Plejádi Csillagfény üzenetek /2.rész/
A karmikus időspirálon (Atlantiszon és Egyiptomon) való felülemelkedés…
Spirituális fénymunkánk ajándéka, ha úgy tetszik következő állomása, hogy az egyre nagyobb mértékben integrálódó szeretet a szívünkben és az életünkben egyre inkább képes megmutatkozni, megnyilvánulni, és egy új világot megrajzolni, visszatükrözni körülöttünk. A spirituális emelkedettség, a szeretetben való létezés nem azt jelenti, hogy megszűnnek a feladataink, hanem a szív szeretete, mint spirituális emelkedettség, azt jelenti, hogy már másképpen reagálunk életünk szituációira, más energiakörben oldjuk meg az emberi életünk tapasztalásaiból adódó feladatokat. Továbbra is lesznek feladataink, kihívásaink! Attól, hogy szívünk megtelik szeretettel, még lesznek emberi életünk mindennapos helyzeteiből adódó kihívásaik, megoldandó ügyeink, hiszen itt élünk, a Földön…
Az változik, hogy hogyan éljük meg, hogyan éljük át a különböző eseményeket. Aki szeretet-tudatban él, ő nem büntetésnek veszi az adott eseményeket, hanem a fejlődés és a tanulás lehetőségének. No, igen, olykor jól jön egy kis mennyei segítség…
A Fényentitások körülöttünk lebegnek, és várják, hogy segíthessenek. Ám, a Fényentitások a lelket szolgálják, nem az egót. Nem az egó vágyait hivatottak szolgálni, hanem a lélekfejlődését támogatni. Ami az egónak szenvedés, a léleknek alkímiai folyamat, a transzformáció lehetősége…
… talán az információk, a tudás, mindig is körülöttünk volt…
… napról napra tűnik elő azaz igazság, miszerint „van-e fül a halláshoz, van-e szem a látáshoz, van-e szív az érzéshez…” – és úgy értve ezt, mint spirituális értelemben vett megnyílás, befogadás…
… talán egyre könnyebb, talán egyre nehezebb járni a spirituális utat…
... mintha azon múlna, milyen döntés születik a szívben…
… mintha mindig is a szív döntésén múlott volna…
Csodálatos évbe lépünk át, 2016, a 9-es szám teljessége a kiteljesedése, a megérkezés:
Spirituális utazásunk nagyon fontos állomáshoz ér. Egyre nagyobb hangsúlyt kap, mekkora a hitünk a Mindenség Rendjében, és a hitünk abban, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Vagyis amely spirituális tanításokat eddig intellektuálisan magunkévá tettünk, ezen spirituális tanításokat mennyire vagyunk képesek integrálni a gyakorlatban, a mindennapjainkban, a létezésünkbe. Vannak, akik csak beszélnek arról, amit nem élnek… A spirituális megérkezés, ha úgy tetszik a „megvilágosodás”, amikor szíved, lelked békében van.
A béke, mint a szeretet teljes elfogadás a jelennek, a lélek és a szív középpontja…
A szív és lélek béke az egyensúly állapot, a belső fény kiragyogása…
És eme béke, minden egyes szívnek a sajátja és a sajátossága. Vagyis,a mi az egyik szívnek béke, az lehet, hogy a másiknak nem! Ám, ettől még lehet igaz, mert ezt a békét, csupán és kizárólag az adott lélek érezheti meg a szívében, és nem feltétele mások jóváhagyása, vagy egyetértése ehhez… Minden szívnek, léleknek saját békéje van…
A szeretetfény integrálása arról szól, hogy mi magunk békében, belső lélekbékében vagyunk-e képesek élni, érzelmileg és mentálisan függetlenül attól, hogy a körülöttünk élő lélek-testvéreink milyen szabad választásikat hozzák meg… Ez a lélekbéke függetlenség maga a karmikus spirálból való kilépés, vagyis amikor már nem vonódunk be érzelmileg… Akkor léptünk ki, emelkedtünk felül az adott ügyön. Már nincs hatása. Ami hat ránk, azzal dolgunk van…
Eddigi fénymunkánk (melyet önmagunkban, önön szívünkben végeztünk) ajándéka, a sok-sok oldás után az építkezés…
Hogy érzed?
Készen állsz-e arra, hogy a következő időszakban mindannak a helyét (a kiüresedést), amit eddig kitisztítottál magadból, betöltsd és feltöltsd a magasabb fényrezgések Krisztusi szeretet fénykódjaival?
Vajon tényleg megérkezünk abba az állapotba, hogy kilépünk a karmikus energiaspirálból?
Abban az értelemben, hogy lerakhatjuk azon mintáinkat és eddig cipelt terheinket, melyek újra és újra visszarántottak bennünket az újraszületési energiakörbe… igen…
És ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne újra és újra emberként megnyilvánulni. Az változhat, hogy amíg a karmikus ciklusságban a kiegyenlítődés energiája magába rántott, mintegy szükségszerűen, vagy akár „kényszerűen”, addig a karmikus spirálból kilépve már a lélek a kiegyenlítődés kényszerűsége nélkül szabad választásában hozhat döntést testet-öltéseiről. Ahogy hajdanán…
Ám, ez nem azt jelenti, hogy megszűnne a karma törvénye, mint az egyensúly örök kozmikus törvénye, a kauzalitás, az ok-okozatiság. Az egyensúly örök, és bármi, ami ezt kimozdítja, az utána visszarendeződik. Amikor kilépünk a karmikus ciklikusságból, akkor megszűnik a „terv”, hiszen eredendően szabad választás joga létezik a Mindenségben. Amit eddig „tervnek” hittünk, az a karmikus kiegyenlítődés fonalának szövődése volt…
Jelen karmikus spirálunk gyökere Atlantisz és Lemúria időterei, időzónái, amikor is a Szív Birodalma, avagy a szív szeretetének bölcsessége felett átvette a hatalmat az Ész Birodalma, vagyis az elme okoskodása…
Elszakadtunk Atlantiszban a szívtől, amely szív-állapot még Lemúriában oly természetes volt. Elszakadtunk a szívtől Atlantiszban, vagyis elszakadtunk önön lényünktől, önön ismeretünktől, másokká akartunk válni, mint amik vagyunk. Oly álarcot öltöttünk, melyek nem mi vagyunk…
Jelen spiritualitás ébredésünk mérföldkövei, hogy hajlandóak vagyunk-e tovább látni az egó vágyainak beteljesítésére alkalmazott mágiákon túl…
Ez lehetett talán Egyiptom nagy bukása, örökölve Atlantisz ballépéseit. Amikor nem látva önön lényünk csodálatos képességeit, önön eredetünket, valami másra vágytunk, valami mást irigyeltünk, mások akartunk lenni, mint amik vagyunk… Eltűnt az önismeret, és az álarcok mögött elveszítettük önmagunk igazságát, és idővel már azt sem tudtuk kik vagyunk…
A spirituális út sokkal inkább szólna az önismeretről, mintsem emberi elvárásaink beteljesítő varázsigéinek megtanulásáról. Volt idő, amikor azt hittük, tőlünk működik a világ… Nos, a mindenség már az ember előtt is volt, van… örök létezés…
A nagy elcsúszások felismeréseinek időszaka ez: a manipulációk, befolyásolások, beavatkozások felismerésének időszaka ez. Az igaz szívbéli képességeinket ébresztjük önmagunkban, és nem kívülről tanuljuk. Az ébresztés is egyfajta tanulás, és nagyon sok lélekmunkával jár, hiszen a szívünkhöz kapcsolódunk vissza önismereti és spirituális értelemben. Való lényünk ébresztése és ébredése mély lélekmunka eredménye, és általában nem egyik estéről a következő reggelre történik. Az a bizonyos megvilágosodás nem egy külső abrakadabra, vagy hókusz-pókusz varázsütés, hanem saját merülésünk önmagunk lélek történeteibe.
Vajon mennyire ismerjük igaz, legmélyebb gondolatainkat, hiteinket, mintáinkat, melyeket akár jelen életünkben, akár előző életeink óta másolunk?
Tényleg azt hisszük, hogy a spirituális képességek megtanulhatóak, mint a versek?
És akkor utána mire fogjuk használni a képességeinket, ha közben a szívünk még mindig tele van fájdalommal, keserűséggel, elvárásokkal, csalódottsággal?
Tényleg arra valóak szent szakrális képességeink, hogy magunkhoz vonzunk párkapcsolatokat, anyagiakat, és az egó különböző emberi vágyait?
Vajon tartunk-e már ott, hogy tiszteletben tudjuk tartani testvéreink szabad választásait?
Talán ideérkezünk éppen, és ezeket a kérdéseket kellene megugranunk önmagunkban, bár kétségkívül rendkívüli önbevilágításra lenne szükség, hiszen a megvilágosodás talán sokkal inkább szólna lelkünk mélységeinek megvilágításáról, vagyis saját árnyékaink egyáltalán fel- és megismeréséről, majd a belső lélek-alkímiáról. Ahogy belül felragyog fényességünk, úgy maguktól nyílnak vissza képességeink, érzékeléseink, mert az igaz érzékelés a szívből történik, és amíg szívünk zárva van, addig érzékelésünk is hamis és csupán az árnyékok illúziója…
Vajon tényleg elhisszük, hogy semmilyen belső változásra nincsen szükség, majd valaki jön, vagy valakik jönnek és megmentek bennünket?
A Kozmosz Szeretet alaptörvénye a másik lény teljes és tökéletes tiszteletben tartása. Az igaz Szeretet - fényentitások nem avatkoznak be, mert teljes tiszteletben tartják a tapasztalás jogát. Igen, ha segítséget kérünk, kapunk, mert minden kérés egy belső kapunyitás. Ám, a kérés csak és kizárólag önmagunkra irányulhat, mert csak és kizárólag önmagunk felett rendelkezhetünk. Mindig az adott lélek dönt arról, hogy mit szeretne megtapasztalni. Aki engedély, kérés nélkül avatkozik be más energetikájába, mert ő kigondolja, hogy mi a „normáis”, és a másiknak mi lenne a „jó”, az nem tiszta energia, sőt…
Nagy belső utazás vár ránk 2016-ban tehát. A spirituális határok, mint fény és árnyék határait éljük meg, tanuljuk újra, ébresztjük magunkban az ősi tudást, és ehhez visszaemlékszünk, mi is történt Atlantiszban (majd Ó-Egyiptomban) és Lemúriában (jelen ciklusunk előtti tiszta szeretet állapot)…
(Atlantiszban megfogant árnyék Egyiptomban születik meg, vagyis az elme-akarat mágiája…)
Mert azóta is Atlantiszt (Ó-Egyiptomot) és Lemúriát játsszuk újra és újra…
Közvetítette: Kristályfény33
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése