítva. A zárda bútorait elárverezték. A levéltár anyagát és a könyvtárt a budai kamarai levéltárba vitték. A háromhajós templomot bezárták. Felszerelését széthordták. A templom megszentségtelenítve széna, szalma és egyéb gazdasági szerek raktára lett.
    1809-ben Károly főherceg lakott a kolostorban. Később a kolostor pintér és hajdu lakása lett. Nagy részét meg magtárnak használták.
    1820-ban megkezdődött a barbár pusztítás. A tornyok tetőzetére erős köteleket hurkoltak és csiga segítségével lerántották. A két torony között álló remete Szent Pál kőszobrát a tüskeváriak elkérték, hogy tiszteletben részesítsék a Rend védőjét. A munkások azonban gúnyos röhögések között letaszították. Az összetört szobor darabjait azután a Lovason épülő istálló alapjaiba rakták. A templom falait csákányokkal szétfeszegették. Karakón, Lovason malom és gazdasági épületek elkészítésére használták fel. Oroszin iskolát építettek a szétrombolt falakból. Őrült pusztítás folyt akkor is, amikor már anyagra nem volt szükség. Egy öl fal lebontásáért 5 forintot fizetett a rombolást irányító kultuszkormányzat képviselete! 1850--ben a falusiak keveselték a >>kibányászás<<-ért az 5 forintot. Ezért a kolostorból és a templomból a századfordulóig falrészek maradhattak meg. Így maradt meg legtovább a kolostor déli része!
    A szentély alatti kriptában temették el a szerzeteseket. Felettük és a szentély megmaradt kövein trágyadomb szentségtelenítette meg a helyet. A sekrestyét hosszú ideig istállónak használták. A templom hajójában a teljes lerombolásig bokrok, bogáncsok nőttek, és a romok között állatok húzódtak meg.
    A >>kastély<< kőbástyáit öl számra elárverezték. 1840 körül a falakat szét is hordták.
    Amit a törökök el nem pusztítottak, amit évszázadok minden vihara le nem tudott rombolni, azt a mult század folyamán a kormányzatunk vandalizmusa teljesen elpusztította. Itt nem maradt kő-kövön. A vallásos magyar mult pótolhatatlan értékeit tették tönkre."
    Forrás részletek A fehér barát című lap 1944. februári számából.
    Fotók: Ádám Iván rajzai

Összefüggés van a magas vérnyomás és a test vízhiánya között


Összefüggés van a magas vérnyomás és a test vízhiánya között


http://vizmegoldas.hu/egeszseges-taplalkozas-tudomanya/magas-vernyomas/

Így tisztíthatod meg a csapvizet a klórtól!

http://filantropikum.com/igy-tisztithatod-meg-a-csapvizet-a-klortol/


Radics Géza Eredetünk és őshazánk

Az Idők Kezdetén


Bemutatása a lét keletkezésének okairól. Az Isteni teremtés menetét összefoglaló film, mely megpróbálja kifejezni a kifejezhetetlent.
Mert túl van a szavakon és kifejezéseken. Túl minden jelképen és elképzelésen.
Az idők kezdetét próbálja magában összefoglalni, hogy elmagyarázza az emberek számára, hogy minden Egy és, hogy mindenki Egy.
Az Egység bemutatása, mely túl van a mi látható világunkon és még is magába foglalja azt.


A tudat álma, amely életként nyilvánul meg az idők végtelenségén keresztül.
 A megvilágosodás bemutatása, ahol az Egyén már nem az álomképpel azonosítja magát, hanem magával az álmodóval, akiből a léte is keletkezett.




A kínai egészségmegőrzés fegyvere: a fésű







Pár nappal ezelőtt egy, a kínai orvoslást kevéssé ismerő magyar barátommal beszélgettem, megkérdeztem, mi a laikus benyomása a kínai orvoslásról? Azt válaszolta: “nagyon misztikus!” Azokat a hosszú, vékony, félelmetes acéltűket beledöfködik az emberbe, majd amikor kihúzzák, egyszerre megszűnnek a fájdalmak és enyhülnek a tünetek. Szerinte a kínai orvoslás nehezen elsajátítható, kiismerhetetlen misztérium.
Elárultam neki, hogy a kínai orvoslás márpedig nem olyan nagy ördöngösség, gyakorlatiasan használható a mindennapokban, a nagy egésztől halad a kis részletek felé, a HKO kezelési eljárásai magukon hordozzák a kínai filozófia jellegzetességeit.
Példának okáért vegyük a fésülködést, ez is egy könnyen elvégezhető, egészségmegörző-betegségmegelőző módszer.
Az ősi Kínában mindennap fésülködtek az emberek, természetesen nem akárhogyan, hanem a meridiánok haladási irányát követve. A fejünkön több tucat akupunktúrás pont található, csak a halántékunkon az epe meridián több mint húsz pontja helyezkedik el. Nincs szükség arra, hogy ismerjük a pontos helyüket, nevüket vagy hatásukat, mindössze annyi kell, hogy a lelkiismeretes fésülködés közben legyünk figyelemmel, a fejbőrünkön hol érzünk fájdalmat. Ha fájdalmat észlelünk, ott bizony vér-qi elakadás van.
Az ilyen helyeket nyugodtan masszírozzuk át az ujjbegyeinkkel. Amikor a finom dörzsölés hatására elmúlik a fájdalom, az azt jelenti, hogy a qi-vér ismét szabadon áramlik. Ha a művelet közben a bőr alatt apró csomókat vagy homokszemcseszerű képződményeket észlelünk, azokat mindenképpen masszírozzuk el jó alaposan.
A kínaiak természetes anyagú fésüt használnak,  de  mégis a legjobb fésű “alapanyag” a saját ujjaink, reszeljük le alaposan a körmeinket és kész is a hús-vér “érző fésűnk”.
Fésülködéskor a meridiánok mentén haladjunk, előről hátrafelé.

Mennyi a napi ideális időtartam? A legjobb, ha mindennap tudjuk tartani a “száz végighúzást”. Ha valaki időmilliomos és azt kérdezné, nekem napi 3000 is belefér, nem teszek kárt a fejemben? Természetesen nem! Nem kell félni a fésülködéstől, minél több, annál jobb. A HKO azt mondja, a fej (azon belül is a koronacsakrának megfelelő “baihui” pont) az “összes yang meridián találkozási pontja”, a test vérkészletének 70%-a a fejet látja el vérrel, az egész qi-vér keringési rendszer folyamatosan a fejtető felé áramlik. Ha a fejen “dugulás” keletkezik az nemcsak, hogy hajhulláshoz, fejfájáshoz, álmatlansághoz stb. vezethet, de olyan életveszélyes akut betegségek kialakulásához is hozzájárul, mint a szívkoszorúér és az agyi trombózis. Hát nem zseniális, hogy napi pár perc fésülködéssel megtornáztathatjuk, felfrissíthetjük a fejünket és még ezektől a félelmetes nyavalyáktól sem kell tartanunk?
Lehet, hogy valakiben felmerülnek kételyek, mondván “én nem merek fésülködni, mert eleve nincs sok hajam, ráadásul állandóan hullik”. A helyzet az, hogy pont ezeknek az embereknek lenne a legnagyobb szükségük a fésülködésre, mivel azok a hajszálak, amelyek már attól kihullanak, hogy csak végighúzzuk az ujjbegyeinket a fejünkön, mind gyengék vagy halottak és már csak a “szentlélek tartja” őket a fejbőr tetején… Sokszor végig se kell simítsuk a fejünket, reggeli felkeléskor azt vesszük észre, hogy a párna tele van hajjal.
Az ilyen esetekben akkor már többet ér, ha elébe megyünk a problémának és ezeket kifésüljük, a megmaradt hajszálakról pedig elmondhatjuk, hogy ők a “fejbőrünk krémje”. Olyan ez mint a gyomlálás: a fonnyadó, elszáradt hajtásokat kigyomláljuk, hogy ne vegyék el a tápanyagot az életerős zöld hajtásoktól.
Vannak, akik azért nem mernek fésülködni, mert korpás a hajuk, minden fésülködés után úgy néznek ki, mintha “hóviharba kerültek volna”, látszólag a korpa egyre csak szaporodik.
Ha képesek vagyunk tartani a napi 300-at, egy hét után azt vehetjük észre, hogy már “nem szálldosnak a hópelyhek”. Ha fésűnek az ujjunkat használjuk és a művelet után zsíros marad a kezünk, a kínai orvoslás ezt úgy nevezi, hogy “bent rekedt nedvességgel és nyákkal” küszködünk. Fésülködjünk csak tovább, ezek a tünetek, mint a korpa, maguktól meg fognak szűnni.
A HKO szerint a haj minősége és fénye a májunk és a vesénk állapotától függ. Egy másik kínai orvosi axióma, hogy “minden belső megbetegedésnek van külső megjelenési formája”, mert a belső és a külső folytonos összeköttetésben van egymással.
Mi köti össze a vesét és a májat? Nem más mint a fejünk, a rendszeres fésülködéssel, a májunk és vesénk közti átjárót is megnyitjuk.

Nincs olyan, hogy valaki dús, csillogó hajkoronát hord, de a mája és a veséje ramaty állapotban van. Természetesen olyan viszont létezik, hogy a máj és a vese állapotának javulásával a hajunk is fokozatosan “kivirul”.
Tehát fésülködéssel kezelhetjük a hajhullást, az őszülést és a fénytelen hajat, mert ez mind máj-vese gyengeségre utal.

A rendszeres fésülködés még a megfázás ellen is segít, mivel a homlokunktól hátrafelé halad a húgyhólyag meridián, amelynek elsődleges szerepe a hideg-szél ártóval való megbirkózás. Sőt a fésülködés még az öregkori szenilitás ellen is hatásos
Szóval ne fitymáljuk le a fésülködést, ezt a mindennapi “felesleges cicomát”, mivel segít átjárhatóvá tenni a meridiánjainkat, megelőzni és kezelni számos betegséget.
A kínai orvoslás is úgy véli, hogy az “ördög a részletekben lakozik” :)

Az aranykori lélek, mint kozmosz – a belső rezgések manifesztálnak


El Morya Fénymester és Michael Arkangyal: 
Az aranykori lélek, mint kozmosz – a belső rezgések manifesztálnak


„Közeledik azaz állapot a szívekben, és a tudatban, melyet a krónikák „Aranykor” néven jegyeznek. Ám sokan még mindig nem értik eme Aranykor igazságát. Vannak, kik azt várják, megdőlnek a jelenlegi kormányok, eltűnnek a jelenleg hatalmon lévők. Mindaddig, amíg küldő változások függvényeként van jelen az emberek gondolataiban az „Aranykor”, addig nem történhet meg. Az „Aranykor” nem idő kérdése, hanem gondolatminták változásának a kérdése. Ahogy a történelem során mindig is volt. Amikor az adott társadalom mentális és érzelmi tere változott, ahhoz igazodóan megdőltek birodalmak, maj d újak jöttek létre, majd idővel azok is megdőltek, és ismét újak jöttek létre. Mindig és mindenhol az adott társadalom mentális és érzelmi struktúrája változott, és ehhez igazodott az anyag manifesztációja. A belső korlátok elporladásával a külső korlátok is semmisé váltak. A belső gondolati struktúra-szerkezet új és új civilizációkat horgonyzott le a Terrára. Hol alacsonyabb, hol magasabb rezgésűt. Egy adott kor minőségét és jellemzőjét mindig és mindenhol az abban a korban élő emberek viselkedése és szokásai határozták meg…
Az „Aranykor” egy létállapot, tudat és érzelem állapota. Eme állapot belül meg végbe. Nagyon nehezen veszik magukhoz sokan azt a tanítást, hogy ahogyan bent úgy kint. Sokan még mindig a külső körülmények megváltozására várnak, és azt hiszik, ha a külvilág változik, akkor majd jobban lesznek, jobban fogják érezni magukat.
Ám, a külvilág nem tud megváltozni az egyén körül, ha az egyén belül nem változik. Ez a vonzás törvénye. Az egyénben lévő rezgések magukhoz vonzzák a megnyilvánulást, az egyénben lévő rezgések manifesztálnak.
Aki folyton folyvást szidja a környezetét, folyton folyvást sopánkodik és panaszkodik, ő ezt fogja újra és újra megteremteni.
Akiben szeretet, bizalom, hit és remény van az egyetemes jó felé, ő a szeretet erejével manifesztálja belső világát. A szokások cseréjére, a szokások megváltoztatására van szükség, hogy a „szokásos dolgok” megváltozzanak a külvilágban is…
A szokások, mint viselkedés minták korlátok, melyeket át lehet törni…
Ám nem elég a felszínen akaratoskodni. Az egó irányítás-mániás teremtése nem létezik, az egó akaratossága csupán erőlködés, és hosszútávon kudarcra ítélt. Az igaz aranykori létállapotban rezgő lélek nagyon mély és intenzív lélekmunkában van jelen. A lélekmunka nem egyik pontból a másik pontba átvitt projekt, amit, dolgát jól végezve, befejez az egyén.
A lélekmunka maga a létállapot. A lélekmunkában való merülés és fényesítés, kristályosítás maga az Aranykor.
Az Aranykorban létező lélek körül nincsenek hamis álarcok önmaga előtt.
Az aranykori lélekmunkában az egó leválasztódik a lélekről.
Az aranykori lélek nem tünteti ki magát nagyszerűségével, hanem jámborságában, szerénységében újabb és újabb rétegeket tár fel önmagában.
A lélek nem egy véges, behatárolt tér, amit valamennyi idő alatt kitakarít az ember, aztán onnantól kezdve nincs is vele dolga tovább.
A lélek a kozmosz…
A lélek végtelen és határtalan, ahogyan a szellem…
A lélek határtalanságának újabb és újabb rétegei vannak, ezáltal újabb és újabb lehetőségei, hogy eggyé válhasson a végtelen szellemmel…
Ennek felismerése visz át az „Aranykapun”.
Aki az „Aranykorban” létezik állandó lélekmunkában, állandó lélekmerülésben van, mint egy „lélekbúvár”… Hiszen, az óceán is pont olyan végtelen, mint a Kozmosz… mint a Lélek és a Szellem…
A léleknek rétegei, zónái vannak, és egyre mélyebb és mélyebb feltárások, egyre nagyobb csodákat hoznak magukkal, egyre több képességet és kincset ajándékoznak az oda ellátogatónak. A lélek terei időtlenek és határtalanok, tele csodával és titkokkal, hogy az egyén felfedezhesse lélekkalandozásai során önmaga varázslatát, önmaga végtelen szellemét.
Nincsen merülés tisztulás nélkül. A tisztulás, mint feltárás, az összefüggések felfedezése, tisztán látása a lélek munkával járó folyamat, elengedhetetlen része. A Kozmoszban vannak szabályok, mint az akció és reakció szabályai, a hatás és kölcsönhatás szabályai. Minden tettnek, minden szónak, és minden gondolatnak energetikai következményei vannak. Nincsen büntetés, nincsen bűnhődés. Következmények és összefüggések vannak.
Ez nagyon fontos, és oly kevesen látják ezt még az emberek közül…
Nincsen egy felettes hatalom, aki ítél a bűnhődésről vagy a büntetésről…
Ez nem létezik. Ami létezik, azaz ok és okozat. A kauzalitás.
A tetteknek, a szavaknak, a gondolatoknak energetikai következményei vannak, melyek manifesztálódnak az anyagban. Ezen ok – okozati energiaszabály életeken át ívelő, hiszen ez nem egy élet szabálya, hanem a létezés szabálya.
Sokan összekeverik az „itt és most” jelentését: az itt és a most jelenléte nem a felelősség alól mentesít, hanem a lehetőségek csodájával ajándékoz meg.
Ám az „itt és most” - ban is jelen van a létezés kauzalitás szabálya, és az itt és a most nem mentesít az ok – okozat szabályának felelőssége alól.
Az „itt és most” a szeretet - felelősségben való cselekvés lehetősége, az állandó fényesedés és gyógyulás, az állandó  szeretet lehetősége. A pillanat lehetősége, hogy a szeretetben legyen jelen az egyén.
A lélekmunka abba a tudatosságba emel fel, amikor az önsajnálat helyett, a felesleges önbüntetés és önostorozás helyett, a lélek szembe néz önmagával, felismeri saját kauzalitását, felismeri önön eseményeinek és történeteinek ok – okozatiságát. E felismerésben mélyebbre és még mélyebbre ás a gyökér legalsó pontjához, a leges legalsóbb ponthoz, hogy ott transzformáljon. Ez a lélek alkímia: a leges legalsóbb ponthoz való alámerülés. Egyre mélyebbre, és még mélyebbre. Szintről szintre, türelemmel, szeretettel, határozottan és céltudatosan, mégis rendkívüli türelemmel és alázattal. A léleknek végtelen rétege létezik…
Ez nem néhány hónap kérdése. Egy igaz mágus, egy igaz alkímiai mester ezt jól tudja. A lélek végtelen, mint a Kozmosz, mint a szellem.
A lélek világának és rétegeinek feltárása, a lélek világában való jelenlét, maga a létezés csodája, az Aranykor. Annak a tudatossága, hogy minden az éteri és az asztrális terek manifesztálódása az anyagban.
Eme aranykori tudatban már nem már nem az anyag síkján erőlködik az egyén. Az aranykori lény a lelkét, a gondolatait és az érzelmeit, a mentális és az érzelmi tereit alkímiázza és transzformálja. Önmagát. Sosem másokat, sosem a külvilágot.
Az aranykori alkimista mindig belül hajtja végre az átalakító munkálatokat. Türelemmel és rendkívüli szeretet-koncentrációval…
Szeretünk Benneteket!
Veletek vagyunk!
Büszkék vagyunk Rátok!”

Diktálta: El Morya Fénymester és Michael Arkangyalok
Közvetítette: Kristályfény33






Részlet Müller Péter: Kígyó és kereszt című könyvéből



Ha nem tudsz kifényesedni, ha nem tudod lerázni magadról legalább néhány percre vagy órára életed alacsony rezgésszámú aggodalmait, félelmeit, mohóságait, konokelőítéleteit: a náladnál bölcsebb és tisztább és tapasztaltabb lelkekkel sohasem kerülhetsz kapcsolatba. Csakis azokkal, akik veled egy hullámhosszon: az aggodalmak, a félelmek, a mohóságok és előítéletek szintjén rezegnek.
Ez így van a földi életben is.
Az ember csak a hasonlóra, a vele "egy húron pendülőre" rezeg. Ha nem tudod áthangolni magad, az öröm, a derű, a gondoktól való szabadság rezgéseit sohasem veszed, s benne maradsz abban a boldogtalan rezgőkörben, ahol az emberek egymást fertőzik a gyűlölettel, a borúlátással és a reménytelen keserűséggel.
Élni nehéz. Ma különösen az. De senki sincs kötelezve arra, hogy ebbe a nehézségbe érzelmileg és gondolatilag belesüppedjen, hogy elvágva magát saját távlataitól, önfényétől és derűjétől, részt vegyen egy olyan szánalmas körtáncban, ahol a jutalmat csakis a pénz és a karrier jelenti. Ez az adás ma zavaros és sötét. A mocsok, az önzés, a becstelenség, a brutalitás és a képmutatás szintjén rezeg. De nemcsak ez az egy adó működik! Vannak más adók is, amelyek mélyebbről és magasabbról, egy tágabb életkörből, s főként a jövőd irányából sugároznak feléd: ha nem hangolódsz rájuk, önmagad foglyává válsz.
A bizalmat, a reménységet és az alázatot meg kell előlegezni.
Én alázat alatt a teljes nyitottságot értem.
Minden jó külső és belső esemény azért történt az életemben, mert eléje mentem.
Pontosabban szólva: lelkileg ráhangolódtam.
Mert a világ teli van üzenetekkel.
És csupán hangoltság kérdése, hogy ki, mit vesz belőle.
A holtak éppúgy üzennek, mint az élők, a költöző madarak éppúgy, mint a virágok, a fák, a tavak, a hegyek, a sejtek, a szentek és az angyalok, mert valójában sem a látható, sem a láthatatlan világban nincs olyan, ami ne lenne Lélek, s ne lélegezne.
Nincs olyan tisztaság, amely ne tudna a vétekről.
És nincs olyan vétek, amely ne sóvárogna a tisztaságra.
Mert egyik a másikban benne van.
Az angyal tudja az ördög titkait.
És sajnos az ördög is tudja, hogy az angyal szívében hol rejtőzik az a sötét pont, ahol megkísérthető.
Jézus legnagyobb küzdelme minden bizonnyal nem a Golgotán volt, hanem amikor a pusztában megkísértette a Sátán.
Mert a Sátán, az abszolút negativitás elve sohasem kívülről érkezik, egy másik bolygóról vagy egy másik dimenzióból mint valami Ufo - hanem lelkünk sötét oldala, amelyet a fény keresztjével át kell húzni, és meg kell váltani.
Mert ami a fizikai világban az ellentétes pólusok egymást váltó, lüktető, vibráló egysége, az az emberi lélekben úgy jelenik meg, mint örökös háborúság.

Aki él, tudja, hogy drámában él.
Állandó harcban önmagával és környezetével.
Lényegében nem más ez, mint a boldogságért való küzdelem.
Mert a boldogság - mindenki érzi - valahol elveszett.
És bármennyire is kettős a világ és kettős a lelkünk természete is: a szétszakítottságot nem viseljük el, szenvedünk tőle, és vissza akarunk találni újra az Egybe.
Az embernek a harc nem természete.
Csak rá van kényszerülve.
S mindaddig küzdenie kell, amíg a kettősségen fölülemelkedik, megteremti az erők harmóniáját, s az egységbe visszatalál.
A negatívot pozitívvá tenni: ez az ember feladata.

/Forrás: Müller Péter: Kígyó és kereszt /